Page images
PDF
EPUB

illud solum, quod ex bonis eius qui rapinam passus est, id est quod ex substantia eius ablatum esse proponatur. et generaliter dicendum est, ex quibus causis furti actio competit in re clam facta, ex iisdem causis omnes habere hanc actionem.

in.

DE LEGE AQUILIA.

Damni iniuriae actio constituitur per legem Aquiliam. cuius primo capite cautum est, ut si quis hominem alienum alienamve quadrupedem quae pecudum numero sit iniuria occiderit, quanti 1 ea res in eo anno plurimi fuit, tantum domino dare damnetur. Quod autem non praecise de quadrupede. sed de ea tantum quae pecudum numero est cavetur, eo pertinet, ut neque de feris bestiis neque de canibus cautum esse intellegamus. sed de his tantum. quae proprie pasci dicuntur, quales sunt equi muli asini boves oves caprae. de suibus quoque idem piacuit: nam et sues pecorum appellatione continentur. quia et hi gregatim pascuntur: sic denique et Homerus in Odyssea ait. sicut Aelius Marcianus in suis instituti" onibus refert:

ó>ífic; róv ye aveaai Ticmífievov' al őe refiovtai
Tidn KÓQaxog fífYpij, tni ie xw/rjj 'Aoe&ovar;.

2 Iniuria autem occidere intellegitur, qui nullo iure occidit. itaque qui latronem occidit, non tenetur, utique si aliter periculum

3 effugere non potest. Ac ne is quidem hac lege tenetur, qui casu occidit, si modo culpa eius nulla invenitur: nam alioquin non mi

4 nus ex dolo quam ex culpa quisque hac lege tenetur. Itaque si quis. dum iaculis ludit vei exercitatur, transeuntem servum tuum traiccerit, distinguitur. nam si id a milite quidem in Campo eoque, ubi solitum est exercitari, admissum est, nulla culpa eius intellegitur: si alius tale quid admisit, culpae reus est. idem iuris est de milite. si is in alio loco, quam qui exercitandis militibus destinatus est, id.

5 admisit. Item si putator ex arbore deiecto ramo servum tuum transhiszemű birtokos, akár csak haszonélvező, vagy másmilyen szolgalmas, egyszóval ha érdekében áll, hogy el ne vegyék tőle: azt kell mondanunk, hogy megilleti őt ez a kereset, nem hogy a dologra tulajdont megszerezze, hanem csak azt, a mit felhoz, hogy annak javaiból, a ki ellen a rablást elkövették, azaz az ő vagyonából vették . el. És általában azt kell mondanunk, hogy a mely esetben lopási keresetnek van helye, ha alattomban történt a dolog, ugyanazon esetekben mindenkit megillet ez a kereset is.

in.

A LEX AQUILIA.

A lex Aquilia megalapítja az actio damni iniuriae-t (jogtalan kártétel miatti keresetet.) Első fejezete azt rendeli, hogy a ki idegen rabszolgát, vagy idegen négylábú állatot, mely a barmok közé tartozik, jogtalanul megöl, azt abban kell elmarasztalni, hogy annyit adjon annak a tulajdonosnak, a mennyi annak a dolognak abban az évben a legmagasabb ára volt. Hogy pedig nem egyálta- 1 Iában négylábú állatokról, hanem csak arról szól, a mely a barom közé tartozik, ez azért van. hogy azt ne higyük, hogy ez az intézkedés a vadállatokra, vagy a kutyákra is vonatkozik, hanem csak azokra vonatkozik, melyek tulajdonképen legelészni szoktak, minők a lovak, az öszvérek, a szamarak, a juhok, az ökrök, a kecskék. Ugyanez áll a sertésekről is. mert ezek is csordákban legelésznek: Homerus is így mondja az Odysseában, a mint Aelius Marcianus institutióban idézi:

„Ülve leled sertésnyájánál. mely legelészik
Korax szirtjénél. Arethusa csermelye mellett"

Jogtalanul pedig az öl, a ki minden jog nélkül öl. A ki tehát 2 utonálló zsiványt öl meg, nem bűnös, ha másként menekülni nem tudott. És az sem bűnös a törvény alapján, a ki véletlenül öl, mihelyt 3 részéről gondatlanság nem forog fenn ; mert máskülönben épp oly vétkes e törvény alapján a gondatlanságból, mint szándékosságból. Ezért, ha valaki, mikor gerelylyel játszik, vagy gyakorolja magát, arra- 4 menő rabszolgádat átszúrja, különbséget kell tenni. Mert ha ezt katona követte el oly téren, a hol gyakorlatokat szoktak végezni, akkor semmi gondatlanság sem róható fel neki ; ha azonban más valaki követett el ilyesmit, akkor gondatlansága miatt bűnös. Ugyanez áll a katonáról is, ha nem a katonai gyakorlatokra rendelt téren, -hanem máshol követte el ezt. Ha továbbá egy favágó a fáról ledobott 5 ággal arramenő rabszolgádat megölte, akkor gondatlanságánál fogva

euntem occiderit, si prope viam publicam aut vicinalem id factum est neque praeclamavit, ut casus evitari possit, culpae reus est: si praeclamavit neque ille curavit cavere, extra culpam est putatoraeque extra culpam esse intellegitur. si seorsum a via forte vei in medio fundo caedebat, licet non praeclamavit, quia eo loco nulli

6 extraneo ius fuerat versandi. Praeterea si medicus. Nqui servura tuum secuit, dereliquerit curationem atque ob id mortuus fuerit

7 servus, culpae reus est, Imperitia quoque culpae adnumeratur, veluti si medicus ideo servum tuum occiderit, quod eum male secue

8 rit aut perperam ei medicamentum dederit, Impetu quoque mularum, quas mulio propter imperitiam retinere non potuerit, si servus tuus oppressus fuerit, culpae reus est mulio. sed et si propter infirmitatem retinere eas non potuerit, cum alius firmior retinere potuisset, aeque culpae tenetur. eadem placuerunt de eo quoque, qui. cum equo veheretur, impetum eius aut propter infirmitatem aut

9 propter imperitiam suam retinere non potuerit, His autem verbis legis 'quanti id in eo anno plurimi fuerit' illa sententia exprimitur. ut si quis hominem tuum. qui hodie claudus aut luscus aut mancus erit, occiderit, qui in eo anno integer aut pretiosus fuerit, non tanti teneatur, quanti is hodie erit, sed quanti in eo anno plurimi fuerit, qua ratione creditum est poenalem esse huius legis actionem. quia non solum tanti quisque obligatur, quantum damni dederit, sed aliquando longe pluris: ideoque constat in heredem eam actionem non transire. quae transitura fuisset, si ultra damnum numquam lis

10 aestimaretur. Ulud non ex verbis legis, sed ex interpretatione piacuit non solum perempti corporis aestimationem habendam esse secundum ea quae diximus, sed eo amplius quidquid praeterea perempto eo corpore damni vobis adlatum fuerit, veluti si servum tuum heredem ab aliquo institutum ante quis occiderit, quam is iussu tuo adiret: nam hereditatis quoque amissae rationem esse habendam constat, item si ex pari mularum unam vei ex quadriga equorum unum occiderit, vei ex comoedis unus servus fuerit occisus: non solum occisi fit aestimatio, sed eo amplius id quoque compu

11 tatur, quanto depretiati sunt qui supersunt, Liberum est autem ei. cuius servus fuerit occisus, et privato iudicio legis Aquiliae damnurn persequi et capitalis eriminis eum reum facere.

t

bűnös, ha ez az ország-, vagy a megyei út közelében történt, és nem kiáltott, hogy ezzel a szerencsétlenség kikerülhető legyen; de ha kiáltott, s amaz még sem vigyázott magára, akkor a favágónak nem róható fel gondatlanság. Hasonlóképen nem követ el gondatlanságot, ha távol az úttól, vagy valamely telek közepén dobta el az ágat, még ha nem is kiáltott, mivel idegennek nem volt joga azon a helyen tartózkodni. Úgyszintén, ha az orvos, a ki a te rab- 6 szolgádon műtétet végzett, a gyógyítást elhanyagolta, s e miatt a rabszolga meghalt, akkor gondatlanság miatt bűnös. A tapasztalat- 1 lanság is gondatlanság számba megy, pl. ha az orvos azzal öli meg rabszolgádat, hogy rosszúl végezte a műtétet, vagy ártalmas gyógyszert adott neki. Ha rabszolgádat a neki iramodott öszvérek, a me- 8 lyeket az öszvérhajtó tapasztalatlanságból nem tudott visszatartani, elgázolták, akkor az öszvérhajtó szintén gondatlanság miatt bűnös. Sőt még akkor is felelős gondatlanság miatt, ha gyöngesége miatt nem tudra ó"ket visszatartani, holott más erősebb ember azt meg tudta volna tenni. Ugyanez áll arról a lovasról is, a ki gyengesége, vagy ügyetlensége miatt nem tudta a lovat vágtatás közben megállítani. A törvény ezen szavaival: „a mennyi abban az évben a 9 dolognak a legmagasabb ára volt," azt a gondolatot fejezi ki, hogy, ha valaki megölte rabszolgádat, a ki ma sánta ugyan, vagy béna, vagy félszemű, de a ki még abban az évben egészséges és értékes volt, akkor nem annyira fog szólni a marasztalás, a mennyi ma az értéke, hanem a mennyire abban az évben a legmagasabb ára volt. Ezért azt hitték, hogy az ezen törvény alapján indított kereset büntető jellegű, minthogy nemcsak annyira szól a marasztalás, a menynyi a kár, hanem néha sokkal többre; s innen van, hogy ez a kereset nem száll át az örökösre, holott átszállna. ha tárgya a kárt soha meg nem haladná. Nem a törvény szavai, hanem értelmezés io alapján lépett életbe az, hogy a megölt test értéke nem csak azok szerint becsülendő meg, a miket mondottunk, hanem azonfelül a szerint is. a mi azonkivül támadt kár a test megöletése által, pl. ha valaki valakinek örökösévé kinevezett rabszolgádat, mielőtt parancsodra az örökséget elfogadta volna, megölte; mert kétségtelen, hogy az elveszett örökségre is tekintettel kell lenni. Továbbá, ha valaki öszvér kettősfogatból egy öszvért, vagy négyes fogatból egy lovat megölt, vagy színészek közé tartozó rabszolgát öltek meg. akkor nemcsak a megölt értéke, hanem még az is számbaveendő, hogy mennyivel szállt alább a fenmaradottak értéke. Sza- n badságában áll egyébiránt annak, a kinek a rabszolgáját megölték, úgy a lex Aquilia alapján magánkeresettel követelni kártérítést, mint főbenjáró bűn miatt a tettest a vádlottak padjára vinni.

Besnyö: Iustinianus institutiói. 18

12 Caput secundum legis Aquiliae in usu non est.

13 Capite tertio deomnicetero damno cavetur. Itaque si quis servum vei eam quadrupedem quae pecudum numero est vulneraverit, sive eam quadrupedem quae pecudum numero non est. veluti canem aut feram bestiam, vulneraverit aut occiderit, hoc capite actio constituitur. in ceteris quoque omnibus animalibus, item in omnibus rebus quae anima carent damnum iniuria datum hac parte vindicatur. si quid enim ustum aut ruptum aut fractum fuerit, actio ex hoc capite constituitur: quamquam poterit sola rupti appellatio in omnes istas causas sufficere: ruptum enim intellegitur,quod quoquo modo corruptum est. unde non solum usta aut fracta. sed etiam seissa et collisa et effusa et quoquo modo perempta atque deteriora facta, hoc verbo continentur: denique responsum est, si quis in aliemun vinum aut oleum id immiserit, quo naturalis bonitas vini vei olei corrumpe

14 retur, ex hac parte legis eum teneri. Illud palam est. sicut ex primo capite ita demum quisque tenetur, si dolo aut culpa eius homo aut quadrupes occisus occisave fuerit. ita ex hoc capite ex dolo aut culpa de cetero damno quemque teneri. hoc tamen capite non quanti in eo anno, sed quanti in diebus triginta proximis res fuerit,

15 obligatur is qui damnum dederit. Ac ne plurimi quidem verbum adicitur. sed Sabino recte piacuit ^perinde habendam aestimationem, ac si etiam hac parte plurimi verbum adiectum fuisset: nam plebem Romanam, quae Aquilio tribuno rogante hanc legem tulit, contentam fuisse. quod prima parte eo verbo usa est.

li; Ceterum piacuit ita demum ex hac lege actionem esse, si quis praecipue corpore suo damnum dederit. ideoque in eum, qui alio modo damnum dederit, utiles actiones dari solent: veluti si quis hominem alienum aut pecus ita incluserit. ut fame necaretur, aut iumentum tam vehementer egerit. ut rumperetur. aut pecus in tantum exagitaverit, ut praecipitaretur, aut si quis alieno servo persuaserit, ut in arborem ascenderet vei in puteum descenderet, et is ascendendo vei descendendo aut mortuus fuerit aut aliqua parte corporis laesus erit, utilis in eum actio datur. sed si quis aliemim servum de ponte aut ripa in fiumen deiecerit et is suffocatus fuerit, eo quod proiecerit corpore suo damnum dedisse non difficiliter intellegi poterit ideoque ipsa lege Aquilia tenetur. sed si non corpore damnum fuerit datum neque corpus laesum fuerit, sed alio

« PreviousContinue »