Page images
PDF
EPUB

tutionem mederi necessarium duximus et invenimus viam, per quam et manumissor et socius eius et qui libertatem accepit nostro í'ruantur beneücio, libertate cum effectu procedente (cuius favore et antiquos legislatores multa et contra communes regulas statuisse manifestissimum est) et eo qui eam imposuit suae liberalitatis stabilitate gaudente et socio indemni conservato pretiumque servi secundum partem dominii, quod nos definivimus. accipiente.

VIII.

QUIBUS ALIENARE LICET VEI NON.

Accidit aliquando, ut qui dominus sit alienare non possit et « ontra qui dominus non sit alienandae rei potestatem habeat. nam dotale praedium maritus invita muliere per legem Iuliam prohibetur alienare. quamvis ipsius sit dotis causa ei datum, quod nos legem Iuliam corrigentes in melior ?m statum deduximus. cum enim lex in soli tantummodo rebus locum habebat, quae Italicae fuerant, et alienationes inhibebat, que invita muliere fiebant, hypothecas autem earum etiam volente: utrisque remedium imposuimus. ut etiam in eas res. quae in provinciali solo positae sunt. interdicta fiat alienatio vei obligatio et neutrum eorum neque consentientibus mulieribus procedat, ne sexus muliebris fragilitas in perniciem substantiae

1 earum converteretur. Contra autem creditor pignus ex pactione, quamvis eius ea res non sit. alienare potest. sed hoc forsitan ideo videtur fleri. quod voluntate debitoris intellegitur pignus alienare. qui ab initio contractus pactus est. ut liceret creditori pignus vendere, si pecunia non solvatur. sed ne creditores ius suum persequi impedirentur neque debitores temere suarum rerum dominium amittere videantur. nostra constitutione consultum est et certus modus impositus est. per quem pignorum distractio possit procedere, cuius tenore utrique parti creditorum et dobitorum satis abundeque pro

2 visum est. Nunc admonendi sumus neque pupillum neque pupillam ullam rem sine tutoris auctoritate alienare posse. ideoque si mutuam pecuniam alicui sine tutoris auctoritate dederit, non contrahit obligationem. quia pecuniam non facit accipientis. ideoque vindicare nummos possunt, sicubi extent: sed si nummi. quos mutuos dedit, javítandónak találtuk, s módot leltünk arra, hogy a szabadonbocsátó is. a tulajdonostárs is. és a szabadonbocsátott is élvezze jótéteményünket, mert a szabadonbocsátás teljes joghatálylyal jön létre, (a szabadság kedvéért tudvalevőleg a régibb kor törvényhozói is sokat, a közönséges szabályokkal ellenkezőt rendeltek), az ezen szabadságot adományozó bőkezűségének érvényben maradásán örvendezhet, a tulajdonostársat pedig a károsodástól megóvtuk, minthogy a rabszolgáért általunk meghatározott és részének megfelelő válságot kap.

VIII.

KIK IDEGENITHETNEK EL. ÉS KIK NEM?

Megesik néha, hogy a tulajdonos a maga dolgát el nem idegenítheti, és viszont,hogya nem tulajdonosnak van elidegenítési jogosultsága, Igy a lex Julia megtiltja a férjnek,hogy a hozományhoz tartozó telket neje akarata ellenére elidegenítse, bár az övé, hiszen hozományul adták neki. Ezt mi, a lex Juliá-t megváltoztatva, megjavítottuk, Mert e törvény ugyanis csak Itáliában fekvő telkekre vonatkozott, és csak a nők akarata ellenére történt elidegenítéseket tilalmazta, azok elzálogosítását pedig még akkor is, ha a nők bele is egyeztek, azért mi mindkét esetet orvoslásnak vetettük alá. úgy, hogy a tartományban fekvő telkek elidegenítése és lekötelezése is tilos, s ezeknek egyike sem történhetik meg még a nőnek beleegyezésével sem. nehogy női nemük gyengesége vagyonuk romlását okozza, Ellenben a hitelező a'zálogot a zálog- 1 szerződéshez képest elidegenítheti,noha a dolog nem övé. De ez talán azért történhetik meg, mert azt lehet mondani, hogy a zálogot az adós akaratával idegenítette el, hiszen ez kezdettől fogva belenyugodott szerződésében abba, hogy a hitelező a zálogot eladhassa, ha tartozását meg nem fizetné. De constitutiónkban gondoskodtunk arról, hogy sem a hitelezőket joguk érvényesítésében ne akadályozzák meg,' sem az adósok dolgaik tulajdonát egykönnyen el ne veszítsék, és bizonyos módot szabtunk meg, melyen a zálog eladása eszközlendő, mi által mindkét félről, hitelezőről és adósról, eléggé gondoskodtunk, Továbbá meg kell jegyeznünk, hogy sem o a fiú-, sem a lánygyámolt semmiféle dolgot a gyám auctoritása nélkül el nem idegeníthet, Ha tehát a gyám auetoritása nélkül valakinek kölcsönt adott, kötelmet nem alapít meg, mert a pénz nem lesz az átvevőé: s azért még az egyes pénzdarabok is, bárhol vannak is, tulajdoni keresettel visszakövetelhetők: de ha a kölcsönadott pénzdarabokat az átvevő jóhiszeműen elhasználta, akkor condictióval követelhetők vissza, ha rosszhiszeműen, akkor a kiadást

ab eo qui accepit bona fide consumpti sunt, condici possunt, si mala fide, ad exhibendum de his agi potest, at ex contrario omnes res pupillo et pupillae sine tutoris auctoritate recte dari possunt. ideoque si debitor pupillo solvat, necessaria est tutoris auctoritas: alioquin non liberabitur. sed etiam hoc evidentissima ratione statútum est in constitutione, quam ad Caesareenses advocatos ex suggestione Triboniani viri eminentissimi quaestoris sacri palatii nostri promulgavimus. qua dispositum est ita licere tutori vei curatori debitorem pupillarem solvere. ut prius sententia iudicialis sine omni damno celebrata hoc permittat, quo subsecuto. si et iudex pronuntiaverit et debitor solverit, sequitur huiusmodi solutionem plenissima socuritas. sin autem aliter quam disposnimus solutio lacta fuerit et pecuniam salvam habeat pupillus aut ex ea locupletior sit et adhuc earidem summam pecuniae petat, perexceptionein doli mali summoveri poterit: quodsi aut male consumpserit aut furto amiserit, nihil proderit debitori doli mali exceptio, sed nihilo minus damnabitur. quia temere sine tutoris auctoritate et non secundum nostram dispositionem solverit, sed ex diverso pupilli vei pupillae solvere sine tutore auctore non possunt, quia id quod solvunt non fit accipientis. cum scilicet nullius rei alienatio eissine tutoris auctoritate roncessa est,

IX.

PER QUAS PERSONAS NOBIS ADQUIRITUR.

Adquiritur nobis non solum per nosmet ipsos. sed etiam per eos quos in potestate ha.bemus: item per eos servos. in quibus usum fructum habemus: item per homines liberos et servos alienos quos bona fide possidemus. de quibus singulis diligentius dispicia1 mus. Igitur liberi vestri utriusque sexus, quos in potestate habetisolim quidem. quidquid ad eos pervenerat (exceptis videlicet castrensibus peculiis), hoc parentibus suis adquirebant sine ulla distinctione: et hoc ita parentum fiebat, ut esset eis licentia, quod per unum vei unam eorum adquisitum est alii vei extraneo donare vei vendere vei quocumque modo voluerant applicare. quod nobis inhumanum visum est et generali constitutione emissa et liberis pepercimus et patribus debitum reservavimus. sancitum etenim a nobis est, ut, si quid ex re patris ei obveniat, hoc secundum követelő keresetnek (actio ad exhibendum) van helye. Hanem megfordítva: mi mindennemű dolgot adhatunk a fiú- vagy lánygyámoltnak a gyám hozzájárulása nélkül teljes joghatálylyal; de ha az adós a serdületlennek fizetést teljesít, szüksége van a gyám hozzájárulására, máskülönben nem szabadul fel (kötelezettsége alól). S ezt igen könnyen felfogható szempontból rendeltük azon constitutióban. melyet a caesareai ügyvédekhez intéztünk Tribonianusnak a kiváló férfiúnak, császári palotánk quaestorának eloterjesztésére. melyben azt mondtuk ki, hogy a gyámolt adósának csak úgy legyen szabad a gyám vagy gondnok kezéhez fizetnie, ha azt előbb a költség nélkül adandó birói határozat megengedi: csak ennek megtörténtével, t, i. ha a biró kimondta a határozatot, és az adós fizetett, következzék be az ekként teljesített fizetés tökéletes felmentő hatálya, De ha a fizetés másként történt meg. mint a hogy mi rendeltük, s a gyámoltnak a pénz vagy még teljesen megvan. vagy belőle gazdagodott, akkor őt, ha azt a pénzösszeget még egyszer követeli, csalárdság kifogásával (exceptio doli mali-val) lehet visszautasítani: ha pedig elpazarolta, vagy ellopták tőle. akkor az adósnak a csalárdság kifogása mit sem használ, hanem elmarasztalják, mivel vigyázatlanul. a gyám hozzájárulása nélkül és nem rendeletünk szerint fizetett, Ellenben a fiú- és lánygyámoltak a gyám hozzájárulása nélkül nem fizethetnek, mert az. a mit fizetnek, nem lesz az átvevőé, mivelhogy a gyám személyes hozzájárulása nélkül semmiféle dolgot sem szabad elidegeníteniök,

IX.

KIK SZEREZNEK NEKÜNK V

Jogot szerezhetünk magunknak nemcsak magunk, hanem azok is nekünk szereznek, a kik hatalmunkban varmak, úgyszintén azon rabszolgák is. kiken haszonélvezetünk van, továbbá szabad emberek és idegen rabszolgák is, a kiket jóhiszeműen birtoklunk, Ezeket egyenként tüzetesen tárgyaljuk, Mindkétnembeli gyermekeitek, kik hatal- 1 matokban vannak, annak előtte különbség nélkül mindent, a mi hozzájuk került, (kivévén a hadiszolgálatban szerzett különvagyont) atyjuknak szereztek: s ez oly tökéletesen az atyáé volt, hogy szabadságában állott azt, a mit az egyik fiú- vagy leánygyermeke neki szerzett, a másiknak vagy idegennek ajándékozni vagy eladni, vagy tetszése szerint bármire fordítani. Ezt mi embertelennek találtuk, és általános constitutiót bocsátván ki, abban úgy a gyermekek érdekeit megvédtük, mint pedig a szülőnek jussát is szem előtt tartottuk, Megállapítottuk ugyanis, hogy a mire az atya

antiquam observationem totum parenti adquirat (quae enim invidia est, quod ex patris occasione profectum est, hoc ad eum reverti ?): quod autem ex alia causa sibi filius familias adquisivit, huius usum fruotum quidem patri adquiret, dominium autem apud eum remaneat, ne, quod ei suis laboribus vei prospera fortuna accessit, hoc

2 in alium perveniens luctuosum ei procedat. Hocque a nobis dispositum est et in ea specie, ubi parens emancipando liberum ex rebus quae adquisitionem effugiunt sibi partem tertiam retinere si voluerat licentiam ex anterioribus constitutionibus habebat quasi pro pretio quodammodo emancipationis et inhumanum quid accidebat. ut filius rerum suarum ex hac emancipatione dominio pro parte defraudetur et, quod honoris ei ex emancipatione additum est, quod sui iuris efl'ectus est, hoc per rerum deminutionem decrescat. ideoque statuimus, ut parens pro tertia bonorum parte dominii, quam retinere poterat. dimidiam non dominii rerum. sed usus fructus retinoat: ita etenim et res intactae apud filium remanebunt et pater ampliore summa fruetur pro tertia dimidia potiturus.

3 Item vobis adpuiritur, quod servi vestri ex traditione nanciscuntur sive quid stipulentur vei ex qualibet alia causa adquirunt. hoc enim vobis et ignorantibus et invitis obvenit. ipse enim servus qui in potestate alterius est nihil suum habere potest. sed si heres institutus sit, non alias nisi iussu vestro hereditatem adire potest: et si iubentibus vobis adierit, vobis hereditas adquiritur. perinde ac ti vos ipsi heredes instituti essetis. et convenicnter scilicet legatum per eos vobis adquiritur. non solum autem proprietas per eos quos in potestate habetis adquiritur vobis, sed etiam possessio: cuiuscumque enim rei possessionem adepti fuerint, id vos possidere videmini. unde etiam per eos usucapio vei longi temporis possessio vobis

4 accedit. De iiis autem servis, in quibus tantum usum fructum habetis. ita piacuit, ut, quidquid ex re vestra vei ex operibus suis adquirant, id vobis adiciatur, quod vero extra eas causas persecuti sunt, id ad dominum proprietatis pertineat. itaque si is servus heres institutus sit legatumve quid ei aut donatum fuerit, non usufructuario, sed domino proprietatis adquiritur. idem piacet et de eo. qui a vobis bona fide possidetur, sive is liber sit sive alienus servus: quod enim piacait de usufructuario, idem piacet et de bonae fidei possessore. itaque quod extra duas istas causas adquiritur, id vei ad ipsum pertinet, si liber est, vei ad dominum, si servus est. sed bonae fidei possessor cum usuceperit servum, quia eo modo dominus fit, ex omnibus causis per eum sibi adquirere potest: fructuarius

« PreviousContinue »