Page images
PDF
EPUB

"

érveléssel kimutattuk, mert míg az említett bonorum possessio tíz személyt helyezett eléje az idegen szabadonbocsátónak, addig a mi constitutiónk, a melyet a gyermekek emancipatiója tárgyában alkottunk, minden szülőnek, a hatalomból elbocsátóknak is, megengedte, hogy bizalmi szerződéssel az elbocsátást akként eszközöljék, hogy maga az elbocsátás hozza magával ezt a kiváltságot, sígy a fentemlített bonorum possessió fölöslegessé vált. Igy megszüntetvén az említett ötödik bonorum possessiót, helyébe az eddigi hatodik bonorum possessiót léptettük, s ötödiknek tettük azt, a melyet a praetor a legközelebbi rokonoknak igér. És míg azelőtt hetedik helyen voltak azok akik még a családban vannak", és nyolczadikon a szabadonbocsátó és szabadonbocsátónő gyermekei és szülői" osztályának a bonorum possessiója, addig mi constitutiónkkal, melyet a szabadon bocsátók joga tárgyában hoztunk, mindkettőt teljesen megszüntettük. Mert mivel a szabadon születettek utáni öröklés mintájára rendeztük a szabadosok utáni örökléseket is, igaz ugyan ez utóbbiakat, hogy a szabadonszülöttek és a szabadosok közt némi különbség legyen, csak az ötödik fokozatig terjesztvén ki, ezért nekik teljesen elegendő a ,végrendelet elleni", valamint a törvényes örökösök"- és rokonok osztályabeli" bonorum possessio, hogy jogaikat ezek alapján érvényesíthessék; így minden nehézséget és megoldhatlan tévedést eloszlattunk ama kétrendbeli bonorum possessió tekintetében. Azt a másik bonorum possessiót pedig, a melyet a férj és feleség osztályának" neveznek, és a mely a régi bonorum possessiók közt kilenczedik helyen állt, teljes érvényben meghagytuk, és előbbre, t. i. a hatodik helyre állitottuk; a bonorum possessio tizedik nemét, mely a „szabadon bocsátó rokonainak osztálya" volt, a mondott okoknál fogva méltán eltöröltük, úgy, hogy csupán hat rendes bonorum posessió tartotta meg érvényét. Ezeket egy hetedik követte, melyet a praetorok egész helyes alapon hoztak be. Mert az edictumban legvégül azoknak igérik a bonorum possessiót, a kikre nézve törvény vagy senatus consultum vagy constitutio rendeli, hogy az nekik megadassék, s ezt a praetor állandó jogintézményként sem a végrendelet nélküli bonorum posessióhoz, sem a végrendelet alapján valókhoz nem számította, hanem mint utolsó rendkivüli segedelmet, a mint az egyes eset megkivánta, nyújtotta t. i. azoknak, kik törvények, senatus consultumok és császári constitutióknál fogva az újabb jog szerint akár végrendelet alapján, akár végrendelet híján jelentkeznek. Minthogy tehát a praetor az öröklésnek többféle nemét hozta be, és ezeket sorrendbe helyezte el, és az öröklés minden egyes neménél gyakran több kulönböző fokozatú személy fordul elő, azért, hogy a hitelezők keresetei halasztást ne szenvedje

6 (5)

8 (7)

9 (8)

9

praefinivit. liberis itaque et parentibus tam naturalibus quam adoptivis in petenda bonorum possessione anni spatium, ceteris centum 10 (5) dierum dedit. Et si intra hoc tempus aliquis bonorum possessionem non petierit, eiusdem gradus personis adcrescit: vel si nemo sit, deinceps ceteris proinde bonorum possessionem ex successorio edicto pollicetur, ac si is qui praecedebat ex eo numero non esset. si quis itaque delatam sibi bonorum possessionem repudiaverit, non quousque tempus bonorum possessioni praefinitum excesserit 11 (6) expectatur, sed statim ceteri ex eodem edicto admittuntur. In petenda autem bonorum possessione dies utiles singuli considerantur. 12 (7) Sed bene anteriores principes et huic causae providerunt, ne quis pro petenda bonorum possessione curet, sed, quocumque modo si admittentis eam indicium intra statuta tamen tempora ostenderit, plenum habeat earum beneficium.

1

X.

DE ADQUISITIONE PER ADROGATIONEM.

Est et alterius generis per universitatem successio, quae neque lege duodecim tabularum neque praetoris edicto, sed eo iure, quod consensu receptum est, introducta est. Ecce enim cum pater familias sese in adrogationem dat, omnes res eius corporales et incorporales quaeque ei debitae sunt adrogatori ante quidem pleno iure adquirebantur, exceptis his quae per capitis deminutionem pereunt quales sunt operarum obligationes et ius adgnationis. usus etenim et ususfructus licet his antea connumerabantur, attamen capitis 2 deminutione minima eos tolli nostra prohibuit constitutio. Nunc autem nos eandem adquisitionem, quae per adrogationem fiebat, coartavimus ad similitudinem naturalium parentum: nihil etenim aliud nisi tandummodo usus fructus tam naturalibus patribus quam adoptivis per filios familias adquiritur in his rebus quae extrinsecus filiis obveniunt, dominio eis integro servato: mortuo autem filio adrogato in adoptiva familia etiam dominium eius ad adrogatorem transit, nisi supersint aliae personae, quae ex nostra constitutione

9

nek, hanem, hogy mindig legyen valaki, a kit bepörölhessenek, és hogy egykönnyen az elhúnyt javainak birtokába ne utaltassanak, azon czélból, hogy ilykép segítsenek magokon, azért a bonorum possessio igénylésére bizonyos időt szabott meg. Igy a gyermekeknek és szülőknek, akár vérszerintiek, akár gyermekkéfogadás alapján azok, a bonorum possessió igénylésére egy évi, a többieknek száz napi határidőt adott. És ha ezen idő alatt valaki a bonorum possessiót nem kérte, akkor az 10 (5) ugyanazon fokozatú személyek része gyarapodik vele, vagy ha e fokból senki sincs, a praetor sorban igéri a többieknek a bonorum possessiót az öröklési edictumnak megfelelőleg, mintha csak az, a mely előbb kerül sorra, nem is számítana. De ha valaki a neki felajánlott bonorum possessiót visszautasítja, akkor a praetor nem vár, míg a bonorum possessió elérésére kiszabott idő eltelt, hanem ugyanazon edictumhoz képest mindjárt a többieket bocsátja a birtokhoz. A bono- 11 (6) rum possessió kérésének idejébe azonban csak a törvénykezésre alkalmas egyes napok számíttatnak. De az előbbi császárok arról 12 (7) is helyesen intézkedtek, hogy senki a bonorum possessio kérésére nézve ne aggódjon, hanem ha akármilyen formában persze a meg. állapított idő alatt kimutatja a hozzábocsáttatás iránti szándékát, annak teljes jótéteményét élvezze,

X

SZERZÉS ARROGATIO ÁLTAL.

Van az egyetemes jogutódlásnak még egy más neme, melyet sem a tizenkéttáblás törvény, sem a praetori edictum, hanem az a jog hozott be, melyet közegyetértéssel fogadtak el (a szokásjog). Ha t. i. családatya arrogatióba adja magát, azelőtt minden dolgát, 1 testieket és testetleneket, s a mivel neki tartoztak, az arrogáló teljes joggal megszerezte, kivévén azokat, a melyek a capitis deminutio folytán megszűnnek, minők a munkák iránti kötelmek s az agnatio joga. Igaz ugyan, hogy a használatot és haszonélvezetet azelőtt szintén ezek közé számították, de egy constitutiónk megszüntette azt, hogy azok a legkisebb capitis deminutio által elenyészszenek. Jelenleg azonban azt a szerzést, a mely az arrogatio folytán történt, a vérszerinti szülők mintájára korlátoztuk; mert úgy a vérszerinti, mint a fogadó szülők a családfiak által nem szereznek mást. csak haszonélvezetet azokra a dolgokra, melyeket a családtagok kivülről kapnak, míg a tulajdon teljesen ezeknek marad, de ha az arrogált fiú a fogadó család körében hal meg, a tulajdon is az arrogálóra szállt át, hacsak más személyek nincsenek, a kik constitutiónk folytán az atyát azokra a dolgokra nézve, miket ő meg nem

3 patrem in his quae adquiri non possunt antecedunt. Sed ex diverso pro eo, quod ist debuit qui se in adoptionem dedit, ipso quidem iure adrogator non tenetur, sed nomine filii convenietur et, si noluerit eum defendere, permittitur creditoribus per competentes nostros magistratus bona, quae eorum cum usu fructu futura fuissent, si se alieno iuri non subiecissent, possidere et legitimo modo ea disponere.

XI

DE EO CUI LIBERTATIS CAUSA BONA ADDICUNTUR.

Accessit novus casus successionis ex constitutione divi Marci. nam si hi, qui libertatem acceperunt a domino in testamento, ex buo non aditur hereditas, velint bona sibi addici libertatium conservandarum causa, audiuntur. et ita rescripto divi Marci ad Popi1 lium Rufum continetur. Verba rescripti ita se habent: 'Si Virginio 'Valenti, qui testamento suo libertatem quibusdam adscripsit, .ne'mine successore ab intestato existente in ea causa bona esse 'coeperunt, ut veniri debeant: is cuius de ea re notio est aditus 'rationem desiderii tui habebit, ut libertatium tam earum, quae 'directo, quam earum, quae per speciem fideicommissi relictae sunt, 'tuendarum gratia addicantur tibi si idonee creditoribus caveris de 'solido quod cuique debetur solvendo. et hi quidem, quibus directa 'libertas data est, perinde liberi erunt, ac si hereditas adita esset: 'hi autem, quos heres rogatus est manumittere, a te libertatem con'sequantur: ita ut si non alia condicione velis bona tibi addici, quam 'ut etiam qui directo libertatem acceperunt tui liberti fiant, nam 'huic etiam voluntati tuae, si ii de quorum statu agitur consenti'ant, auctoritatem nostram accommodamus. et ne huius rescriptionis 'nostrae emolumentum alia ratione irritum fiat, si fiscus bona ag'noscere voluerit: et hi qui rebus nostris attendunt scient com'modo pecuniario praeferendam libertatis causam et ita bona Co'genda, ut libertas his salva sit, qui eam adipisci potuerunt, si 2 'hereditas ex testamento adita esset.' Hoc rescripto subventum est et libertatibus et defunctis, ne bona eorum a creditoribus possideatur et veneant. certe si fuerint ex hac causa bona addicta, cessat

szerezhetett, megelőzik. De viszont arra nézve, a mivel az tartozik, 3 ki arrogatióba adta magát, a gyermekké fogadó nincs ugyan kötelezve a jognál fogva, de a fiú nevében perelhető, és ha nem akarja őt megvédeni, megengedjük a hitelezőknek, hogy illetékes hatóságaink által azt a vagyont, a mely a haszonélvezettel együtt az övé lett volna, ba idegen hatalomnak magát alá nem vetette volna, birtokba vegye, s azzal jogszerű módon rendelkezzék.

XI.

A HAGYATÉK ODAITÉLÉSE A SZABADSÁG KEDVÉÉRT.

Dicsőült Marcus császár constitutiója folytán a jogutódlásnak új esete jött létre. Mert ha azok, a kik gazdájuktól a szabadságot oly végrendeletben kapták meg, melyből az örökséget senki sem fogadja el, azt akarják, hogy a hagyatékot a szabadság fentartása czéljából nekik odaitéljék, akkor meg kell őket hallgatni. Ez foglaltatik dicsőűlt Marcus császárnak Popilius Rufushoz intézett leiratában. A rescriptum szó szerint így hangzik: „Ha Virginus Valensnek, 1 ki végrendeletében nehány rabszolgának a szabadságot hagyta, hagyatéka, még végrendelet nélküli" örökös sem találkozván, odáig jutna, hogy el kellene adni, akkor, az a kit ez ügyben a határozás illet, kivánságodat, hogy az örökséget el akarod fogadni, halgassa meg, úgy, hogy mindazon szabadságadományzásoknak fentartása végett, melyeket az elhúnyt közvetlenül, valamint azoknak, melyeket hitbizomány alakjában hagyott, a hagyatékot neked itélje oda, hogyha minden hitelezőnek alkalmas biztosítékot adsz az iránt, a mi neki jár. Még pedig azok, kiknek a szabadságot közvetlenül hagyták, rögtön szabadokká lesznek ép úgy, mintha csak az örökség elfogadtatott volna, azok pedig, kiknek szabadonbocsátására az örököst kértek fel, tőled kapják meg a szabadságot; ez a szabály, ha csak más föltétel alatt nem akarod a hagyatékot magadnak odaitéltetni, pl. hogy azok is, kik közvetlenül kapták a szabadságot, a te szabadosaiddá legyenek; mert ezen kivánságodhoz is megadjuk jóváhagyásunkat, ha azok, a kiknek statusáról szó van, beleegyeznek. És hogy ezen rescriptumunk nyújtotta előny más módon meg ne hiúsuljon, azért, ha a fiscus akarná a hagyatékot átvenni, tudják meg azok is, kik a mi vagyonunkat kezelik, hogy a szabadság ügyét a vagyoni haszonnak elébe kell tenni, s a hagyatékot akként foglalják el, hogy biztosítva maradjon azoknak a szabadsága, kik azt megkapták volna, ha az örökséget a végrendelet alapján elfogadták volna." E rescriptum tehát gondoskodik úgy a szabadságadományozásokról, mint az örökhagyókról, hogy hagyatékuk se a hitelezők birtokába

Besnyő: Iustinianus institutiói.

14

2

« PreviousContinue »