Page images
PDF
EPUB

XVI.

DE DUOBUS REIS STIPULANDI ET PROMITTENDI.

Et stipulandi et promittendi duo pluresve rei fieri possunt. stipulandi ita. si post omnium interrogationem promissor respondeat 'spondeo'. ut puta cum duobus separatim stipulantibus ita promissor respondeat 'utrique vestrum dare spondeo': nam si prius Titio spoponderit, deinde alio interrogante spondeat, alia atque alia erit obligatio nec creduntur duo rei stipulandi esse. duo pluresve rei promittendi ita fiunt: 'Maevi, quinque aureos darespondes? Sei, 'eosdem quinque aureos dare 'spondes? respondeant singuli separatim

1 'spondeo'. Ex huiusmodi obligationibus et stipulantibus solidum singulis debetur et promittentes singuli in solidum tenentur. in utraque tamen obligatione una res vertitur: et vei alter debitum accipiendo vei alter solvendo omnium perimit obligationem et omnes

2 liberat. Ex duobus reis promittendi alius pure, alius in diem vei sub condicione obligari potest : nec impedimento erit dies aut condicio, quo minus ab eo qui pure obligatus est petatur.

XVII

DE STIPULATIONE SERVORUM.

Servus ex persona domini ius stipulandi habet, sed hereditas in plerisque personae defuncti vicem sustinet: ideoque quod servus hereditarius ante aditam hereditatem stipulatur, adquirit here

1 ditati ac per hoc etiam heredi postea facto adquiritur. Sive autem domino sive sibi sive conservo suo sive impersonaliter servus stipuletur, domino adquirit. idem iuris est et in liberis, qui in potes

2 tate patris sunt, ex quibus causis adquirere possunt. Sed cum factum in stipulatione continebitur, omnimodo persona stipulantis continetur, veluti si servus stipuletur, ut sibi ire agere liceat: ipse

3 enim tantum prohiberi non debet, non etiam dominus eius. Servus communis stipulando unicuique dominorum pro portione dominii adquirit, nisi si unius eorum iussu aut nominatim cui eorum stipulatus est: tunc enim soli ei adquiritur. quod servus communis stipulatur, si alteri ex dominis adquiri non potest, solidum alteri adquiritur, veluti si res quam dari stipulatus est unius domini sit.

XVI.

KÉT STIPULATIONALIS HITELEZŐ ÉS ADÓS.

Úgy a hitelezők, mint az adósok részén ketten vagy többen is lehetnek. A hitelezők oldalán [úgy, hogy az igérő; valamennyinek kérdésére feleli: „fogadom." Pl. midőn két külön-külön kérdezőnek az igérő így felel: „fogadom, hogy mindegyiteknek adok." Mert ha előbb Titiusnak fogad, azután más kérdezőnek is fogad, akkor ez két külön kötelem s nem lehet mondani, hogy két hitelező van. Két vagy több adós ilykép keletkezik: „Maevius, fogadod-e, hogy nekem öt aranyat adsz? Seius, fogadod-e, hogy ugyanazt az öt aranyat adod?" s mindegyiknek külön-külön felelünk: „fogadom." Ily kötel- 1 mekből egyrészt minden egyes hitelezőnek az egész jár, másrészt az adósok egyenként az egészszel tartoznak. De mindkét kötelemnek ugyanaz az egy dolog a tárgya, és az által, hogy az egyik a tartozást megkapja, vagy az egyik fizet, megszünteti valamennyinek követelését, és felszabadítja valamennyit. Két adós közől az egyik 2 föltétlenül, a másik időhatározmánynyal vagy föltétel alatt kötelezhető; és az időhatározmány vagy föltétel nem is szolgál akadályul, hogy a hitelező attól, a ki föltétlenül van kötelezve, követelhessen.

XVII.

A RABSZOLGÁK STIPULATTÓJA.

A rabszolgának ura személye által van stipulálási képessége. De a hagyaték is a legtöbb tekintetben képviseli az elhúnytnak személyét, azért azt, a mit az örökséghez tartozó rabszolga az örökség elfogadása előtt stípulál, az örökség részére szerzi meg, s ez által a későbbi örökös részére is. Azonban akár urának, akár 1 magamagának, akár rabszolgatársának, akár személy megnevezése nélkül stipulál a rabszolga, azt mindig urának szerzi. Ugyanez áll azon gyermekről is, kik atyai hatalom alatt állanak, azon esetekben, midőn szerezhetnek. De midőn a stipulatió cselekvényt 2 tartalmaz, az mindenképen a stipuláló személyére szorítkozik, pl. ha rabszolga stipulál, hogy ösvény vagy hajtás szolgalmat gyakorolhasson, akkor csak őt nem szabad abban megakadályozni, de nem egyszersmind urát is. Közös rabszolga stipulatiójával mindegyik 3 urának szerez tulajdoni része arányához képest, hacsak azok egyikének parancsára, vagy névszerint azok egyikének részére nem stipulált; mert ekkor csupán annak az egynek szerez. Ha azt. a mit a közös rabszolga stipulál, egyik ura sem szerelheti meg, akkor az egészet a másik szerzi, pl. ha az a dolog, melynek eladása iránt stipulált, az egyik úré.

xvm.

DE DIVISIONE STIPULATIONUM.

Stipulationumjih*? inHir.inip^ sunt, glip^ praatoriaa nljae con-"

1 yentionales^aliae communes tam praetoriae quam iudiciales. ludiciales sunt dumtaxat, quae""a~mero rűdicís öffrofK^jrofi(nscuntur: veluti de dolo cautio vei de persequendo servo qui in fuga est

2 restituendove pretio. Praetoriae, quae a mero praetoris officio proficiscuntur, veluti damni infecti vei legatorum. praetorias autem stipulationes sic exaudiri oportet, ut in his contineantur etiam aedi

3 litiae : nam et hae ab iurisdietione veniunt, Conventionales sunt, qnae ex conventione utriusque partis concipiuntur, hoc est neque iussu iudicis neque iussu praetoris. sed ex conventione contrahentium. quarum totidem genera sunt, quot paene dixerim reruni

4 contrahendarum. Communes sunt stipulationes veluti rem salvam fore pupilli : nem et praetor iubet rem salvam ibre pupillo caveri et interdum index, si aliter expediri haec res non potest: vei de rato stipulatio.

XIX.

DE INUTILIBUS STIPULATIONIBUS.

Omnis res, quae dominio nostro subicitur. in stipulationem

1 deduci potest, sive illa mobilis sive soli sit, At si quis rem. quae in rerum natura non est aut esse non potest, dari stipulatus fuerit, veluti Stichum. qui mortuus sit, quem vivere credebat, aut hippo

2 pentaurum^,^aui^esse non possit, inutilis erit stipulatio. Idem"Tur7sT est, si rem sacram aut religiosam, quam humani iuris esse credebat, vei publicam. quae usibus populi perpetuo exposita sit, ut forum vei theatrum. vei liberum hominem, quem servum esse credebat, vei cuius commercium non habuit, vei rem suam dari quis stipuletur. nec in pendenti erit stipulatio ob id. quod publica res in privatum deduci et ex libero servus fieri potest et commercium adipisci stipulator potest et res stipulatoris esse desinere potest: sed protinus inutilis est, item contra licet initio utiliter res in stipulatum deducta sit, si postea in earum qua causa, de quibus supra dictum est, sine facto promissoris devenerit: extinguitur stipulatio. ac ne statim ab initio talis stipulatio valebit "Lucium Titiuni

XVIII.

A STII'ULATIÓK OSZTÁLYOZÁSA.

A stipulatiók közől vannak bíróiak, praetoriak, egyezményesek és vegyesek, melyek úgy praetoriak, mint bíróiak, Bíróiak csak 1 azok, melyek merőben a biró tisztéből erednek, pl. óvadékszolgáltatás csalárdság miatt, vagy szökevény rabszolga üldözése miatt, vagy valami értéknek megtérítése ügyében. Praetoriak azok, rae- 2 lyek merőben a praetor tisztéből erednek, pl. fenyegető kár vagy hagyományok ügyében. A praetori stipulatiókat pedig ügy kell érteni, hogy közéjük számitandók az aedilisiek is, mert ezek is a joghatóságon alapulnak, Egyezményesek azok, a melyek mindkét .'! fél megegyezéséből jönnek létro, azaz sem a bíró. sem a praetor parancsára, hanem a szerződő felek egyezményéből. Ilyen annyiféle van. a hányféle, mondhatnám, tárgya lehet a szerződésnek, Vegyes * stipulatiók, pl. biztosíték adása, hogy a gyámoknak valamely ügye épségben marad. mert azt a praetor is parancsolja, hogy a gyámolt ügyének épentartása biztosítandó, és néha a biró is. ha az ügy másképen el nem intézhető — vagy a jóváhagyás ügyében kötött stipulatió.

XIX.

AZ ÉRVÉNYTELEN STIPULATIÓK.

Minden dolog, mely tulajdonuknak alá van vetve, stipulatió tárgya lehet, akár ingó, akár a földdel kapcsolatos dolog. De 1 ha valaki oly dolognak adását stipulálja magának, a mely dolog egyáltalában nem létezik, vagy nem létezhetik, pl. Stichust, a ki meghalt, de a kiről azt hitte, hogy életben van, vagy a hippocentaurust, a mely nem létezhetik, akkor a stipulatió érvénytelen. Ugyanez a szabály, ha valaki szent (egyházi) vagy temetői dolognak, 2 melyről azt hitte, hogy emberi jogú, vagy nyilvános dolognak, mely a nép használatára van állandóan rendelve, pl. köztérnek vagy szinháznak, vagy szabad embernek, kiről azt hitte, hogy rabszolga, vagy oly dolognak, mely a forgalomból ki van zárva, vagy saját dolgának adását igértette magának, És még csak függőben sem marad a stipulatió azért, hogy a közdolog magántulajdonúvá válhatik, vagy hogy a szabad ember rabszolgává lehet, \^igy a stipuláló megnyerheti a jogot, hogy azt a dolgot a forgalomba hozhatja, vagy hogy a dolog megszűnhetik a stipulálóé lenni; hanem nyomban érvénytelen. Viszont, noha eleinte a dolog érvényesen volt a stipulatió tárgya, ha később oly valami állapotba jut, melyről fentebb szóltunk, még pedig az

'cum servus erit darespondes? et similia: quia: natura sui dominio

3 nostro exempta in obligationem deduci nullo modo possunt. Si quis alium daturum facturumve quid spoponderit, non obligabitur, veluti si spondeat Titium quinque aureos daturam. quodsi effec

4 turum se, ut Titius daret, spoponderit, obligatur. .Si^quis aliL.guam cuius iuri subiectus, stipuletur. nihil agit. plane solutio etiam in extranei "personam conlerri potest (veluti si quis ita stipuletur, mini 'aut Seio dare spondes ?'), ut obligatio quidem stipulatori adquiratur, solvi tamen Seio etiam invito eo recte possit, ut liberatio ipso iure contingat, sed ille adversus Seium habeat mandati actionem. quod si quis sibi et alii, cuius iuri subiectus non sit, decem dari aureos stipulatus est, valebit quidem stipulatio: sed utrum totum debetur quod in stipulationem deductum est, an vero pars dimidia, dubitatum est : sed piacet non plus quam partem dimidiam ei adquiri. ei qui tuo iuri subiectus est si stipulatus sis, tibi adquiris, quia vox tua tamquam filii sit, sicuti filii vox tamquam tua |intellegitur

5 in his rebus quae tibi adquiri possunt. Praeterea inutilis est stipulatio, si quis ad ea quae interrogatus erit, non responderit, veluti si decem aureos a te dari stipuletur, tu quinque promittas, vei contra : aut si ille pure stipuletur, tu sub condicione promittas, vei contra, si modo scilicet id exprimas, id est si cui sub condicione vei in diem stipulanti tu respondeas: 'praesenti die spondeo.' nam si hoc solum respondeas 'promitto,' breviter videris in eandem diem aut condicionem spopondisse : nec enim necesse est in respondendo

6 eadem omnia repeti, quae stipulator expresserit. Item inutilis est. stipulatio, si ab eo stipuleris. qui iuri tuo subiectus est, vei si is a te stipuletur. sed servus quidem non solum domino suo obligari non potest, sed ne alii quidem ulli: filii vero familias aliis obligari

7 possunt. Mutum neque stipulari neque promittere posse palam est. <juod et in surdo receptum est: quia et is qui stipulatur verba promittentis et is qui promittit verba stipulantis audire debet. unde apparet, non de eo nos loqui qui tardius exaudit, sed de .eo

8 qui omnino non exaudit. Furiosus nullum negotium gerere potest.

9 quia non intellegit quid agit. Pupillus omne negotium recte gerit: ut tamen, sicubi tutoris auctoritas necessaria sit, adhibeatur tutor. veluti si ipse obligetur: nam alium sibi obligare etiam sine tutoris

10 auctoritate potest. Sed quod diximus de pupillis, utique de his

« PreviousContinue »