Page images
PDF
EPUB

született, még ha az atyja rabszolga is. ép oly született szabad. mint az, a ki szabad anyától és ismeretlen apától született. mert házasságon kivül fogantatott. Még az is elég, hogy az anya szabad volt a szülés idején, bár mint szolganő esett is teherbe. Sőt megforditva is. ha mint szabad nő esett teherbe és később szolganővé lesz és úgy szül, a szabály az, hogy az ujszülött szabadnak született, mert nem járja, hogy az anya szerencsétlensége annak ártson, ki még az anyaméhben van. Ebből aztán az a kérdés merült fel, hogy ha egy viselős rabszolganő szabadon bocsáttatott, aztán ismét rabszolganővé sülyedvén, szült, szülöttje szabad-e vagy szolga? Marcellus úgy vélekedik, hogy szülöttje szabad: mert elegendő arra nézve, ki az anyaméhben van, hogy az anya akárcsak a közbülső időben is szabad volt, és ez igaz is. Ha valaki szabadnak szüle- 1 tett, nem árt neki, ha szolgaságban volt és aztán szabadon bocsáttatott: mert igen sok constitutio állapítja meg. hogy a szabadonbocsátás a szabadon születettnek nem árt.

V.

A SZABADOSOK (FELSZABADULTAK).

Szabadosok azok, a kiket jogszerű szolgaságból bocsátottak szabadon. A szabadonbocsátás (manumissio) a szabadság megadása: mert a míg valaki szolgaságban van. addig a manus és potestas alatt áll, a szabadonbocsátott pedig a potestas alól felszabadul. Ez az intézmény a ius gentiumból vette eredetét: mert a ius naturale szerint mindenki szabadnak születik, így ismeretlen lévén a rabszolgaság, ismeretlen volt a szabadonbocsátás is; de miután a ius gentium alapján divatba jött a rabszolgaság, bekövetkezett a szabadonbocsátás jótéteménye is. És míg egy közös néven mindnyájunkat embereknek hivnak, a ius gentium szerint az embereknek három faja lépett életbe: a szabadok, ezekkel ellentétben a rabszolgák, és barmadik fajul a szabadosok, kik megszüntek rabszolgák lenni. A sza- 1 badonbocsátás sokféleképen mehet végbe: még pedig a szent constitutiók szerint a felszentelt egyházakban, vesszővel (per vindictam), barátok közt, levél útján, végrendeletben, vagy bármilyen más végakarat-nyilvánítással. De még sok másféleképen nyerhet a szolga szabadságot, a mely módokat vagy a régi vagy pedig a mi constitutióink léptettek életbe. Már pedig mindig szokásban volt, hogy az úr szol- 2 gáját szabadon bocsátotta, olyanynyira, hogy még útközben is szabadon bocsátotta, p. o. ha a praetor, vagy a proconsul, vagy a praeses a fürdőbe. vagy a szinházba sétált.

3

Libertinorum autem status tripertitus antea fuerat: nam qui manumittebantur, modo maiorem et iustam libertatem consequeins commerci bantur et fiebant cives Romani, modo minorem et Latini ex lege Iunia Norbana fiebant, modo inferiorem et fiebant ex lege Aelia Sentia dediticiorum numero. sed dediticiorum quidem pessima condicio iam ex multis temporibus in desuetudinem abiit, Latinorum vero nomen non frequentabatur: ideoque nostra pietas, omnia augere et in meliorem statum reducere desiderans in duabus constitutionibus hoc emendavit et in pristinum statum reduxit. quia et a primis urbis Romae cunabulis una atque simplex libertas competebat, id est eadem, quam habebat manumissor, nisi quod scilicet libertinus fit qui manumittitur, licet manumissor ingenuus sit. et dediticios quidem per constitutionem expulimus, quam promulgavimus inter nostras decisiones, per quas suggerente nobis Triboniano viro excelso quaestore antiqui iuris altercationes placavimus: Latinos autem Iunianos et omnem quae circa eos fuerit observantiam alia constitutione per eiusdem quaestoris suggestionem correximus, quae inter imperiales radiat sanctiones, et omnes libertos nullo nec aetatis manumissi nec dominii manumissoris nec in manumissionis modo discrimine habito, sicuti antea observabatur, civitate Romana donavimus: multis additis modis, per quos possit libertas servis cum civitate Romana, quae sola in praesenti est, praestari.

VI.

QUI EX QUIBUS CAUSIS MANUMITTERE NON POSSUNT.

Non tamen cuicumque volenti manumittere licet. nam is qui in fraudem creditorum manumittit nihil agit, quia lex Aelia Sentia 1 imped it libertatem. Licet autem domino, qui solvendo non est, testamento servum suum cum libertate heredem instituere, ut fiat liber heresque ei solus et necessarius, si modo nemo alius ex eo testamento heres extiterit, aut quia nemo heres scriptus sit, aut quia is qui scriptus est qualibet ex causa heres non extiterit. idque eadem lege Aelia Sentia provisum est et recte: valde enim prospiciendum erat, ut egentes homines, quibus alius heres extaturus non esset, vel servum suum necessarium heredem habeant,

Azelőtt a szabadosok állása háromféle volt: mert a szabadon- 3 bocsátottak majd nagyobb és jogszerű szabadságot nyertek, és római polgárokká lettek, majd kisebbet és a lex Junia Norbana szerint latinusokká, majd csak legalsófokú szabadságot nyertek és a lex Aelia Sentia alapján deditiusokká lettek. De a sanyarú helyzetű deditiusok rendje már régóta megszünt létezni, s a latin jog is csak ritkán fordul elő. Ezért a mi mindent növelni és jobb állapotba hozni vágyó jóindulatunk két constitutióban ezt megváltoztatta és régibb állapotába vitte vissza, mert Róma városának legrégibb idejében is csak egy egységes szabadság volt, t. i. az, a mely a szabadonbocsátónak volt, eltekintve természetesen attól, hogy a szabadonbocsátott szabadossá lett, míg a szabadonbocsátó szabad születésű. A deditiusokat azzal a constitutiónkkal szüntettük meg, melyet közzétettünk döntvényeinkben, a melyekben a kitünő férfiúnak. quaestorunknak, Tribonianusnak közremüködésével a régi jogból fenmaradt vitakérdéseket megoldottuk. A Junianus szerinti latinokat pedig és minden rájuk vonatkozó szokást ugyanazon quaestorunk segélyével rendeztük egy más constitutiónkban, a mely a császári sanctiók közt tündöklik. És az összes szabadosokat, tekintet nélkül, a mint régen figyelembe vették, a szabadonbocsátott korára, vagy a szabadonbocsátó tulajdonjogának minőségére, vagy a szabadonbocsátás módjára, a római polgársággal ajándékoztuk meg: azonfelül még sok módot nyujtottunk, melyekkel a szolgáknak a szabadságot és az ezzel karöltve járó római polgárságot, mely most már egyedül áll. meg lehet adni.

VI.

KIK ÉS MELY OKOKBÓL NEM BOCSÁTHATNAK SZABADON?

De nem mindenki, a ki akar, bocsáthat szabadon. Mert az, ki a hitelező kijátszására bocsát szabadon, semmit sem ér el vele. minthogy a lex Aelia Sentia ily esetben a szabadságot nem ismeri el. Szabad mindazonáltal oly gazdának, ki hitelezőinek fizetni 1 nem tud, rabszolgáját a végrendeletben a szabadság megadásával örökösévé kinevezni, úgy, hogy szabaddá s egyszersmind egyetlen s szükségképeni örökösévé legyen, hacsak más valaki nem jelentkezik ugyanazon végrendeletnél fogva örökösnek, akár azért nem, mivel más egyáltalában nincs örökössé kinevezve, akár pedig azért nem. mivel az, ki kineveztetett, valamely okból nem lett örökössé. Ezt pedig ugyanazon lex Aelia Sentia rendeli, s igazságosan: mert gondoskodni kellett arról, hogy a vagyontalanoknak, kiknek örökösévé más valaki úgy se lenne, vagy rabszolgájuk legyen szükségképeni Besnyő: Iustinianus institutiói.

2

qui satisfacturus esset creditoribus, aut hoc eo non faciente creditores res hereditarias servi nomine vendant, ne iniuria defunctus 2 afficiatur. Idemque iuris est et si sine libertate servus heres institutus est. quod nostra constitutio non solum in domino, qui solvendo non est, sed generaliter constituit nova humanitatis ratione, ut ex ipsa scriptura institutionis etiam libertas ei competere videatur, cum non est verisimile eum, quem heredem sibi elegit, si praetermiserit libertatis dationem, servum remanere voluisse et 3 neminem sibi heredem fore. In fraudem autem creditorum manumittere videtur, qui vel iam eo tempore quo manumittit solvendo non est, vel qui datis libertatibus desiturus est solvendo esse. praevaluisse tamen videtur, nisi animum quoque fraudandi manumissor habuit, non impediri libertatem, quamvis bona eius creditoribus non sufficiant: saepe enim de facultatibus suis amplius quam in his est sperant homines. itaque tunc intellegimus impediri libertatem, cum utroque modo fraudantur creditores, id est et consilio manumittentis et ipsa re, eo quod bona non suffectura sunt creditoribus.

4

5

Eadem lege Aelia Sentia domino minori annis viginti non aliter manumittere permittitur, quam si vindicta apud consilium iusta causa manumissionis adprobata fuerint manumissi. Iustae autem manumissionis causae sunt, veluti si quis patrem aut matrem aut filium filiamve aut fratrem sororemve naturales aut paedagogum nutricem educatorem aut alumnum alumnamve aut collactaneum manumittat, aut servum procuratoris habendi gratia, aut ancillam matrimonii causa, dum tamen intra sex menses uxor ducatur, nisi iusta causa impediat, et qui manumittitur procuratoris habendi 6 gratia ne minor septem et decem annis manumittatur. Semel autem causa adprobata, sive vera sive falsa sit, non retractatur.

7

Cum ergo certus modus manumittendi minoribus viginti annis dominis per legem Aeliam Sentiam constitutus sit, eveniebat, ut, qui quattuordecim annos aetatis expleverit, licet testamentum facere possit et in eo heredem sibi instituere legataque relinquere possit, tamen, si adhuc minor sit annis viginti, libertatem servo dare non poterat. quod non erat ferendum, si is, cui totorum bono

örökösük, ki aztán hitelezőiket kielégiteni tartozik, vagy, hogyha ezt nem tenné, a hitelezők a hagyatéki javakat a szolga nevében adhassák el, hogy az elhúnytat becstelenség ne érje. Ugyanezt ren- 2 deli a jog akkor is, ha a rabszolga szabadság nélkül van örökössé kinevezve. Ezt egy constitutiónk nemcsak arra az esetre, ha valamely gazda hitelezőit kielégiteni nem birja, hanem új humanitási indokból általánosságban rendelte el, hogy már maga az irásbeli örökössé való kinevezés alapján megnyerje a szabadságot, mert nem valószinü, hogy azt, kit örököseül kiszemelt, még ha a szabadonbocsátást elmulasztotta is, is, rabszolgának akarta tovább is meghagyni, és így azt akarta volna, hogy senki se legyen örököse. Hitelezőinek csalárd kijátszására pedig, arról mondjuk, hogy szaba- 3 don bocsát, ki vagy már a szabadonbocsátás idejében nem tudta hitelezőit kielégiteni, vagy pedig a szabadonbocsátások folytán lesz fizetésképtelenné. De úgy látszik, azon vélemény lett uralkodóvá, hogy, hacsak a szabadonbocsátónak csalárd szándéka nem volt, mi sem állja útját a szabadságnak, habár javai a hitelezők kielégítésére elégtelenek is: mert gyakran többre becsüli az ember a maga vagyonát, mint a mennyi tényleg. Látjuk tehát, hogy a szabadenbocsátás csak akkor hatálytalan, ha a hitelezők kijátszására mindkét körülmény fenforog: úgy a szabadonbocsátónak rossz szándéka, mint pedig az a tény is, hogy e miatt a vagyon a hitelezők kielégitésére nem elegendő.

Ugyanaz a lex Aelia Sentia húsz évnél fiatalabb gazdának 4 csak akkor engedi meg a szabadonbocsátást, ha az per vindictam, a tanács előtt, a szabadonbocsátás jogczímének helybenhagyása után megy végbe. Jogczímei pedig a szabadonbocsátásnak 5 pl. ezek: ha valaki édes atyját vagy anyját, fiát vagy leányát, fivérét vagy növérét, vagy tanitóját, dajkáját, nevelőjét, nevelt fiát vagy leányát, vagy tejtestvérét akarja szabadonbocsátani, vagy rabszolgáját azért, hogy ügyvivője legyen, vagy rabszolganőjét azért, hogy nőül vegye, csakhogy aztán a házasság hat hó alatt valóban megköttessék, feltéve, hogy jogos akadály nem állja útját, s csakhogy az, ki azon czélból bocsáttatik szabadon, hogy ügyvivő lehessen, ne legyen tizenhét évnél fiatalabb. Ha pedig a jogczím egyszer helybenhagya- 6 tott, akár igaz, akár hamis, többé visszavonni nem lehet.

Minthogy tehát a lex Aelia Sentia a húsz évnél fiatalabb gaz- 7 dáknak a szabadonbocsátásra bizonyos módot szabott meg, az az eset fordúlt elő, hogy az, a ki tizennegyedik életévét betöltötte, bár végrendeletet készíthetett, abban magának örököst kinevezhetett és hagyományokat rendelhetett, mégis, ha húsz évnél fiatalabb volt, rabszolgájának a szabadságot nem adhatta meg. Ez nem

« PreviousContinue »