Page images
PDF
EPUB

lis, differe debent actionem et post tempus agere: ideo enim et dilatoriae istae exceptiones appellantur. alioquin, si intra tempus egerint obiectaque sit exceptio, neque eo iudicio quidquam consequerentur propter exceptionem nec post tempus olim agere poterant, cum temere rem in iudicium deducebant et consumebant, qua ratione rem amittebant, hodie autem non ita stricte haec procedere volumus, sed eum, qui ante tempus pactionis vei obligationis litem inferre ausus est, Zenonianae constitutioni subiacere censemus, quam sacratissimus legislator de his qui tempore plus petierunt protulit, ut et indutias, quas. si ipse actor sponte indulserit vei natura actionis continet, contempserat, in duplum habeant hi, qui talem iniuriam passi sunt, et post eas finitas non aliter litem suscipiant, nisi omnes expensas litis antea acceperint, ut actores, tali poena perterriti tempora litium doceantur obser11(10)vare. Praeterea etiam ex persona dilatoriae sunt exceptiones: quales sunt procuratoriae, veluti si per militem aut mulierem agere quis velit: nam militibus nec pro patre vei matre vei uxore nec ex sacro rescripto procuratorio nomine experiri conceditur: suis vero negotiis superesse sine offensa disciplinae possunt, eas vero exceptiones. quae olim procuratoribus propter infamiam vei dantis vei ipsius procuratoris opponebantur. cum in iudiciis frequentari nullo perspeximus modo, conquiescere sancimus, ne, dum de his altercatur. ipsius negotii disceptatio proteletur.

XIV.

DE REPLICATIONIBUS.

Interdum evenit, ut exceptio, quae prima facie iusta videaturt inique noceat, quod cum accidit, alia allegatione opus est adiuvandi actoris gratia, quae replicatio vocatur, quia per eam replicatur atque resolvitur vis exceptionis. veluti cum pactus est aliquis cum debitore suo, ne ab eo pecuniam petat, deinde postea in contrarium

abban történt a megállapodás, hogy a hitelező bizonyos időn át ne indítson keresetet, pl. öt éven át; mert ennek az időnek elteltével felperesnek semmi sem állja útját, hogy a pert megindítsa. Azoknak tehát, a kiknek, ha meghatározott időn belül keresetet akarnának indítani, vagy egyezmény vagy más hasonló alapján kifogás vethető ellenük, el kell halasztaniok a keresetet, s csak az idő lejártával indíthatják meg. hisz ép ezért nevezik ezeket a kifogásokat halasztóknak. Ha valaki azelőtt a kikötött időn belül indított keresetet, s ellene aztán a kifogást felhozták, és ő a kifogás miatt keresetével semmit sem ért el, akkor még az idő elteltével sem indíthatott keresetet, minthogy az ügyet idő előtt vitte perbe és így megszüntette; azaz ez alapon ügyét egészen elvesztette. De ma már nem akarjuk ezeket oly szigorúan büntetni, hanem azt rendeljük, hogy a ki az egyezmény vagy a kötelem időpontja előtt mer pert indítani, azt meg kell büntetni a ronstitutio Zenoniana szerint, a melyet a császári törvényhozó azokra nézve hozott, a kik az idő tekintetében követeltek többet, úgy hogy azt az időhaladékot, melyet a felperes, akár ő maga önként engedte, akár a kereset természete hozta magával, figyelembe nem vett, kétszeresen kapják meg azok, a kik az ilyen jogtalanságot szenvedték, és annak elteltével csak akkor tartoznak perbe bocsátkozni, ha az előbbi per költségeit nekik eleve megtéríti .hogy úgy a felperesek e büntetéstől való féltökben megtanulják a beperlési idő betartását. Azonkivül vannak halasztó kifo-11(10) gások a személy tekintetében is; minők az ügyvivő elleniek, pl. ha valaki katonával, vagy nővel akarja keresetét megindíttatni. Mert a katonák még atyjok, vagy anyjok, vagy nejök helyett, sőt császári leirat alapján sem léphetnek fel ügyvivőként; saját ügyeiket ellenben kötelességük megszegése nélkül elláthatják. Azokat a kifogásokat pedig, melyeket azelőtt az ügyvivők ellen a megbízónak vagy magának az ügyvivőnek becstelensége miatt emeltek, minthogy azt láttuk, hogy nem .igen fordulnak elő a bíróságoknál, mellőzendőknek rendeltük, nehogy míg ezek fölött vitatkoznak, magának az ügynek vitatása szenvedjen halasztást.

XIV.

A REPLICATIÓK.

Megesik némelykor, hogy a kifogás, a mely az első tekintetre igazságosnak látszik, felperesnek igazságtalanul árt. Ha ez előfordul, a felperes segítségére más jogorvoslatra van szükség, melyet replicatiónak hivunk, mivel benne nyer választ (replicatur) és rajta töretik meg a kifogás ereje. Pl. ha valaki egyezményre lépett adó

Besnyö: Iustinianus institutiói. 21

pacti sunt, id est ut petere creditori liceat: si agat creditor et excipiat debitor, ut ita demum condemnetur, si non convenerit, ne eam pecuniam creditor petat, nocet ei exceptio, convenite enim ita: namque nihilo minus hoc verum manet, licet postea in contrarium pacti sunt, sed quia iniquum est creditorem excludi, replicatio ei dabitur ex

1 posteriore pacto convento. Rursus interdum evenit, ut replicatio, quae prima facie iusta sit, inique noceat, quod cum accidit, alia allegatione opus est adiuvandi rei gratia, quae duplicatio vocatur,

2 Et si rursus ea prima facie iusta videatur, sed propter aliquam causam inique actori noceat, rursus allegatione alia opus est, qua

;! actor adiuvetur, quae dicitur triplicatio. Quarum omnium exceptionum usum interdum ulterius quam diximus varietas negotiorum introducit: quas omnes apertius ex latiore digestorum volumine facile est cognoscere.

4 Exceptiones autem, quibus debitor defenditur, plerumque

accommodari solent etiam: fideiussoribus eis: et recte, quia, quod ab his petitur, id ab ipso debitore peti videtur, quia mandati iudicio redditurus est eis. quod hi pro eo solverint, qua ratione et si de non petenda pecunia pactus quis cum reo fuerit, piacuit proinde succurrendum esse per exceptionem pacti conventi illis quoque qui pro eo obligati essent, ac si et cum ipsis pactus esset, ne ab eis ea pecunia peteretur. sane quaedem exceptiones non solent his a'ccomodari. ecce enim debitor si bonis suis cesserit et cum eo creditor experiatur. defenditor per exceptionem nisi bonis cesserit: sed haec exceptio fideiussoribus non datur. scilicet ideo quia, qui alios pro debitore obligat, hoc maxime prospicit, ut, cum facultatibus lapsus fuerit debitor, possit ab his quos pro eo obligavit suum consequi.

XV.

DE INTERD1CTIS.

Sequitur, ut dispiciamus de interdictis seu actionibus. quae pro his exercentur. erant autem interdicta formae atque conceptiones verborum, quibus praetor aut iubebat aliquid fieri aut Seri prohibebat, sával, hogy tőle a pénzt nem követeli, aztán később az ellenkezőben egyeztek meg, azaz, hogy a hitelezőnek szabad legyen követelnie, ha most a hitelező keresetet indít, és az adós kifogást emel, hogy csak akkor marasztalják el, ha nem jött létre egyezmény az iránt, hogy azt a pénzt felperes ne követelje, akkor felperesnek ez a kifogás árt; mert ez az egyezmény csakugyan létrejött, a mi mindenkép igaz marad, bár később az ellenkezőben egyeztek is meg. De mivel igazságtalan volna, hogy felperest ezzel elüsse, azért ez replicatiőt fog kapni a későbbi egyezmény alapján. Viszont megesik 1 néha, hogy a replicatio, mely az első tekintetre igazságos, méltánytalanúl árt. Ha ez bekövetkezik, alperes segítségére más jogorvoslatra van szükség, melyet duplicatiónak hívnak. És ha ez ismét 2 első tekintetre igazságosnak mutatkozik, hanem valamely okból felperesnek méltánytalanul árt, ismét más jogorvoslatra van szükség, mely felperest segítse, melynek triplicatio a neve. Mindezeknek a 3 kifogásoknak használatát némelykor az ügyek változatossága tovább is vitte, nemcsak addig, a meddig mondtuk. Ezeket mind a Digesták terjedelmesebb műveiből könnyű megismerni.

Azokat a kifogásokat pedig, melyekkel alperes védi magát 4 többnyire ennek kezeseire is ki szokták terjeszteni, és joggal, mert a mit tőlök követelnek, az úgy tekintendő, mintha magától az adóstól követelnék, mivel a megbízási kereset alapján köteles lesz azt nekik megtéríteni, a mit ők érte fizettek. Ezért ha valaki abban egyezett meg az adóssal, hogy a pénzt nem fogja követelni, az volt a szabály, hogy segély nyujtandó az egyezmény alapján felhozható kifogással azoknak is, kik érte kötelezettséget vállaltak, mintha csak velük is megegyezett volna, hogy tőlök azt a pénzt nem fogja követelni. Egyes kifogásokat azért mindazonáltal nem szoktak rájuk kiterjeszteni, mert ha az adós pl. javait átengedte, és a hitelező fellép ellene, akkor ő, „ha csak át nem engedte"-féle exceptio védelmében részesül, de ezt a kifogást a kezesek nem kapják, t. i. azért nem, mivel az, ki az adósért másokat kötött le magának, leginkább azért teszi ezt, hogy ha az adós vagyontalanná lenne, ezektől, kiket érte magának lekötött, követelhesse a magáét.

XV.

AZ INTERDICTUMOK.

A következőkben vizsgáljuk az interdictumokat és azokat a kereseteket, a melyeket ezek helyett használunk. Ezek az interdictumok-bizonyos formák és fogalmazványok voltak, a melyekkel a quod tum maxime facicbat, cum de possessione aut quasi possessione inter aliquos contendebatur.

1 Summa autem divisio interdictorum haec est, quod aut prohibitoria sunt aut restitutoria aut exhibitoria, prohibitoria sunt, quibus vetat aliquid fieri, veluti vim sine vitio possidenti. vei mortuum inferenti, quo ei ius erit inferendi, vei in loco sacro aedificari, vei in flumine publico ripave eius aliquid fieri, quo peius navigetur. restitutoria sunt, quibus restitui aliquid iubet, veluti cum bonorum possessori possessionem eorum, quae quis pro herede aut pro possessore possidet ex ea hereditate, aut cum iubet ei, qui vi possessione fundi deiectus sit, restitui possessionem. exhibitoria sunt, per quae iubet exhiberi, veluti eum, cuius de libertate agitur, aut libertum, cui patronus operas indicere velit, aut parenti liberos. qui in potestate eius sunt sunt tamen qui putant proprie interdicta ea vocari, quae. prohibitoria sunt, quia interdicere est denuntiare et prohibere: restitutoria autem et exhibitoria proprie decreta vocari: sed tamen

2 optinuit omnia interdicta appellari, quia inter duos dicuntur. Sequens divisio interdictorum haec est, quod quaedam adipiscendae possessionis causa comparata sunt, quaedam retinendae, quaedam reci

3 perandae. Adipiscendae possessionis causa interdictum accommodatur bonorum possessori. quod appellatur quorum bonorum, eiusque vis et potestas haec est, ut, quod ex his bonis quisque, quorum possessio alicui data est, pro herede aut pro possessore possideat, id ei. cui bonorum possessio data est, restituere debeat. pro herede autem possidere videtur, qui putat se heredem esse: pro possessore is posidet, qui nullo iure rem hereditariam vei etiam totam hereditatem sciens ad se non pertinere possidet, ideo autem adipiscendae possessionis vocatur interdictum, quia ei tantum utile est, qui nunc primum conatur adipisci rei possessionem: itaque si quisadeptus possessionem amiserit eam, hoc interdictum ei inutile est, interdictum quoque, quod appellatur Salvianum, adipiscendae possessionis causa comparatum est eoque utitur dominus fundi de rebus coloni,

4 qtias is pro mercedibus tundi pignori futuras pepigisset, Retinendae possessionis causa comparata sunt interdicta uti possidetis et utrubi. cum ab utraque parte de proprietate alicuius rei controversia sitet ante quaeritur, uter ex litigatoribus possidere et uter petere debeat. namque nisi ante exploratum fuerit, utrius eorum possessio sit, non potest petitoria actio institui, quia et civilis et naturalis ratio

« PreviousContinue »