4 Conceptum furtum dicitur, cum apud aliquem testibus praesentibus furtiva res quaesita et inventa sit: nam in eum propria actio constituta est, quamvis fur non sit, quae appellatur concepti. oblatum furtum dicitur, cum res furtiva ab aliquo tibi oblata sit eaque apud te concepta sit, utique si ea mente tibi data fuerit, ut apud te potius quam apud eum qui dederit conciperetur: nam tibi, apud quem concepta sit, propria adversus eum qui optulit, quamvis fur non sit, constituta est actio, quae appellatur oblati. est etiam prohibiti furti actio adversus eum, qui furtum quaerere testibus praesentibus volentem prohibuerit. praeterea poena constituitur edicto praetoris per actionem furti non exhibiti adversus eum, qui furtivam rem apud se quaesitam et inventam non exhibuit. sed hae actiones, id est concepti et oblati et furti prohibiti nec non furti non exhibiti, in desuetudinem abierunt. cum enim requisitio rei furtivae hodie secundum veterem observationem non fit: merito ex consequentia etiam praefatae actiones ab usu communi recesserunt, cum manifestissimum est, quod omnes, qui scientes rem furtivam susceperint et 5 celaverint, furti nec manifesti obnoxii sunt. Poena manifesti furti quadrupli est tam ex servi persona quam ex liberi, nec manifesti dupli.

6

Furtum autem fit non solum, cum quis intercipiendi causa rem alienam amovet, sed generaliter cum quis alienam rem invito domino contractat. itaque sive creditor pignore sive is apud quem res deposita est ea re utatur sive is qui rem utendam accepit in alium usum eam transferat, quam cuius gratia ei data est, furtum committit. veluti si quis argentum utendum acceperit quasi amicos ad cenam invitaturus et id peregre secum tulerit, aut si quis equum gestandi causa commodatum sibi longius aliquo duxerit, quod veteres scripserunt de eo, qui in aciem equum perduxisset. 7 Placuit tamen eos, qui rebus commodatis aliter uterentur, quam utendas acceperint, ita furtum committere, si se intellegant id invito domino facere eumque si intellexisset non permissurum, ac si permissurum credant, extra crimen videri: optima sane distinctione, 8 quia furtum sine affectu furandi non committitur. Sed et si credat aliquis invito domino se rem commodatam sibi contrectare, domino autem volente id fiat, dicitur furtum non fieri. unde illud quaesitum est, cum Titius servum Maevii sollicitaverit, ut quasdam res domino subriperet et ad eum perferret, et servus id ad

ért), az nec manifestum. Lopott dolog megtalálásának (furtum con- 4 ceptum) azt nevezzük, midőn valakinél tanúk jelenlétében a lopott dolgot keresték s meg is találták, mert az ilyen ellen, még ha nem is tolvaj, külön kereset van, melynek neve: actio concepti. Lopott dolog átadásának (f. oblatum) azt nevezzük, midőn valaki neked lopott dolgot adott át, s azt nálad megtalálták, föltévén, hogy oly szándékkal adta át neked, hogy inkább nálad találják meg, mint nála, a ki neked átadta, mert számodra, a kinél megtalálták, külön keresetet hoztak be az ellen, a ki neked átadta, habár nem is ő a tolvaj; ennek a keresetnek a neve: actio oblati. Actio prohibiti furti is van, még pedig az ellen, a ki azt, a ki a lopott dolgot tanúk jelenlétében keresni akarta, ebben gátolta. Azonkivül a praetori edictum actio furti non exhibiti alapján büntetéssel sújtja azt, aki a nála keresett és megtalált lopott dolgot ki nem adta. Csakhogy ezek a keresetek, ú. m. az actio concepti, oblati, furti prohibiti, furti non exhibiti már kimentek a használatból. Mert hiszen a lopott dolog keresésę ma már nem történik a régi módon, és azért az előbb említett keresetek is méltán és következetesen kimentek a közhasználatból, hiszen ismeretes, hogy mindazok, kik tudva lopott dolgot átvettek, és elrejtettek, rajta nem kapott lopásban bűnősök. A tet- 5 tenért tolvaj büntetése a négyszeres, akár rabszolga, akár szabad; a rajta nem kapotté kétszeres.

Lopás azonban nemcsak akkor történik, mikor valaki idegen 6 dolgot eltulajdonítás czéljából távolít el, hanem egyáltalában, midőn valaki idegen dolgot tulajdonosának akarata ellenére eltulajdonít. Ha tehát a záloghitelező a zálogot, vagy az, kinél valamely dolgot letettek, azt a dolgot használja, vagy az, a ki valamely dolgot használatúl kapott, azt másra használja, mint a mire neki adták, akkor lopást követ el. Pl. ha valaki, hogy barátait lakomához meghívhassa, ezüst edényeket vett haszonkölcsönbe, s ezeket utazásában magával viszi; vagy ha valaki a neki sétalovaglásra kölcsönzött paripán kelleténél nagyobb útat tesz, mit a régiek arra is vonatkoztattak, a ki a paripát az ütközetbe vitte. Mindazonáltal szabály 7 volt, hogy azok, akik a haszonkölcsönbe kapott dolgokat másra használják, mint a mire kapták, csak akkor követnek el lopást, ha tudják, hogy a tulajdonos akarata ellenére cselekszenek, s ez, ha tudná, meg nem engedné; de ha azt hiszik, hogy ő ezt megengedné, nem tekinthetők bünösöknek; s ez igen helyes megkülönböztetés, mivel lopást lopási szándék nélkül elkövetni nem lehet. Sőt ha valaki azt hiszi, hogy a haszonkölcsönbe kapott dolgot a tulajdonos akarata ellenére tulajdonította el, holott ez a tulajdonos akaratával történt, azt kell mondanunk, hogy lopás nem történt. Erre nézve

8

Maevium pertulerit, Maevius, dum vult Titíum in ipso delicto deprehendere, permisit servo quasdam res ad eum perferre, utrum furti an servi corrupti iudicio teneatur Titius, an neutro? et cum nobis super hac dubitatione suggestum est et antiquorum prudentium super hoc altercationes perspeximus, quibusdam neque furti neque servi corrupti actionem praestantibus, quibusdam furti tantummodo: nos huiusmodi calliditati obviam euntes per nostram decisionem sanximus non solum furti actionem, sed etiam servi corrupti contra eum dari: licet enim is servus deterior a sollicitatore minime factus est et ideo non concurrant regulae, quae servi corrupti actionem introducerent, tamen consilium corruptoris ad perniciem probitatis servi introductum est, ut sit ei poenalis actio imposita, tamquam re ipsa fuisset servus corruptus, ne ex huiusmodi impunitate et in alium servum, qui possit corrumpi, tale facinus a 9 quibusdam perpetretur. Interdum etiam liberorum hominum furtum fit, veluti si quis liberorum nostrorum qui in potestate nostra 10 sunt, subreptus fuerit. Aliquando autem etiam suae rei quisque furtum committit, veluti si debitor rem quam creditori pignoris causa dedit subtraxerit.

11

Interdum furti tenetur, qui ipse furtum non fecerit: qualis est, cuius ope et consilio furtum factum est. in quo numero est, qui tibi nummos excussit, ut alius eos raperet, aut obstitit tibi, ut alius rem tuam exciperet, vel oves aut boves tuas fugaverit, ut alius eas exciperet: et hoc veteres scripserunt de eo, qui panno rubro fugavit armentum. sed si quid eorum per lasciviam et non data opera, ut furtum admitteretur, factum est, in factum actio dari debeat. at ubi ope Maevii Titius furtum fecerit, ambo furti tenentur. ope consilio eius quoque furtum admitti videtur, qui scalas forte fenestris supponit aut ipsas fenestras vel ostium effringit, ut alius furtum faceret, quive ferramenta ad effringendum aut scalas ut fenestris supponerentur commodaverit, sciens cuius gratia commo(12) daverit. certe qui nullam operam ad furtum faciendum adhibuit, sed tantum consilium dedit atque hortatus est ad furtum facien12(13) dum, non tenetur furti. Hi, qui in parentium vel dominorum po

felmerült a kérdés: ha Titius Maeviusnak rabszolgáját arra bujtogatta fel, hogy urától bizonyos dolgokat ellopjon és ő hozzá vigyen, és a rabszolga ezt Maeviusnak elárulja; Maevius, hogy Titiust magán a bűntetten kapja rajta, a rabszolgának megengedi, hogy néhány dolgot amahhoz vigyen, vajjon Titius a lopás vagy a rabszolga megrontása miatt állítható-e biró elé, vagy egyikért sem? És miután mi e vitás kérdésről tudomást nyertünk, és a régibb tudósok e pont fölötti vitatkozásait láttuk, a kik közül némelyek nem adtak helyet keresetnek sem a lopás sem a rabszolga megrontása miatt, mások csupán csak a lopás miatt: azért mi, hogy az ilyen gazságnak útját álljuk, döntvényünkben elrendeltük, hogy nemcsak a lopás, hanem a rabszolga megrontása miatti keresetnek is helye van ellene. Mert igaz ugyan, hogy azt a rabszolgát a bujtogató legkevésbbé sem rontotta meg, s azért nem igen forognak fenn azok a föltételek, melyek a rabszolga megrontása miatti keresetet megalapítják, a csábító szándéka mégis a rabszolga becsületességének megrontására irányúlt, s azért legyen ellene büntető keresetnek helye, mintha a rabszolgát valóban megrontotta volna, nehogy az ilyen büntetlenül maradjon, és valaki más rabszolgával, kit már meg lehet rontani, ily büntettet megkiséreljen. Néha sza- 9 bad embereken is történhetik lopás, pl. ha valamelyik hatalmunkban lévő gyermekünket rabolják el. Néha saját dolgán is követ 10 el valaki lopást, pl. ha az adós azt a dolgot, a melyet hítelezőnek zálogba adott, ellopja.

Némelykor lopás miatt bíró elé kerül olyan is, a ki maga nem (11) is követett el lopást; ilyen az, a kinek a segítségével és tanácsával a lopás történt. Ide tartozik az, a ki pénzedet kiütötte a kezedből, hogy más azt elragadja, vagy elédbe állott, hogy más valaki dolgodat elvehesse, vagy juhaidat vagy ökreidet megriasztotta, hogy azokat másvalaki elfogja; és ugyanezt tartották a régiek arról, a ki ígás állatot vörös posztóval megriasztott. De ha az ilyesmi pajkosságból történt, és nem abból a szándékból, hogy lopást segítsen elő, in factum actiónak van ellene helye. Ha Titius lopást követett el. Maevius segítségével, mind a kettő ellen helye van a lopási keresetnek. Annak is segélyével és tanácsával történik a lopás, a ki, teszem létrát támaszt az ablak alá, vagy az ajtókat, ablakokat feltöri, hogy más valaki véghez vigye a lopást, vagy a ki feszítővasat kölcsönöz a feltörésre, vagy hágcsót az ablak alá támasztás czéljából, feltéve, hogy tudta, hogy mi czélra kölcsönzi. Ki a lopás elköveté- (12) sénél semmi segítséget sem nyújtott, hanem csak tanácsot adott és buzdított a lopás elkövetésére, az ellen a lopási keresetnek (actio furti) bizonyára nincs helye. Azok, a kik szüleik vagy uraik hatal- 12(13)

testate sunt, si rem eis subripiant, furtum quidem illis faciunt et res in furtivam causam cadit nec ob id ab ullo usucapi potest, antequam in domini potestatem revertatur, sed furti actio non nas(14) citur, quia nec ex alia ulla causa potest inter eos actio nasci: si vero ope consilio alterius furtum factum fuerit, quia utique furtum committitur, convenienter ille furti tenetur, quia verum est ope consilio eius furtum factum esse.

13(15)

Furti autem actio ei competit, cuius interest rem salvam esse, licet dominus non sit: itaque nec domino aliter competit 14(16) quam si eius intersit rem non perire. Unde constat creditorem de pignore subrepto furti agere posse, etiamsi idoneum debitorem habeat, quia expedit ei pignori potius incumbere quam in personam agere: adeo quidem ut, quamvis ipse debitor eam rem subri15(17) puerit, nihilo minus creditori competit actio furti. Item si fullo polienda curandave aut sarcinator sarcienda vestimenta mercede certa acceperit eaque furto amiserit, ipse furti habet actionem, non dominus, quia domini nihil interest eam rem non perire, cum iudicio locati a fullone aut sarcinatore rem sum persequi potest. sed et bonae fidei emptori subrepta re quam emerit, quamvis dominus non sit, omnimodo competit furti actio, quemadmodum et creditori. fulloni vero et sarcinatori non aliter furti competere placuit, quam si solvendo sint, hoc est si domino rei aestimationem solvere possint: nam si solvendo non sunt, tunc quia ab eis suum dominus consequi non possit, ipsi domino furti actio competit, quia hoc casu ipsius interest rem salvam esse. idem est et si in parte 16(18) solvendo sint fullo aut sarcinator. Quae de fullone et sarcinatore diximus, eadem et ad eum cui commodata res est transferenda veteres existimabant: nam ut ille fullo mercedem accipiendo custodiam praestat, ita is quoque, qui commodum utendi percipit, similiter necesse habet custodiam praestare. sed nostra providentia etiam hoc in decisionibus nostris emendavit, ut in domini sit voluntate, sive commodati actionem adversus eum qui rem commodatam accepit movere desiderat, sive furti adversus eum qui rem subripuit, et alterutra earum electa dominum non posse ex paenitentia ad alteram venire actionem. sed si quidem furem elegerit, illum qui rem utendam accepit penitus liberari. sin autem commodator veniat