Page images
PDF
EPUB

Tekintettel mindarra, a mit már mondottunk, világos, hogy nem 11 mindig hívják meg azokat együtt, a kík egyenlő rokonsági fokon állanak, és annál kevésbbé van a közelebbi vérrokonnak mindig elsőbbsége. Mivel ugyanis első sorban a suus örökösök és azok, a kiket már a suus örökösök közé számítottunk, jönnek, világos, hogy a megholtnak dédunokája és ükunokája előbbrevaló, mint a meghaltnak fivére vagy atyja és anyja, noha máskülönben az atya és anya, miként fentebb előadtuk, elsőfokú vérrokonok, a fivér pedig másodfokú, míg a dédunoka harmadfokú rokon és az ükunoka negyedfokú; és nem tesz különbséget, vajjon a megholtnak hatalmában volt-e vagy sem, pl. mert emancipáltatott, illetve emancipálttól vagy nőágról származott. Még ha a suus örökösök és azok, kikről 12 azt mondottuk, hogy ezek közt hívatnak meg, elesnek is, az agnatus, a ki az agnatio teljes jogával bir, még ha a legtávolabbi fokon áll is, többnyire megelőzi a közelebbi vérrokont; mert az atya fivérének unokája vagy dédunokája megelőzi az anya fi- és nővérét. Akkor mondjuk tehát mindig, hogy a legközelebbi vérrokon előbbrevaló, illetve több vérrokon együtt akkor hivatik meg, ha sem suus örökösök és az ezek közé tartozók nincsenek és az agnatio jogánál fogva sincs senki, a ki meg kell, hogy előzze őket azok alapján, a miket előadtunk, kivévén a hatalomból elbocsátott fi- és nővért, a kik a fi- és nővér utáni örökléshez meghívatnak, mert bár capitis deminutiót szenvedtek, mégis a távolabb fokú agnatusokat megelőzik.

VII

A SZABADONBOCSÁTOTTAK UTÁNI ÖRÖKLÉS.

Lássuk most a szabadosok hagyatékát. Azelőtt a szabados minden következmény nélkül mellőzhette végrendeletében szabadonbocsátóját; mert a tizenkéttáblás törvény csak akkor hívta meg a szabadonbocsátót a szabados utáni örökléshez, ha a szabados végrendelkezetlenül és suus örökös hátrahagyása nélkül húnyt el. Ha tehát végrendelkezetlenül húnyt is el a szabados, de suus örököst hagyott maga után, hagyatékára szabadonbocsájtójának semmi joga sem volt. És ha vérszerinti gyermekei közül hagyott hátra suus örököst, nem volt keresetnek helye; de ha fogadott fiú volt a hátrahagyott, nyilván igazságtalan volt, hogy a szabadon bocsátónak semmi joga se maradjon. Ezért a jognak ezt az igazságtalanságát később a praetor edictuma megszüntette. Mert vagy alkotott a szabados végrendeletet, s ekkor köteles volt úgy végrendelkezni, hogy hagyatékának felét a szabadonbocsátónak hagyta, és ha vagy épen semmit, vagy hagyatéka felénél kevesebbet ha

bonorum possessio. prodesse autem liberto solebant ad excludendum patronum naturales liberi, non solum quos in potestate mortis tempore habebat, sed etiam emancipati et in adoptionem dati, si modo ex aliqua parte heredes scripti erant aut praeteriti contra tabulas bonorum possessionem ex edicto petierant: nam exheredati 2 nullo modo repellebant patronum. Postea lege Papia adaucta sunt iura patronorum, qui locupletiores libertos habebant. cautum est enim, ut ex bonis eius, qui sestertiorum centum millium patrimonium reliquerit et pauciores quam tres liberos habebat, sive is testamento facto sive intestato mortuus erat, virilis pars patrono debebatur. itaque cum unum filium filiamve heredem reliquerit libertus, perinde pars dimidia patrono debebatur, ac si is sine ullo filio filiave decessiset: cum duos duasve heredes reliquerat, tertia pars 3 debebatur patrono: si tres reliquerat, repellebatur patronus. Sed nostra constitutio, quam pro omnium notione Graeca lingua compendioso tractatu habito composuimus, ita huiusmodi causas definivit, ut si quidem libertus vel liberta minores centenariis sint, id est minus centum aureis habeant substantiam (sic enim legis Papiae summam interpretati sumus, ut pro mille sestertiis unus aureus computetur), nullum locum habeat patronus in eorum successionem, si tamen testamentum fecerint. sin autem intestati decesserint, nullo liberorum relicto, tunc patronatus ius, quod erat ex lege duodecim tabularum, integrum reservavit. cum vero maiores centenariis sint, si heredes vel bonorum possessores liberos habeant sive unum sive plures cuiuscumque sexus vel gradus, ad eos successionem parentum deduximus, omnibus patronis una cum sua progenie semotis. sin autem sine liberis decesserint, si quidem intestati, ad omnem hereditatem patronos patronasque vocavimus: si vero testamentum quidem fecerint, patronos autem vel patronas praeterierint, cum nullos liberos haberent vel habentes eos exheredaverint, vel mater sive avus maternus eos praeterierit, ita ut non possint argui inofficiosa eorum testamenta: tunc ex nostra constitutione per bonorum possessionem contra tabulas non dimidiam, ut ante, sed tertiam partem bonorum liberti consequantur, vel quod deest

gyott, akkor a szabadonbocsátó a végrendelet ellenére felerészben bonorum possessiót nyert, vagy pedig, ha végrendelkezetlenül halt meg fogadott fiút hagyva hátra suus örökösül, a szabadonbocsátó ezen suus örökös ellen hasonlóképen a felerészre nyert bonorum possessiót. De már vérszerinti gyermekek meg szokták szerezni a szabadosnak azt a jogot, hogy patronusát kizárja, és pedig nemcsak azok, kiket elhúnyta idejében hatalmában tartott, hanem a hatalomból elbocsátottak és az adoptióba adottak is, hacsak valamely részre örökösöknek voltak kinevezve, vagy mellőztetvén, a végrendelet ellenére az edictum szerint bonorum possessiót kértek, mert a kitagadottak semmikép sem szorították hátra a szabadonbocsátót. Később a lex Papia kiterjesztette a szabadonbocsátók jogait, ha 2 vagyonosabb szabadosaik voltak. Ugy intézkedett ugyanis, hogy annak a hagyatékából, aki után százezer sestertiusnyi vagyon maradt hátra, s a kinek háromnál kevesebb gyermeke volt, akár végrendelkezve, akár végrendelkezetlenül húnyt is el, a szabadonbocsátót fejenkénti osztozás szerinti rész illeti meg. Ha tehát a szabados egy fiu vagy egy leány gyermeket hagyott hátra örököséül. akkor a szabadonbocsátónak a fele járt, mintha csak minden gyermek nélkül húnyt volna el; ha pedig két fiu- vagy két leánygyermeket hagyott hátra, a szabadonbocsátónak egyharmadrész járt; ha három gyermeket hagyott, akkor a szabadonbocsátó kiesett. Hanem 3 egy constitutiónk, melyet, hogy mindenki tudomást vehessen róla, rövidre fogva görög nyelven hoztunk, ily esetekről azt határozta, hogy, ha valamely szabados, vagy szabadosnő százezer sestertiusnál szegényebb, azaz száz aranynál kisebb vagyona van (mert úgy magyaráztuk a lex Papia összegét, hogy ezer sestertius egy aranynak felel meg), a szabadonbocsátó utána örökléshez egyáltalában ne jusson, ha t. i. végrendeletet alkotott; ha pedig végrendelkezetlenül húnyt el, a nélkül, hogy gyermeket hagyott volna hátra, az esetre a mi constitutiónk a szabadonbocsáto jogát, mely a tizenkéttáblás törvényből veszi magát, épségben tartotta. Ha pedig százezer sestertiusnál gazdagabb, akkor ha örökösökül vagy hagyatékbirtokosokul gyermekeket hagyott hátra, akár egyet, akár többet, bármelynemű vagy fokúak is azok, a szülők utáni öröklést ezeknek juttattuk, a szabadonbocsátókat utódaikkal egyetemben elmozdítván. Ha pedig gyermektelenül húnyt el, még pedig végrendelkezetlenül, az egész örökségre a szabadonbocsátót illetve szabadonbocsátónőt hívtuk meg; de ha végrendeletet alkotott ugyan, de abban a szabadonbocsátókat vagy szabadonbocsátónőket mellőzte, noha gyermekek nincsenek, vagy ha vannak, azokat kitagadta, vagy anya illetve anyai nagyatya létére azokat mellőzte, úgy, hogy a végrendelet kegye

eis ex constitutione nostra repleatur, si quando minus tertia parte bonorum suorum libertus vel liberta eis reliquerint, ita sine onere ut nec liberis liberti libertaeve ex ea parte legata vel fideicommissa praestentur sed ad coheredes hoc onus redundaret; multis aliis casibus a nobis in praefata constitutione congregatis, quos necessarios esse ad huiusmodi iuris dispositionem perspeximus: ut tam patroni patronaeque quam liberi eorum nec non qui ex transverso latere veniunt usque ad quintum gradum ad successionem libertorum vocentur, sicut ex ea constitutione intellegendum est: ut si eiusdem patroni vel patronae vel duorum duarum pluriumve sint liberi, qui proximior est, ad liberti seu libertae vocetur successionem et in capita, non in stirpes dividatur successio, eodem modo et in his qui ex transverso latere veniunt servando. paene enim consonantia iura ingenuitatis et libertinitatis in successsionibus feci4 mus. Sed haec de his libertinis hodie dicenda sunt, qui in civitatem Romanam pervenerunt, cum nec sunt alii liberti simul et dediticiis et Latinis sublatis, cum Latinorum legitimae successionis nullae penitus erant, qui licet ut liberi vitam suam peragebant, attamen ipso ultimo spiritu simul animam atque libertatem amittebant, et quasi servorum ita bona eorum iure quodammodo peculii ex lege Iunia manumissores detinebant. postea vero senatus consulto Largiano cautum fuerat, ut liueri manumissoris non nominatim exheredati facti, extraneis heredibus eorum in bonis Latinorum praeponerentur. quibus supervenit etiam divi Traiani edictum, quod eundem hominem, si invito vel ignorante patrono ad civitatem venire ex beneficio principis festinavit, faciebat vivum quidem civem Romanum, Latinum autem morientem. sed nostra constitutione propter huiusmodi condicionum vices et alias difficultates cum ipsis Latinis etiam legem Iuniam et senatusconsultum Largianum et edictum divi Traiani in perpetuum deleri censuimus, ut omnes liberti civitate Romana fruantur, et mirabili modo quibusdam adiectionibus ipsas vias, quae in Latinitatem ducebant, ad civitatem Romanam capiendam transposuimus.

letlenséggel nem vádolható, akkor constitutiónk szerint a végrendelet elleni bonorum possessiót, nem, mint azelőtt, a felére, hanem a szabados vagyonának egyharmadára kapják, vagy ha valami hiányzik ebből, az a mi constitutiónkhoz képest részükre kiegészitendő, ha a szabados vagy szabadosnő vagyonának harmadrészénél kevesebbet hagyott nekik, még pedig minden teher nélkül, úgy hogy még a szabados vagy szabadosnő gyermekeinek sem szolgáltatandók e részből hagyományok vagy hitbizományok, hanem e teher a társörökösökre száll. Az előbb emlitett constitutióban összeállitottunk még sok más esetet is, a melyeket ezen jogintézmény meghatározásához szükségesnek találtunk, hogy úgy a szabadonbocsátók és szabadonbocsátónők, mint ezeknek gyermekei, valamint oldalrokonaik is az ötödik ízig a szabadosok utáni örökléshez meghívatnak, a mint ez ebből a constitutióból kitűnik, és hogy, ha szabadonbocsátónak vagy szabadonbocsátónőnek egy vagy két vagy több gyermeke van, az hivatik meg a szabados vagy szabadosnő után az örökléshez a ki közelebbi fokhoz tartozik, s az örökség fejenként, nem törzsönként osztatik fel, ugyanezen rend lévén megtartandó az oldalági rokonok tekintetében is. Mert az öröklésre vonatkozólag a szabadonszülöttek és szabadosok jogait majdnem egészen egyenlővé tettük. Mindez ma már azon szabadosokról áll, akik római polgárságra tettek szert, a mint, hogy másféle szabadosok immár nincsenek is, miután az alattvalók és latinok osztálya megszünt; a latinok után ugyanis törvényes öröklésnek általában nem volt helye, mert bár szabad életet éltek, mindazonálta] utolsó lehelletükkel életöket és vele együtt szabadságukat is elveszítették, s hagyatékukat a szabadonbocsátók épúgy, mint a rabszolgákét a különvagyonról szóló bizonyos jogszabály nyomán, a lex Iunia szerint megtartották. Később pedig a senatus consultum Largianum azt rendelte, hogy a szabadonbocsátónak név szerint ki nem tagadott gyermekei a latinok hagyatékában az idegen örökösöket megelőzik Ezekhez járult még dicsőült Trajanus császár edictuma, a mely azt a rabszolgát, ki szabadonbocsátójának tudta és akarata nélkül törekedett volt a császár kegyelméből római polgárságra szert tenni életében római polgárrá tette ugyan, de halálával latinná. Hanem mi. a viszonyok változása s más nehézségek miatt, egy constitutióban magukkal a latinokkal a lex Iuniát, a senatus consultum Largianumot és dicsőült Trajanus császár edictumát is örökre eltörlendőnek tartottuk, úgy, hogy minden szabados római polgárságot élvez, és bámulatra méltó módon néhány hozzátétellel magukat azokat az útakat, a melyek a latinitási állapotra vezettek volt, a római polgárság elnyerésére tettük át.

4

« PreviousContinue »