Page images
PDF
EPUB

EX

SI QUADRUPES PAUPERIEM FECISSE DICITUR.

Animalium nomine, quae ratione carent, si quidem lascivia aut fervore aut feritate pauperiem fecerint, noxalis actio lege duodecim tabularum prodita est (quae animalia si noxae dedantur. proficiunt reo ad liberationem, quia ita lex duodecim tabularum scripta est): puta si equus calcitrosus calce percusserit aut bos cornu petere solitus petierit. haec autem actio in his. quae contra naturam moventur, locum habet: ceterum si genitalis sit feritas, cessat. Denique si ursus fugit a domino et sic nocuit, non potest quondam dominus conveniri, quia desinit dominus esse. ubi fera evasit. pauperis autem est damnum sine iniuria facientis datutn: nec enim potest animal iniuriam fecisse dici. quod sensu carot. haec quod ad noxalem actionem pertinet.

1 Ceterum sciendum est aedilicio edicto prohiberi nos eanem.

verrem, aprum ursum leonem ibi habere, qua vulgo iter fit: et si adversus ea factum erit et nocitum homini libero esse dicetur, quod bonum et aequum iudici videtur, tanti dominus condemnetur, ceterarum rerum, quanti damnum datum sit, dupli. praeter has autem aedilicias actiones et de pauperie locum habebit: numquam enim actiones praesertim poenales de eadem re concurrentes alia aliam consumit.

X.

DE HIS PER QUOS AGERE POSSUMUS.

Nunc admonendi sumus agere posse quemlibet aut suo nomine aut alieno. alieno veluti procuratorio tutorio. curatorio. cum olim in usu fuisset alterius nomine agere non posse nisi pro populo, pro libertate, pro tutela. praeterea lege Hostilia permissum est furti agere eorum nomine, qui apud hostes essent aut rei publicae causa abessent quive in eorum cuius tutela essent. et quia hoc non minimam incommoditatem habebat, quod alieno nomine neque agere neque excipere actionem licebat, coeperunt homines per procuratores litigare: nam et morbus et aetas et necessaria peregrinatio itemque aliae multae causae saepe impedimento sunt, quo minus rem suam IX.

NÉGYLÁBÚ ÁLLAT KÁRTÉTELE.

Állatok miatt, a kiknek eszük nincsen, ha szilajságukban dühükben vagy vadságukban kárt okoztak, a tizenkéttáblás törvény noxalis keresetet hozott be ; (ha ezeket az állatokat adja oda a kár fejében, akkor felszabadítják alperest, mivel igy rendeli a tizenkéttáblás törvény.) teszem, ha rugós ló patájával megrúgott, vagy döfős ökör szarvaival megdöfőtt, Ennek a keresetnek pedig csak azok iránt az állatok iránt van helye, melyek természetük ellenére vadultak meg ; máskülönben. ha a vadság velük született, elesik, Ha tehát egy medve tulajdonosától elfutott és kárt tett, a tulajdonost soha sem lehet beperelni, hiszen megszűnt tulajdonos lenni, mihelyt a vadállat elszabadúlt, Állat által okozott kár (pauperies) pedig oly kár, mely az okozó részéről való jogtalanság nélkül támadt, mert állatról nem lehet mondani, hogy jogtalanságot követett el, hiszen nincsen esze. Ez az, a mi a noxalis keresetet illeti.

Egyébiránt tudnunk kell, hogy az aedilisi edictum megtiltja 1 nekünk, hogy kutyát, ártányt, vadkant, medvét, oroszlánt ott tartsunk, hol országút vezet ; és ha ennek ellenére járnak el, s ebből szabad embert kár ér, akkor a bíró a tulajdonost annyiban marasztalja el, a mennyiben méltányosnak találja, egyéb dolgoknál pedig az okozott kár kétszeresében. Ezen aedilisi kereseteken kivül azonban helye van az actio de pauperie-nek is ; mert az ugyanarra a czélra szolgáló keresetek, kivált a büntetőek egymást ki nem zárják,

X.

A PERBELI KÉPVISELŐK.

Meg kell most jegyeznünk, hogy kiki keresetet indíthat vagy a saját, vagy másnak a nevében. Máséban pl. mint ügyvivő, gyám, gondnok, ámbár ezelőtt nem volt szokásos, hogy másnak a nevében keresetet lehessen indítani, kivévén a népért, a szabadságért, s gyámképen. Azonkivül a lex Hostilia megengedte, hogy a lopási keresetet meg lehet indítani azok nevében, a kik ellenséges fogságban vannak, vagy államügyekben távol vannak, vagy a kik ilyennek a gyámsága alatt állanak, De mivel az nem kis kényelmetlenséggel járt, hogy másnak nevében sem keresetet indítani, sem a keresetet kifogásolni nem volt szabad, azért az emberek ügyvivők által kezdtek perelni ; mert betegség, kor, szükséges utazás és sok

1 ipsi exsequi possint. Procurator neque certis verbis neque praesente adversario, immo plerumque ignorante eo constituitur: cuicumque enim permiseris rem tuam agere aut defendere, is procurator intel

2 legitur. Tutores et curatores quemadmodum constituuntur, primo libro expositum est.

XI.

DE SATISDATIONIBUS.

Satisdationum modus alius antiquitati piacuit, alium novitas per usum amplexa est.

Olim enim si in rem agebatur, satisdare possessor compellebatur. ut. si victus nec rem ipsam restitueret nec litis aestimationem, potestas esset petitori aut cum eo agendi aut cum fideiussoribus eius. quae satisdatio appellatur iudicatum solvi: unde autem sic appellatur. facile est intellegere: namque stipulatur quis. ut solveretur sibi quod fuerit iudicatum. multo magis is, qui in rem actione conveniebatur, satisdare cogebatur, si alieno nomino iudicium accipiebat. ipse autem qui in rem agebat, si suo nomine petebat, satisdare non cogebatur. procurator vero si in rem agebat. satisdare iubebatur ratam rem dominum habiturum: periculum enim erat, ne iterum dominus de eadem re experiatur. tutores et curatores eodem modo quo et procuratores satisdare debere verba 1 edicti faciebant. sed aliquando his agentibus satisdatio remittebatur. Haec ita erant, si in rem agebatur. sin vero in personam, ab actoris quidem parte eadem optinebant, quae diximus in actione qua in rem agitur. ab eius vero parte cum quo agitur si quidem alieno nomine aliquis interveniret. omnimodo satisdaret, quia nemo defensor in aliena re sine satisdatione idoneus esse creditur. quod si proprio nomine aliquis iudicium accipiebat in persoriam, iudicatum solvi satisdare non cogebatur.

2 Sed haec hodie aliter observantur. sive enim quis in rem acti

one convenitur sive personali suo nomine, nullam satisdationem propter litis aestimationem dare compellitur, sed pro sua tantum persona, quod iudicio permaneat usque ad terminum litis, vei committitur suae promissioni cum iureiurando, quam iuratoriam egyéb ok gyakran megakadályoznak abban, hogy ügyünket önmagunk ellássuk, Ügyvivőt sem meghatározott szavakkal, sem az 1 ellenfél jelenlétében nem kell kirendelni, sőt ez többnyire annak tudta nélkül történik ; mert bárkinek engeded meg, hogy ügyedet vigye vagy védje, az ügyvivődnek tekintetik, Hogy miként kell gyámokat és gondnokokat rendelni, azt az első könyvben kifejtettük,

XI.

A BIZTOSÍTÉKADÁSOK.

A biztosítékadásnak más módja divatozott régenten. és másnak használatát ölelte fel az újabb kor.

Mert azelőtt, ha in rem volt a kereset, biztosítékadásra szorították a birtokost, hogy, ha a pert elveszíti, és sem a dolgot, sem a per becsőjét nem adná ki felperesnek, vagy ő ellene, vagy kezesei ellen keresetet lehessen indítani. Ezt a biztosítékadást", ,iudicatum solvi°-nak nevezték, Hogy miért nevezték így, könnyen felfogható, mert azt stipulálta az illető, hogy azt szolgálják neki, a mit meg fognak ítélni. Annál inkább szoríttatott biztosítékadásra az. a ki ellen in rem keresetet támasztottak, ha másnak nevében vállalta magára a pert, Az pedig, a ki az in rem keresetet indította, ha saját nevében perelt, nem volt szorítható biztosítékadásra; az ügyvivőnek ellenben, ha in rem keresetet indított, biztosítékot kellett adnia, hogy a tulajdonos az ügyet jóvá fogja hagyni; mert attól kellett tartani, hogy a tulajdonos ugyanabban az ügyben még egyszer keresetet fog indítani. Hogy a gyámoknak és gondnokoknak ugyanúgy kellett biztosítékot adniok, mint az ügyvivőknek, azt az edictum szavai rendelték, De azoknak néha elengedték a perelésnél a biztosítékadást, Igy állt a dolog, ha in rem keresetet 1 indítottt*k, A személyes keresetnél felperes részéről ugyanazok állanak, a miket az in rem keresetekről mondottunk, Ellenben az alperes részéről nem úgy állt a dolog; hanem ha másnak nevében szállt perbe, mindenesetre biztosítékot kellett adnia, mivel biztosítékadás nélkül senki sem tekinthető idegen ügyben alkalmas védőnek. Ha valaki saját nevében vállalt el személyes keresetet, akkor az ítélet teljesítésére (iudicatum solvi) biztosítékadás nem kellett,

De ez ma másképen van. Mert akár in rem, akár in personam 2 indítanak valaki ellen keresetet saját nevében, akkor a perérték iránt nem kell semmi biztosítékot adnia; hanem csak saját személyére nézve kell megfogadnia, hogy a per befejeztéig a bíróság előtt meg fog jelenni, és ezt vagy saját eskü alatti igéretére bízzák, a

cautionem vocant, vei nudam promissionem vei satisdationem pro

3 qualitate personae suae dare compellitur. Sin autem per procura,torem lis vei infertur vei suscipitur. in actoris quidem persona, si non mandatum actis insinuatum est vei praesens dominus litis in iudicio procuratoris sui personam confirmaverit, ratam rem dominum habiturum satisdationem procurator dare compellitur: eodem observando et si tutor vei curator vei aliae tales personae, quae alienaram rerum gubernationem receperunt, Ütem quibusdam per

4 alium inferunt, Sin vero aliquis convenitur, si quidem praesens procuratorem dare paratus est, potest vei ipse in iudicium venire et sui procuratoris personam per iudicatum solvi satisdationis solleinnes stipulationes firmare vei exra iudicium satisdationem exponere, per quam ipse sui procuratoris fideiussor existit pro omnibus iudicatum solvi satisdationis clausulis. ubi et de hypotheca suarum rerum convenire compellitur, sivo in iudicio promiserit sive extra iudicium caverit, ut tam ipse quam heredes eius obliy:entur: alia insuper cautela vei satisdatione propter personam ipsius exponenda, quod tempore sententiae recitandae in iudicio invenietur. vei si non venerit, omnia dabit fideissor. quae condemnationi continentur. nisi

5 fuerit provocatum. Si vero reus praesto ex quacumque causa non fuerit et alius velit defensionem subire, nulla differentia inter actiones in rem vei personales introducenda potest hoc facere, ita tamen ut satisdationem iudicatum solvi pro litis praostet aestimatione, nemo enim secundum veterem regulam, ut iam dictum

6 est, alienae rei stne satisdatione defensor idoneus intelleLritur. Quae omnia apertius et perfectissimc e cottidiano iudiciorum usu in ipsis

7 rerum documentis apparent, Quam formam non solum in hac regia urbe, sed et in omnibus nostris provinciis, etsi propter imperitiam aliter forte celebrabantur. optiuere censemus. cum necesse est omnes provincias caput omnium nostrarum civitatum, id est hanc regiam urbem. eiusque observantiam sequi.

XII.

DE PEKPETUIS ET TEMPORALIBUS ACTIONIBUS ET QUAE AD
HEREDES VEL IN HEREDES TRANSEUNT.

Hoc loco admonondi sumus, eas quidem actiones, quae ex lege senatusve consulto sive ex sacris constitutionibus proficisctuitur, perpetuo solere antiquitus competere, donec sacrae constitutio

« PreviousContinue »