Page images
PDF
EPUB

DE ADSIGNATIONE LIBERTORUM.

In summa quod ad bona libertorum admonendi sumus senatum censuisse, ut quamvis ad omnes patroni bberos, qui eiusdem gradus sint, aequaliter bona libertorum pertineant, tamen liceret parenti uni ex liberis adsignare libertum, ut post mortem eius solus is patronus habeatur. qui adsignatus est, et ceteri liberi, qui ipsi quoque ad eadem bona nulla adsignatione> interveniente pariter admitterentur, nihil iuris in his bonis habeant, sed ita demum pristinum ius recipiunt, si is cui adsignatus est decesserit nullis libe

1 ris relictis. Nec tantum libertum, sed etiam libertam, et non tantum íllio nepotive. sed etiam filiae neptive adsignare permittitur.

2 Datur antem haec adsignandi facultas er, qui duos pluresve liberos in potestate habebit, ut eis. quos in potestate habet, adsignare ei libertum libertamve liceat. unde quaerebatur, si eum cui adsignaverit postea emancipaverit, num evanescat adsignatio? sed piacuit

ö evanescere, quod et Iuliano et aliis plerisque visum est. Nec interest, testamento quis adsignet an sine testamento: sed etiam quibuscumque verbis hoc patronis permittitur facere ex ipso senatus consulto, quod Claudianis temporibus factum est Suillo Rufo et Ostorio Scapula consulibus.

IX.

DE BONORUM POSSESSIONIBUS. Ius bonorum possessionis introductum est a praetore emendandi voteris iuris gratia. nec solum in intestatorum hereditatibus vetus ius eo modo praetor emendavit, sicut supra dictum est. sed in eorum quoque, qui testamento facto decesserint. nam si alienus postumus heres fuerit institutus, quamvis hereditatem iura civili adire non poterat, cum institutio non valebat, honorario tamen híre bonorum possessor efficiebatur, videlicet cum a praetore adiuvabatur: sed et hic a nostra constitutione hodie recte heres instituitur 1 quasi et iure civili non incognitus. Aliquando tamen neque emendandi neque impugnandi veteris iuris, sed magis confirmandi gratia pnllicetur bonorum possessionem. nam illis quoque, qui recte facto testamento heredes instituti sunt, dat secundum tabulas bonorum

VIII.

A SZABADOSOK UTALVÁNYOZÁSA.

A szabadosok hagyatékára vonatkozólag általában meg kell jegyeznünk, hogy a senatus azt határozta, hogy noha a szabadosok hagyatéka a szabadonbocsátó minden gyermekét, a kik ugyanazon fokúak, egyenlően illeti meg, mégis szabad az atyának a szabadost gyermekei egyikének utalványozni, hogy halála után egyedül az tekintessék szabadonborsátónak (patronusnak). a kinek javara az utalványozás szól, és a többi gyermeknek, a kiket szintén a hagyatékhoz bocsátottak volna, ha utalványozás nem jött volna közbe, erre a hagyatékra semmi joga se legyen. De előbbi jogukat mégis visszanyerik, ha az, a kinek javára az utalványozás szól, gyermektelenül elhunyt, Nemcsak szabadost, hanem szabadosnőt 1 is. és nemcsak a fiúgyermek vagy fiúunoka javára, hanem leánygyermek és leányunoka javára is szabad ilykép utalványozni. Ez az utalványozási jog pedig azt illeti meg, a kinek két vagy több 2 gyermeke van hatalmában, úgy "hogy azoknak utalványozhatja a szabadost *vagy szabadosnőt, a kik hatalmában vannak, Ezért aztán felmerült a kérdés, vajjon megszűnik-e az utalványozás, ha azt, a kinek érdekében utalványozott, később hatalmából elbocsátotta, És úgy döntöttek, hogy elenyészik; ezt Julianus és számosan mások is így tartották, Nem is tesz különbséget, vajjon végrende- 3 letben utalványoz-e valaki, vagy végrendelet nélkül ; és ezt a szabadonbocsátóknak akárminő szavakkal is szabad tenniök azon senatuscon sultumnál fogva, mely Claudius császár idejében Suillus Rufus és Osterius Scapula consulsága alatt jött létre.

IX

A HAGYATÉKI BIRTOK (PRAETORI ÖRÖKLÉS). A bonorum possessio (hagyatéki birtok) jogviszonyát a praetor hozta be a régi jognak megjavítása czéljából. Még pedig nemcsak, miként fentebb mondottuk, a végrendelkezetlenül elhúnytak örökségeire nézve javította meg a praetor a régi jogot ezen a módon, hanem azokéira nézve is, a kik végrendeletet készítve húnytak el. Mert ha idegen utószülött volt örökössé kinevezve, akkor az, noha az örökséget a ius civile szerint el nem fogadhatta, minthogy a kinevezés érvénytelen volt, a tiszti jognál fogva mégis bonorum possessorrá lett, minthogy t, i. a praetor ebben segítségére volt; de már a mi constitutiónk folytán az ilyent is jogszerüleg nevezik ki örökössé, mint a ius civile szerint sem ismeretlen személyt, De néha a 1 praetor bonorum possessiót nyújt a régi jognak nem javítása, sem

possessionem: item ab intestato suos heredes et adgnatos ad bonorum possessionem vocat: sed et remota quoqua bonorum possessione ad eos hereditas pertinet iure civili. Quos autem praetor solus vocat ad hereditatem, heredes quidem ipso iure non fiunt (nam praetor heredem facere non potest: per legem enim tantum vei similem iuris constitutionem heredes fiunt, veluti per senatus consultum et constitutiones principales): sed cum eis praetor dat bonorum possessionem, loco heredum constituuntur et vocantur bonorum possessores. adhuc autem et alios complures gradus praetor fecit in bonorum possessionibus dandis, dum id agebat, ne quis sine successore moriatur: nam angustissimis finibus constitutum per legem duodecim tabularum ius percipiendarum hereditatum praetor ex bono et aequo dilatavit, Sunt autem bonorum possessiones ex testamento quidem hae. prima, quae praetiritis libeiis datur vocaturque contra tabulas. secunda, quam omnibus iure seriptis heredibus praetor pollicetur ideoque vocatur secundum tabulas. et cum de testamentis prius locutus est, ad intestatos transitum fecit, et primo loco suis heredibus et his, qui ex edicto praetoris suis eonnumerantur, dat bonorum possessionem quae vocatur unde liberi: secundo legitimis heredibus: tertio decem personis. quas extraneo manumissori praeferebat (sunt autem decem personae hae: pater mater, avus avia tam paterni quam materni, item filius filia, nepos neptis tam ex filio quam ex filia,frater soror sive consanguineisive uterinii: quarto cognatis proximis: quinto tum quam ex família: sexto patrono et patronae liberisque eorum et parentibus: septimo viro et uxori: octavo cognatis manumissoris. Sed eas quidem praetoria induxit iurisdictio. nobis tamen nihil incuriosum praetermissum est, sed nostris constitutionibus omnia corrigentes contra tabulas quidem et secundum tabulas bonorum possessiones admisimus utpote necessarias constitutas, nec non ab intestato unde liberi et unde legitimi bonorum possessiones. Quae autem in praetoris edicto quinto loco posita fuerat, id est unde decem personae, eam pio proposito et compendioso sermone supervacuam ostendimus: cum enim praefata bonorum possessio decem personas praeponebat extraneo manumissori. nostra constitutio, quam de emancipatione Jiberorum fecimus, omnibus parentibus eisdemque manumissoribus contracta fiducia manumissionem facere dedit, ut ipsa manumissio eurum hoc in se hebeat privilegium et supervacua fiat praedicta bonorum possessio. sublata igitur praefata quinta bonorum possessione in gradum eius megtámadása, hanem megerősítése czéljából. Mert azoknak is, a kik helyesen alkotott végrendeletben vannak örökösökké kinevezve, ad a végrendeletnek megfelelőleg hagyatékbirtokot (bonorum possessiót), úgyszintén végrendelet hiányában a suus örökösöket és az agnatusokat is meghívja a bonorum possessióhoz; csakhogy a bonorum possessio mellőztével is ezekre száll a hagyaték a ius civile alapján. De a kiket csupán csak a praetor hív meg az örökléshez, azok nem a jognál fogva lesznek örökösökké, (mert a praetor nem tehet senkit sem örökössé, hanem csak törvény vagy hasonló jogintézkedés, pl. a senatus consultumok és a császári constitutiók által lehet valaki örökössé, de minthogy a praetor hagyatékbirtokot ad nekik, az örökösök helyébe lépnek, és hagyatékbirtokosoknak neveztetnek. Azonfelül pedig a praetor a bonorum possessio adása körül több fokozatot alkotott, hiszen arról volt szó. hogy senki se haljon meg jogutód nélkül. Ezért a tizenkéttáblás törvény által igen szűk határok közé szorított örökségszerzés jogát a praetor a méltányosság alapján kiterjesztette. A végrendelet alapján való bonorum possessiók pedig 3 ezek: először az, amelyet a mellőzött gyermekek nyernek, s a melyet a végrendelet tartalma elleninek (contra tabulas) neveznek. A második az, a melyet a praetor minden jogszerűleg kinevezett örökösnek igér, s azért neve a végrendeletnek megfelelő (secundum tabulas). Miután előbb a végrendeletekről szólt, átment a végrendelet nélküli örökösödésre. Először is a suus örökösöknek és azoknak, a kik a praetori edictum nyomán a suusok közé számítandók, adja a bonorum possessiót, ennek neve: gyermekek osztálya (unde liberi); másodszor a törvényes örökösöknek; harmadszor tíz személynek, kiket az idegen hatalomból elbocsátónak elébe tett (e tíz személy pedig: atya, anya, atyai és anyai nagyatya és nagyanya, továbbá a fiúgyermek, a leánygyermek, fiú- és leányunoka, akár fiú-, akár leánygyermektől való. fivér, és nővér, akár apjuk, akár csak az anyjuk közös); negyedszer a legközelebbi vérrokonoknak; ötödször annak, a ki még a családból van ; hatodszor a szabadonbocsátónak és a szabadonbocsátónőnek meg ezek gyermekeinek és szülőinek ; hetedszer a férj- és feleségnek ; nyolczadszor a szabadonbocsátó rokonainak. Ezeket hozta be a praetori joggyakorlat. De 4 a mi gondosságunkat mi sem kerülte ki, hanem constitutiónkban mindent megjavítottunk, és a „végrendelet elleni" és „végrendeletnek megfelelő" bonorum possessiót meghagytuk ugyan, minthogy szükségességen alapultak, valamint végrendelet híján a .gyermekek" és ,törvényes örökösök" osztályú bonorum possessiót is. A mit pedig a 5 praetor edictumában ötödik helyre tett. azaz a „tíz személy" osztályát illeti, annak fölösleges voltát a legjobb indulattal és rövidre fogott

sextam antea bonorum possessionem reduximus et quintam fecimus.

6 (5) quam praetor proximus cognatis pollicetur. Cumque antea septimo

loco fuerat bonorum possessio tum quam ex familia et octavo unde liberi patroni patronaeque et parentes eorum, utramque per constitutionem nostram, quam de iure patronatus fecimus, penitus vacuavimus: cum enim ad similitudinem successionis posuimus, quas usque ad quintum tantummodo íiradum coartavimus, ut sit aliqua mter ingenuos et libertos differentia, suffciunt eis tam contra tabulas bonorum possessio quam unde legitimi et unde cognati, ex quibus possint sua iura vindicare, omni scrupulositate et inextricabili errore

7 (6) duarum istarum bonorum possessionum resoluta. Aliam vero bono

rum possessionem. quae unde vir et uxor appellatur et nono loco inter vetcres bonorum possessiones posita fuerat, et in suo vigore servavimus et altiore loco, id est sexto, eam posuimus. decima veteri bonorum possessione quae erat unde cognati manumissoris propter causas enarratas merito sublata: ut sex tantummodo bonorum pos

8 (7) sessiones ordinariae permaneant suo vigore pollentes. Septima eas

secuta, quam optima ratione praetores introduxerunt novissime enim promittitur edicto his etiam bonorum possessio, quibus ut detur lege vei senatus consulto vei constitutione comprehensum est. quam neque bonorum possessionibus quae ab intestato veniunt neque eis quae ex testamento sunt praetor stabili iure connumeravit. sed quasi ultimum et extraordinarinm auxilium, prout res exigit, accommodavit scilicet his. qui ex legibus senatus consultis constitutionibus principum ex novo iure vei ex testamento vei ab

9 (8) intestato veniunt. Cum igitur plures species successionm praetoru

introduxisset easque per ordinem disposuisset et in unaquaque specie successionis saepe plures extent dispari gradu personae: ne actiones creditorum differantur, sed haberent quos convenirent, et ne facile in possessionem bonorum defuncti mittantur et eo modo sibi consulerent, ideo petendae bonorum possessioni certum tempus

« PreviousContinue »