Page images
PDF
EPUB

cognita digni emancipatione fuerint et tunc sua bona eis reddat, sed et si decedens pater eum exheredaverit vei vivus sine iusta causa eum emancipaverit, iubetur quartam partem ei suorum bo

4 norum relinquere. videlicet praeter bona, quae ad patrem adoptivum transtulit et quorum commodum ei adquisivit postea, Minorem natu non posse maiorem adoptare piacet: adoptio enim naturam imitatur et pro monstro est, ut maior sit filius quam pater, debet itaque is. qui sibi per adrogationem vei adoptionem filium facit, plena puber

5 tate, id est decem et octo annis praecedere. Licet autem et in locum nepotis vei neptis vei in locum pronepotis vei proneptis vei deinceps

6 adoptare. quamvis filium quis non habeat, Et tam filium alienum quis in locum nepotis potest, adoptare. quam nepotem in locum

7 hlii. Sed si quis nepotis loco adoptet vei quasi ex eo filio, quem habet iam adoptatum, vei quasi ex illo, quem naturalem in sua potestate habet: ineocasu et filius consentire debet, ne ei invito guus heres adKnasratur; sea ex contrano si avus ex filio nepotem

8 dat in adoptionem. non est necesse filium consentire. In plurimis autem causis adsimilatur is, qui adoptatus vei adrogatus est, ei qui ex legitimo matrimonio natus est, et ideo si quis per imperatorem sive apud praetorem vei apud praesidem provinciae non

9 extraneum adoptaverit, potest eundem alii in adoptionem dare. Sed et illud utriusque adoptionis commune est, quod et hi, qui generare non possunt, quales sunt spadones. adoptare possunt, castrati autem

10 non possunt, Feminae quoque adoptare non possunt, quia nec naturales liberos in potestate sua habent: sed ex iprinlfrentia. prir^r.ipis

11 jui_jsolatium liberorum amissorumadoptare possunt, Illud proprium

est illius adoptioms, quae per sacrum nraculum fit, quod is. qui liberos in potestate habet, si se adrogandum dederit, non solum ipse potestati adrogatoris subicitur. sed etiam liberi eius in eiusdem fiunt potestate tamquam nepotes. sic enim et divus Augustus non ante Tiberium adoptavit, quam is Germanicum adoptavit: ut protinus

12 adoptione facta incipiat Germanicus Augusti nepos esse. Apud Catonem bene scriptum refert antiquitas, servi si a domino adoptati sint, ex hoc ipso posse liberari. unde et nos eruditi in nostra constitutione etiam eum servum, quem dominus actis intervenientibus Ijfijim .iunm nolrilriaverit, Iiberum esse constituimus. licet hoc ad ius filii ac^igjdum ei _non sufficit,

gáltakat csak úgy emancipálhatja, ha az emancipatio előleges vizsgálat után okadatoltnak találtatik, s aztán javaikat visszaadja, De ha az atya halálakor az arrogáltat ki is tagadja, vagy életében jogszerű ok nélkül emancipálja, köteles vagyonának negyedrészét neki hagyományozni és pedig azon javakon kivül, melyeket fogadóatyjához hozott, és a melyeknek hasznát is később neki szerezte. Fiatalabb ember öregebbet 4 gyermekké nem fogadhat; mert a gyermekkéfogadás a természetet utánozza, és természetellenes, hogy a gyermek idősebb legyen, mint az atya, Ki tehát adoptio vagy arrogatió által valakit fiává akar fogadni, annak a teljes serdültségi korral, azaz 18 évvel idősebbnek kell lennie. Szintúgy meg van engedve valakit unokául vagy déd- 5 unokául és igy tovább gyermekké fogadni, még ha nincs is fia a fogadóatyának, És pedig lehet másnak fiát unokául, unokáját fiúul 6 fogadni. De ha valaki valakit unokául fogad, akár azon fiúgyer- 7 mek révén, kit már gyermekké fogadott, akár annak a révén, ki mint vérszerinti gyermeke már hatalmában van, ez esetben fia beleegyezése is szükséges hozzá, nehogy hozzájárulása nélkül szükségképeni örököse támadjon. De viszont, ha a nagyatya fiúgyermekétől való unokáját adja másnak adoptióba, nem szükséges a fiú beleegyezése. Az adoptált vagy arrogált a legtöbb tekin- g tetben ép oly elbánás alá esik, mint az. a ki törvényes házasságból született, És azért ha valaki a császár engedelmével vagy a praetor vagy a tartományi főnök előtt valakit, csak idegen személy nem, gyermekévé fogadott volt, ezt másnak adoptióba adhatja, Mindkét gyermekké fogadásnál az is közös, hogy azok, kik gyer- () meknemzésre képtelenek, minők a spádók, gyermekké fogadhatnak, a heréltek pedig nem. Nők sem fogadhatnak gyermekké, mert vérszerinti 10 gyermekeik sem állnak hatalmukban; de a császár kegyelméből meghalt gyermekeikért kárpótlásul adoptálhatnak, Sajátossága 11 azon gyermekké fogadásnak, mely a császár kegyelméből történik, az, hogy az, a ki gyermekeket hatalmában tart, ha magát arrogáltafja, nemcsak maga kerül az arrogálónak hatalma alá, hanem gyermekei is. mint unokák jutnak ugyanannak hatalmába, Igy a dicsőült Augusztus császár nem fogadta előbb gyermekévé Tiberiust, míg ez Germanicust nem adoptálta, úgy, hogy Germanicus mindjárt az adoptió megtörténtével Augustus unokájává lett, A mint a régiek mesélik, Catónál van megírva az a helyes megjegyzés 12 hogy a rabszolgák, ha gazdájuk gyermekévé fogadta őket, pusztán ez által szabadokká lehetnek, Ennek alapján egy constitutiónkban mi azt rendeltük el, hogy az a rabszolga is. kit gazdája a bíróság előtt fiának nevezett, szabad legyen, habár ez a fiui jog elnyerésére nem elég.

[ocr errors]

QUIBUS MODIS IUS POTESTATIS SOLVITUR.

Videamus nunc, quibus modis ii, qui alieno iuri subiecti sunt, eo iure liberantur. et quidem servi quemadmodum potestate liberantur, ex his intellegere possumus, quae de servis manumittendis superius exposuimus. hi vero, qui in potestate parentis sunt, mortuo eo sut iuris fiunt. sed hoc distinctionem recipit. nam mortuo patre sane omnimodo filii filiaeve sui iuris efficiuntur. mortuo vero avo non omnimodo nepotes neptesque sui iuris fiunt. sed ita, si post mortem avi in potestatem patris sui recasuri non sunt: itaque si moriente avo pater eorum et vivit et in potestate patris sui est, tunc post obitum avi in patris sui potestate Hunt: si vero is, quo tempore avus moritur, aut iam mortuus est aut exiit de potestate patris, tunc hi, quia in potestatem eius cadere non pos

1 sunt, sui iuris fiunt. Cum autem is, qui ob aliquod maleficium in insulam depcrtatur, civitatem amittit, sequitur ut, quia eo modo ex numero civium Romanorum tollitur, pennde acsi mortuo eo desinant Iiberi in potestate eius esse. pari ratione et si is, qui in potestate parentis sit, in insulam deportatus fuerit, desinit in potestate parentis esse. sed si ex indulgentia principali restituti fuerint,

•> per omnia pristinum statum recipiunt. Relegati autem patres in insulam in potestate sua liberos retinent: et e contrario liberi reie

;) gati in potestate parentum remanent. Poenae servus effectus filios .m potestate habere^dejinit.j servi autem poenae efficiuntur, qui in

4 metal 1 uTn~3arrrhantur et qui bestiis subiciuntur. Filius familias si militaverit, vei si senator vei consul íuerit iactus, manet in patris potestate. militia enim vei consularia dignitas patris potestate Hlium non liberat. sed ex constitutione nostra summa pa triciatus dignitas ilico ab imperialibus codicillis praestitis a patria potestate liberat. quis enim patiatur patrem quidem posse per emancipationis modum suae potestatis nexibus Hlium relaxare, imperatoriam autem celsitudinem non valere eum quem sibi patrem

r, élegit ab aliena eximere potestate? Si ab hostibus captus fuerit parens. quamvis servus hostium fiat, tamen pendet ius liberorum propter ius postliminii : quia hi. qui ab hostibus capti sunt, si reversi fuerint, omnia pristina iura recipiunt. idcirco reversus et liberos habebit in potestate, quia postliminium fingit eum qui captus est semper in civitate fuisse: si vero ibi decesserit, exinde, ex quo captus est pater, filius sui iuris fuisse videtur. ipse quoque filius neposve si ab hostibus captus fuerit, similiter dicimus propter ius postliminii ius quoque potestatis parentis in suspenso esse. dic

[ocr errors]

XII

MIKÉPEN SZŰNIK MEG A HATALMI KÖTELÉK?

Már most nézzük, hogy miként szabadulnak fel azok, kik idegen hatalom alatt állnak, e hatalom alól. Hogy a rabszolgák miként szabadulnak fel a hatalom alól, azt már mindabból láthatjuk, a mit fentebb a rabszolgák szabadonbocsátásáról kifejtettünk, Azok pedig, kik atyjuk hatalma alatt állanak, ennek halálával lesznek önjogúakká. Itt mindazonáltal meg kell különböztetnünk, Az atya halálával ugyanis az összes fiu- és leánygyermekek önjogúakká lesznek, De ha a nagyapa hal meg, az unokák nem minden esetben lesznek önjogúakká, hanem csak akkor, ha a nagyatya halálával nem esnek megint atyjuk hatalmába, Ha tehát a nagyatya elhúnytakor atyjuk még él és atyjának hatalma alatt áll, akkor a nagyatya elhúnytával atyjok hatalma alá kerülnek, Ha pedig ez a nagyatya halála idejében vagy már nem él, vagy atyjának hatalma alól kikerült, akkor az unokák, minthogy atyjuknak hatalma alá nem kerülhetnek, önjogúakká lesznek, Minthogy az, ki valamely bűntett miatt szigetre de- 1 portáltatott, polgárjogát veszti, következik hogy gyermekei, mivel ő ily módon a romai polgárok sorából kitörültetik, úgy mintha meghalt volna, megszűnnek az ő hatalmában lenni. Hasonlóképen az is, ki, atyai hatalom alatt állván, szigetre deportáltatik, megszűnik a szülő hatalmában lenni. De ha a császár kegyelme visszahelyezi őket előbbi állapotukba, mindenképen előbbi állásukba kerülnek vissza. Oly atyák, kik szigetre csak száműzve vannak, gyerme- 2 keiket hatalmuk alatt megtartják ; és viszont a száműzött gyermekek is megmaradnak szülőik hatalmában. Ki büntetésül rabszolgává 3 lesz, megszűnik gyemekeit hatalmában tartani. Büntetésül pedig azok lesznek rabszolgákká, kiket bányamunkákra Kélnek, és kiket vadállatok elé vetnek, Azon családfiú, a ki katonáskodott, vagy 4 senatorrá vagy consullá lett, megmarad az atya hatalmában : mert a hadi szolgálat és a consuli méltóság nem szabadít meg az atyai hatalomtól. De a mi constitutiónk szerint a legmagasabb patriciusi méltóság rögtön a császári adományozással megszabadítja a fiút az atyai hatalom alól. Mert miként lehetne összeegyeztetni azt, hogy az atya emancipatióval fiát hatalma alól felszabadíthassa, a császári felség pedig idegen hatalom alól ne vonhassa ki azt, kit magának atyául választott, Ha az atya ellenség fogságába 5 kerül, habár az ellenség rabszolgájává lesz is, mégis a gyermekek helyzete függőben marad a visszatérés (postliminium) joga miatt, minthogy az ellenség által elfogottak visszatértökkel összes előbbi jogaikat visszanyerik, Azért a visszatérőnek gyermekei tovább is

Besnyö: IusUnianus institutiói. 3

tum est autem postliminium a limine et post. ut eum, qui ab hostibus captüs in fines nostros postea pervenit, postliminio reversum recte dicimus. nam limina sicut in domibus finem quendam faciunt, sic et imperii finem limen esse veteres voluerunt. hinc et limes dictus est quasi finis quidam et terminus, ab eo postliminium dictum, quia eodem limine revertebatur, quo amissus erat. sed et qui victis

6 hostibus recuperatur, postliminio rediisse existimatur. Praeterea emancipatione quoquo desinunt liberi in potestate parentum esse. sed ea emancipatio antea quidem vei per antiquam legis observationem procedebat. quae per imaginarias venditiones et intercedentes manumissiones celebrabatur, vei ex imperiali rescripto. nostra autem providentia et hoc in melius per constitutionem reformavit, ut fictione pristina explosa recta via apud competentes iudices vei magistratus parentes intrent et filios suos vei filias vei nepotes vei neptes ac deinceps sua manu dimitterent. et tunc ex edicto praetoris in huius filii vei nliae, nepotis vei neptis bonis. qui vei quae a parente manumissus vei manumissa fuerit. eadem iura praestantur parenti, quae tribuuntur patrono in bonis liberti: et praeterea si impubes sit filius vei filia vei ceteri. ipse parens ex manumissione tutelam eius nanciscitur. Admonendi autem sumus liberum esse arbitrium ei, qui filium et ex eo nepotem vei neptem in potestate habebit, filium quidem_de potestate dimitteie, nepotem vero .vei neptem iu.rjotestate retinere: et ex diverso filium Trtridem in potestate retinere, nepotem vero vei neptem manumittere (eadem et de pronepote vei pronepte dicta esse intellegantur), vei omnes sui iuris

8 efficere. Sed et si pater filium, quem in potestate habet, avo vei proavo naturali secundum nostras constitutiones super his habitas in adoptionem dederit. id est si hoc ipsum actis iiitervenientibus apud competentem iudicem manifestavit, praesente eo qui adoptatur et non contradicente nec non eo qui adoptat, solvitur quidem ius potestatis patris naturalis, transit autem in huiusmodi parentem adoptivum, in cuius persona et adoptionem plenissimam esse antea

« PreviousContinue »