Page images
PDF
EPUB

vagyona révén tesz szert, azt régi szokás szerint egészen atyjának szerzi meg; (mert mi baj van abban, hogy az atyához térjen vissza az, a mi az atyától kiindult?) de a mit a családfiú más úton szerzett, annak haszonélvezetét ugyan az atyának szerzi meg, hanem a tulajdon nála marad, hogy az, a mihez saját fáradtságával vagy jó szerencsével jutott, másra át ne szálljon, és neki fájdalmat ne okozzon. Ezt rendeltük mi arra az esetre is, mikor valamely gyermeknek a 2 hatalomból való elbocsátásakor előbbi constitutiók alapján az atyának joga volt. ha ugy tetszett neki, a gyermek azon vagyonából, melyet nem neki szerzett, egyharmadrészt, mintegy a hatalomból való elbocsátásért járó díjat, visszatartani, a mi egészen helytelen volt, hogy a fiút a hatalomból való ezen elbocsátása miatt vagyonának egy részétől megfoszszák, s hogy hogy vagyonának csökkenésével veszítse el azt, a mit ez elbocsátásból becsületben nyert azzal, hogy önjogúvá lett. S azért elrendeltük, hogy az atya a vagyonnak harmadrésze helyett, melyet visszatarthatott volt, csak a felerészt, még pedig nem a tulajdonnak. hanem a haszonélvezetnek felét tarthassa vissza: így t. i. a vagyon bántatlanul a fiúnál marad meg, s az atya nagyobb összeget élvez, harmad helyett felerészt kapván. Továbbá nektek szerzik meg azt, mihez rabszolgáitok átadás által 3 jutnak, vagy stipulatió által, vagy bármely más úton szereznek. Ez t. i. a tietek lesz, még ha nem is tudtok róla, és nem is akartátok, mert magának a rabszolgának, a ki más hatalmában áll, semmije sem lehet. De ha örökösnek van kinevezve, csak a ti engedelmetekkel foglalhatja el az örökséget. s ha parancsotokra elfoglalta, nektek szerzi meg az örökséget, mintha csak titeket neveztek volna ki örökösökké. S ennek megfelelően a hagyományt is nektek szerzi meg. De nemcsak a tulajdont, hanem a birtokot is megszerzik nektek azok, a kik hatalmatokban vannak: mert a minek birtokát ők megszrezik, azt ti bírjátok; ezért az ő elbirtoklásuk és hosszú időn át tartó birtoklásuk is nektek szolgál javatokra. Azon rabszolgákra nézve pedig, kiken csak 4 haszonélvezeti jogotok van, az a szabály, hogy mindazt, a mit a ti vagyontokból vagy az ő munkájokkal szereznek, nektek szerzik, mihez pedig azon kivül jutottak. az a gazdájuk tulajdona: ha tehát ily rabszolga örökösnek van kinevezve, vagy valami hagyományt vagy ajándékot kapott, ez nem a haszonélvezőé. hanem a gazda tulajdona. Ugyanez áll arról is, kit jóhiszeműleg birtokoltok, akár szabad ember, akár idegen rabszolga, mert a mi áll a haszonélvezőről, áll a jóhiszemű birtokosról is. A mit tehát ezen fenti két eseten kívül szerez, az vagy az övé magáé, ha szabad, vagy uráé, ha rabszolga. De ha a jóhiszemü birtokos a rab

They

vero usucapere non potest, primum quia non possidet, sed habet ius utendi fruendi, deinde quia scit servum alienum esse. non solum autem proprietas per eos servos, in quibus usum fructum habetis vel quos bona fide possidetis, vel per liberam personam, quae bona fide vobis servit, adquiritur vobis, sed etiam possessio: loquimur autem in utriusque persona secundum definitionem, quam proxime exposuimus, id est si quam possessionem ex re vestra vel ex ope5 ribus suis adepti fuerint. Ex his itaque apparet per liberos homines, quos neque iuri vestro subiectos habetis neque bona fide possidetis, item per alienos servos, in quibus neque usum fructum habetis neque iustam possessionem, nulla ex causa vobis adquiri posse. et hoc est, quod dicitur per extraneam personam nihil adquiri posse: excepto eo, quod per liberam personam veluti per procuratorem placet non solum scientibus. sed etiam ignorantibus vobis adquiri possessionem secundum divi Severi constitutionem et per hanc possessionem etiam dominium, si dominus fuit qui tradidit, vel usucapionem aut longi temporis praescriptionem, si dominus non sit.

6

Hactenus tantisper admonuisse sufficiat, quemamodum singulae res adquiruntur: nam legatorum ius, quo et ipso singulae res vobis adquiruntur, item fideicommissorum, ubi singulae res vobis relinquuntur, opportunius inferiori loco referemus. videamus itaque nunc, quibus modis per universitatem res vobis adquiruntur. si cui ergo heredes facti sitis sive cuius bonorum possessionem petieritis vel si quem adrogaveritis vel si cuius bona libertatum conservandarum causa vobis addicta fuerint, eius res omnes ad vos transeunt. ac prius de hereditatibus dispiciamus. quarum duplex condicio est: nam vel ex testamento vel ab intestato ad vos pertinent. et prius est, ut de his dispiciamus, quae vobis ex testamento obveniunt. qua in re necessarium est initio de ordninandis testamentis exponere.

1

X

DE TESTAMENTIS ORDINANDIS.

Testamentum ex eo appellatur, quod testatio mentis est.

Sed ut nihil antiquitatis penitus ignoretur, sciendum est olim quidem duo genera testamentorum in usu fuisse, quorum altero in pace et in otio utebantur, quod calatis comitiis appellabatur. altero, cum

szolgát elbirtokolta, mivel ekként tulajdonossá lesz, ez mindent minden esetben neki szerez; a haszonélvező azonban nem birtokolhat el, először mivel nem birtokos, hanem (csak) haszonélvezeti joga van, továbbá mivel tudja, hogy a rabszolga másé. De azok a rabszolgák, a kiken haszonélvezetetek van, vagy a kiket jóhiszemben birtokoltok, és az a szabad személy (is), ki nektek jóhiszemüleg szolgál, nem csak a tulajdont szerzik meg nektek, hanem a birtokot is: mindazonáltal ezt mindkét rendbeli személyek tekintetében azon megkülönböztetés szerint értjük, melyet fentebb tettünk, azaz: ha a birtokra a ti dolgotok alapján vagy saját munkájuk által tettek szert. Kitűnik 5 ezekből, hogy szabad emberek, kik sem hatalmatok alatt nem állanak, sem őket jóhiszeműleg nem birtokoljátok, valamint idegen rabszolgák, kiken sem haszonélvezetetek, sem jogszerű birtokotok nincs. nektek semmi módon sem szerezhetnek. S ez az, a mit úgy mondunk. hogy idegen személy által semmit sem lehet szerezni,'azzal az egy kivétellel, hogy szabad személy, mint p. o. ügyvivő, boldogult Severus császár constitutiója folytán, nemcsak ha tudtok róla, hanem nem tudva is, birtokot szerez nektek, s ezen birtok nyomán tulajdont is, ha a dolog átadója tulajdonos volt, vagy elbirtoklás vagy longi temporis praescriptió által, ha (az átadó) nem is volt tulajdonos.

Ennyi legyen elég annak kimutatására, miképen szerezhetők 6 az egyes dolgok; mert a hagyományok jogáról, mely által szintén egyes dolgokat szerzünk, továbbá a hitbizományok jogáról, melyben egves dolgokat rátok hagynak, helyesebb alább szólani. Most tehát lássuk, minő módokon szerezhetők meg a dolgok összességükben. Ha t. i. valakinek civiljogi örököseivé lettetek, vagy valaki után praetori öröklés illet meg titeket, vagy ha valakit arrogáltatok, vagy ha valakinek vagyonát a szabadság fentartása végett nektek odaitélték, annak összes dolgai rátok szállanak. [Mindenekelőtt nézzük az örökségeket. Ezeknek két alapjuk van, mivel vagy végrendelet alapján, vagy végrendelet nélkül szállnak rátok. Előbb azokat kell néznünk, melyek végrendeletből jutnak rátok. Ennélfogva szükséges, hogy bevezetésül a végrendeletek alkotásáról szóljunk.

X.

A VÉGRENDELETEK ALKOTÁSA.

A végrendeletet (testamentum) azért nevezzük testamentumnak, mert a végakaratnak (mentis) bizonysága (testatio).

De, hogy a régi kornak intézménye se legyen teljesen ismeretlen, 1 tudnunk kell, hogy azelőtt kétféle végrendelet volt használatban, melynek egyikével békében es nyugalom idején éltek, s ezt „comitia calata Besnyő: Iustinianus institutiói.

7

in proelium exituri essent, quod procinctum dicebatur. accessit deinde tertium genus testamentorum, quod dicebatur per aes et libram. scilicet quia per emancipationem, id est imaginariam quandam venditionem, agebatur quinque testibus et libripende civibus Romanis puberibus praesentibus et eo qui familiae emptor dicebatur. sed illa quidem priora duo genera testamentorum ex veteribus temporibus in desuetudinem abierunt: quod vero per aes et libram fiebat, licet diutius permansit, attamen partim et hoc in usu esse desiit. 2 Sed praedicta quidem nomina testamentorum ad ius civile referebantur. postea vero ex edicto praetoris alia forma faciendorum testamentorum introducta est iure enim honorario nulla emancipatio desiderabatur, sed septem testium signa sufficiebant, cum iure civili 3 signa testium non erant necessaria. Sed cum paulatim tam ex usu hominum quam ex constitutionum emendationibus coepit in unam consonantiam ius civile et praetorium iungi, constitutum est, ut uno eodemque tempore, quod ius civile quodammodo exigebat, septem testibus adhibitis et subscriptione testium, quod ex constitutionibus inventum est, et ex edicto praetoris signacula testamentis imponerentur: ut hoc ius tripertitum esse videatur, ut testes quidem et eorum praesentia uno contextu testamenti celebrandi gratia a iure civili descendant, subscriptiones autem testatoris et testium ex sacrarum constitutionum observatione adhibeantur, signacula autem et 4 numerus testium ex edicto praetoris. Sed his omnibus ex nostra constitutione propter testamentorum sinceritatem, ut nulla fraus adhibeatur, hoc additum est, ut per manum testatoris vel testium nomen heredis exprimatur et omnia secundum illius constitutionis tenorem procedant.

5

Possunt autem testes omnes et uno anulo signare testamentum (quid enim, si septem anuli una sculptura fuerint?) secundum quod 6 Pomponio visum est. sed et alieno quoque anulo libet signare. Testes autem adhiberi possunt ii, cum quibus testamenti factio est. sed neque mulier neque impubes neque servus neque mutus neque surdus neque furiosus nec cui bonis interdictum est nec is, quem leges iubent improbum intestabilemque esse, possunt in numero tes7 tium adhiberi. Sed cum aliquis ex testibus testamenti quidem faciendi tempore liber existimabatur, postea vero servus apparuit, tam divus Hadrianus Catonio Vero quam postea divi Severus et Antoninus rescripserunt subvenire se ex sua liberalitate testamento, ut sic habeatur, atque si ut oportet factum esset, cum eo tempore, quo

előtti"-nek hívták, a másikkal (pedig), ha ütközetbe voltak menendők, ennek neve,,tábori végrendelet". Ezekhez járult még egy harmadik neme a végrendeleteknek, melyet, per aes et libram, ércz és mérleg által való"-nak neveztek, mivel t. i. mancipatio, azaz színleges eladás formájában öt tanúnak és egy mérlegtartónak, csupa serdült római polgárnak. valamit annak jelenlétében ment végbe, kit a hagyatéki vagyon vevőjének neveztek. Ama két első nemével a végrendeleteknek már régi időben sem éltek, a per aes et libram pedig, ámbár tovább tartotta fenn magát, mégis lassanként szintén kiment a használatból. A végrendeletek fent említett nevei pedig a ius civile-re 2 vonatkoznak. Később azonban a praetori edictum más végrendelkezési formát hozott be; mert a ius honorarium (tiszti jog) szerint semmiféle mancipatio sem volt szükséges, hanem elegendő volt hét tanúnak a pecsétje, míg a ius civile szerint a tanúk pecsétjei nem voltak szükségesek. De midőn lassanként úgy az emberek gyakor- 3 latában, mint a constitutiok javításai nyomán a civiljog a praetorival egy egybehangzó egészbe kezdett összeolvadni, azt állapították meg, hogy egy s ugyanazon időben, (a mit körülbelül a civiljog kivánt meg), a hét tanú jelen is legyen, írja is alá, (ezt a constitutiók hozták be), és, (ez meg a praetori edictumból való) pecsétjét is nyomja rá a végrendeletre: úgy, hogy ez hármas forrású jog. t. i. a tanúk s azoknak folytonos jelenléte, hogy a végrendelkezés félbeszakítás nélkül mehessen végbe, a civiljogból származik, a végrendelkező és a tanúk aláírását a császári constitutiók intézkedései alapján alkalmazzák, a pecsétek és a tanúk száma pedig a praetori edictumból ered. De mindezekhez a mi constitutiónk, a végrendeletek nagyobb 4 hitelessége czéljából, hogy semmi csalárdságot se lehessen elkövetni, még azt adta hozzá, hogy a végrendelkező vagy legalább a tanúk egyike sajátkezűleg írja be az örökös nevét, s hogy az egész eljárás ennek a constitutiónak rendelkezése szerint menjen véghez.

A tanúk pedig valamenyien ugyanazon egy gyürüvel pecsétel- 5 hetik meg a végrendeletet, (hiszen mi volna máskülönben akkor, ha hét gyűrűnek egyazon vésete van?) Ez az intézkedés Pomponius nézetén alapul. Sőt idegen gyürüvel is lehet pecsételni. Tanúkul pedig alkal- 6 mazhatók azok, a kiknek végrendelkezési képességük van. De sem nő, sem serdületlen, sem rabszolga, sem néma, sem siket, sem őrült, sem az, a kinek meg van tiltva, hogy vagyonáról rendelkezzék, sem az, kit a törvények hazug- és szava nem hihetőnek nyilvánitanak, tanúként nem szerepelhet. De ha valakit a tanuk közül a végrendelkezés 7 idejében szabadnak tartottak, később pedig kitünt, hogy rabszolga, úgy dicsőült Hadrianus császár Catonius Verushoz, mint később dicsőült Severus és Antoninus császárok is azt határozták, hogy kegyel

« PreviousContinue »