Page images
PDF
EPUB

35 tione divae memoriae Zenonis. Si quis aliud pro alio intenderit, nihil eum periclitari piacet, sed in eodem iudicio cognita veritate errorem suum corrigere ei permittimus. veluti si is, qui hominem Stichum petere deberet, Erotem petierit, aut si quis ex testamento sibi dari oportere intenderit, quod ex stipulatu debetur.

36 Sunt praeterea quaedam actiones. quibus non solidum quod debetur nobis persequimur, sed modo solidum consequimur. modo minus. ut ecce si in peculium filii servive agamus: nam si non minus in peculio sit, quam persequimur, in solidum pater dominusve condemnatur: si vero minus inveniatur. eatenus condemnat index, quatenus in peculio sit. quemadmodum autem peculium in

37 tellegi debeat, suo ordine proponemus. ltem si de dote iudicio muIier agat, piacet eatenus maritum condemnari debere, quatenus facere possit, id est quatenus facultates eius patiuntur. itaque si dotis quantitati concurrant facultates eius, in solidum damnatur: si minus, in tantum, quantum facere potest. propter retentionem quoque dotis repetitio minuitur: nam ob impensas in res dotales factas marito retentio concessa est, quia ipso iure necessariis sumptibus dos minuitur, sicut ex latioribus digestorum libris cognoscere

38 liceat. Sed et si quis cum parente suo patronove agat, item si socius cum socio iudicio societatis agat, non plus actor consequitur, quam adversarius eius facere potest. idem est. si quis ex donatione

39 sua conveniatur. Compensationes quoque oppositae plerumque efficiunt, ut minus quisque consequatur. quam ei debeatur: namque ex bono et aequo, habita ratione eius, quod invicem actorem ex eadem causa praestare oporteret, in reliquum eum cum quo actum

40 est condemnaret. sicut iam dictum est. Eum quoque, qui ereditoribus suis bonis cessit, si postea aliquid adquisierit, quod idoneum emolumentum habeat, ex integro in id quod facere potest creditores cum eo experiuntur: inhumanum enim erat spoliatum fortunis suis in solidum damnari.

többibe is el fogja marasztalni az alperest, Ha valaki egy dolog he- 35 lyett mást követel, szabály az. hogy mit sem koczkáztat, hanem megengedjük neki, hogy még ugyanabban a perben, ha a valót megismeri, tévedését kijavítsa, pl. ha az, kinek Stichus rabszolgát kellene követelnie, Erotest követeli, vagy ha valaki végrendelet alapján követel valami teljesítést, holott az neki a stipulátióból jár.

Azonkívül van néhány kereset, melyekben nem az egészet ér- 36 jük el, a mivel nekünk tartoznak, hanem majd az egészet, majd kevesebbet, Igy pl. ha a fiúgyermek vagy rabszolga külön vagyonára indítunk keresetet, Mert ha a külön vagyon követelésünk kielégítésére elég, akkor az atyát vagy a gazdát az egészben elmarasztalják, ha pedig abban kevesebb foglaltatik, csak a külön vagyon erejéig marasztal a biró- Hogy pedig miként kell a külön vagyont felfognunk, azt a maga helyén elő fogjuk adni. Ha a feleség 37 továbbá hozománya tárgyában perel, a szabály az, hogy a férj csak annyiba marasztalandó el, a mennyit szolgáltatni képes, azaz anynyiba, a mennyit vagyona elbír; ha tehát vagyona a hozomány összegét fedezi, akkor az egészben marasztaltatik el; ha kevesebb, akkor annyiba fogják elmarasztalni, a mennyit szolgáltatni képes. A visszatartás alapján is csökken a visszakövetelt hozomány, mert a férj a hozományi javakra tett kiadások fejében a hozományt visszatarthatja, minthogy a szükséges kiadások a hozományt magánál a jognál fogva (ipso iure) csökkentik, miként ezt a digesták terjedelmesebb könyveiből meg lehet érteni. De akkor is, ha valaki szülője vagy 38 szabadonbocsátója ellen indít keresetet, továbbá, ha a társ tagtársa ellen társasági keresetet indít, nem ér el felperes többet, mint a mit ellenfele szolgáltatni képes. Ugyanez áll, ha valakit ajándékozása teljesítésére perelnek, Az ellenvetésül felhozott beszámítások 39 többnyire azt eredményezik, hogy az illető kevesebbhez jut, mint a mi neki járt, mert a bírónak a méltányosság szerint tekintetbe kell vennie azt, a mit viszont felperesnek kell ugyanazon alapon szolgáltatnia, és az alperest csak a maradékban marasztalhatja el, a 40 mint azt már mondottuk, Azon is, a ki javait hitelezőinek átengedte, ha később valamit szerzett, a mi alkalmas értéket képvisel, a hitelezők újból annyit vehetnek meg, a mennyit szolgáltatni képes, mert embertelenség volna a vagyonától megfosztottat az egészben elmarasztalni.

VII.

QUOD CUM EO QUI IN ALIENA POTESTATE EST NEGOTIUM GESTUM ESSE DICITUR.

Quia tamen superius mentionem habuimus de actione. quae in peculium filiorumfamilias servorumque agitur: opus est, ut de hac actionve et de ceteris, quae eorundem nomine in parentes dominosve dari solent, diligentius admoneamus. et quia, sive cum servis negotium gestum sit sive cum his, qui in potestate parentis sunt, fere eadem iuru servantur, ne verbosa tíat disputatio, dirigamus sermonem in personam servi dominique, idem intellecturi de liberis quoque et parentibus, quorum in potestate sunt, nam si quid in his proprie observetur. separatim ostendimus.

1 Si igitur iussu domini cum servo negotium gestum erit, in solidum praetor adversus dominum actionem pollicetur. scilicet quia qui ita contrahit fidem domini sequi videtur,

2 Eadem ratione praetor duas alias in solidum actiones pollicetur, quarum altera exercitoria, altera institoria appellatur. exercitoria tunc locum habet, cum quis servum suum magistrum navis praeposuerit et quid cum eo eius rei gratia cui praepositus erit contractum fuerit, ideo autem exercitoria vocatur, quia exercitor appellatur is, ad quem cottidianus navis quaestus pertinet, institoria tunc locum babet, cum quis tabernae forte aut cuilibet negotiationi servum praeposuerit et quid cum eo eius rei causa. cui praepositis erit, contractum fuerit, ideo autem institoria appellatur, quia qui negotiationibus praeponuntur institores vocantur.

2a Istas tamen duas actiones praetor reddit et si liberum quis hominem aut alienum servum navi aut tabernae aut cuilibet negotiationi praeposuerit, scilicet quia eadem aequitatis ratio

3 etiam eo casu interveniebat, Introduxit et aliam actionem praetor. quae tributoria vocatur namque si scrvus in peculiari merce sciente domino negotietur et quid cum eo eius rei causa contrac tum erit, ita praetor ius dicit, ut, quidquid in his mercibus erit quodque inde receptum erit, id inter dominum, si quid ei debebitur. et ceteros creditores pro rata portione distribuatur. et quia ipsi domino distributionem permittit, si quis ex creditoribus queratur. quasi minus ei tributum sit, quam oportuerit, hanc ei actionem

4 accommodat, quae tributoria appellatur. Praeterea introducta est actio de peculio deque eo, quod in rem domini versum erit, ut, quamvis sine voluntate domini negotium gestum erit, tamen sive VII.

IDEGEN HATALOM ALATT ÁLLÓKKAL KÖTÖTT ÜGYLET.

Mivelhogy fentebb említést tettünk azon keresetről, a melylyel a családfiúk és rabszolgák külön vagyonát pereljük, szükséges, hogy erről, és a többi keresetről, melyeket az ő nevükben a szülők és urak ellen adni szoktak, körülményesebben értekezzünk. És minthogy majdnem ugyanazok a szabályok állanak, akár rabszolgákkal kötöttük az ügyletet, akár azokkal, a ki szüleik hatalma alatt állanak, azért, hogy a szót ne szaporítsuk, fordítsuk beszédünket csak a rabszolga és az úr személyére, ugyanazt értve alattomban a gyermekekről és szülőkről is, kiknek hatalmában ezek vannak, Mert ha ezekre nézve valami külön szabály áll. arra külön rá fogunk mutatni.

Ha tehát az úr felhatalmazására rabszolgájával ügyletet kötöt- 1 tünk, akkora praetor az egészre ígér keresetet (actio quod iussu) az úr ellen. mivel az, a ki ekként szerződik, az úr becsületében bízott, Ugyanez okból ígér a praetor két más keresetet is az egészre, me- 2 lyeknek egyikét actio exercitorianak, a másikat institorianak nevezik. Az exercitorianak akkor van helye, mikor valaki rabszolgáját hajóskapitánynyá tette és ez azon ügykörben, melynek elére állította, szerződést kötött, Azért nevezik pedig exercitorianak, mivel exercitornak azt nevezik, a kié a hajó mindennapi bevétele. Az institorianak akkor van helye, mikor valaki rabszolgáját bolt vagy bármely üzlet élére állítja, és ez azon ügykörben, melynek élére állította, szerződést kötött, Azért nevezik pedig institoriának, mivel azokat, a kiket üzletek élére állítanak, institoroknak hívják, Ezt a 2a két keresetet a praetor megadja még akkor is, ha valaki szabad embert, vagy idegen rabszolgát rendelt a hajó vagy bolt vagy bármily üzlet élére, mivel t, i. ugyanaz a méltányossági érv ez esetben is megvan. A praetor még más keresetet is behozott, melyet tribu- 3 toriának neveznek, Mert ha a rabszolga különvagyonához tartozó árúival az úr tudtával üzérkedik, és vele ezek iránt szerződést kötnek, akkor a praetor azt rendeli, hogy az áruállományt és a mi bevétel abból volt, a megfelelő részarányban fel kell osztani az úr-, ha neki valami követelése van, és a többi hitelező közt, És mivel a felosztást magának az úrnak engedi át, azért, ha valaki a hitelezők közöl panaszkodik, hogy kevesebb esett rá. mint a mennyinek kellett volna, ezt a kereset adja meg neki, a melynek neve : tributoria, Azonkivül 4 behozott keresetet a különvagyonra (actio de peculio) és arra, a mi az úr javára fordíttatott, (actio de in rem verso), úgy, hogy, ha az ügyletet az úr akarata nélkül kötötték is, ő mégis felét annyiért,

quid in rem eius versum fuerit. id totum praestare debeat, sive quid non sit in rem eius versum, id ea tenus praestare

4a debeat. quatenus peculium patitur. In rem autem domini versum intellegitur, quidquid necessario in rem eius impenderit servus. veluti si mutuatus pecuniam creditoribus eius solverit aut aedificia ruentia fulserit aut familiae frumentum emerit vei etiam fundum aut

4b quamlibet aliam rem necessariam mercatus erit. Itaque si ex decem ut puta aureis, quos servus tuus a Titio mutuos accepit, creditori tuo quinque aureos solverit, reliquos vero quinque quolibet modo consumpserit, pro quinque quidem in solidum damnari debes, pro ceteris vero quinque eatenus, quatenus in peculio sit: ex quo scilicet apparet. si toti decem aurei in rem tuam versi fuerint, totos decem aureos Titium consequi posse. licet enim una est actio. qua de peculio deque eo, quod in rem domini versum sit, agitur. tamen duas habet condemnationes. itaque iudex, apud quem de ea actione agitur, ante dispicere solet, an in rem domini versum sit, nec-aliter ad peculii aestimationem transit, quam si

4c aut nihil in rem domini versum intellegatur aut non totum. Cum autem quaeritur, quantum in peculio sit, ante deducitur, quidquid servus domino quive in potestate eius sit debet, et quod superest, id solum peculium intellegitur. aliquando tamen id, quod ei debet servus, qui in potestate domini sit. non deducitur ex peculio, veluti si is in huius ipsius peculio sit. quod eo pertinet, ut, si quid vicario suo servus debeat, id ex peculio eius non deducatur.

5 Ceterum dubium non est, quin is quoque, qui iussu domini

contraxerit cuique institoria vei exercitoria actio competit, de peculio deque eo, quod in rem domini versum est, agere possit: sed erit stultissimus, si omissa actione, qua facillime solidum ex contractu consequi possit, se ad difficultatem perducat probandi in rem domini versum esse, vei habere servum peculium et tantum habere,

5d ut solidum sibi solvi possit. Is quoque, cui tributoria actio competit, aeque de peculio et in rem verso agere potest: sed sane huic modo tributoria expedit agere, modo de peculio et in rem verso. tributoria ideo expedit agere, quia in ea domini condicio praecipua non est, id est quod domino debetur non deducitur, sed eiusdem iuris est

« PreviousContinue »