Page images
PDF
EPUB

10

in solidum transferuntur actiones et secum deliberare debet is. cui restituitur hereditas, an expediat sibi restitui. eadem scilicet interveniunt et si duabus pluribusve rebus deductis praeceptisve restituere hereditatem rogatus sit. sed et si certa summa deducta praeceptave, quae quartam vel etiam maximam partem hereditatis continet, rogatus sit aliquis hereditatem restituere, idem iuris est. quae diximus de eo qui ex asse heres institutus est, eadem transferimus et ad eum qui ex parte heres scriptus est.

Praeterea intestatus quoque moriturus potest rogare eum, ad quem bona sia vel legitimo iuri vel honorario pertinere intellegit. ut hereditatem suam totam partemve eius aut rem aliquam, veluti fundum hominem pecuniam, alicui restituat: cum alioquin legata 11 nisi ex testamento non valeant. Eum quoque, cui aliquid restituitur, potest rogare, ut id rursus alii totum aut pro parte vel etiam aliud 12 aliquid restituat. Et quia prima fideicommissorum cunabula a fide heredum pendent et tam nomen quam substantiam acceperunt et ideo divus Augustus ad necessitatem iuris ea detraxit: nuper et nos eundem principem superare contendentes ex facto, quod Tribonianus vir excelsus quaestor sacri palatii suggessit, constitutionem fecimus, per quam disposuimus: si testator fidei heredis sui commisit, ut vel hereditatem vel speciale fideicemmissum restituat, et neque ex scriptura neque ex quinque testium numero. qui in fideicommissis legitimus esse noscitur, res possit manifestari, sed vel pauciores quam quinque vel nemo penitus testis intervenerit. tune sive pater heredis sive alius quicumque sit. qui fidem elegit heredis et ab eo aliquid restitui voluerit, si heres perfidia tentus adimplere fidem recusat negando rem ita esse subsecutam, si fideicommissarius iusiurandum ei detulerit, cum prius ipse de calumnia iuraverit, necesse eum habere vel iusiurandum subire, quod nihil

meghatározott dolog levonásával vagy előre való lefogásával adja ki, a keresetek ezen senatus consultumnál fogva egészben szállnak át, s a dolog, mely az örökösnél marad, minden örökségi teher nélkül marad az örökösé, mintha csak hagyomány alapján jutott volna hozzá; másik esetben pedig, azaz midőn az örököst arra kérték fel, hogy az örökséget a negyedrész megtartásával adja ki, és ő kiadta, a keresetek megoszlanak, és három negyedrészben átszállnak a hitbizományosra, egy negyedrészben megmaradnak az örökösnél. Sőt még akkor is, ha valakit oly dolognak, mely az örökség legnagyobb részét képezi, levonásával vagy előleges lefogásával kértek fel az örökségnek kiadására, egészben szállnak át a keresetek, és annak, kinek az örökséget kiadja, meg kell fontolnia, vajjon előnyös-e rá nézve ez a kiadatás. Ugyanígy van akkor is, ha két vagy több dolog levonásával vagy előleges lefogásával kértek meg valakit az örökségnek kiadására. Sőt még akkor is áll ez a szabály, ha valakit úgy kértek fel az örökség kiadására, hogy az örökség negyedét vagy legnagyobb részét tartalmazó, meghatározott összeget vonja le, illetve tartsa meg magának. A mit pedig arra nézve mondottunk, a kit az egésznek örökösévé neveztek ki, azokat kiterjesztjük arra is, kit csak egy rész erejéig neveztek ki (osztály-) örökösöknek.

Egyébiránt az is, a ki végrendelet nélkül hal meg, felkérheti 10 azt, a kiről tudja, hogy a ius civile alapján vagy a praetori öröklési rend szerint vagyonát meg fogja kapni, arra, hogy hagyatékát egészben vagy részben, vagy egyes dolgát p. o. valamely telkét, rabszolgáját, pénzösszegét, valakinek adja ki, mig ellenben a hagyományozások csak a végrendeletben érvényesek. Azt is, kinek valamit kiadnak, 11 kérheti, hogy azt ismét más valakinek vagy egészben vagy részben adja ki, vagy hogy más valamit adjon ki. És minthogy a hitbizo- 12 mányok első kezdete az örökösök becsületétől függött, s ettől mind nevüket, mind egész természetüket nyerték, és dicsőült Augustus császár e miatt a jog kényszere alá vonta őket, azért mi is nem régen e fejedelemnél tovább akarván menni, egy eset alkalmából, melyet Tribonianus, a kiváló férfiú, a császári palotának quaestora, előadott constitutiót bocsátottunk ki, melyben elrendeltük, hogy ha a végrendelkező örökösének hitére bízta, hogy akár az egész örökséget akár egyes hitbizományt adjon ki, s ez a tény sem okirattal, sem öt tanúval, ez a szám tudvalevőleg a hitbizományoknál a törvényes szám, be nem bizonyítható, hanem vagy kevesebb mint öt, vagy épen egy tanú sem volt jelen, akkor akár az örökös atyja az, akár bárki más, ki az örökös becsületében bízott, s tőle valaminek kiadását kivánta, ha az örökös becstelenül megtagadja a teljesítést, tagadva, hogy a dolog így történt. s ha a hit

Besnyō Iustinianus institutiói.

11

tale a testatore audivit, vel recusantem ad fideicommissi vel universitatis vel specialis solutionem coartari, ne depereat ultima voluntas testatoris fidei heredis commissa. eadem observari censuimus et si a legatario vel fideicommissario aliquid similiter relictum sit. quodsi is. a quo relictum dicitur, confiteatur quidem aliquid a se relictum esse, sed ad legis subtilitatem decurrat, omnimodo cogendus est solvere.

XXIV.

DE SINGULIS REBUS PER FIDEICOMMISSUM RELICTIS.

Potest autem quis etiam singulas res per fideicommissum relinquere, veluti fundum hominem vestem argentum pecuniam numeratam, et vel ipsum heredem rogare, ut alicui restituat, vel 1 legatarium, quamvis a legatario legari non possit. Potest autem non solum proprias testator res per fideicommisum relinquere, sed et heredis aut legatarii aut fideicommissarii aut cuiuslibet alterius. itaque et legatarius et fideicommissarius non solum de ea re rogari potest, ut eam alicui restituat, quae ei relicta sit, sed etiam de alia, sive ipsius sive aliena sit. hoc solum observandium est, ne plus quisquam rogetur alicui restituere, quam ipse ex testamento ceperit: nam quod amplius est, inutiliter relinquitur. cum autem aliena res per fideicommissum relinquitur, necesse est ei qui rogatus est aut ipsam redimere et praestare aut aestima2 tionem eius solvere. Libertas quoque servo per fideicommissum dar potest, ut heres eum rogetur manumittere vel legatarius vel fideicommissarius. nec interest, utrum de suo proprio servo testator roget, an de eo qui ipsius heredis aut legatarii vel etiam extranei sit. itaque alienus servus redimi et manumitti debet : quod si dominus eum non vendat, si modo nihil ex iudicio eius qui reliquit libertatem percepit, non statim extinguitur fideicommissaria libertas, sed differtur, quia possit tempore procedente, ubicumque occasio redimendi servi fuerit, praestari libertas. qui autem ex causa fideicommissi manumititur, non testatoris fit libertus, etiamsi testatoris servus sit, sed eius qui manumittit at is, qui directo testamento liber esse iubetur, ipsius testatoris fit libertus, qui etiam orcinus appellatur. nec alius ullus directo ex testamento libertatem habere porest, quam qui utroque tempore testatoris fuerit, et quo faceret testamentum

bizományos megkínálja őt ez iránt eskűvel, miután előzetesen ő is esküt tett arra, hogy nem perlekedik konokul, akkor az köteles legyen vagy letenni az esküt arra, hogy erre vonatkozólag semmit sem hallott a végrendelkezőtől, vagy, ha ettől vonakodik, akkor szorítani kell őt az egyetemes vagy részleges hitbizomány megfizetésére, hogy a végrendelkezőnek az örökös hitére bizott végakarata veszendőbe ne menjen. Ugyanennek megtartását rendeltük arra az esetre is, ha a hagyományosnak vagy hitbizományosnak hagyott meg az örökhagyó valami hasonlót. De ha az, a kinek állitólag valaminek kiadását meghagyta ezt beismeri ugyan, hanem jogi szőrszálhasogatások mögé búvik, akkor minden esetre fizetésre szorítandó.

XXIV

HITBIZOMÁNYILAG HAGYOTT EGYES DOLGOK.

Lehet egyes dolgokat is hitbizományilag hagyni, pl. valamely telket, rabszolgát, ruhát, ezüstöt, vert pénzt; és vagy magát az örököst kérjük, hogy valakinek adja ki, vagy a hagyományost, bár hagyományt ennek útján más valakinek hagyni nem lehet. A vég- 1 rendelkező pedig nemcsak saját dolgait hagyhatja a hitbizományban, hanem az örökös-, vagy hagyományos-, vagy hitbizományos-, vagy bárki máséit is. Azért a hagyományost is, a hitbizományost is kérheti, hogy másnak nemcsak oly dolgot adjon ki, a melyet ő neki hagyományozott, hanem mást is, akár az övé, akár másé. Csak azt az egyet kell szem előtt tartani, hogy többnek kiadására ne kérje fel, mint a mennyit ez maga kap a végrendeletből; mert a mi azonfelül van, azt hiába hagyta meg. De ha idegen dolgot hagy hitbizományban, akkor a felkértnek vagy meg kell azt vennie és kiszolgáltatnia, vagy értékét kell megfizetnie. Szabadságot is lehet adományozni rabszol- 2 gának hitbizomány útján, hogy ugyanis az örököst vagy hagyományost vagy hitbizományost felkéri, hogy bocsássa szabadon. És nem tesz különbséget, vajjon a végrendelkező saját rabszolgája érdekében kéri-e, vagy annak érdekében, ki az örökösé vagy hagyományosé, vagy akár idegené. Ezért aztán idegen rabszolgát is ki kell váltani és szabadonbocsátani; de hogyha gazdája el nem adja, föltévén, hogy mitsem kapott annak jóvoltából, ki a szabadonbocsátást meghagyta, akkor nem oldódik fel, mindjárt a hitbizományi felszabadítás hanem elhalasztódik, mivel idő multával alkalom kinálkozhatik a rabszolga kiváltására, és a szabadság megadhatóvá lehet. A kit pedig hitbizomány útján bocsátanak szabadon, nem a végrendelkezőnek lesz szabadosává, még ha a végrendelkező rabszolgája volt is, hanem azé, a ki szabadonbocsátja. De az, a kit a végrendel

et quo moreretur. directo autem libertas tunc dari videtur, cum non ab alio servum manumitti rogat, sed velut ex suo testamento 3 libertatem ei competere vult. Verba autem fideicommissorum haec maxime in usu habeantur: peto, rogo, volo, mando, fidei tuae committo. quae perinde singula firma sunt, atque si omnia in unum congesta essent..

XXV

DE CODICILLIS.

Ante Augusti tempora constat ius codicillorum non fuisse, sed primus Lucius Lentulus, ex cuius persona etiam fideicommissa coeperunt, codicillos introduxit. nam cum decederet in Africa, scripsit codicillos testamento confirmatos, quibus ab Augusto petiit per fideicommissum, ut faceret aliquid et cum divus Augustus voluntatem eius implesset, deinceps reliqui auctoritatem euius secuti fideicommissa praestabant et filia Lentuli legata, quae iure non debebat, solvit. dicitur Augustus convocasse prudentes, inter quos Trebatium quoque, cuius tunc auctoritas maxima erat, et quaesisse, an possit hoc recipi nec absonans a iuris ratione codicillorum usus esset et Trebatium suasisse Augusto, quod diceret utilissimum et necessarium hoc civibus esse propter magnas et longas peregrinationes, quae apud veteres fuissent, ubi, si quis testamentum facere non posset, tamen codicollis posset. post quae tempora cum et Labeo codicillos fecisset, iam nemini dubium erat, quin codicilli iure optimo admitterentur.

1

Non tantum autem testamento facto potest quis codicillos facere, sed et intestatus quis decedens fideicommittere codicillis potest. sed cum ante testamentum factum codicilli facti erant, Papinianus ait non aliter vires habere, quam si speciali postea voluntate confirmentur. sed divi Severus et Antoninus rescripserunt ex his codicillis qui testamentum praecedunt posse fideicommissum peti, si appareat eum, qui postea testamentum fecerat, a voluntate quam coeicillis

« PreviousContinue »