Page images
PDF
EPUB

XVI.

DE PUPILLARI SUBSTITUTIONE.. Liberis suis impuberibus, quos in potestate quis habet, non solum ita ut supra diximus substituere potest, id est ut, si heredes ei non extiterint, alius ei sit heres, sed eo amplius ut et, si heredes ei extiterint et adhuc impuberes mortui fuerint, sit eis aliquis heres. veluti si quis dicat hoc modo: "Titius filius meus heres ’mihi esto: si filius meus heres mihi non erit, sive heres erit et prius 'moriatur, quam in suam tutelam venerit' (id est pubes factus sit), 'tunc 'Seius heres esto. quo casu si quidem non extiterit heres filius, tunc substitutus patri fit heres: si vero extiterit heres filius et ante pubertatem decesserit, ipsi filio fit heres substitutus. nam moribus institutum est, ut, cum eius aetatis sunt, in qua ipsi sibi testamentum facere non possunt, parentes eis faciant. Qua ratione excitati etiam constitutionem in nostro posuimus codice, qua prospectum est, ut, si mente captos habeant filios vel nepotes vel pronepotes cuiuscumque sexus vel gradus, liceat eis, etsi puberes sint, ad exemplum pupillaris substitutionis certas personas substituere: sin autem resipuerint,

eandem substitutionem infirmari, et hoc ad exemplum pupillaris 2 substitutionis, quae postquam pupillus adoleverit infirmatur. Igitur in

pupillari substitutione secundum praefatum modum ordinata duo quodammodo sunt testamenta, alterum patris, alterum filii, tamquam

si ipse filius sibi heredem instituisset: aut certe unum est testa3 mentum duarum causarum, id est duarum hereditatum. Sin autem

quis ita formidolosus sit, ut timeret, ne filius eius pupillus adhuc ex eo, quod palam substitutum accepit, post obitum eius periculo insidiarum subiceretur: vulgarem quidem substitutionem palam facere et in primis testamenti partibus debet, illam autem substitutionem, per quam et si heres extiterit pupillus et intra pubertatem decesserit substitutus vocatur, separatim in inferioribus partibus scribere eamque partem proprio lino propriaque cera consignare et in priore parte testamenti cavere, ne inferiores tabulae vivo filio et adhuc impubere aperiantur, illud palam est non ideo minus valere substitutionem impuberis filii, quod in isdem tabulis scripta

XVI.

A SERDULETLENEK HELYETTESÍTÉSE.

Serdületlen gyermekeinek, kik az ő hatalmában vannak, nemcsak úgy helyettesíthet az atya, mint a hogy fentebb mondottuk, azaz nemcsak úgy, hogy arra az esetre, ha ők nem lesznek örököseivé, legyen más valaki az örökös, hanem ennél nagyobb hatáskörrel még úgy is, hogy, még ha örököseivé lennének is, de még serdületlen korukban elhalnának, egy harmadik legyen az ő örökösük. Pl. ha valaki így szól: „Titius fiam legyen örökösöm; ha fiam nem lesz örökösömmé, vagy ha azzá lesz, de meghal, mielőtt saját gyámsága alá került volna, azaz mielőtt a serdültség korát elérte volna, akkor Seius legyen az örökös.“ Ez esetben, ha a fiú nem lesz örökössé, akkor a helyettes az atya örököse lesz, ha pedig a fiú örökössé lesz, de serdültsége előtt meghal, akkor a helyettes magának a fiúnak lesz örökösévé. Mert a szokás úgy hozta magával, hogy, ha a fiúk még oly korban vannak, melyben önmaguk végrendeletet nem alkothatnak, a szülők alkothassák azt számukra. E szemponttól vezéreltetve constitutiót vettünk fel codexünkbe, 1 melyben intézkedés van az iránt, hogy azoknak, kiknek gyengeelméjű, bármely nemű és fokú fiaik vagy unokáik, vagy dédunokáik vannak, szabad legyen ezek számára, még ha már serdültek is, a serdületlenek utáni helyettesítés mintájára bizonyos személyeket helyettesíteni, de ha eszüket visszanyerik, ez a helyettesítés érvénytelenné válik. Ezt is a serdületlenek uttáni helyettesítés mintájára hoztuk be, mert az is a serdületlenek felserdültével érvény telenné lesz. A serdületlenek utáni, a fentebbiek szerint rendezett 2 helyettesítésben tehát némileg két végrendelet foglaltatik, az egyik az atyáé, a másik a fiúé, mintha a fiú maga nevezett volna ki magának örököst; vagy legalább is egy végrendelet két ügy, azaz két hagyaték iránt. Ha pedig valaki annyira aggódó, hogy attól fél, hogy 3 most még serdületlen fiát annak következtében, hogy köztudomásúlag helyettest kapott, az ő halála után cselvetések fogják fenyegetni, akkor a közönséges helyettesítést ugyan nyíltan, s pedig a végrendelet első részeiben kénytelen elrendelni, de azt a helyettesítést, melynek alapján a helyettest arra az esetre hívja meg, ha a serdületlen örökössé lenne ugyan, de serdületlensége alatt elhúnyna, írja elkülönítve a végrendeletnek utolsó részeiben, s a saját varrásával s pecsétjével jelölje meg e részt, s rendelje el a végrendelet előbbi részében, hogy az utóbbi részeket fia életében és serdületlenségének tartama alatt fel ne nyissák. Világos, hogy a serdületlen fiú utáni helyettesítés azért teljesen érvényes, mert ugyanazon okmányban

sit, quibus sibi quisque heredem instituisset, quamvis hoc pupillo periculosum sit. Non solum autem heredibus institutis impuberibus liberis ita substituere parentes possunt, ut et si heredes eis extiterint et ante pubertatem mortui fuerint, sit eis heres is quem ipsi voluerint, sed etiam exheredatis. itaque eo casu si quid pupillo ex hereditatibus legatisve aut donationibus propinquorum atque amicorum adquisitum fuerit, id omne ad substitutum pertineat. quaecumque diximus de substitutione impuberum liberorum vel heredum

institutorum velexheredatorum, eadem etiam de postumis intellegimus. 5 Liberis autem suis testamentum facere nemo potest, nisi et sibi faciat:

nam pupillare testamentum pars et sequela est paterni testamenti, 6. adeo ut, si patris testamentum non valeat, ne filii quidem valebit. Vel

singulis autem liberis vel qui eorum novissimus impubes morietur substitui potest. singulis quidem, si neminem eorum intestato decedere voluit: novissimo, si ius legitimarum hereditatium integrum inter eos custodiri velit. Substituitur autem impuberi aut nominatim, veluti "Titius', ant generaliter quisquis mihi heres erit': quibus verbis vocantur ex substitutione impubere filio mortuo,

qui et scripti sunt heredes et extiterunt. et pro qua parte heredes 8 facti sunt. Masculo igitur usque ad quattuordecim annos substi

tui potest, feminae usque ad duodecim annos: et si hoc tempus 9 excesserit, substitutio evanescit. Extraneo vero vel filio puberi heredi

instituto ita substituere nemo potest, ut, si heres extiterit et intra aliquod tempus decesserit, alius ei sit heres: sed hoc solum permissum est, ut eum per fideicommissum testator obliget alii hereditatem eius vel totam vel pro parte restituere: quod ius quale sit, suo loco trademus.

XVII.

QUIBUS MODIS TESTAMENTA INFIRMANTUR.

Testamentum iure factum usque eo valet, donec rumpatur i irritumve fiat. Rumpitur autem testamentum, cum in eodem statu

manente testatore ipsius testamenti ius vitiatur. si quis enim post factum testamentum adoptaverit sibi filium per imperatorem eum, qui sui iuris est, aut per praetorem secundum nostram constitutionem eum, qui in potestate parentis fuerit, testamentum eius rumpitur írta meg, melyeken örököst nevezett ki magának, noha ez a serdületlenre nézve veszélyes. A szülők pedig nemcsak örökösökké 4 kinevezett serdületlen gyermekeiknek helyettesíthetnek akként, hogy ha örököseikké lesznek és serdületlenül elhalnak, örökösük legyen az, a kit ők akarnak, hanem a kitagadottaknak is. Amit tehát a serdületlen öröklés, hagyományozás vagy ajándékozás útján rokonoktól s barátoktól szerzett, az mind a helyettesre száll. A miket az örökösökké kinevezett vagy kitagadott serdületlen gyermekek utáni helyettesítésről mondottunk, ugyanaz áll az utószülöttekről is. Gyermekei helyett azonban senki sem alkothat végrendeletet, hacsak 5 maga részére is nem alkotja; mert a serdületlen utáni végrendelet csak része s toldaléka az atyai végrendeletnek, olyannyira, hogy, ha az atya végrendelete nem érvényes, a fiúé sem lesz érvényes. Lehet pedig 6 úgy egyes gyermekeknek, mint annak is, ki közülök legkésőbben hal meg serdületlenül, helyettesíteni: az egyeseknek, ha nem akarja, hogy csak egy is végrendelkezetlenül haljon meg közülök; a legtovább élő részére, ha a törvényes öröklést köztük épségben fenn akarja tartani. Helyettesíteni pedig a serdületlen után vagy név- 7 szerint lehet pl. , Titius“, vagy általában pl. a „ki örökösömmé lesz“. E szavakkal a helyettesítéshez képest a serdületlen fiú elhúnytával azokat hívjákmeg, kiket örökösökké kineveztek. és azokká lettek is, azon arányban, melyben örökösökké lettek volt. Fiú számára tehát a tizennegyedik évéig lehet helyettesíteni, nőnek 8 a tizenkettedik évéig; ha e kort meghaladták, akkor a helyettesítés elenyészik. Nem rokonnak pedig, vagy serdült s örökössé kinevezett 9 fiúgyermeknek úgy helyettesíteni nem lehet, hogy ha örökössé lett s bizonyos idő alatt meghal, más valaki legyen örököse; hanem csak azt lehet megtenni, hogy a végrendelkező őt hitbizománynyal kötelezze, hogy hagyatékát egészben vagy részben más valakinek szolgáltassa ki, hogy ez a jogintézmény milyen, arról a maga helyén fogunk szólani.

XVII. MILY MÓDOKON VESZTIK EL A VÉGRENDELETEK HATÁLYUKAT?

Jogszerűleg alkotott végrendelet addig hatályos, míg meg nem dől, vagy érvénytelenné nem lesz. Megdől pedig a végrendelet, ha a 1 végrendelkező statusa nem szenved ugyan változást, hanem maga a végrendelet lesz jogilag hibássá. Mert a ki a végrendelet alkotása után önjogú személyt a császár kegyelméből, vagy atyai hatalom alatt állót a praetor által a mi constitutiónk szerint fogad fiává, annak végrendelete megdől, mintegy új suus örökösnek hozzá

2 quasi adgnatione sui heredis. Posteriore quoque testamento, quod

iure perfectum est, superius rumpitur. nec interest, an extiterit aliquis heres ex eo, an non extiterit: hoc enim solum spectatur, an aliquo casu existere potuerit. ideoque si quis aut noluerit heres esse, aut vivo testatore aut post mortem eius antequam hereditatem adiret decesserit, aut condicione, sub qua heres institutus est, defectus sit, in his casibus pater familias intestatus moritur: nam

et prius testamentum non valet ruptum a posteriore et posterius 3 aeque nullas vires habet, cum ex eo nemo heres extiterit. Sed si

quis priore testamento iure perfecto posterius aeque iure fecerit, etiamsi ex certis rebus in eo heredem instituerit, superius testamentum sublatum esse divi Severus et Antoninus rescripserunt. cuius constitutionis inseri verba iussimus, cum aliud quoque praeterea in ea constitutione expressum est. 'Imperatores Severus et Antoninus Cocceio Campano. Testamentum secundo loco factum, licet in eo certarum rerum heres scriptus sit, iure valere, perinde ac si rerum mentio facta non esset, sed teneri heredem scriptum, ut contentus 'rebus sibi datis aut suppleta quarta ex lege Falcidia hereditatem restituat his, qui in priore testamento scripti fuerant, propter inserta verba secundo testamento, quibus ut valeret prius testamentum

'expressum est, dubitari non oportet.' et ruptum quidem testamentum 4 hoc modo efficitur. Alio quoque modo testamenta iure facta infirmantur,

veluti cum is qui fecerit testamentum capite deminutus sit. quod 5 quibus modis accidit, primo libro rettulimus. Hoc autem casu irrita

fieri testamenta dicuntur, cum alioquin et quae rumpuntur irrita fiant et quae statim ab initio non iure fiunt irrita sunt: et ea, quae iure facta sunt, postea propter capitis deminutionem irrita fiunt, possumus nihilo minus rupta dicere. sed quia sane commodius erat singulas causas singulis appellationibus distingui, ideo

quaedam non iure facta dicuntur, quaedam iure facta rumpi 6 (5) vel irrita fieri. Non tamen per omnia inutilia sunt ea testamenta,

quae ab initio iure facta propter capitis deminutionem irrita facta sunt. nam si septem testium signis signata sunt, potest scriptus heres secundum tabulas testamenti bonorum possessionem agnos

« PreviousContinue »