Page images
PDF
EPUB

rá. hogy a birtokos elbirtokolhassa. Ez pedig a földdel összefüggő 7 dolgoknál könnyebben is megeshetik: pl. ha valaki a tulajdonosnak távolléte vagy hanyagsága miatt, vagy mert jogutód nélkül halt meg, magára hagyott teleknek birtokát minden erőszak nélkül elfoglalja. Bár ez maga rosszhiszeműleg birtokol, mert hisz tudja, hogy idegen telket foglalt el, mégis, ha más jóhiszemű elfogadónak átadja. ez a dolgot hosszú birtoklás alapján megszerzi, mert sem lopott, sem erőszakkal elfoglalt jószágot nem kapott. Elvetettük ugyanis a régiek közül néhánynak azt a nézetét, hogy telken és földön is lehet lopást elkövetni, és a földet birtoklókról császári constitutio gondoskodik, hogy hosszú és kétségtelen birtoklásukat tőlük megvonni ne kelljen. Néha lopott vagy erőszakkal elvett jószág is elbirtokolható, 8 pl. ha a tulajdonos hatalmába került vissza a dolog; akkor ugyanis a dolgot bemocskoló vétség el lévén törülve, végbemehet az elbirtoklás. A mi fiscusunk dolgait elbirtokolni nem lehet. De Papinianus 9 azt irta, hogy a fiscus tudomására még nem hozott bitangul álló vagyonból átadott dolgot a jóhiszemű vevő elbirtokolhatja: ilyen értelemben döntött dicsőült Pius és dicsőült Severus meg Antoninus is. Végül megjegyzendő, hogy ahhoz, hogy a jóhiszemű vevő vagy 10 más jogos czímen birtokló elbirtokolhassa, a dolognak olyannak kell lennie, hogy hozzá vétség ne tapadjon.

Hamis jogczímben való tévedés nem hoz létre elbirtoklást, így 11 pl. ha valaki, a ki tényleg nem vett, de magát vevőnek gondolván, birtokolja a dolgot, vagy birtokolja mint ajándékot, bár nem ajándékozták neki.

Hosszú ideig már gyakorolt birtoklás, mely az elhunytnak ja- 12 vára kezdett számítani, számít az örökösnek és a bonorum possessornak (praetori örökösnek) is, még ha ez tudja is, hogy a telek idegen: ha pedig az előbbinek nem volt jogos megkezdése, akkor az ő birtoklása nem számít az örökösnek és a bonorum possessornak, még ha ők ezt nem is tudják. A mi constitutiónk azt rendelte, hogy ezt az usucapionál is szem előtt kell tartani, hogy az időket összeadják. Hogy a vevő és eladó birtoklási ideje is összeadható legyen, 13 azt már az isteni Severus és Antoninus elrendelték.

Dicsőült Marcellus edictuma azt határozza meg, hogy az, a ki 14 a fiscustól idegen dolgot vásárolt, ha az eladás után 5 év eltelt, a tulajdonost exceptio-val visszautasithatja. A dicsőült emlékezetü Zeno constitutiója gondoskodott az iránt, hogy azok, kik a fiscustól eladás vagy ajándékozás vagy más czímen valamit kaptak, mindjárt biztonságban legyenek, és perüket megnyerjék, akár felakár alperesek: a szent kincstárral szemben pedig 4 évig legyen szabad fellépni azoknak, kik tulajdonjog vagy az elidegenített

alienatae sunt, putaverint sibi quasdam competere actiones. nostra autem divina constitutio, quam nuper promulgavimus, etiam de his, qui a nostra vel venerabilis Augustae domo aliquid acceperint, haec statuit, quae in fiscalibus alienationibus praefatae Zenonianae constitutioni continentur.

VII.

DE DONATIONIBUS.

Est etiam aliud genus adquisitionis donatio. donationum 1 autem duo genera sunt: mortis causa et non mortis causa. Mortis causa donatio est, quae propter mortis fit suspicionem, cum quis ita donat, ut, si quid humanitus ei contigisset, haberet is qui accepit: sin autem supervixisset qui donavit, reciperet, vel si eum donationis poenituisset aut prior decesserit is cui donatum sit. hae mortis causa donationes ad exemplum legatorum redactae sunt per omnia. nam cum prudentibus ambiguum fuerat, utrum donationis an legati instar eam optinere oporteret, et utriusque causae quaedam habebat insignia et alii ad aliud genus eam retrahebant: a nobis constitutum est, ut per omnid fere legatis connumeretur et sic procedat, quemadmodum eam nostra formavit constitutio. et in summa mortis causa donatio est, cum magis se quis velit habere, quam eum cui donatur, magisque eum cui donat, quam heredem suum. sic et apud Homerum Telemachus donat Piraeo.

2

Aliae autem donationes sunt, quae sine ulla mortis cogitatione fiunt, quas inter vivos apellamus. quae omnino non comparantur legatis: quae si fuerint perfectae, temere revocari non possunt. perficiuntur autem, cum donator suam voluntatem scriptis aut sine scriptis manifestaverit: et ad exemplum venditionis nostra constitutio eas etiam in se habere necessitatem traditionis voluit, ut, et si non tradantur, habeant plenissimum et perfectum robur et traditionis. necessitas incumbat donatori. et cum retro principum dispositiones insinuari eas actis intervenientibus volebant, si maiores ducentorum fuerant solidorum, nostra constitutio et quantitatem usque ad quingentos solidos ampliavit, quam stare et sine insinuatione statuit, et

dolgokra zálogjog alapján igényt vélnek támaszthatni. A mi legfelsőbb constitutiónk pedig, melyet nemrég tettünk közzé, azokra nézve is, kik a mi vagy tiszteletreméltó császárnénk házából valamit kaptak, ugyanazt állapítja meg, a mit a fiscusi elidegenitésekre vonatkozólag Zeno fentemlitett constitutiója magában foglal.

VII.

AZ AJÁNDÉKOZÁSOK.

Van a szerzésnek még más neme is, az ajándékozás. Az ajándékozásoknak két neme van: halál esetére és nem halál esetére szóló. Halál esetére szóló az, a mely halálozást föltételezőleg 1 történik, midőn valaki úgy ajándékoz, hogy, ha vele valami emberi esnek meg, azé legyen a dolog, a ki átvette; ha pedig az ajándékozó tovább élne, akkor visszakapja; úgyszintén ha az ajándékozást megbánná, vagy a megajándékozott előbb halna meg, mint az ajándékozó. Ezek a halálesetre szóló ajándékozások minden tekintetben a hagyományok példájára vannak szabályozva. Mert mivel a jogtudósok között kétséges volt, vajjon ajándékozás vagy hagyomány gyanánt kell-e ezeket felfogni, mindkettőnek tulajdonságait egyesitvén magukban, és minthogy mindegyik más-más osztályba akarta sorozni: azt rendeltük, hogy őket minden tekintetben a hagyományokhoz kell számítani, és abban a formában kell véghezvinni, a melyet a mi constitutiónk megállapított. Egy szóval: halálesetére szóló ajándékozásról akkor van szó, midőn valaki inkább maga akarja megtartani a dolgot, mintsem hogy azé legyen, a kinek ajándékozza, de már inkább akarja, hogy azé legyen, a kinek ajándékozza, mint az örökösé. Igy ajándékozza meg Homerosnál Telemachus. is Piraeust.

Másneműek azonban azok az ajándékozások, a melyek a ha- 2 lálra való minden tekintet nélkül történnek, a melyeket élők köztieknek nevezünk. Ezek semmikép sem hasonlítanak a hagyományokhoz: ha ezek egyszer perfectek. ok nélkül vissza nem vonhatók. Perfectek pedig, mihelyt az ajándékozó akaratát irásban vagy irás nélkül kinyilvánította: és az eladás mintájára a mi constitutiónk 'itt is elrendelte, hogy ebből az átadásnak kötelezettsége is folyjon, úgy, hogy ha az átadás még nem is történt meg, az ajándékozás mégis teljesen és föltétlenül érvényes, s az ajándékozót az átadás kötelezettsége terheli. De minthogy régebbi császárok határozmányai úgy rendelték, hogy (az ajándékozás), ha kétszáz solidus-t meghalad, birói tárgyalás czéljából bejelentendő, a mi constitutiónk az összeget ötszáz aranyra emelte fel, és elrendelte, hogy ez összegig birói bejelentés nélkül is érvé

quasdam donationes invenit, quae penitus insinuationem fieri minime desiderant, sed in se plenissimam habent firmitatem. alia insuper multa ad uberiorem exitum donationum invenimus, quae omnia ex nostris constitutionibus, quas super his posuimus, colligenda sunt sciendum tamen est, quod, etsi plenissimae sint donationes, tamen si ingrati existant homines, in quos beneficium collatum est, donatoribus per nostram constitutionem licentiam praestavimus certis ex causis eas revocare, ne, qui suas res in alios contulerunt, ab his quandam patiantur iniuriam vel iacturam, secundum enumeratos 3 in nostra constitutione modos. Est et aliud genus inter vivos donationum, quod veteribus quidem prudentibus penitus erat incognitum, postea autem a iunioribus divis principibus introductum est, quod ante nuptias vocabatur et tacitam in se condicionem habebat, ut tunc ratum esset, cum matrimonium fuerit insecutum: ideoque ante nuptias appelabatur, quod ante matrimonium efficiebatur et nusquam post nuptias celebratas talis donatio procedebat. sed primus quidem divus Iustinus pater noster, cum augeri dotes et post nuptias fuerat permissum, si quid tale evenit, etiam ante nuptias donationem augeri et constante matrimonio sua constitutione permisit: sed tamen nomen inconveniens remanebat, cum ante nuptias quidem vocabatur, post nuptias autem tale accipiebat incrementum. sed nos plenissimo fini tradere sanctiones cupientes et consequentia nomina rebus esse studentes constituimus, ut tales donationes non augeantur tantum, sed et constante matrimonio initium accipiant et non ante nuptias, sed propter nuptias vocentur et dotibus in hoc exaequentur, ut, quemadmodum dotes et constante matrimonio non solum augentur, sed etiam fiunt, ita et istae donationes, quae propter nuptias introductae sunt, non solum antecedant matrimonium, sed etiam eo contracto et augeantur et constituantur.

4

Erat olim et alius modus civilis adquisitionis per ius aderescendi, quod est tale: si communem servum habens aliquis cum Titio solus libertatem ei imposuit vel vindicta vel testamento, eo casu pars eius amittebatur et socio aderescebat. sed cum pessimo fuerat exemplo et libertate servum defraudari et ex ea humanioribus quidem dominis damnum inferri, severioribus autem lucrum aderescere: hoc quasi invidiae plenum pio remedio per nostram consti

nyes, s meghatározott néhány ajándékozást, melyek semmikép sem szorulnak birói megerősítésre, hanem önmagukban is teljesen érvényesek. Azonfelül még sok egyebet is rendeltünk az ajándékozások bővebb kiterjesztésére, miket mind az erről szóló constitutiónkban lehet olvasni. Mindazonáltal tudnunk kell, hogy, ha az ajándékozás még oly teljes érvényű is, ha azok, kik jótéteményében részesültek, hálátlanul viselik magukat, az ajándékozóknak constitutiónkban megadtuk a szabadságot, hogy az ajándékot bizonyos okokból visszavonhassák, hogy azok, kik tulajdonukat másokra átruházták, ezektől sem sértést, sem bántalmat ne szenvedjenek a mi constitutiónkban felsorolt módokon. Még más neme is van az élők- 3 közti ajándékozásoknak, a mely a régibb jogtudósok előtt teljesen ismeretlen volt, de későbbi dicsőült császárok behozták. Ezt nászelőtti ajándékozásnak hívták, s azt a hallgatólagos föltételt tartalmazta, hogy csak az esetben lép érvénybe, ha a házasság tényleg létrejött; nászelőttinek pedig azért nevezték, mert a házasság előtt ment végbe, és az ily ajándékozás soha sem történt meg a nászünnepély után. Hanem először atyánk, dicsőült Iustinus császár engedte meg egy constitutióban, hogy, mivel a hozományt a nász után is szabad volt nagyobbítani, ha ez megtörtént. a nász előtti ajándékozást is szabad legyen a házasság fennállása alatt gyarapítani. De mindamellett megmaradt a helytelen elnevezés: nászelőttinek hívták, holott a föntebbi esetben a nász után is növekedett. Azonban mi, törvényeinket teljesen czélirányosan óhajtván megalkotni és a dolgoknak illő nevet akarván adni, azt rendeltük, hogy necsak a már meglévő ajándékozások legyenek nagyobbíthatók, hanem a házasság fennállása alatt egész újak is adhatók legyenek, s nem nászelőtti-, hanem nászmiattiaknak nevezzék, s a hozománynyal anynyiban legyenek egyenlők, hogy valamint a hozományokat a házasság fenállása alatt nemcsak öregbíteni lehet, hanem jakat is lehet rendelni, akként amaz ajándékozásoknak, melyek a házasságra való tekintettel hozattak be, sem kell a házasságot megelőzniök, hanem ennek megkötése után is öregbíthetők és megállapíthatók legyenek.

Volt egyébként régebben a szerzésnek még más civiljogi módja 4 is: a ius accrescendi utján, a mely a következő: ha valaki. kinek Titiussal közös rabszolgája volt, ennek a vesszővel (per vindictam) vagy végrendeletben egymaga adta meg a szabadságot, ez esetben osztályrésze veszendőbe ment, és a tulajdonostársnak részét gyarapította. De minthogy ez igen gyászos intézmény volt, hiszen a rabszolgát megfosztotta a szabadulástól, és az emberségesebb gazdának kárt, a kegyetlenebbnek pedig hasznot szerzett, azért mi ezt a felháborító intézményt emberszerető tettel constitutiónkban meg

« PreviousContinue »