Page images
PDF
EPUB

kező a végrendeletben egyenesen szabadnak jelent ki. neki magának lesz szabadosává, és „alvilági szabados"-nak hívják, De csak az kaphat közvetlenül a végrendeletből szabadságot, a ki mindkét időpontban a végrendelkezőé volt t, i. mikor a végrendeletet alkotta és mikor meghalt, Közvetlenül adottnak pedig akkor tekintjük a szabadságot, ha nem mástól kéri a rabszolga szabadonbocsátását, hanem azt akarja, hogy mintegy saját végrendelete alapján kapja meg a szabadságot, Hitbizományoknál pedig főleg a következő szavak használatosak: „kivánom", „kérem", „akarom", „parancsolom", „hitedre bízom". Ezek mindegyike külön-külön ép oly érvényes, mint ha valamennyit együtt használjuk,

XXV

A F1ÓKVÉGRENDELETEK.

Tudvalevő, hogy Augustus kora előtt a fiókvégrendeletek jogintézménye nem volt ismeretes, hanem hogy először Lucius Lentulus. kinek személyével a hitbizományok kezdete is összefügg, hozta be a fiókvégrendeleteket, Mert mikor Afrikában meghalt, végrendelet által megerősített fiókvégrendeleteket írt, melyekben Augustust hitbizomány útján kérte, hogy valamit tegyen; és midőn dicsőült Augustus az ő kivánságát teljesité. midőn az ő példáját követve azután a többiek is kiszolgáltatták a hitbizományokat, és Lentulus leánya oly hagyományokat fizetett ki, melyekkel jogilag nem tartozott, akkor Augustus állítólag jogtudósokat hívott össze, köztük Trebatiust is. kinek akkor legnagyobb volt a tekintélye, és azt kérdezte tőlük, vajjon lehet-e ezt befogadni, s vajjon nem ellenkezik-e a fiókvégrendeletek alkalmazása a fennálló jogelvekkel ;s Trebatius Augustust állítólag azzal beszélte rá, hogy azt mondta,hogy ez a polgárokra nézve igen hasznos és szükséges a nagy és hosszú utazások miatt, melyeket a régiek tettek, a hol. ha valaki nem végrendelkezhetett, legalább fiókvégrendeletet készíthetett, Ez idő óta, mivel Labeo is keszített fiókvégrendeleteket, már senki sem kételkedett abban, hogy a fiókvégrent leletek teljes joghatályt nyertek,

De nemcsak végrendelet alkotása után készíthet valaki fiókvégrendeletet, hanem a végrendelkezetlenül elhaló is alkothat fiókvégrendeletben hitbizományokat, De ha a végrendelet alkotása előtt készültek a fiókvégrendeletek, Papinianus azt mondja, hogy csak akkor van jogerejük, ha utólag a végrendeletben külön helybenhagyják őket, De dicsőült Severus és Antoninus császárok leiratilag azt rendelték, hogy azokból a fiókvégrenbeletekből. melyek a végrende

2 expresserat non recessisse. Codicillis autem hereditas neque dari 'neque adimi potest, ne confundatur ius testamentonim et codiciflo

rum, et ideo nec exheredatio scribi. directo autem hereditas codicillis neque dari neque adimi potest : nam per fideicommissum hereditas codicillis iure relinquitur. nec condicionem heredi instituto codi

3 cillis adicere neque substituere directo potest, Codicillos autem etiam plures quis facere potest: et nullam sollemnitatem ordinationis desiderant,

LIBER TERTIUS.

I.

DE HEREDITATIBUS QUAE AB INTESTATO DEFERUNTUR.

Intestatus decedit, qui aut omnino testamentum non fecit aut non iure fecit aut id quod fecerat ruptum irritumve factum est aut nemo ex eo heres extitit,

1 Intestatorum autem hereditates ex lege duodecim fabularum

2 primum ad suos heredes pertinent, Sui autem heredes existimantur, ut et supra diximus, qui in potestate morientis fuerunt: veluti filius filia, nepos neptisve ex filio. pronepos proneptisve ex nepote filio nato, prognatus prognatave. nec interest, utrum naturales sunt

2a liberi an adoptivi. Quibus connumerari neoesse est etiam eos. qui ex legitimis quidem matrimoniis non sunt progeniti. curiix tamen civitatum dati secundum divalium constitutionum, quae super his positae sunt, tenorem suorum iura nanciscuntur: nec non eos. quoa nostrae amplexae sunt constitutiones, per quas iussimus. si quis mulierem in suo contubernio copulaverit non ab initio affectione maritali. eam tamen. cum qua poterat habere coniugium. et ex ea liberos sustulerit, postea vero affectione procedente etiam nuptialia instrumenta cum ea fecerit filiosque vei filias habuerit: non solum eos liberos, qui post dotem editi sunt, iustos et in potestate esse patribus. sed etiam anteriores. qui et his qui postea nati sunt occasionem legitimi nominis praestiterunt: quod optinere censuimus, etiamsi non progeniti fuerint post dotale instrumentum confectum letet megelőzik, lehet a hitbizományt követelni, ha kivehető, hogy az. a ki utólag végrendeletet alkotott, kivánságatól, melyet a fiókvégrendeletekben kinyilvánított volt, el nem tért, Fiókvégrendeletekben 2 azonban örökséget sem adni, sem elvenni nem lehet, hogy a végrendeletek és a fiókvégrendeletek jogintézményeit össze ne zavarják, s ezért kitagadás sem írható beléjok, Közvetlenül pedig nem lehet adni vagy elvenni fiókvégrendeletekben örökséget, mert fiókvégrendeletben csak hitbizomány utján lehet az örökséget érvényesen hagynunk, Szintúgy nem lehet a kinevezett örökösnek a fiókvégrendeletben föltételt szabnunk, sem mást helyettesítenünk, Fiókvégrendeletet pedig 3 többet is készíthet valaki, és azok alkotása semmi ünnepélyességet sem igényel.

HARMADIK KÖNYV.

I.

VÉGRENDELET NÉLKÜL MEGNYÍLÓ ÖRÖKSÉGEK.

Végrendelkezetlenül az hal meg, a ki vagy egyáltalában nem készített végrendetetet, vagy nem készítette jogérvényesen, vagy ha készítette, megdől, érvénytelenné lesz, vagy a kinek végrendeletéből senki sem lett örökössé.

A végrendelkezetlenül elhúnytak hagyatéka a tizenkéttáblás 1 törvény szerint elsősorban a suus hereseket illeti meg. Suus örö- 2 kösök pedig, miként fentebb is mondottuk, azok, kik az örökhagyó hatalmában voltak, ú. m. a fiú- és leánygyermek, a fiúgyermektől való fiú- és leányunoka, fiági Hú és leány dédunoka, és minden további fiági utód. Nem tesz különbséget, vajjon vérszerintiek-e a gyermekek, vagy fogadottak, Ezekhez azokat is hozá kell számítani, a 2a kik nem születtek ugyan jogszerű házasságban, de a kiket a városok curiái megerősítettek, és a kik az erről szóló czászári constitutiók tartalma szerint a szükségképeni örökösök jogát nyerték: valamint azokat is, kiknek ügyét constitutióink felölelik, melyekben azt rendeltük, hogy ha valaki együttélés (cotubernium) czéljából maga mellé eleintén házasodási szándék nélkül oly nőt vesz, a kivel minden akadály nélkül házasságot is köthetne, s vele gyermekei is vannak, később pedig a ragaszkodás nőttével, vele házasságot köt, és fiakat és leányokat nemz: nemcsak azok a gyermkek törvényesek és állnak az atya hatalma alatt, kik a házasságkötés után születtek, hanem a korábbiak is, minthogy ők voltak okai annak, hogy az utóbb szülöttek törvényes nevet nyertek, Jónak találtuk ennek abban az esetben is helyt adni, ha a házasság megkötése után nem

íib liberi vei etiam nati ab hac luce subtracti fuerint. Ita demum tamon nepos neptisve et pronepos proneptisve suorum heredum numero sunt, si praecedens persona desierit in potestate parentis esse. sive morte id acciderit sive alia ratione, veluti emancipatione: nam si per id tempus, quo quis moreretur. filius in potestate eius sit. nepos ex eo suus heres esse non potest. idque et in ceteris deinceps liberorum personis dictum intellegemus. postumi quoque. qui, si vivo parente nati essent. in potestate futuri forent, sui

3 heredes s\mt. Sui autem etiam ignorantes fiunt heredes et, licet furiosi sint, heredes possunt existere: quia quibus ex causis ignorantibus adquiritur nobis, ex his causis et furiosis' adquiri potest. et statim morte parentis quasi continuatur dominium: et ideo nec tutoris auctoritate opus est in pupillis, cum etiam ignorantibus adquiritur suis heredibus hereditas: nec curatoris consensu adquiri

4 tur furioso, sed ipso iure. Interdum autem, licet in potestate mortis tempore suus heres non fuit, tamen suus heres parenti officitur. veluti si ab hostibus quis reversus fuerit post mortem patris sui:

5 ius enim postliminii hoc facit. Per contrarium evenit ut, licet quis in família defuncti sit mortis tempore, tamen suus heres non fiat, veluti si post mortem suam pater iudicatus fuerit reus perdnellionis ac per hoc memoria eius damnata fuerit: suum onim heredem habere non potest, cum fiscus ei succedit. sed potest dici, ipso

G iure esse suum heredem. sed desinere. Cum filius filiave et ex altero filio nepos neptisve extant. pariter ad hereditatem vocantur nec qui gradu proximior est ulteriorem excludit: aequum enim esse videtur nepotes neptesque in patris sui locum succedere. pari ratione et si nepos neptisque sit ex filio et ex nepote pronepos proneptisve. sinml vocantur. et qula piacuit nepotes neptesque. item pronepotes proneptesque in parentis sui locum succedere. conveniens esse visum est non in capita, sed in stirpes hereditatem dividi, ut filius partem dimidiam hereditatis habeat et ex altero filio duo pluresve nepotes alteram dimidiam. item si ex duobus filiis nepotes extant et ex altero unus forte aut duo. ex altero tres aut quattuor. ad unum aut duos dimidiit pars pertinet. ad tres vei

7 ad quattuor altera dimidia. Cum autem quaeritur. an quis suus heres existere potest: eo tempore quaerendum est. quo certum est születtek gyermekek, vagy ha születtek is, de meghaltak. Végül a 2b fiú- és leányunoka, a dédunokák stb. csak akkor tartoznak a suus örökösök sorába, ha az őket megelőző személy nincs már atyja hatalmában, akár történt ez elhalálozás folytán, akár más útonmódon pl. emancipatio következtében; mert ha azon időpontban, melyben valaki meghal, fia az ö hatalmában van, akkor a tőle való unokája nem lehet suus örökös: s ugyanez áll a többi távolabbi utódról is. Az olyan utószülöttek is suus örökösök, a kik, ha atyjuk életében születtek volna, ennek hatalmában állottak volna. A suusok 3 pedig tudtuk nélkül is örökösökké lesznek, s még ha őrültek is, örökösökké lehetnek, mert a mikor tundtunk nélkül is szerezhetünk valamit, akkor az őrültek is szerezhetnek. És rögtön az atya halával mintegy folytatódik a tulajdon; ezért a serdületleneknek sincs szükségök a gyám hozzájárulására, hiszen az arról mit sem tudó suus örökösök is megszerzik az örökséget, s az őrültnek sincs szüksége gondnokának beleegyezésére, hogy az örökséget megszerezze, hanem megszerzi közvetlenül a jognál fogva (ipso iure). Néha 4 pedig, bár a suus heres az elhalálozás idejében nem állott az elhunyt hatalma alatt, mégis atyjának suus örökösévé lesz, pl. ha valaki atyja halála után az ellenségtől visszatér, ezt t. i. a visszatérési jog (ius postliminii) teszi. Megfordítva megesik, hogy noha va- 5 laki az elhalálozás idején az örökhagyó családjához tartozott, még sem lesz annak suus örökösévé, pl- ha az atyát már halála után felségárulásban bűnösnek itélik, s ezért emléke is becstelenné vált; ilyennek ugyanis nem lehet suus örököse, hanem a fiscus örököl utána. Ilyenkor azt lehet mondani, hogy jog szerint (ipso iure) 6' suus örökös, de megszűnik ez lenne. Ha fiú- vagy leánygyermek <J és egy másik fiútól való fiú- vagy lányunoka van életben, ezek egyformán jutnak az örökléshez, s a közelebbi fokú nem zárja ki a távolabbiakat, mert méltányos az, hogy az unokák atyjuk helyébe lépjenek. Hasonlóképen, ha fiúgyermektől való fiú vagy lányunoka és fiúunokától való fiú- és leánydédunoka van életben, egyaránt meg kell őket hívni. De mivel azt rendelték, hogy mindkét nembeli unokák és dédunokák atyjok helyébe lépjenek, következetes volt az is, hogy nem fejenként, hanem törzsönként kell az örökséget felosztani úgy. hogy a fiú az örökség felét kapja, és a másik fiúgyermektől való két vagy több unoka a másik felét. Ugyszintén ha mindkét fiútól maradtak hátra unokák, és pedig az egyiktől egy vagy kettő, a másiktól három vagy négy, akkor azt az egy-vagy kettőt az egyik felerész, a három vagy négyet a másik felerész illeti meg. Ha pedig felmerül a kérdés, vajjon valaki suus örökösnek tekin- < tendő-e. akkor azt az időpontot kell tekintetbe venni, mikor bizonyossá

« PreviousContinue »