Page images
PDF
EPUB

a mennyi az ő javára fordíttatott; a mi pedig javára nem fordíttatott, azért annyiban kell helyt állania, a mennyire a különvagyon rúg. Az 4a úr javára fordítottnak pedig mindazt tekintjük, a mit a rabszolga mint szükségest az ő javára adott ki ; pl. ha pénzt vesz kölcsön és kifizeti vele ura hitelezőit, vagy a düledező épületeit megtámasztja, vagy a ház szükségletére gabonát vesz, vagy telket vagy bármely más szükséges dolgot vásárol. Ha tehát rabszolgád, teszem, tiz aranyból, 4b a melyet Titiustól kölcsönvett, hiteleződnek öt aranyat fizetett, a másik ötöt pedig bármiképen elköltötte, akkor ötnek erejéig egészen el kell, hogy marasztaljanak téged, a többi öt erejéig pedig csak annyiban, a mennyi a különvagyonból kitelik. Ebből kitűnik, hogy, ha mind a tiz arany a te javadra fordíttatott, Titius mind a tizet megveheti rajtad. Mert hahár csak egy kereset az, melyet a különvagyon és az iránt, a mi a tulajdonos javára fordíttatott, indítanak, mégis kétféle elmarasztalással jár. Azért a bíró, a ki előtt ezzel a keresettel perelnek, előbb meg szokta vizsgálni, vajjon fordíttatott-e valami az úr javára, s csak akkor tér át a különvagyon megbecslésére, ha vagy semmi sem fordíttatott az úr javára, vagy nem az egész. Midőn pedig az a kérdés, hogy mennyire rúg a kü- 40 lönvagyon, előbb levonják mindazt, a mivel a rabszolga az úrnak s annak, a ki ennek hatalmában van, tartozik, s csak a maradék tekintendő különvagyonnak. Néha azonban azt, a mivel a rabszolga annak tartozik, a ki az úr hatalmában van, nem vonják le a különvagyonból, pl. ha ez maga is az ő különvagyonához tartozik. Ezt úgy kell érteni, hogy, a mivel a rabszolga a neki alárendelt rabszolgájának tartozik, az az ő különvagyonából nem vonandó le.

Különben kétségtelen, hogy az is, a ki az úr felhatalmazásá- 5 val szerződött a rabszolgával, s az is, a kit az actio institoria vagy exercitoria megillet, megindíthatja az actis de puculio és de in rem verso-t is : de ostoba volna, ha azt a keresetet mellőzné, a melylyel a legkönnyebben juthat a szerződés alapján az egészhez, és e helyett azt a nehéz feladatot vállalja magára, hogy bebizonyítsa, hogy az az úr javára fordíttatott, vagy hogy van a rabszolgának különvagyona, még pedig annyi, hogy őt egészen ki lehet belőle fizetni. Igy az is, a kit a tributoria actio megillet, megindíthatja az 5a actio de peculio és de in rem versot is ; az ilyennek már előnyösebb majd a tributoriat megindítani, majd a de peculiot és a de in rem versot. A tributoriat azért előnyösebb támasztania, mivel ennél az úr helyzete semmivel sem jobb, azaz, mivel azt a mi az úrnak jár, nem vonhatja le, hanem az úrnak csak ugyanolyan joga van, mint a többi hitelezőnek ; ellenben a de peculio actiónál előbb le

[ocr errors][merged small]

dominus, cuius et ceteri creditores: at in actione de peculio ante deducitur quod domino debetur et in id quod reliquum est creditori dominus condemnatur. rursus de peculio ideo expedit agere, quod in hac actione totius peculii ratio habetur, at in tributoria eius tantum, quod negotiatur, et potest quisque tertia forte parte peculii aut quarta vel etiam minima negotiari, maiorem autem partem in praediis et mancipiis aut fenebri pecunia habere. prout ergo expedit, ita quisque vel hanc actionem vel illam eligere debet: certe

qui potest probare in rem domini versum esse, de in rem verso 6 agere debet. Quae diximus de servo et domino, eadem intellegimus

et de filio et Allia aut nepote et nepte, et patre avove cuius in po7 testate sunt. Illud proprie servatur in eorum persona, quod cenatus

consultum Macedonianum prohibuit mutuas pecunias dari eis. qui in parentis erunt potestate: et ei qui crediderit, denegatur actio tam adversus ipsum filium filiamve nepotem neptemve, sive adhuc in potestate sunt, sive morte parentis vel emancipatione suae potestatis esse coeperint, quam adversus patrem avumve, sive habeat eos adhuc in potestate sive emancipaverit quae ideo senatus pros

pexit, quia saepe onerati aere alieno creditarum pecuniarum, quas 8 in luxuriam consumebant, vitae parentium insidiabantur. Illud in

summa admonendi sumus id, quod iussu patris dominive contractum fuerit quodque in rem eius versum fuerit, directo quoque posse a patre dominove condici, tamquam si principaliter cum ipso negotium gestum esset. ei quoque, qui vel exercitoria vel institoria actione tenetur, directo posse condici placet, quia huius quoque iussu contractum intellegitur.

VIII.

DE NOXALIBUS ACTIONIBI'S. Ex maleficiis servorum, veluti si furtum fecerint aut bona rapuerint aut damnum dederint aut iniuriam commiserint, noxales

actiones proditae sunt, quibus domino damnato permittitur aut 1 litis aestimationem sufferre aut hominem noxae dedere. Noxa autem

est corpus quod nocuit, id est servus: noxia ipsum maleficium, 2 veluti furtum damnum rapina iniuria. Summa autem ratione

permissum est noxae deditione defungi: namque erat iniquum ne

vonják azt, a mi az úrnak jár. és az úrat a hitelező javára csak abban marasztalják el, a mi fenmarad. Viszont az actio de peculiot azért előnyösebb indítani, mivel ezzel a keresetnél az egész különvagyon tekintetbe jön, mig a tributorianál csak az, a melylyel az üzletet vitte: és lehet, hogy valaki a különvagyonnak tán csak harmadvagy negyed- vagy még kisebb részével üzérkedik, a nagyobb részt pedig telkekbe és rabszolgákba vagy kamatos kölcsönbe fekteti. A mint tehát épen előnyösebb, úgy válaszsza meg kiki ezt vagy azt a keresetet. A ki be tudja bizonyítani. hogy valami az úr javára fordíttatott, annak bizonyára előnyösebb az actio de in rem verso-t megindítania. A miket a rabszolgáról és úráról mondot- 6 tunk, ugyanaz áll a fiú és leánygyermek vagy a fiú és leányunokáról meg az atya és nagyatyáról is, kinek hatalmában vannak. Ezeknél a személyeknél főleg arra ügyeljünk, hogy a sonatus con- 7 sultum Macedonianum megtiltja, hogy pénzkölcsönt adjunk azoknak, akik szüleik hatalma alatt állanak ; és attól, a ki kölcsönzött, megtagadják a keresetet úgy maga a fiú- vagy leánygyermek, fiúvagy leányunoka ellen, akár még a hatalom alatt állanak, akár pedig a szülő halála vazy emancipatio folytán önjogúakká lettek, mint az atya vagy nagyatya ellen, akár az ő hatalmában vannak még, akár már elbocsátotta őket hatalmából. Ezeket a senatus azért rendelte, mivel gyakran a kölcsönpénzadósságokkal, amit különben már el is vertek megterhelt gyermekek szüleik élete ellen törtek. Álta- 8 lában figyelmeztetnünk kell arra, hogy az, a mire nézve az atya vagy vir meghatalmazásával szerződtek, és a mi az ő javára fordíttatott, egyenesen az atyán vagy az úron kereshető, mintha kezdettől fogva velök köttetett volna meg az ügylet. Szabály, hogy azt is, a ki ellen az exercitoria vagy institoria actionak van helye, egyenesen (közvetlenül) be lehet perelni, mivel szintén úgy tekinthető, hogy az ő felhatalmazásával köttetett a szerződés.

VIII.

A NOXALIS KERESETEK. A rabszolgák vétségeiből, pl. ha lopást követtek el, vagy raboltak, vagy kárt okoztak, vagy sértést követtek el. támadnak a noxalis keresetek, melyeknél az elmarasztalt úrnak joga van vagy a perértékét megtéríteni, vagy a rabszolgát a kárért odaadni. Noxa 1 pedig az a test, a mely a kárt tette, azaz a rabszolga ; noxia maga a vétség, pl. a lopás, a kár, a rablás, a sértés. Egészen 2 helyes intézmény, hogy a kártevő odaadásával felszabadíthatjuk magunkat, mert méltánytalan volna, hogy a rabszolgák gazsága,

3 quitiam eorum ultra ipsorum corpora dominis damnosam esse. Do

minus noxali iudicio servi sui nomine conventus servum actori noxae dedendo liberatur. nec minus perpetuum eius dominium a domino transfertur: si autem damnum ei cui deditus est resarcierit

quaesita pecunia, auxilio praetoris invito domino manumittetur. 4 Sunt autem constitutae noxales actiones aut legibus aut edicto

praetoris: legibus veluti furti lege duodecim tabularum, damni iniuriae

lege Aquilia: edicto praetoris veluti iniuriarum et vi bonorum rap5 torum. Omnis autem noxalis actio caput sequitur. nam si servus

tuus noxiam commiserit, quamdiu in tua potestate sit, tecum est actio: si in alterius potestatem pervenerit, cum illo incipit actio esse, aut si manumissus fuerit, directo ipse tenetur et extinguitur noxae deditio. ex diverso quoque directa actio noxalis esse incipit: nam si liber homo noxiam commiserit et is servus tuus esse coeperit (quod

casibus quibusdam effici primo libro tradidimus), incipit tecum esse 6 noxalis actio, quae ante directa fuisset. Si servus domino noriam

commiserit, actio nulla nascitur: namque inter dominum et eum qui in eius potestate est nulla obligatio nasci potest. ideoque et si in alienam potestatem servus pervenerit aut manumissus fuerit, neque cum ipso neque cum eo, cuius nunc in potestate sit, agi potest. unde si alienus servus noxiam tibi commiserit et is postea in potestate tua esse coeperit, intercidit actio, quia in eum casum deducta sit, in quo consistere non potuit: ideoque licet exierit de tua potestate, agere non potes, quemadmodum si dominus in servum suum aliquid commiserit, nec si manumissus vel alienatus fuerit servus, ullam actionem contra dominum habere potest. Sed veteres quidem haec et in filiis familias masculis et feminis admiserunt. nova autem hominum conversatio huiusmodi asperitatem recte respuendam esse existimavit et ab usu communi haec penitus recessit: quis enim patitur filium suum et maxime filiam in noxam alii dare, ut paene per corpus filii pater magis quam filius periclitetur, cum in filiabus etiam pudicitiae favor hoc bene excludit? et ideo placuit in servos tantummodo noxales actiones esse proponendas, cum apud veteres legum commentatores invenimus saepius dictum ipsos filios familias pro suis delictis posse conveniri.

uruknak saját testük értékén túl kárt okozzon. A rabszolgája miatt 3 noxalis keresettel beperelt úr azzal, hogy a rabszolgát a kár fejében felperesnek odaadja, felszabadul. S az úr a rabszolgán való tulajdont teljesen örökre átruházza ; ha pedig a rabszolga pénzzel megtérítette annak a kárát, a kinek odaadták, akkor a praetor segítségével ura akarata ellenére is szabadon bocsátandó. A 4 noxalis keresetek pedig vagy törvényeken vagy a praetori edictumon alapulnak ; törvényeken, pl. a lopási a tizenkéttáblás törvényen, a jogtalan kártétel miatti a lex Aquilia-n ; a praetori eductumon, pl. a sértés és rablás miatti. Minden noxalis kereset pedig a személyt 5 követi. Mert ha rabszolgád kárt tett, akkor, a meddig a te hatalmadban van, ellened szól a kereset ; ha másnak hatalmába került, a kereset az ellen fordul ; de ha szabadonbocsáttatott, közvetlenül ő ellene fordul, s a kár fejében való odaadás megszűnik. Megfordítva azonban a közvetlen kereset is noxalissá lett ; mert ha szabad ember kárt tett, s aztán rabszolgáddá lett. (hogy ez némely esetekben megtörténhetik, azt az első könyvben előadtuk.) akkor ellened fordul a noxalis kereset, mely azelőtt közvetlen volt. Ha a rab- 9 szolga saját urának okozott kárt, akkor semmi kereset sem támad ; mert az úr és a közt, ki az ő hatalmában van, semmiféle kötelem sem támadhat. S azért, még ha a rabszolga másnak hatalmába került vagy szabadonbocsáttatott is, sem ő ellene, sem az ellen kinek hatalmában most van, nem lehet keresetet indítani. Ezért ha idegen rabszolga kárt okozott neked és később hatalmadba került, elesik a kereset, mivel oly helyzet állt elő, melyben meg nem állhat s azért, noha hatalmadból ismét kikerül, nem indíthatsz keresetet ép úgy, mint a rabszolgának sem lehet keresete az úr ellen, ha ura ellene valamit elkövetett, még akkor se, ha szabadonbocsáttatott vagy elidegeníttetett is. De a régiek ezt mindkét nemű család- 7 gyermekek tekintetében is megengedték. Az előrehaladt emberi műveltség azonban az efféle kegyetlenséget méltán megvetendőnek tartotta, és az a közhasználatból egészen kiment. Mert ki volna képes fiát vagy épen leányát a kár fejében másnak odaadni, hisz ez jobban tájna az atyának, mint a fiúnak, a leányoknál ezt meg a szemérem megkímélése még inkább tiltja? És azért szabálylyá lett, hogy csak a rabszolgák tekintetében adhatók a noxalis keresetek, mivel a régi törvénymagyarázóknál gyakran találjuk azt a tételt, hogy vétségeik miatt magokat a családgyermekeket lehet perbe fogni.

« PreviousContinue »