Page images
PDF
EPUB

születése által. Későbbi végrendelet által is megdől a jogszerűen 2 alkotott korábbi. S mitsem változtat, vajjon lett-e abból valaki örökössé vagy sem; mert csak arra kell tekintettel lenni, hogy egyáltalában felléphetett volna-e. Ha tehát valaki örökössé lenni nem akart, vagy a végrendelkező életében, vagy annak halála után meghalt, még mielőtt az örökséget elfogadta volna, vagy ha az a föltétel, mely alatt örökössé kinevezték, nem teljesül: ez esetekben a családatya végrendelkezetlenül hal meg; mert a korábbi végrendelet nem érvényes, megdöntetvén a későbbi által, és a későbbinek szintén nincs semmi hatálya: minthogy abból senki sem lett örökössé. De ha 3 valaki jogszerűen készített előbbi végrendelet után egy későbbit, szintén jogszerűet alkot, dicsőült Severus és Antoninus császárok leirata szerint

[ocr errors]
[ocr errors]

korábbi végrendelet megdől, ha benne (csak) meghatározott dolgokra nevezett is ki örököst. Ennek a constitutiónak szavait ide felvétettük, minthogy e constitutióban azonkivül más is foglaltatik. Severus s Antoninus császárok Cocceius Campanusnak. Másodiknak alkotott végrendelet, még ha benne csak bizonyos dolgokra van is az örökös kinevezve, oly jogérvényű, mintha benne egyes dolgokról nem is volna említés; de a kinevezett örökösnek a részére kijelölt dolgokkal meg kell elégednie, vagy a hagyaték (a lex Falcidia alapján) való negyedrészének visszatartásával az örökséget át kell szolgáltatnia azoknak, a kiket a korábbi végrendeletben neveztek ki. De mindez csak az esetben áll, ha a második végrendeletben oly fajta kijelentés van, a mely kétségtelenné teszi, hogy az előbbi végrendeletben foglaltak érvényesek maradjanak." Ily módon dől meg tehát az előbbi végrendelet. Más módon is 4 elvesztik hatályukat jogszerűen alkotott végrendeletek, pl. ha az, a ki a végrendeletet alkotta, capitis demunitiót szenved. Hogy ez hogyan történik, azt az első könyvben kifejtettük. Ez esetben 5 pedig a végrendeletet irritumnak, érvénytelenítettnek hívjuk, noha a megdőltek (ruptum) is érvénytelenek, és azok is érvénytelenek, a melyek mindjárt kezdettől fogva nem készültek jogszerűen: úgyszintén lehet azokat is, melyek jogszerüen alkottattak s később capitis deminutio által érvénytelenekké lettek, megdőlteknek (ruptum) nevezni. De mivel nyilván czélszerűbb az egyes eseteknek külön neveket adni, azért az egyik csoportba tartozókat nem jogszerűen alkotott végrendeleteknek nevezzük, a másik csoportot, hová a jogszerűen készültek tartoznak, megdőlteknek vagy érvényteleneknek nevezzük (testamentum ruptum és irritum). De nem egészen 6 (5) hatálytalanok azok a végrendeletek, a melyek kezdetben jogszerűen alkotvák, és capitis deminutio által érvénytelenültek. Mert ha hét tanú pecsétjével vannak ellátva, akkor a kinevezett örökös a vég

cere, si modo defunctus et civis Romanus et suae potestatis mortis tempore fuerit: nam si ideo irritum factum sit testamentum, quod civitatem vel etiam libertatem testator amisit, aut quia in adoptionem se dedit et mortis tempore in adoptivi patris potestate sit, non potest scriptus heres secundum tabulas bonorum possessio7 (6) nem petere. Ex eo autem solo non potest infirmari testamentum, quod postea testator id noluit valere: usque adeo ut et, si quis post factum prius testamentum posterius facere coeperit et aut mortalitate praeventus, aut quia eum eius rei poenituit, id non perfecisset, divi Pertinacis oratione cautum est, ne alias tabulae priores iure factae irritae fiant, nisi sequentes iure ordinatae et perfectae fuerint. 8 (7) nam imperfectum testamentum sine dubio nullum est. Eadem oratione expressit non admissurum se hereditatem eius. qui litis causa pirincipem heredem reliquerit, neque tabulas non legitime factas, in quibus ipse ob eam causam heres institutus erat, probaturum neque ex nuda voce heredis nomen admissurum neque ex ulla scriptura, cui iuris auctoritas desit, aliquid adepturum. secundum haec divi quoque Severus et Antoninus saepissime rescripserunt: licet enim' inquiunt, legibus soluti sumus, attamen legibus vivimus.

XVIII.

DE INOFFICIOSO TESTAMENTO.

Quia plerumque parentes sine causa liberos suos vel exheredant vel omittunt, inductum est, ut de inofficioso testamento agere possint liberi, qui queruntur aut inique se exheredatos aut inique praeteritos, hoc colore, quasi non sanae mentis fuerunt, cum testamentum ordinarent. sed hoc dicitur, non quasi vere furiosus sit, sed recte quidem fecit testamentum, non autem ex officio pietatis: nam 1 si vere furiosus est, nullum est testamentum. Non tantum autem liberis permissum est parentum testamentum inofficiosum accusare, verum etiam parentibus liberorum. soror autem et frater turpibus personis scriptis heredibus ex sacris eonstitutionibus praelati sunt: non ergo contra omnes heredes agere possunt. ultra fratres et sorores cognati

rendelet tartalmához képest a bonorum possessiót veheti igénybe, föltéve, hogy a végrendelkező halála idejében római polgár s önjogú volt; de ha azért érvénytelenült a végrendelet, mivel a végrendelkező a polgárságot vagy a szabadságot is elvesztette, vagy mivel magát adoptióba adta, és halála idejében a fogadóatya hatalmában volt, akkor a kinevezett örökös a végrendelet tartalmának megfelelő bonorum possessiót nem igényelheti. Csupán a miatt, hogy később 7 (6) a végrendelkező érvényesültét nem akarja, nem válik érvénytelenné a végrendelet; még-pedig áll ez oly annyira, hogy, még ha valaki az előbbi végrendelet alkotása után későbbit kezdett is készíteni, és, vagy mert időközben a halál utólérte, vagy mivel ismét megbánta, nem fejezte azt be, dicsőült Pertinax császár szónoklatában akkép rendelkezett, hogy a korábbi jogszerűen alkotott végrendelet érvénytelennek nem tekintendő, hacsak a későbbi jogszerűen és egészen megalkotva nincs. Mert befejezetlen végrendelet kétségtelenül semmis. Ugyanabban a beszédében úgy nyilatkozott, hogy nem fogja 8 (7) elfogadni annak az örökségét, a ki valamely per kedveért nevezte ki a császárt örökösül, és nem fogja helybenhagyni a jogszerűen alkotott oly végrendeleteket, melyekben őt ugyanazon czélból nevezték ki örökössé, sem puszta szóigéret alapján az örökös elnevezésnek helyt nem enged, s végül nem fogad el semmit oly valami iratból, melynek jogérvényessége hiányzik. Ezekhez képest dicsőült Severus és Antoninus császárok is leirataikban igen sokszor így nyilatkoztak: Igaz ugyan, hogy a törvények alól mentesek vagyunk, de azért mégis a törvények szerint élünk.“

XVIII.

A TÖRVÉNYES ÖRÖKRÉSZT SÉRTŐ VÉGRENDELET.

Minthogy a szülők gyermekeiket többnyire ok nélkül tagadják ki, vagy mellőzik hallgatással, azért hozták be azt a szabályt, hogy az ilyen kegyeletlen végrendeletet a gyermekek, azon panasz alapján. hogy méltatlanul kitagadták vagy mellőzték őket, perrel megtámadhassák, oly ürügygyel, hogy a szülő nem voltak józan eszénél, mikor a végrendeletet alkotta. Ezt azonban nem úgy kell venni, hogy valóban őrült volt, hanem úgy, hogy helyes végrendeletet készített ugyan, de nem a szeretet kötelességének megfelelőt, mert ha valóban őrült volt, akkor a végrendelet úgy is semmis. Azonban nem- 1 csak a gyermekeknek szabad a szülők kegyeletsértő végrendeletét beperelni, hanem a szülőknek is a gyermekekét. Nővér és fivér pedig a császári constitutiók szerint csak akkor léphetnek fel, ha örökösökké becstelen személyeket neveztek ki: nem perel

2 nullo modo aut agere possunt aut agentes vincere. Tam autem naturales liberi, quam secundum nostrae constitutionis divisionem adoptati ita demum de inofficioso testamento agere possunt, si nullo alio iure ad bona defuncti venire possunt. nam qui alio iure veniunt ad totam hereditatem vel partem eius, de inofficioso agere non possunt. postumi quoque, qui nullo alio iure venire possunt, de inofficioso 3 agere possunt. Sed haec ita accipienda sunt, si nihil eis penitus a testatoribus testamento relictum est. quod nostra constitutio ad verecundiam naturae introduxit. sin vero quantacumque pars hereditatis vel res eis fuerit relicta, de inofficiosi querela quiescente id quod eis deest usque ad quartam legitimae partis repletur, licet 4 non fuerit adiectum boni viri arbitratu debere eam repleri. Si tutor nomine pupilli, cuius tutelam gerebat, ex testamento patris sui legatum acceperit, cum nihil erat ipsi tutori relictum a patre suo, nihilo minus possit nomine suo de inofficioso patris testamento 5 agere. Sed et si e contrario pupilli nomine, cui nihil relictum fuerit, de inofficioso egerit et superatus est, ipse quod sibi in eodem testa6 mento legatum relictum est non amittit. Igitur quartam quis debet habere, ut de inofficioso testamento agere non possit: sive iure hereditario sive iure legati vel fideicommissi, vel si mortis causa ei quarta donata fuerit, vel inter vivos in his tantummodo casibus, quorum nostra constitutio mentionem facit, vel aliis modis qui 7 constitutionibus continentur. Quod autem de quarta diximus, ita intellegendum est, ut, sive unus fuerit sive plures, quibus agere de inofficioso testamento permittitur, una quarta eis dari possit, ut pro rata distribuatur eis, id est pro virili portione quarta.

XIX.

DE HEREDUM QUALITATE ET DIFFERENTIA.

Heredes autem aut necessarii dicuntur aut sui et necessarii 1 aut extranei. Necessarius heres est servus heres institutus: ideo sic appellatus, quia, sive velit sive nolit, omnimodo post mortem testatoris protinus liber et necessarius heres fit. unde qui facultates

hetnek tehát minden örökös ellen. Fi- és nővérnél távolabbi rokonok semmi esetre sem perelhetnek, illetve a perben nem győzhetnek. Úgy a vérszerinti gyermekek, mint a mi constitutiónk megkülönböz- 2 tetése alapján fogadottak is csak akkor perelhetnek a végrendelet kegyeletlensége miatt, ha semmi más jogos módon nem juthatnak az elhunyt hagyatékához; mert a kik az egész örökséghez vagy részéhez más jogorvoslattal juthatnak, azok a végrendelet kegyeletlensége czímén keresetet nem támaszthatnak. Utószülöttek is indíthatják a kegyeletlenségi keresetet, ha más jogos úton czélt nem érhetnek. De ez csak akkor áll, ha a végrendelkező végrendeletében 3 épen semmit sem hagyott nekik. Ezt a mi constitutiónk a természetes kötelékre való tekintetből hozta be. De ha az örökségnek bármi csekély része, vagy csak egy dolog is hagyatott nekik, akkor a kegyeletlenségi kereset nem érvényesíthető, hanem az, a mi az őket megillető köteles negyedrészből még hiányzik, kiegészítendő, noha nem is volt ott az a megjegyzés, hogy az tisztességes férfiù belátása szerint kiegészíttessék. Ha valamely gyám a gyámoltnak nevében, ki felett 4 gyámságot visz, saját atyja végrendeletéből hagyományt fogadott el, míg neki magának, a gyámnak, atyja mitsem hagyott, mindazonáltal saját nevében atyja végrendeletének kegyeletlensége czímén keresetet indíthat. Sőt megfordítva is, ha a gyámolt nevében, kire az 5 örökhagyó semmit sem hagyott, kegyeletlenség czímén pert indított, és azt elveszítette, ő maga nem veszíti el azt, a mit neki ugyanabban a végredeletben hagytak. Negyedrészt kell tehát kapnia, hogy 6 valaki kegyeletlenség czímén ne perelhessen, akár örökség, akár hagyomány vagy hitbizomány alakjában, akár halál esetére szólóan vagy élők közt kapta ajándékul a negyedet, de csak azon esetekben, melyeket constitutiónk említ, vagy más valamely módon, melyek constitutióinkban foglaltatnak. A mit pedig a negyedről 7 mondottunk, úgy kell érteni, hogy akár egy az, akár többen vannak, kiknek a végrendelet kegyeletlensége czímén pert szabad indítaniok, azok, egy negyedet kell hogy kapjanak, úgy, hogy ez a negyed, az osztályrészekhez képest köztök felosztassék, azaz egy-egy gyermekrész arányában.

XIX.

AZ ÖRÖKÖSÖK FAJAI ÉS A KÖZTÜK FENNÁLLÓ KÜLÖNBSÉG.

Az örökösök vagy szükségörökösök vagy suusok és szükségörökösök vagy idegenek. Sükségképeni örökös az örökössé kineve- 1 zett rabszolga; ezt azért nevezik így, mert akár akarja, akár nem, mindenkép a végrendelkező halálával nyomban szabad és szük

Besnyő: Iustinianus institutiói.

9

« PreviousContinue »