Page images
PDF
EPUB

6

dum autem et pupilli curatores accipiunt, ut puta si legitimus tutor non sit idoneus, quia habenti tutorem tutor dari non potest. item si testamento datus tutor vel a praetore vel a praeside idoneus non sit ad administrationem nec tamen fraudulenter negotia administrat, solet ei curator adiungi. item in locum tutorum, qui non in perpetuum, sed ad tempus a tutela excusantur, solent curatores dari.

Quodsi tutor adversa valetudine vel alia necessitate impeditur, quo minus negotia pupilli administrare possit, et pupillus vel absit vel infans sit, quem velit actorem periculo ipsius praetor vel qui provinciae praeerit decreto constituet.

XXIV.

DE SATISDATIONE TUTORUM ET CURATORUM.

Ne tamen pupillorum pupillarumve et eorum, qui quaeve in curatione sunt, negotia a tutoribus curatoribusve consumantur aut deminuantur, curat praetor, ut et tutores et curatores eo nomine satisdent. sed hoc non est perpetuum: nam tutores testamento dati satisdare non coguntur, quia fides eorum et diligentia ab ipso testatore probata est: item ex inquisitione tutores vel curatores dati 1 satisdatione non onerantur, quia idonei electi sunt. Sed et si ex testamento vel inquisitione duo pluresve dati fuerint, potest unus offerre satis de indemnitate pupilli vel adulescentis et contutori vel concuratori praeferri, ut solus administret, vel ut contutor satis offerens praeponatur ei, ut ipse solus administret. itaque per se non potest petere satis a contutore vel concuratore suo, sed offerre debet, ut electionem det contutori suo, utrum velit satis accipere an satis dare. quodsi nemo eorum satis offerat, si quidem adscriptum fuerit a testatore, quis gerat, ille gerere debet: quodsi non fuerit adscriptum, quem maior pars elegerit, ipse gerere debet, ut edicto praetoris cavetur. sin autem ipsi tutores dissenserint circa eligendum eum vel eos qui gerere debent, praetor partes suas interponere debet. idem et in pluribus ex inquisitione datis probandum est, id est ut maior pars eligere possit, per quem administratio fieret.

nokokat, p. p. o. ha a törvényes gyám nem alkalmas, mivel annak, kinek már van gyámja, gyámot adni nem lehet. Továbbá, ha a végrendeletben, vagy a praetor, vagy a tartományi főnök által rendelt gyám a kezelésre nem alkalmas, a nélkül mégis, hogy az ügyeket csalárdul kezelné, szokás melléje gondnokot rendelni. Szintúgy azon gyámok helyébe is, a kik nem mindenkorra, hanem csak bizonyos időre kérik felmentésöket e tiszt alól, szoktak gondnokokat rendelni.

Ha a gyám betegség, vagy más kényszerűségnél fogva van megakadályozva gyámoltja ügyeinek ellátásában, s ha a gyámolt maga távol van, vagy még gyermek, akkor a praetor vagy a tartomány előljárója a gyám veszélyére decretumban azt rendeli ki ügyvivőnek, a kit akar.

6

XXIV.

A GYÁMOK ÉS A GONDNOKOK ÓVADÉKA.

Hogy azonban a gyámok és gondnokok a gyámság és gondnokság alatt állók vagyonát el ne költsék, vagy meg ne rövidítsék. a praetor gondoskodik róla, hogy a gyámok is, a gondnokok is erre nézve biztositékot nyújtsanak. De ez nem mindig történik. Mert a végrendeletben rendelt gyámoknak nem kell biztositékot adniok, minthogy azok becsületességét és gondosságát a végrendelkező maga elismerte; ép oly kevéssé terhelhetők meg biztositékadással az előleges ügyvizsgálat nyomán rendelt gyámok és gondnokok, mivel épen alkalmas voltuk miatt szemelték ki őket. Ha a vég- 1 rendeletben, vagy előleges ügyvizsgálat nyomán két vagy több gyám rendeltetett, akkor az egyik a gyámoltnak, vagy az ifjúnak kártalanitása iránt biztositékot ajánlhat fel, s gyám- vagy gondnoktársának elébe tehető, hogy a kezelést egyedül vigye; vagy lehet a gyámvagy gondnoktársat is, ha ez kinál biztositékot, amaz elé tenni, hogy egyedül vigye a kezelést. Tehát senki sem követelhet maga a gyám- vagy gondnoktárstól óvadékot, hanem magának kell azt felajánlania olykép, hogy választást enged gyámtársának, maga akar-e biztositékot adni, vagy az övét akarja-e elfogadni. Ha egyikük sem ajánlkozik erre, akkor annak kell a kezelést átvennie, a kit a végrendelkező az ügyek vitelére kirendelt, ha pedig a végrendelkező ez iránt nem intézkedett, ugy a praetori edictum határozata szerint annak kell azt vinnie, kit a többség választ. Ha a gyámok maguk sem tudnak megegyezni az vagy azok iránt, a kiknek az ügykezelést vinniök kell, akkor a praetornak kell közbelépnie. Ugyanez áll, ha előleges ügyvizsgálat nyomán rendeltetett ki több gyám, azaz a többség választhatja meg azt, a ki az ügyeket vigye.

2

Sciendum autem est non solum tutores vel curatores pupillis et adultis ceterisque personis ex administratione teneri, sed etiam in eos qui satisdationes accipiunt subsidiariam actionem esse, quae ultimum eis praesidium possit afferre. subsidiaria autem actio datur in eos, qui vel omnino a tutoribus vel curatoribus satisdari non curaverint aut non idonee passi essent caveri. quae quidem tam ex prudentium responsis quam ex constitutionibus imperialibus et 3 in heredes eorum extenditur. Quibus constitutionibus et illud exprimitur, ut, nisi caveant tutores vel curatores, pignoribus captis 4 coerceantur. Neque autem praefectus urbis neque praetor neque praeses provinciae neque quis alius cui tutores dandi ius est hac actione tenebitur, sed hi tantummodo qui satisdationem exigere solent.

XXV.

DE EXCUSATIONIBUS.

Excusantur autem tutores vel curatores variis ex causis: plerumque autem propter liberos, sive in potestate sint sive emancipati. si enim tres liberos quis superstites Romae habeat vel in Italia quattuor vel in provinciis quinque, a tutela vel cura possunt excusari exemplo ceterorum munerum: nam et tutelam et curam placuit publicum munus esse. sed adoptivi liberi non prosunt, in adoptionem autem dati naturali patri prosunt. item nepotes ex filio prosunt, ut in locum patris succedant, ex filia non prosunt. filii autem superstites tantum ad tutelae vel curae muneris excusationem prosunt, defuncti non prosunt. sed si in bello amissi sunt, quaesitum est, an prosint. et constat eos solos prodesse qui in acie amittuntur: hi enim, quia pro re publica ceciderunt, in perpetuum per gloriam vivere intelleguntur. Item divus Marcus in semestribus rescripsit eum, qui res fisci administrat, a tutela vel cura quamdiu administrat 2 excusari posse. Item qui rei publicae causa absunt, a tutela et cura excusantur. sed et si fuerunt tutores vel curatores, deinde rei publicae causa abesse coeperunt, a tutela et cura excusantur, quatenus rei publicae causa absunt, et interea curator loco eorum datur. qui si reversi fuerint, recipiunt onus tutelae nec anni habent vacationem, ut Papinianus responsorum libro quinto scripsit: nam 3 hoc spatium habent ad novas tutelas vocati. Et qui potestatem aliquam habent, excusare se possunt, ut divus Marcus rescripsit, sed coeptam tutelam deserere non possunt. Item propter litem, quam cum pupillo vel adulto tutor vel curator habet, excusare se nemo

4

De meg kell jegyezni, hogy nemcsak a gyámok és gondnokok 2 vannak gyámoltjaiknak, vagy a felnőtteknek és egyéb személyeknek a vagyonkezelésből lekötelezve, hanem hogy azok ellen is, kik az óvadékot elfogadják, pótkeresetnek van helye, mely nekik végső eszközül szolgál. Pótkeresetnek pedig azok ellen van helye, kik vagy egyáltalában nem gondoskodtak arról, hogy a gyámok és gondnokok biztositékot adjanak, vagy megelégedtek nem alkalmas óvadékkal. Ez a kereset ugy a jogtudósok véleményei, mint a császári constitutiók szerint ezeknek örökösei ellen is kiterjesztendő. Ezek- 3 ben a constitutiókban az is ki van mondva, hogy, ha a gyámok és gondnokok óvadékot nem adnak, erre zálogolással szoríttassanak. Mindazonáltal sem a városfőnök, sem a praetor, sem a tartományi főnök, sem más valaki, a kit a gyámkinevezés joga megillet, ezzel a keresettel meg nem támadhatók, hanem csak azok, kik a biztositéknyujtást követelni szokták.

XXV.

A FELMENTÉSI KÉRELMEK.

A gyámok vagy gondnokok különböző okokból menthetők fel, leginkább gyermekeik miatt, akár az atyai hatalom alatt állanak még, akár elbocsáttattak már abból. Mert kinek Rómában három, vagy Itáliában négy, vagy a tartományokban öt élő gyermeke van, az a gyámság vagy gondnokság, úgy miként más hivatalok alól is, mentesülhet; mert úgy a gyámságot, mint a gondnokságot mindig közhivatalnak tekintették. De adoptált gyermekek itt nem számítanak, ellenben számítanak az atyának azon vérszerinti gyermekei, a kiket adoptióba adott. Úgyszintén tekintetbe jönnek a fiútól való unokák, a mennyiben atyjok helyébe lépnek; de a leánytól származók nem. Csak élő gyermekek szolgálnak felmentő okul a gyámi vagy gondnoki tisztség átvétele alól, a meghaltak nem. Felmerült a kérdés, vajjon a hadiszolgálatban elesettek számitanak-e? Erre nézve megállapíttatott, hogy csak az ütközetben elesettek jönnek számba: mert a kik a hazáért elesnek, azok mindenkorra dicsőségben élőknek tekintetnek. Továbbá dicsőült Marcus császár a 1 semestriában azt rendelte, hogy az, a ki a fiscus ügyeit kezeli, a gyámságtól és gondnokságtól való felmentését kérheti. Épúgy 2 kérhetik felmentésüket a gyámság és gondnokság alól az államügyekben távollevők. Sőt ha már gyámok és gondnokok voltak is, és utóbb államügyekben elutaznak, a meddig államügyekben távol vannak, felmentetnek, és erre az időre gondnok rendeltetik helyökbe. Mihelyt visszatérnek, ismét felvállalják a gyámság terhét a nélkül, hogy egy évig szabadságuk volna, miként Papinianus véle

4

potest nisi forte de omnibus bonis vel hereditate controversia sit. 5 Item tria onera tutelae non affectatae vel curae praestant vacationem, quamdiu administrantur: ut tamen plurium pupillorum tutela vel cura eorundem bonorum, veluti fratrum, pro una computetur. 6 Sed et propter paupertatem excusationem tribui tam divi fratres quam per se divus Marcus rescripsit, si quis imparem se oneri 7 iniuncto possit docere. Item propter adversam valetudinem, propter quam nec suis quidem negotiis interesse potest, excusatio locum 8 habet. Similiter eum qui litteras nesciret excusandum esse divus Pius rescripsit: quamvis et imperiti litterarum possunt ad admini9 strationem negotiorum sufficere. Item si propter inimicitiam aliquem testamento tutorem pater dederit, hoc ipsum praestat ei excusationem sicut per contrarium non excusantur, qui se tutelam patri 10 pupillorum administraturos promiserunt. Non esse autem admittendam excusationem eius, qui hoc solo utitur, quod ignotus patri pu11 pillorum sit, divi fratres rescripserunt. Inimicitiae, quas quis cum patre pupillorum vel adultorum exercuit, si capitales fuerunt 12 nec reconciliatio intervenit, a tutela solent excusare. Item si quis status controversiam a pupillorum patre passus est, excusatur a 13 tutela. Item maior septuaginta annis a tutela vel cura se potest excusare. minores autem viginti et quinque annis olim quidem excusabantur: a nostra autem constitutione prohibentur ad tutelam vel curam aspirare, adeo ut nec excusatione opus fiat. qua constitutione cavetur, ut nec pupillus ad legitimam tutelam vocetur nec adultus cum erat incivile eos, qui alieno auxilio in rebus suis administrandis egere noscuntur et sub aliis reguntur, aliorum tutelam 14 vel curam subire. Idem et in milite observandum est, ut nec volens 15 ad tutelae munus admittatur. Item Romae grammatici, rhetores et medici et qui in patria sua id exercent et intra numerum sunt, a tutela vel cura habent vacationem.

« PreviousContinue »