Page images
PDF
EPUB

aliquem sine testamento decessisse: quod accidit et destituto testamento. hac ratione si filius exheredatus fuerit et extraneus heres institutus est, filio mortuo postea certum fuerit heredem institutum ex testamento non fieri heredem. aut quia noluit esse heres aut quia non potuit: nepos avo suus heres existet, quia quo tempore certum est, intestatum decessisse patrem familias, solus invenitur nepos. et hoc 8 certum est. Et licet post mortem avi natus sit. tamen avo vivo conceptus, mortuo patre eius posteaque desérto avi testamento suus heres efficitur. plane sie et conceptus et natus fuerit post mortem avi, mortuo patre suo desertoque postea avi testamento. suus heres avo non existit, quia nullo iure cognationis patrem sui patris tetigit. sic nec ille est inter liberos avo. quem filius emancipatus adoptaverat. hi autem cum non sunt quantum ad hereditatem liberi, neque bonorum possessionem petere possunt quasi proximi cognati. haec de suis heredibus.

9 Emancipati autem liberi iure civili nihil iuris habent: neque enim sui heredes sunt, quia in potestate esse desierunt parentis, neque alio ullo iure per legem duodecim tabularum vocantur. sed praetor naturali aequitate motus dat eis bonorum possessionem unde liberi, perinde ac si in potestate parentis mortis tempore fuissent, sive soli sint sive cum suis heredibus concurrant. itaque duobus liberis extantibus, emancipato et qui mortis tempore in potestate fuerit, aane quidem is qui in potestate fuerit solus iure civili heres est, id est solus suus heres est: sed cum emancipatus beneficio praetoris in partem admittitur, evenit. ut suus heres pro 10 parte heres fiat. At hi, qui emancipati a parente in adoptionem se dederunt. non admittuntur ad bona naturalis patris quasi liberi, si modo cum is moreretur in adoptiva família sint. nam vivo eo emancipati ab adoptivo patre perinde admittuntur ad bona naturalis patris. ac si emancipati ab ipso essent nec umquam in adoptiva família fuissent: et convenienter quod ad adoptivum patrem pertinet extraneorum loco esse incipiunt. post mortem vero naturalis patris emancipati ab adoptivo et quantum ad hunc aeque lesz, hogy valaki végrendelkezés nélkül halt meg, a mi elhagyott végrendelet létében is megtörténik. Ha tehát a fiúgyermeket kitagadták, és idegen örököst neveztek ki, és a fiúgyermek halála után kiderül, hogy a kinevezett örökös a végrendelet alapján nem lesz örökössé, vagy mivel nem akarja, vagy mivel nem lehetett azzá, akkor az unoka lesz nagyatyjának suus örökösévé, mert abban a pillanatban, melyben bizonyossá lett, hogy a családatyja végrendelkezetlenül halt meg, egyedül csak az unoka volt életben, (és ez nem szenved kétséget). És habár a nagyatya halála után született 8 is, de még a nagyatya életében fogantatott, atyjának halála által és nagyatja végrendeletének elhagyésa következtében mégis suus örökössé lesz. De ha csak nagyatyja halála után fogantatott és született, akkor atyjának halála és nagyatyja végrendeletének elhagyása okán nem lesz a nagyatya suus örökösévé, mert a rokonságnak semmi jogával sincs összekötve atyjának atyjával. Igy az sem tartozik a nagyatya gyermekei közé, a kit az ő hatalomból elbocsátott fia gyermekké fogadott volt. Minthogy pedig ezek öröklési szempontból nem gyermekei, azért legközelebbi rokonok gyanánt hagyatéki birtokot (bonorum possessiót) sem igényelhetnek. Ennyit a suus örökösökről.

A hatalomból elbocsátott gyermekeknek pedig a ius civile 9 szerint semmi joguk sincs; mert azok, minthogy az örökhagyó hatalmában már nincsenek, nem suus örökösök, és más czímen sem hívják meg őket a tizenkéttáblás törvény alapján. De a preator, természetes méltányosságtól indíttatva, megadja nekik a bonorum possessiót a gyermekek osztályában, mintha csak a halálozás idejében az örökhagyó hatalmában lettek volna, akár egyedül vannak, akár suus örökösökkel versenyeznek. Ha tehát két gyermek van, az egyik emancipált, a másik meg olyan, a ki az elhalálozáskor hatalom alatt állott, kétségkívül az, a ki hatalomban volt, a ius civile szerint egyedül örökös, azaz egyedüli suus örökös; de mert a hatalomból elbocsátott a praetor jóvoltából szintén kap gyermekrészt, a suus örökös csak felerészben lesz örökössé. Ellenben azokat, a kik io atyjuk hatalmából elbocsáttatván, magukat adoptáltatták, nem bocsátják vérszerinti atyjok hagyatékához, mint gyermekeket, föltéve, hogy halálakor az adoptáló családban vannak. Mert, ha még édes atyjuk életében adoptáló atyjuk őket ismét emancipálja, vérszerinti • atyjok hagyatékához bocsátják őket ép úgy, mintha ez maga emancipálta volna őket, és soha sem lettek volna az adoptáló családban; és ennek következtében a fogadó atyára nézve ismét idegenek kezdenek lenni. Ha pedig vérszerinti atyjuk halála után bocsátotta el őket hatalmából a fogadóatya, ez utóbbira nézve is idegenekké lesznek,

extraneorum loco fiunt et quantum ad naturalis parentis bona pertinet nilúlo magis liberorum gradum nanciscuntur: quod ideo sic piacuit, quia iniquum erat esse in potestate patris adoptivi. ad quos bona naturalis patris portinerent, utrum ad liberos eius an

11 ad adgnatos. Minus ergo iuris habent adoptivi quam naturales. namque naturales emancipati beneficio praetoria gradum liberorum retinent, licet iure civili perdunt: adoptivi vero emancipati et iure civili perdunt gradum liberorum et a praetore non adiuvantur. et recte : naturalia enim iura civilis ratio peremere non potest nec, quia desinunt sui heredes esse. desinere possunt filii filiaeve aut nepotes neptesve esse : adoptivi vero emancipati extraneorum loco incipiunt esse, quia ius nomenque filii fillave. quod per adoptionem consecuti sunt. alia civili ratione. id est emancipatione, perdunt.

12 Eadem haec observantur et in ea bonorum possessione. quam contra tabulas testament i parentis liberis praetcritis. id est neque heredibus institutis neque ut oportet exheredatis, praetor pollicetur nam eos quidem. qui in potestate parentis mortis tempore fuerunt. et emancipatos vocat praetor ad eam bonorum possessionem : eos vero. qui in adoptiva familia fuerunt per hoc tempus, quo naturalis parens moreretur. repellit. item adoptivos liberos emancipatos ab adoptivo patre sicut ab intestato. ita longe minus contra tabulas testamenti ad bona eius admittit, quia desinunt in liberorum numero

13 esse. Admonendi tamen sumus, eos, qui in adoptiva familia sunt quive post mortem naturalis parentis ab adoptivo patre emancipati fuerint. intestato parente naturali mortuo licet ea parte edicti. qua liberi ad bonorum possessionem vocantur. non admittantur. alia tamen parte vocari, id est qua cognati defuncti vocantur. ex qua parte ita admittuntur, si neque sui heredes liberi neque emancipati obstent neque adgnatus quidem ullus interveniat: ante enim praetor liberos vocat tam suos heredes quam emancipatos, deinde

14 legitimos heredes. deiude proximos cognatos. Sed ea omnia antiquitati quidem placuerunt: aliquam autem emendationem a nostra constitutione acceperunt. quam super his personis posuimus. quae a patribus suis naturalibus in adoptionem aliis dantur. invenimus etenim nonnullos casus. in quibus filii et naturalium parentum és a. vérszerinti atya hagyatékát illetőleg sem kerülnek a gyermekek helyzetébe: ezt azért határoztak meg így, mert méltánytalan volt; hogy a fogadóatyának hatalma legyen befolyni abba, hogy kire szálljon a vérszerinti atya hagyatéka, vajjon gyermekeire-e, vagy az agnatusokra, A fogadott gyermekeknek tehát csekélyebb joguk van. n mint avérszerintieknek: mert a hatalomból elbocsátott vérszerintiek a praetor jóvoltából gyermeki állásukat megtartják, bár a ius civile szerint elveszítik; a hatalomból elbocsátott fogadott gyermekek pedig a ius civile szerint is elvesztik gyermek minőségüket, és a praetor sem nyújt nekik segélyt, És helyesen: mert a ius civile nem oldhatja fel a természetes jogviszonyokat, és nem szűnhetnek meg fiú- és leánygyermekek vagy fiú- illetve leányunokák lenni azért, mert már nem suus örökösök: a hatalomból elbocsátott fogadott gyermekek azonban idegenekké lettek, mivel a fiú-, és leánygyermekek jogát és nevét, melyre gyermekké fogadás által szert tettek, más civiljogi úton t, i. az emancipátió folytán elvesztik, Ugyanaz 12 áll arról a bonorum possessióról is, melyet a praetor a? atyai végrendelet ellenére a mellőzött, azaz a sem örökösökké ki nem nevezett: sem, a hogy kellene, ki nem tagadott gyermekeknek igér. Mert azokat, a kik az elhalálozáskor az atya hatalmában voltak, és a hatalomból elbocsátottakat meghívja a praetor ehhez a bonorum possessióhoz: de már azokat, a kik a fogadó családban voltak abban az időben, mikor vérszerinti atyjuk meghalt, visszautasítja, Épúgy nem bocsátja ennek hagyatékához a fogadóatya által ismét elbocsátott fogadott gyermekeket, ha végrendelet nincs, s még sokkal kevésbbé végrendelet tartalma ellenére, mivel megszűntek a gyermekek sorába tartozni. De meg kell jegyeznünk, hogy azok, kik 13 valamely fogadócsaládban vannak, s a kiket vérszerinti atyjuk halála után a fogadóatya ismét emancipált, vérszerinti atyjuk végrendelkezetten elhúnyta esetére, noha az edictum azon része szerint, melynek alapján a praetor a gyermekeket hívja meg a bonorum possessióhoz, nem örökölnek, annak egy másik része szerint t, i. a szerint, a mely az örökhagyó rokonait hívja meg, őket is meghívja, Ezen rész alapján akkor hívja meg őket, ha sem suus heres gyermekek, sem emancipáltak nincsenek, és agnatús sem állja útjokat, mert a praetor először a gyermekeket hívja meg, akár suus örökösök akár emancipáltak, s aztán a tizenkéttáblás törvény szerinti örökösöket, és csak azután a legközelebbi vérrokonokat, De ez mind a 14 régibb jogban volt így; némi javulást hoztunk be azon constitutiónkkal. melyet azokról a személyekről bocsátottunk ki, kiket vérszerinti atyjuk mások adoptiójába adott. Találtunk ugyanis néhány esetet, melyekben a fiúgyermekek a vérszerinti atyák utáni örök

successionem propter adoptionem amittebant et adoptione facile per emancipationem soluta ad neutrius patris successionem vocabantur. hoc solito more corrigentes. constitutionem scripsimus. per quam definivimus, quando parens naturalis filium suum adoptandum alii dederit, integra omnia iura ita servari, atque si in patris naturalis potestatepermansisset nec penitus adoptio fuerit subsecuta: nisi in hoc tantummodo casu, ut possit ab intestato ad patris adoptivi venire successionem. testamento autem ab eo facto neque iure civili nequepraetorioaliquid ex hereditate eius persequi potest neque contra tabulasbonorum possessione agnita neque inofficiosi querella instituta. cum nec necessitas patri adoptivo imponitur vel heredem eum instituere vel exheredatum facere utpote nullo naturali vinculo copulatum. neque si ex Afiniano senatus consulto ex tribus maribus fuerit adoptatus: nam et in huiusmodi casu neque quarta ei servaturnec ulla actio ad eius persecutionem ei competit, nostra autem constitutione exceptus est is, quem parens naturalis adoptandum susceperit: utroque enim iure tam naturali quam legitimo in hanc personam concurrente pristina iura tali adoptioni servavimus. quemadmodum si pater familias sese dederit adrogandum. quae specialiter et singillatim ex praefatae eonstitutionis tenore possunt colligi.

Item vetustas ex masculis progenitos plus diligens solos nepotes vel neptes, qui ex virili sexu descendunt, ad suorum vocabat successionem et iuri adgnatorum eos anteponebat: nepotes autem, qui ex filiabus nati sunt, et pronepotes ex neptibus cognatorum loco numerans post adgnatorum lineam eos vocabat tam in avi vel proavi materni quam in aviae vel proaviae sive paternae sive maternae successionem. divi autem principes non passi sunt talem contra naturam iniuriam sine competenti emendatione relinquere: sed cum nepotis et pronepotis nomen commune est utrisque. qui tam ex masculis quam ex feminis descendunt, ideo eundem gradum et ordinem successionis eis donaverunt: sed ut aliquid amplius sit eis. qui non solum naturae, sed etiam veteris iuris suffragio muniuntur, portionem nepotum et neptium vel deinceps, de quibus supra diximus. paulo minuendam esse existimaverunt, ut minus tertiam partem acciperent, quam mater eorum vel avia fuerat acceptura.

« PreviousContinue »