Page images
PDF
EPUB

vényes öröklést. Később pedig a senatus consultum Tertullia- 2 num, melyet dicsőült Hadrianus császár idejében hoztak, e gyászos öröklést, mely az anyát megillette, de már a nagyanyát nem, tökéletesen szabályozta, hogy oly szabadon született anya, kinek három, és oly szabadoboncsátott, kinek négy gyermeke volt, végrendelkezetlenül elhúnyt fiai és leányai után az örökléshez bocsáttassék, habár az atya hatalmában van is, úgy természetesen, hogy ha más hatalmának van alávetve, annak a parancsára fogadja el az örökséget, kinek hatalma alatt áll. De az anyát megelőzik az 3 elhúnytnak azon gyermekei, kik suus örökösök, vagy ilyenek helyzetében vannak, akár első, akár távolabbi fokúak. Hanem az elhunyt leánygyermek fia és leánya is elébekerül a constitutiók szerint az elhunyt anyjának, azaz saját nagyanyjának. Mindkettőnek atyja is, nagyatyja vagy dédatyja azonban nem, megelőzi az anyát, ha t. i. csak ők pályáznak az örökségre. A fiú és leánygyermeknek közös atyától származó fivére kizárta az anyát, de az ugyanilyen nővért az anyával együtt bocsátották az örökléshez. De ha ily közös atyától származó fivér és nővér és a gyermekeknek nyujtotta előjoggal bíró anya volt életben, akkor a fivér kizárta ugyan az anyját, azonban az örökség egyenlő részekben a fi- és nővért illette meg. De mi egy constitutióval, melyet a nevünkkel ékesített 4 codexbe felvettünk, az anya sorsát javítandónak tartottuk, tekintettel lévén a természetre, a szülésre, a veszélyre és a halálra, melynek az anyák e miatt gyakran ki vannak téve. Ezért kegyetlennek tartottuk, hogy a véletlen neki hátrányára legyen, mert ha szabadonszületett nő három, a szabadonbocsátott meg négy gyermeket nem szült, igazságtalanúl megfosztották a gyermekei után való örökléstől; hiszen mit vétett, ha nem többet, hanem keveset szült? Mi azért teljes törvényes jogot adtunk az anyáknak, akár szabadon születtek, akár szabadonbocsátottak, még ha nem is szültek háromszor vagy négyszer, hanem csak azt az egy fiút vagy leányt, a ki épen meghalt, úgy hogy még akkor is meghívatnak gyermekük után a törvényes örökléshez. De minthogy azelőtt a 5 törvényes öröklést szabályozó constitutiók az anyát részben előnyben részesítették, részben megnehezítették sorsát, s nem hívták meg őt az egész örökléshez, hanem némely esetekben egy harmadrészt levonván, azt bizonyos más, a törvény által meghatározott személyeknek adták, más esetekben pedig az ellenkezőt rendelték, mi jónak láttuk egyenes és egyszerű úton az anyát minden a törvény szerint jogosított személy elé helyezni és neki fiai örökségét minden levonás nélkül juttatni, kivéve a fi- és nővért, akár egy atyától, akár csupán csak egy anyától származnak, úgy hogy valamint az anyát

modum eam toto alio ordini legitimo praeposuimus, ita omnes fratres et sorores, sive legitimi sint sive non, ad capiendas hereditates simul vocemus, ita tamen ut, si quidem solae sorores cognatae vel adgnatae et mater defuncti vel defunctae supersint, dimidiam quidem mater, alteram vero dimidiam partem omnes sorores habeant, si vero matre superstite et fratre vel fratribus solis ves etiam cum sororibus sive legitima sive sola cognationis iura habentibus intestatus quis vel intestata moriatur. in capita distribuatur 6 eius hereditas. Sed quemadmodum nos matribus prospeximus. ita eas oportet suae suboli consulere scituris eis, quod, si tutores liberis non petierint vel in locum remoti vel excusati intra annum petere neglexerint, ab eorum impuberum morientium successione 7 merito repellentur. Licet autem vulgo quaesitus sit filius filiave, potest ad bona eius mater ex Tertulliano senatus consulto admitti.

IV.

DE SENATUS CONSULTO ORFITIANO.

Per contrarirum autem ut liberi ad bona matrum intestatarum admittantur, senatus consulto Orfitiano effectum est, quod latum est Orfito et Rufo consulibus, divi Marci temporibus. et data est tam filio quam filiae legitima hereditas, etiamsi alieno iuri subiecti sunt et praeferuntur et consanguineis et adgnatis defunctae 1 matris. Sed cum ex hoc senatus consulto nepotes ad aviae sucessionem legitimo iure non vocabantur, postea hoc constitutionibus principalibus emendatum est, ut ad similitudinen filiorum filiarum2 que et nepotes et neptes vocentur. Sciendum autem est huiusmodi successiones, quae a Tertulliano et Orfitiano deferuntur, capitis deminutione non peremi propter illam regulam. qua novae hereditates legitimae capitis deminutione non perunt, sed illae solae 3 quae ex lege duodecim tabularum deferuntur. Novissime sciendum est etiam illos liberos qui vulgo quaesiti sunt, ad matris hereditatem ex hoc senatus consulto admitti.

4

Si ex pluribus legitimis heredibus quidam omiserint heredi

a törvényes örökösök egész másik osztályának elébe tettük, úgy valamenyi fivért és nővért is, akár törvényesek, akár nem, együtt hívjuk meg az örökléshez, mégis úgy, hogy, ha csak agnatus vagy cognatus nővérek és az elhúnytnak anyja vannak életben, felerészt az anya, másik felerészt pedig valamennyi nővér együtt kapja; ha pedig anya és fivér, vagy csak fivérek, vagy fivérek és akár törvényes öröklési (agnationalis) akár csupán vérrokonsági (cognationalis) jogokkal bíró nővérek vannak életben, akkor, ha valamelyik fiú vagy leány végrendelkezetlenül hal meg, öröksége fejenként osztassék el. De a mi- 6 ként mi az anyákról gondoskodtunk, úgy ezeknek is gondoskodniok kell gyermekeikről; még pedig tudják meg, hogy, ha gyermekeik részére gyámokat nem kérnek, vagy az elmozdított vagy magát kimentett helyébe egy év alatt újat kérni elmulasztanak akkor a serdületlenül elhúnyt gyermekeik utáni örökléstől méltán visszautásítjuk őket Sőt még ha házasságon kivül született is valamelyik fiú- vagy leánygyermek, a senatus consultum Tertullianum szerint anyját hagyatékához mégis bocsátják.

IV.

A SENATUS CONSULTUM ORFITIANUM.

Hogy viszont a gyermekeket is végrendelkezetlenül elhunyt anyjuknak hagyatékához bocsássák, azt a senatus consultum Orfitianum rendelte. Ezt Orfitus és Rufus consulsága alatt dicsőült Marcus császár idejében hozták. Ez mind a fiú, mind a leánygyermekeknek törvényes öröklést adott, még ha idegen jognak vannak ist alávetve, s elébe kerültek elhúnyt anyjok vérrokonainak és agnatusainak. De mivel e senatus consultum alapján az unokákat a nagy- 1 anyjuk utáni örökléshez törvényes örökjog alapján meg nem hívják, később császári constitutiók megjavították, hogy a fiú és leánygyermekek hasonlatosságára a fiú- és a leányunokák is meghívassanak. Tudnunk kell azonban, hogy az ilyen örökléseket, melyek a 2 senatus consultum Tertullianum és Orfitianum szerint nyílnak meg, a capitis deminutio föl nem oldja, azon szabálynál fogva, hogy az új törvényes öröklések a capitis deminutio folytán el nem enyésznek, hanem csak azok, melyek a tizenkéttáblás törvény szerint nyílnak meg. Végre tudnunk kell, hogy a házasságon kivüli gyermekeket 3 is e senatus consultumnál fogva az anyjok utáni örökléshez kell bocsátani.

több érvényes örökös közől egyesek az örökséget 4 mellőzik, vagy elhalálozásuk vagy más ok miatt akadályozva van

tatem vel morte xel alia causa impediti fuerint quominus adeant : reliquis qui adierint adcrescit illorum portio et, licet ante decesserint qui adierint, ad heredes tamen eorum pertinet.

1

V.

DE SUCCESSIONE COGNATORUM.

Post suos heredes eosque, quos inter suos heredes praetor et constitutiones vocant, et post legitimos (quo numero sunt adgnati et hi, quos in locum adgnatorum tam supra dicta senatusconsulta quam nostra erexit constitutio) proximos cognatos praetor vocat. Qua parte naturalis cognatio spectatur. nam adgnati capite deminuti quique ex his progeniti sunt ex lege duodecim tabularum inter legitimos non habentur, sed a praetore tertio ordine vocantur exceptis solis tandummodo fratre et sorore emancipatis, non etiam liberis eorum, quos lex Anastasiana cum fratribus integri iuris constitutis vocat quidem ad legitimam fratris hereditatem sive sororis, non aequis tamen partibus, sed cum aliqua deminutione, quam facile est ex ipsius constitutionis verbis colligere, aliis vero adgnatis inferioris gradus, licet capitis deminutionem passi non sunt, ta2 (1) men eos anteponit et procul dubio cognatis. Hos etiam, qui per fenimini sexus personas ex transverso cognatione iunguntur, tertio 3 (2) gradu proximitatis nomine praetor ad successionem vocat. Liberi

quoque, qui in adoptiva familia sunt, ad naturalium parentum here4 (3) ditatem hoc eodem gradu vocantur. Vulgo quaesitos nullum habere adgnatum manifestum est, cum adgnatio a patre, cognatio sit a matre, hi autem nullum patrem habere intelleguntur. eadem ratione nec inter se quidem possunt videri consanguinei esse, quia consanguinitatis ius species est adgnationis tantum igitur cognati sunt sibi, sicut et matris cognatis. itaque omnibus istis ea parte competit bonorum possessio, qua proximitatis nomine cognati vocantur. 5 (4) Hoc loco et illud necessario admonendi sumus adgnationis quidem iure admitti aliquem ad hereditatem et si decimo gradu sit, sive de lege duodecum tabularum quaeramus, sive de edicto quo praetor legitimis heredibus daturum se bonorum possessionem pollicetur. proximitatis vero nomine his solis praetor promittit bonotum possessionem, qui usque ad sextum gradum cognationis sunt, et ex septimo a sobrino sobrinaque nato nataeve.

nak azt elfogadni, akkor a többieknek, kik elfogadják, része megnövekszik amazok osztályrészével, és még ha azok, a kik elfogadták, előbb halnak is meg, az el nem fogadók része mégis ezek örököseire száll.

V

A VÉRROKONOK ÖRÖKLÉSE.

A suus örökösök s azok után, kiket a suus örökösökkel egyetemben a praetor s a constitutiok meghívnak, s a törvényes örökösök után, (kik közé az agnatusok tartoznak és azok, kiket a fent említett senatus consultumok és a mi constitutiónk az agnatusok sorába emeltek), a praetor a legközelebbi vérrokonokat hívja meg. Itt a 1 vérrokonságot vette tekintetbe. Mert a capitis deminutiót szenvedett agnatusok s ezek utódai a tizenkéttáblás törvény szerint nem tartoznak a törvényes örökösök közé, de már a praetor harmad sorban őket hívja meg, kivévén egyedül a hatalomból elbocsátott fivért és nővért, nem egyszersmind azok gyermekeit is, kiket a lex Anastasiana a statusukban meg nem változott fivérekkel együtt a fivagy nővér utáni törvényes örökléshez meghív ugyan, de nem egyenlő részre, hanem némi levonással, mit magának a constitutiónak szavaiból könnyen meg lehet érteni. Távolabbi fokú egyéb agnatusoknak pedig, noha ezek capitis deminutiót nem szenvedtek, őket mégis elébe teszi, s kétségkivül a vérrokonoknak is. Azokat is, kik 2 nőági személyek által oldalrokonságban állanak egymással, öröklésre hívja meg a praetor a harmadik sorban a rokonsági fokok szerint. Ugyszintén azokat a gyermekeket is, kik az őket gyermekekké fogadó 3 családban vannak, ugyanazon sorban hivja meg vérszerinti szüleik után az örökléshez. Házasságon kivüli gyermekeknek tudva- 4 levőleg agnatusuk nincs, hiszen az agnatio az atyától, a vérrokonság pedig az anyától indul ki, ezeket pedig atyátlanoknak tekintjük. Ezért aztán egymás közt sem tekinthetni őket közös atyától való testvéreknek (consanguineusoknak), mivel a consanguinitas joga is egy neme az agnationak. Ok tehát egymással szemben csak vérrokonok, valamint anyjok vérrokonaival szemben is azok. Ezért mindezeket az edictum azon része alapján illeti meg a bonorum possessio, melyben a praetor a vérrokonokat hívja meg a közelségi fokok szerint. Itt szükségképen még azt is meg kell jegyeznünk, hogy az agnatio alap- 5 ján az örökléshez, még ha tizedik fokú is, bocsáttatik valaki, tekintsük akár a tizenkéttáblás törvényt, akár az edictumot, melylyel a praetor a törvényes örökösöknek igéri a bonorum possessiót. A vérrokonság alapján pedig csak azoknak igér a praetor bonorum possessiót, kik a vérrokonsághoz a hatodik fokig tartoznak, és a hetedik fokban azoknak, kik az unokatestvérek gyermekeitől születettek.

« PreviousContinue »