Page images
PDF
EPUB

24 seris, quem Stichum vocari credideris. Quod turpi ex causa promissum est, veluti si quis homicidium vei sacrilegium se facturum promittat, non valet.

26 . Cum quis sub aliqua condicione fuerit stipulatus, licet ante condicionem decesserit, postea existente condicione here3 eius agere

26 potest. idem est et a promissoris parte. Qui hoc anno aut hoc mense dari stipulatus sit, nisi mnibuso patribus praeteritis anni vei

27 mensis non recte petet. Si fundum dari stipuleris vei hominem non poteris continuo agere, nisi tantum spatii praeterierit. quo traditio fieri possit.

XX.

DE FIDEIUSSORIBUS.

Pro eo, qui promittit solent alii obligari, qui fideiussores appellantur, quos homines accipere solent, dum curant, ut diligentius sibi

1 cautum sit. In omnibus autem obligationibus adsumi possunt, id est sive re sive verbis sive litteris sive consensu contractae fuerint. ac ne illud quidem interest, utrum civilis an naturalis sit obligatio, cui adiciatur fndeiussor, adeo quidem, ut pro servo quoque obligetur, sive extraneus sit, qui fideiussorem a servo accipiat, sive ipse do

2 minus in id quod sibi naturaliter debetur. Fideiussor non tantum

3 ipse obligatur, sed etiam heredem obligatum relinquit. Fideiussor et

4 praecedere obligationem et sequi potest. Si plures sint fideiussores,, quotquot erunt numero, singuli in solidum tenentur. itaque liberum est creditori a quo velit solidum petere, sed ex epistula divi Hadriani compellitur creditor a singulis, qui modo solvendo sint litis contestatae tempore, partes petere, ideoque si quis ex fideiussoribus eo tempore solvendo non sit, hoc ceteros onerat. sed et sie ab uno fideiussore creditor totum consecutus fuerit. huius solius detrimentum erit, si is pro quo fideiussit solvendo non sit: et sibi imputare debet. cum potuerit adiuvari ex epistula divi Hadriani et desiderare, ut pro

5 parte in se detur actio. Fideiussores ita obligari non possunt, ut plus debeant, quam debet is, pro quo obligantur : nam eorum obligatio accesio est principalis obligationis nec plus in accessione esse potest quam in principali re. at ex diverso. ut minus debeant, oblihacsak ő maga kötbért nem igért. Továbbá oly dolgot, mely jövő- 22 ben az övé lesz, arra az esetre, ha majd az övé lesz, érvényesen senki sem stipulálhat. Ha más dolgot értett a stipuláló, mást az igérő, ép 23 oly kevéssé támad kötelem, mintha a kérdésre felelet sem adatott volna; pl. ha valaki tőled Stichus rabszolgát stipulálja, te Pamphilust értetted, kiről azt hiszed, hogy Stichusnak hívják. A mit erkölcs- 24 telen czélzattal ígértek, pl. ha valaki azt ígéri, hogy gyilkosságot vagy szentségtörést fog elkövetni, nem érvényes.

Ha valaki valamely föltétel alatt stipulált, akkor noha a föl- 25 tétéi beállta előtt húnyt el, örököse később a feltétel beálltával indíthat keresetet. Ugyanez áll az igérő részén is. Ki azt stipulálta, 26 hogy neki valamit ebben az évben vagy ebben a hóban adjanak, érvényesen csak akkor követelhet, ha az az egész év vagy hó már elmúlt. Ha telek vagy rabszolga adását stipulálod, (igérteted magad- 27 nak), nyomban nem indíthatsz keresetet, hanem akkor, ha annyi idő folyt le, a mely alatt az átadás megtörténhetett volna.

XX

A KEZESEK.

Az ígérőért mások is szokták magukat kötelezni, kiket kezeseknek nevezünk; ezeket az emberek akkor szokták elfogadni, midőn gondoskodni akarnak róla, hogy követelésök jobban legyen biztosítva. Fogadhatni pedig mindennemű kötelem mellé, azaz akár l ,a dolog", akár „szavak", akár .iratok", akár egyezmény által jött is létre. És még az sem tesz különbséget, vajjon civiljogi vagy természetes-e a kötelem, melyért kezest állítunk még pedig olyanynyira, hogy még rabszolgáért is kötelezhetjük magunkat, akár idegen az, a ki a rabszolgától kezest kap, akár maga az ura, az iránt, a mi neki a természetes jog szerint jár. A kezes nemcsak maga 2 köteleztetik, hanem örököse is, a kit hátrahagy, kötelezve van. A 3 kezesség a kötelmet meg is előzheti, követheti is. Ha több kezes 4 van, akármennyien vannak is. mindegyik az egészért áll jót; ezért szabadságában áll a hitelezőnek, hogy a melyiktől akarja, követelheti az egészet. Hanem dicsőült Hadrianus császár levele arra szorítja a hitelezőt, hogy az egyesektől, ha a perfelvétel idejében fizetésképesek, csak megfelelő részeket követeljen. Ha tehát a kezesek közöl valamelyik abban az időben nem fizetésképes, ez a többit terheli. De ha a hitelező az egyik kezestől az egészet megkapta, akkor csupán ennek kára lesz az, ha az, a kiért kezeskedett, nem tud fizetni; és maga magának kell ezt tulajdonítania, hiszen dicsőült Hadrianus császár levele folytán segíthetett volna magán, és kivánhatta volna,

gari possunt. itaque si rens decem aureo3 promiserit, fideiussor in quinque recte obligatur: eontra vero non potest obligari. item si ille pure promiserit, fideiussor sub condicione promittere potest: contra vero non potest. non solum enim in quantitate, sed etiam in tempore minus et plus intellegitur. plus est enim statim

6 aliquid dare, minus est post tempus dare. Si quid autem fideiussor pro reo solverit, eius reciperandi causa habet cum eo mandati

7 iudicium. Graece fideiussor pleramque ita accipitur: T/j ifiíf nlorei y.elevw, \éy<o 9ého sive ftovXo\K«i; sed et si p/j/u dixerit, pro eo erit, ac

8 si dixerit Átyia. In stipulationibus fideiussorum sciendum est generaliter hoc accipi, ut, quodcumque scriptum sit quasi actum. videatur etiam actum: ideoque constat, si quis se scripserit fideiussisse, videri omnia sollemniter acta.

XXI.

DE LITTERAAUM OBLIGATIONE.

Olim scriptura fiebat obligatio, quae nominibus fieri dicebatur. quae nomina hodie non sunt in usu plane si quis debere se scripserit, quod numeratum ei non est, de pecunia minime numerata post multum temporis exceptionem opponere non potest : hoc enim saepissime constitutum est. sic fit ut et hodie, dum queri non potest. scriptura obligetur : et ex ea nascitur condictio, cessante scilicet verborum obligatione. multum autem tempus in hac exceptione antea quidem ex principalibus constitutionibus usque ad quinquennium procedebat: sed ne creditores diutius possint suis pecuniis forsitan defraudari, per constitutionem nostram tempus coartatum est, ut ultra biennii metas huiusmodi exceptio minime extendatur.

XXII.

DE CONSENSU OBLIGATIONE. Consensu fiunt obligationes in emptionibus venditionibus, loca1 tionibus conductionibus, societatibus, mandatis. Ideo autem istis mohogy a keresetnek ő ellene csak részben adassék hely. Kezeseket 5 akként nem lehet kötelezni, hogy többel tartozzanak, mint a mivel tartozik az, a kiért ők magukat kötelezik; mert az ő kötelmök a főkötelemnek csak járuléka, s a járulék nem foglalhat magában többet, mint a fődolog. De megfordítva arra, hogy kevesebbel tartozzanak, már kötelezhetők. Ha tehát az adós tíz aranyat igért. a kezes ötre érvényesen kötelezhető, megfordítva azonban nem kötelezhető. Továbbá ha az adós föltétlenül igért, a kezes foltételesen igérhet, megfordítva azonban nem lehet; mert nemcsak a mennyiség, hanem idő tekintetében is lehet többről és kevesebbről szó. Több ugyanis mindjárt adni valamit, kevesebb csak bizonyos idő mulva adni. A <í mit pedig a kezes a főadósért fizetett, annak visszaszerzése végett ellene a megbízásból keresete van. Görögül többnyire így fogadják 7 fel a kezest: „rfj £ufj níaiet xeXevio, ~key«}, &éha" vagy ,,(jovi.oj.tx.i'1 sőt ha rpr]uíu-t mondott is, az annyi, mintha azt mondta volna: .Vyw". A kezesek stipulatiói tekintetében meg kell jegyezni, s hogy általában el van fogadva, hogy a mi az iratokban megtörténtnek van feltüntetve, megtörténtnek is tekintendő: ezért szabály, hogyha valaki írásban adja, hogy kezeskedett, azt úgy tekintjük, hogy minden formának eleget tettek.

XXI.

Az Irásbeli Kötelmek.

Azelőtt „írás1 altal támadt kötelem, mely állítólag nevek feljegyzéséből keletkezett; ezek a követelések ma már nincsenek használatban. Ha valaki azt írta. hogy oly valamivel tartozik, a mit neki nem is számoltak le, akkor a neki le sem számított pénzért bizonyos hosszabb idő múlva kifogást (exceptio non numeratae peeuniae) nem tehet; ezt ugyanis sok constitutió rendeli. Igy történik, hogy most is, ha már egyszer nem perelhet (querela non numeratae pecuniae), irat alapján köteleztetik, és ebből támad a condictio, hiszen ilyenkor szóbeli kötelemről szó sem lehet. Az a hosszú idő pedig ezen kifogásra nézve azelőtt császári constitutiók folytán öt évre terjedt. De hogy a hitelezők pónzöktől így talán nagyon is sokáig meg ne fosztassanak, egy constitutiónk az időt szűkebbre szabta, úgy, hogy két évnél továbbra e kifogás nem terjed.

XXI l

A PUSZTA EGYEZMÉNYEN ALAPULÓ KÖTELEM. Puszta megegyezés által keletkeznek kötelmek az adás-vételeknél, bérszerződéseknél, társaságoknál és megbízásoknál. Azért 1 disconsensudiciturobligatio contrahi, quia neque scriptura nequepraesentia omnimodo opus est, ac ne dari quidquam necesse est, ut substantiam capiat obligatio, sed sufficit eos qui negotium gerunt

2 consentire. Unde inter absentes quoque talia negotia contrahuntur

3 veluti per epistulam ant per nuntium. Item in his contractibus alter alteri obligatur in id, quod alterum alteri ex bono et aequo praestare oportet, cum alioquin in verborum obligationibus alius stipuletur, alius promittat .

XXIII

DE EMPTIONE ET VENDITIONE.

Emptio et venditio contrahitur, simulatque de pretio convenerit, quamvis nondum pretium numeratum sit ac ne arra quidem data fuerit. nam quod arrae nomine datur, argumentum est emptionis et venditionis contractae. sed haec quidem de emptionibus et venditionibus, quae sine scriptura consistunt. optinere oportet: nam nihil a nobis in huismodi venditionibus innovatum est. in his autem quae scriptura conficiuntur non aliter perfectam esse emptionem et venditionem constituimus, nisi et instrumenta emptionis fuerint conscripta vei manu propria contrahentium, vei ab alio quidem scripta, a contrahente autem subscripta et, si per tabellionem fiunt, nisi et completiones acceperint et fuerint partibus absoluta. donec enim aliquid ex his deest, et poenitentiae locus est et potest emptor vei venditor sine poena recedere ab emptione. ita tamen impune recedere eis concedimus, nisi iam arrarum nomine aliquid fuerit datum: hoc etenim subsecuto, sive in scriptis sive sine scriptis venditio celebrata est, is qui recusat adimplere contractum, si quidem emptor est, perdit quod dedit, si vero venditor, duplum 1 restituere compellitur, licet nihil super arris expressum est. Pretium autem constitui oportet: nam nulla emptio sine pretio esse potest. sed et certum pretium esse debet. alioquin si ita inter aliquos convenerit, ut, quanti Titius rem aestimaverit, tanti sit empta: inter veteres satis abundeque hoc dubitabatur, sive constat venditio sive non. sed nostra decisio ita hoc constituit, ut, quotiens sic composita sit venditio quanti ille aestimaverit', sub hac condicione staret contractus. ut, si quidem ipse qui nominatus est pretium definierit, omnimodo secundum eius aestimationem et pretium persolvatur et res tradatur, ut venditio ad effectum perducatur, emptore quidem ex empto actione, venditore

« PreviousContinue »