Page images
PDF
EPUB

h nem, quae unde cognati appellatur. Nos vero legem duodecim tabularum sequentes et eius vestigia in hac parte conservantes, laudamus quidem praetores suae humanitatis, non tamen eos in plenum causae mederi invenimus : quare etenim uno eodemque gradu naturali . concurrente et adgnationis titulis tam in masculis qnam in feminis aequa lance constitutis masculis quidem dabatur ad successionem venire omnium adgnatorum, ex adgnatis autem mulieribus nullis penitus nisi soli sorori ad adgnatorum successionem patebat aditus? ideo in plenum omnia reducentes et ad ius duodecim tabularum eandem dispositionem exaequantes nostra constitutione sanxlmus omnes legitimas personas, id est per virilem sexum descendentes, sive masculini sive feminini generis sunt, simili modo ad iura successionis legitimae ab intestato vocari secundum gradus sni praerogativam nec ideo excludendas. quia consanguinitatis iura sicuti germanae non habent, Hoc etiam addendum nostrae constitutioni existimavimus, ut transferatur unus tantummodo gradus a iure cognationis in legitiman successionem, ut non solum fratris filius et filia secundum quod iam delinivimus ad successionem patrui sui vocentur, sed etiam germanae consanguineae vei sororis uterinae filius et filia soli et non deinceps personae una cum his ad iura avunculi sui perveniant et mortuo eo. qui patruus quidem est fratris sui filiis, avunculus autem sororis suae suboli, simili modo ab utroque latere succedant, tamquam si omnes ex masculis descendentes legitimo iure veniant, scilicet ubi frater et soror superstites non sunt (his etenim personis praecedentibus et successionem admittentibus ceteri gradus remanent penitus semoti): videlicet heriditate non ad stirpes, sed in capita dividenda, Si plures sint gradus adgnatorum, aperte lex duodecim tabularum proximum vocat : itaque si verbi gratia sit frater defuncti et alterius fratris filius aut patruus, frater potior habetur. et quamvis singulari numero usa lex proximum vocet, tamen dubium non est, quin et, si plures sint eiusdem gradus, omnes admittantur : nam et í)roprie proximus ex pluribus gradibus intellegitur et tamen dubium non est, quin, licet unus sit gradus adgnatorum, pertineat ad eoshereditas. Proximus autem, si quidem nullo testamento facto quisque decesserit, per hoc tempus requiritur, quo martuus est is, cuius de hereditate quaeritur. quod si facto testamento quisquam decesserit, per hoc tempus requiritur, quo certum esse coeperit, nullum ex testamento heredem extaturum: tum enim proprie

neveznek. Mi pedig, követvén a tizenkéttáblás törvényt, s annak nyom- :5b dokait e részben fentartván, dicsérjük ugyan a praetorokat humanitásukért, de úgy találjuk, hogy a dolgon nem egészen segítettek. Haugyanis ugyanaz a természetes fokozat forog fenn, s az agnatio nevezete férfiaknál és nőknél teljesen azonos, miért adatott meg csak a férfiaknak, hogy minden agnatus után az örökléshez juthatnak, s miért nyílt meg az agnatus nők közül csupán, csak a nővérnek az agnatusok után való örökléshez az út? Mi azért, mindent egy alapelvre vezetvén vissza, s azt a rendelkezést a tizenkéttáblás törvény jogához alkalmazván, egy constitutiónkban azt rendeltük, hogy minden törvényes, azaz fiágon leszármazott személyt, akár fi- akár nőnemű, végrendelet hiányában a törvényes örökléshez rokonsági foka szerint egyformán meghívjanak, és azért, mivel valakinek nincs oly vérokonsági joga, mint a teljes nővérnek (germana), 4 nem szabad őt kizárni. Constitutiónkhoz azt is jónak láttuk hozzáadni, hogy a rokonsági jogalapján csak egy-egy fokozat jusson a törvényes örökléshez, úgy, hogy, bár nemcsak a fivér fiát s leányát kell ahhoz képest, a mit már meghatároztunk, nagybátyjuk után az örökléshez meghívni, hanem a teljes vagy félnövérnek fiát és leányát is. de csak ezeket; már ezeken túl álló személyek ne jussanak velük együtt nagybátyjuk jogaihoz: s ha valaki fi- és nővértől való gyermekek hátrahagyásával húnyt el, ezek mindkét oldalról egyformán örököljenek utána, mintha valamennyien fiági leszármazottak volnának, és így törvényes jog szerint is örökséghez jutnának, föltévén, hogy a fi- vagy nővér nem él. (Mert ezek a személyek előbb kerülvén sorrá ők jutnak az örökléshez, a távolabb fokúak pedig egészen kimaradnak), az örökség nem törzs szerint, hanem fejenként lévén felosztandó. Ha többféle fokú agnatus van, a tizenkéttáblás törvény 5 határozottan a legközelebbi fokút hívja meg. Ha tehát p. o. az örökhagyónak fivére és egy másik fivérének a fia. vagy atyai nagybátyja van életben, a fivérnek van elsőbbsége. És noha a törvény csak az egyes számot használja, és a legközelebbi fokút hívja meg, még sincs kétség az iránt, hogy, ha többen vannak ugyanazon fokúak, mindannyian az örökléshez bocsátandók, mert tulajdonképen több fokú közől a legközelebbi értetődik, és még sincs kétség az iránt, hogy, ha a fiági rokonoknak csak egyetlen fokozata létezik, erre száll az örökség. Legközelebbi fokúnak pedig az illetőnek, ha valaki 6 végrendelet készítése nélkül halt meg, azon időpontban kell lennie, mikor az meghalt, a kinek örökségéről szó van. Ha valaki végrendeletet alkotva hal meg, akkor az az időpont veendő tekintetbe, melyben bizonyossá kezdett lenni, hogy azon végrendeletből senki sem lesz örökössé, mert tulajdonkép csak ekkor tekinthető valaki

quisque intellegitur intestatus decessisse. quod quidem aliquando longo tempore dedaratur : in quo spatio temporis saepe accidit. ut proximiore mortuo proximus esse incipiat, qui moriente testatore 7 non erat proximus. Placebat autem in eo genere percipiendarum hereditatum successionem non esse, id est quamvis proximus. qui secundum ea quae diximus vocatur ad hereditatem, aut spreverit hereditatem aut antequam adeat decesserit. nihilo magis legitimo iure sequentes admittuntur. quod iterum praetores imperfecto iure corrigentes non in totum sine adminiculo relinquebant. sed ex cognatorum ordine eos vocabant. utpote adgnationis iure eis recluso. sed nos nihil deesse perfectissimo iuri cupientes nostra constitutione sanximus, quam de iure patronatus humanitate suggerente protulimus, successionem in adgnatorum hereditatibus non esse eis denegandam. cum satis absurdum erat. quod cognatis a praetore apertum est, hoc adgnatis esse reclusum, maxime cum in onere quidem tutelarum et primo gradu deficiente sequens succedit et quod in onere optinebat, non erat in lucro permissum.

8 Ad legitimam successionem nihilo minus vocatur etiam pa

rens. qui contracta fiducia filium vei filiam. nepotem vei neptem ac deinceps ?mancipat. quod ex nostra constitutione omnimodo inducitur, ut emancipationes Iiberomm semper videantur contracta fiducia fieri, cum apud antiquos non aliter hoc optinebat, nisi specialiter contracta fiducia parens manumisisset.

III.

DE SENATUS CONSULTO TERTULLIANO.

Lex duodecim tabularum ita stricto iure utebatur et praeponebat masculorum progeniem et eos, qui per feminini sexus necessitudinem sibi iunguntur, adeo expellebat, ut ne quidem inter matrem et filium filiamve ultro citroque hereditatis capiendae ius daret, nisi quod praetores ex proximitate cognatorum eas personas ad successionem bonorum possessione unde cognati accomodata 1 vocabant. Sed hae iuris angustiae postea emendatae sunt. et primus quidem divus Claudius matri ad solatium liberorum amissorum végrendelkezetlenül meghaltnak. Ez pedig néha csak hosszú idő után derül ki; és ebben az időközben gyakran megesik, hogy a közelebbi fokú elhalálozván, az lesz legközelebbi fokúvá, ki a végrendelkező elhúnytakor nem volt az. Azelőtt azonban az volt a szabály, hogy" az örökségnek ily elnyerésénél nem engedhető meg a nyomdokbalépés (successio), az az, ha a legközelebbvaló, a kit azok szerint, a miket mondottunk, meghívtak ez örökséghez, az örökséget vissza is utasította, vagy mielőtt elfogadta volna, meghalt, a következőket a törvényes jog szerint nem bocsátották az örökléshez. Ezt a praetorok ismét tökeletlenül megjavítván, egészben véve szintén nem hagyták úgy meg, hanem a vérrokonok sorrende szerint hívták meg őket, míg az agnationak jogától ki voltak zárva. De mi azt óhajtván, hogy a jog tökéletességének semmi hibája se legyen, azon constitutiónkban, a melyet emberszeretettől ösztönöztetve a szabadon bocsátók jogáról, kibocsátottunk, azt rendeltük, hogy az agnatusok örökösödésénél a successiot (utódlás, nyomdokbalépés) ne zárják ki, mert az teljesen képtelen dolog, hogy a praetor által a vérrokonoknak nyitott út az agnatusok előtt el legyen zárva, holott pedig a gyámsági teher tekintetében is a legközelebbi fok kiestével a következő lép a helyébe, és a mit a teher tekintetében jónak láttak, azt az előny tekintetében nem engedték meg.

A törvényes örökléshez mindamellett meghívatik oly atya is, 8 ki bizalmi szerződés (fiducia) alapján bocsátotta el hatalmából fiúvagy leánygyermekét, fiú- vagy leányunokáját stb. Ezt a mi constitutiónk általánosságban behozta, hogy t. i. a gyermekek emancipátiója mindig bizalmi szerződés alapján történtnek tekintessék, míg ellenben a régieknél ez csak akkor állott, ha az atya határozott bizalmi szerződés alapján bocsátott szabadon.

III.

A SENATUS CONSULTUM TERTULLIANUM.

A tizenkéttáblás törvény joga oly szigorú volt. a férfinem helyzetét minden tekintetben oly annyira előnyösebbé tette, és azokat, a kiket nőági rokonság kapcsolt össze annyira kizárta, hogy még az anya és fia vagy leánya közt sem engedett kölcsönös öröklési jogot; csak a praetor hívta meg ezeket a személyeket a vérrokonsági fokok szerint az örökléshez a „vérrokonság alapján" való bonorum possessio megadásával. De ezeket a jogi megszorításokat kijavították. 1 És pedig legelőször dicsőült Claudius császár adta meg az anyának elvesztett gyermekeik feletti vigasztalásul az utánuk való tör

legitimam eorum detuli thereditatem. Postea autem senatus consulto Tertulliano, quod divi Hadriani temporibus factum est, plenissime de tristi successione matri, non etiam aviae deferenda cautum est: ut mater ingenua trium liberorum ius habens, libertina quattuor ad bona filiorum filiarumve admittatur intestatorum mortuorum. licet in potestate parentis est, ut scilicet, cum alieno iuri subiecta est, iussu cius adeat, cuius iuri subiecta est, Praeferuntur autem matri liberi defuncti, qui sui sunt quive suorum loco. sive primi gradus sive ulterioris. sed et flliae suae mortuae filius vei filia opponitur ex constitutionicus matri defunctae, id est aviae suae. pater quoque utriusque, non etiam avus vei proavus matri anteponitur. scilicet cum inter eos solos de hereditate agitur. frater autem consanguineus tam filii quam filiae excludebat matrem : soror autem consanguinea pariter cum matre admittebatur: sed si fuerat frater et soror eonsanguinei et mater liberis honorata, frater quidem ma trem excludebat, communis autem erat hereditas ex aequis partibus fratri et sorori. Sed nos constitutione, quam in codice nostro nomine decorato posuimus, matri subveniendum esse existimavimus, respicientes ad naturam et puerperium et perieulum et saepe mortem ex hoc casu matribus illatam. ideoque impium esse credidimus casum fortuitum in eius admitti detrimentum : si enim ingenua ter vei libertina quater non peperit, immerito defraudabatur successione suorum liberorum : quid enim peccavit, si non plures, sed paucos pepererit? et dedimus ius legitimum plenum matribus sive ingenuis sive libertinis. etsi non ter enixae fuerint vei quater sed eum tantum vei eam, qui quaeve morte intercepti sunt, ut et sic vocentur in liberorum suorum legitimam successionem. tíed cum antea constitutiones iura legitima perscrutantes partim matrem adiuvabant, partim eam praegravabant et non in solidum eam vocabant, sed in quibusdam casibus tertiam partem ei abstrahentes certis legitimis dabant personis, in aliis autem contrarium faciebant: nobis visum est recta et simplici via matrem omnibus legitimis personis anteponi et sine ulla deminutione filiorum suorum successionem accipere. excepta fratris et sororis persona, sive consaguinei sint sola cognationis iura habentes. ut quem ad

« PreviousContinue »