Page images
PDF
EPUB

jogot gyermekké fogadtatásuk által elveszítették, és azután, minthogy az adoptiot emencipátióval igen könnyen feloldhatták, egyik atya után sem jutottak örökléshez. Hogy ezt szokásunkhoz híven megjavítsuk, constitutiót bocsátottunk ki, melyben méghatároztuk azt, hogy, ha a vérszerinti atya gyermekét másnak adoptióba adja, minden jogállapot akként maradjon fenn, mintha ez vérszerinti atya hatalmában maradt volna, és a gyermekké fogadás általában nem történt volna meg: kivéve arra az egyre nézve, hogy végrendelet híján a fogadó atya után örökölhet, De ha ez végrendeletet készített, akkor sem a civil, sem a praetori jog szerint nem kaphat semmit ennek hagyatékából, sem a végrendelet ellenére való bonorum possessió követelésével, sem querela inoffciosi testamenti támasztásával, mert a fogadóatyát nem terheli a kötelezettség, hogy őt örökössé kinevezze, vagy kitagadja, minthogy semmi természetes kötelék sem csatolja hozzá, még akkor sem, ha a senatus consultum Afinianum szerint három fiú közül fogadtatott is gyermekké, mert ez esetben sem tartatik fenn részére a negyed, és kereset sem illeti meg annak követelésére. A mi constitutiónk szerint azonban ki van véve az. kit vérszerinti atyja fogadott ismét gyermekévé, mert az ilyen személyben úgy a természetes, mint a törvényes szempont összetalálkozván, mi az ily örökbefogadásnál a régebbi jogszabályokat fentartottuk, mintha családatya adta volna magát arrogatióba, Ezeket részletesen és tüzetesen az előbb említett constitutióból tudhatjuk meg.

A régiek továbbá a fiági utódoknak jobban kedveztek, és csupán 15 csak a Ragból származó mindkét nembeli unokákat hivták meg a suus örökösök örökléséhez, s ezeket elébe tették az agnatusoknak, a leánygyermekektől származó unokákat és leányunokáktól való dédunokákat pedig a vérrokonok (cognatO közé számították, és csak az agnatusok után hívták meg úgy anyai nagyatyjuk és dédatyjuk, mint atyai és anyai nagyanyjuk és dédanyjuk után az örökléshez. De a dicsőült császárok nem tűrték, hogy ily természetellenes igazságtalanság kellő javítás nélkül fenmaradjon. hanem mivel az unoka és dédunoka elnevezés mindkettőjüket egyformán illeti meg. úuy azokat, a kik fiágon, mint azokat, a kik nőágon származtak, azért ugyanazt az öröklési fokozatot és rendet adták meg nekik; de hogy azoknak, kiket nemcsak a természetes, hanem a régi jog is már védelmében részesített, némi előnyük, legyen, úgy rendelték, hogy a fiú és leányunokáknak, s a többieknek, a kikről fentebb szóltunk, osztályrészét le kell szállítani, úgy, hogy egy harmadrészszel kevesebbet kapjanak, mint a mennyit anyjuk vagy nagyanyjuk kapott volna, vagy atyjuk vagy atyai, illetve anyai nagy

vei pater eorum vei avus paternus sive maternus. quando femina mortua sit cuius de hereditate agitur. hisque, licet soli sint, adeuntibus adgnatos minime vocabant. et quemadmodum lex duodecirn tabularum filio mortuo nepotes vei neptes vei pronepotes et proneptes in locum patris sui ad successionem avi vocat: ita et principalis dispositio in locum matris suae vei aviae eos cum iam <> designata partis tertiae deminutione vocat. Sed nos, cum adhuc dubitatio manebat inter adgnatos et memoratos' nepotes, partem quartam defuncti substantiae adgnatis sibi vindicantibus ex cuiusdam constitutionis auctoritate. memoratam quidem constitutionem a nostro codice segregavimus neque inseri eam ex Theodosiano codice in eo concessimus. nostra autem constitutione promulgata toti iuri eius derogatum est: et sanximus talibus nepotibus ex fiüa vei pronepotibus ex nepte et deinceps superstitibus. adgnatos nullam partem mortui successionis sibi vindicare. ne hi. qui ex transversa linea veniunt, potiores his habeantur, qui recto iure descendunt. quam constitutionem hostram optinere secundum sui vigorem et tempora et nunc sancimus: ita tamen ut, quemadmodum inter filios et nepotes ex filio antiquitas statuit non in capita sed in stirpes dividi hereditatem, similiter nos inter filios et nepotes ex filia distributionem fieri iubemus, vei inter omnes nepotes et neptes et alias deinceps personas, ut utraque progenies matris suae vei patris, aviae vei avi portionem sine ulla deminutione consequantur. ut, si forte unus vei duo ex una parte, ex altera tres aut quattuor extent. unus aut duo dimidiam, alteri tres aut quattuor alteram dimidiam hereditatis habeant.

11.

DE LEGIT1MA ADGNATORUM SUCCESS1ONE.

Si nemo suus heres vei eorum, quos inter suos heredes praetor vei constitutiones vocant, extat et successionem quoquo m<'do amplectatur: tunc ex lege duodecim tabularum ad adgnatum prol ximum hereditas pertinet. Sunt autem adgnati, ut primo quoque libro tradidimus, cognati per virilis sexus personas cognatione iuncti. quasi a patre cognati. itaque eodem patre nati fratres adgnati sibi sunt, qui et consanguinei vocantur, nec requiritur. an atyjuk. Ha elhúnyt nőnek hagyatékáról van szó; s ezek, habár csak egyedül vannak is, elfogadják az örökséget, az agnatusokat már nem is hívták meg. És valamint a tizenkéttáblás törvény, ha valamely fiúgyermek meghalt volt. az unokákat és dédunokákat hívja meg atyjok helyett a nagyatyjuk utáni örökléshez, úgy a császári rendelet is meghívja őket anyjuk vagy nagyanyjuk helyett, levonásával a már említett harmadrésznek. De mivel az agnatusok s az lf> említett unokák közt még mindig némi kétség maradt fenn, a menynyiben az agnatusok egy constitutiö alapján az örökhagyó vagyonának negyedrészét maguknak követelték, mi az említett constitutiót codexünkből kizártuk, s nem engedtük meg, hogy azt a theodosiusi eodexből átvegyék. Általunk kibocsátott constitutiónkban pedig az erre vonatkozó összes szabályokat eltöröltük, s úgy intézkedtünk, hogy ha ily leánygyermekektől származó unokák vagy leányunokától való dédunokák vagy további utódok vannak, az agnatusok az örökhagyó utáni öröklésben semmi részvételt se igényelhetnek, nehogy azok, kik csak oldalági rokonok, megelőzzék azokat, kik egyenes ágon származtak. Ezen constitutiónknak tartalma és idejének megfelelő megtartását ezúttal is elrendeljük, mégis úgy, hogy valamint a régieknél az volt a szabály, hogy a fiúgyermekek és a fiúgyermekektől való unokák közt nem fejenkint, hanem törzsönként osztandó fel az örökség, úgy mi is azt rendeljük, hogy hasonlóképen történjen az osztály fiúgyermekük ős leánygyermekektől való unokák, vagy az összes fiú- és leányunokák s más távolabb fokú személyek közt; hogy mindkétnembeli utódok anyjuk vagy atyjuk, nagyanyjuk vagy nagyatyjuk osztályrészét minden rövidség nélkül megkapják, akként, hogy, ha netán egyik oldalról egy vagy kettő, a másikról hárman vagy négyen vannak, az az egy vagy kettő az örökség egyik felét, a másik három vagy négy pedig a másik felét kapja.

II.

AZ AGNATUSOK TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSE.

Ha sem suus örökös sincsen, sem azok közül senki, kiket a praetor vagy a constitutiók a szükségképeni örökösökkel együtt hívnak meg, vagy az öröklést semmikép sem akarja.akkor a tizenkéttáblás törvény szerint az örökség a legközelebbi agnatusra száll. Agnatusok 1 pedig, miként már az első könyvben is előadtuk, a fiági személyektől való leszármazással összekapcsolt rokonok, mintegy egy atyától leszármazottak. Tehát az ugyanazon atyától származó fivérek egymásnak agnatusai; ezeket vértestvéreknek, consanguineusoknak is hívják, s erre nincs befolyással, vajjon anyjuk is egy. Szintígy

Besnyő: Iustinianus institutiói. 12

etiam eandem matrem habuerint. item patruus fratris filio et invicem is illi adgnatus est. eodem numero sunt fratres patrueles. id est qui ex duobus fratribus procreati sunt, qui etiam consobrini vocantur. qua ratione etiam ad plures gradus adgnationis pervenire poterimus. hi quoque, qui post mortem patris nascuntur, nanciscuntur consanguinitatis iura. non tamen omnibus simul adgnatis dat lex hereditatem sed his. qui tunc proximo gradu sunt, cum

2 certum esse coeperit aliquem intestatum decessisse. Per adoptionem quoque adgnationis ius consistit, veluti inter filios naturales et eos quos pater eorum adoptavit (nec dubium est, quin proprie consanguinei appellentur): item si quis ex ceteris adgnatis tuis, veluti frater aut patruus aut denique is qui longiore gradu est,

3 aliquem adoptaverit, adgnatos inter suos esse non dubitatur. Ceterum inter masculos quidem adgnationis iure hereditas etiam longissimo gradu ultro citroque capitur. quod ad feminas vero ita placebat. ut ipsae consanguinitatis iure tantum capiant hereditatem, si sorores sint, ulterius non capiant : masculi vero ad earum hereditates, etiam si longissimo gradu sint, admittantur. qua de causa fratris tui aut patrui tui filiae vei amitae tuae hereditas ad te pertinet. tua vero ad illas non pertinebat. quod ideo ita constitutum erat, quia commodius videbatur ita iura constiti, ut plerumque hereditates ad masculos confluerent. sed quia sane iniquum erat in universum eas quasi extraneas repelli, praetor eas ad bonorum poses sionem admittit ea parte, qua proximitatis nomine bonorum possessionem pollicetur: ex qua parte ita scilicet admittuntur, si

3a neque adgnatus ullus nec proximior cognatus interveniat. Et haec quidem lex duodecim tabullarum nullo modo introduxit, sed simplicitatem legibus amicam amplexa simili modo omnes adgnatos sive masculos sive feminas cuiuscumque gradus ad similitudinem suoruminvicem ad successionem vocabat: media autem iurisprudentia, quae erat lege quidem duodecim tabularum iunior, imperiali autem dispositione anterior, suptilitate quadam excogitata praefatam differentiam inducebat et penitus eas a successione adgnatorum repellebat. omni alia successione incognita, donec praetores, paulatim asperitatem iuris civilis corrigentes sive quod deest adimplentes, humano proposito alium ordinem suis edictis addiderunt et cognationis linea proximitatis nomine introducta per bonorum possessionem eas adiuvabant et pollicebantur his bonorum possessioaz atya fivére és fia egymásnak kölcsönösen agnatusai. Ugyancsak ide tartoznak az unokafivérek, t. i. azok, a kik két fivértől származnak, ezeket consobrinosoknak is hívják. Ilyképen az agnatio távolabbi fokaihoz is eljuthatunk. Azok is, kik atyjuk halála után születnek, szert tesznek a vértestvérek (consanguineusok) jogára. De a törvény nem minden agnatusnak egyszerre adja meg az öröklést, hanem azoknak, kik a legközelebbi fokon állanak akkor, midőn bizonyossá lesz. hogy valaki végrendelkezetlenül halt meg. Gyermekké- 2 fogadás által is keletkezik az agnatio jogviszonya, p. o. a vérszerinti fiúgyermekek és azok közt, kiket az ő atyjuk gyermekévé fogadott; is kétséget sem szenved, hogy szintén consangiuneusoknak nevezendők); úgyszintén, ha agnatusaid közül valamelyik, pl. fivéred, vagy atyád fivére, vagy végre még távolabb fokú is. valakit gyermekévé fogad, kétség kivül agnatio van köztetek. Egyébiránt férfiak 3 között az agnatio joga szerint a legtávolibb fokig is helye van a kölcsönös öröklésnek; a mi pedig a nőket illeti, elv az, hogy ezek csak a vértestvérek joga szerint, azaz. ha nővérek, jutnak örökléshez, a távolabbiak pedig nem, a férfiakat pedig az utánuk való örökléshez bocsátják, még ha a legtávolabbi fokúak is. Ezért fivérednek vagy atyai nagybátyád leányának, vagy atyai nagynónédnek öröksége téged megillet, de a tied nem illeti meg őt. Ezt azért állapították meg így. mert jobbnak tartották a jogszabályokat akként alkotni, hogy az örökségek többnyire a férfiakra szálljanak. De mivel nyilván méltánytalan volt, hogy a nőket, akár csak idegenek volnának, egészen mellőzzék, azért a praetor őket a bonorum possessióhoz bocsátja az edictum azon részénél fogva, melyben a rokonság alapján igér hagyatéki birtokot; e rész alapján t. i. akkor bocsát az örökléshez, ha sem agnatus. sem közelebbi vérrokon nem lép fel. Ezt pedig semmikép sem hozta be a tizenkét- 3a táblás törvény, hanem az egyszerűséget a törvények barátjának tartván, különbség nélkül minden agnatust, a férfiakat ép úgy, mint a nőket, bármely fokon a suusok hasonlatoságára kölcsönösen meghívta az örökléshez. Hanem inkább a közbeeső jogtudomány, mely ifjabb a tizenkéttáblás törvénynél, a császári törvényhozásnál pedig régibb, hozta be mélyreható finomsággal az említett különbséget, s a nőket egészen visszautasította az agnatusok után való örökléstől, minden egyéb öröklés ismeretlen lévén; míg a praetorok, kik az ius civile merevségén lassanként euyhítettek s a hiányokat kipótolták, emberségesebb alapon edictumaikban más rendet is behoztak, és megalkotván a közelséghez képest a vérrokonsági vonalat, bonorum possessióval segítettek a nőkön, és biztosították nekik azt a bonorum possessiót, melyet a congnatió alapján valónak (unde cognati)

« PreviousContinue »