Page images
PDF
EPUB

XXIII.

A HITBIZOMÁNYI ÖRÖKSÉGEK.

Áttértünk most a hitbizományokra. Először is szóljunk a hitbizományi örökségekről.

Tudnunk kell e szerint, hogy a legrégibb időkben minden hitbizomány hatálytalan volt, mert senki sem volt akarata ellenére arra kényszeríthető, hogy azt szolgáltassa, mire felkérték; ha ugyanis olyanoknak akartak valamit juttatni, kiknek örökséget vagy hagyományt nem lehetett hagyni, akkor ezt becsületére, hitére bízták azoknak, kik a végrendeletből szerezhettek; s azért nevezik hitbizományoknak, mert nem alapultak semmi jogi kötelezettségen, hanem csupán azoknak becsületérzésén, kiket erre megkértek. Később először dicsőült Augustus császár több ízben egyes személyek kedvéért, vagy mivel állítólag valakit saját üdvére megkértek, vagy többeknek rendkivül nagy becstelensége miatt megparancsolta a consuloknak, hogy jováhagyásukkal lépjenek közbe. Minthogy ez igazságosnak mutakozott, és népszerű volt, lassanként állandó joggyakorlattá vált; s annyira ment ez a kedvezmény, hogy nemsokára külön praetort is választottak, a ki a hitbizományok ügyében itélkezzék, s a kit hitbizományinak neveztek.

Mindenek előtt tudnunk kell azt, hogy valakit a végrende- 2 letben jogérvényesen ki kell nevezni örökössé, és ennek hitére kell bízni, hogy ezt az örökséget másnak kiadja; mert különben hatálytalan az a végrendelet, melyben senkit sem neveztek ki örökösnek. Ha tehát valaki így ír: Lucius Titius legyen örökösöm,“ akkor hozzá teheti: „kérlek téged Lucius Titius, hogy, mihelyt csak örökségemet elfogadhatod, ezt Gaius Seiusnak add ki, szolgáltasd ki." Kérheti azonban bárki örökösét csak egy rész kiadására is, és szabad föltétlenül, vagy föltétel alatt is hagyni a hitbizományt, vagy bizonyos naptól való hatálylyal.

De az örökségnek kiadása után is tovább örökös marad az, 3 a ki kiadta, azt pedig, a ki az örökséget megkapja, néha örökösnek, néha hagyományosnak tekintik. Nero idejében, Trebellius Maximus 4 és Annaeus Seneca consulsága alatt, senatus consultumot hoztak, mely azt rendeli, hogy, ha valakinek az örökség hitbizomány folytán kiadandó, minden keresetet, mely a ius civile szerint az örököst vagy ő ellene mást megillet, annak és az ellen adják, kinek a hitbizomány folytán az örökséget kiszolgáltatták. E senatus consultum után a praetor kiterjesztett kereseteket (actiones utiles) kezdett adni annak és az ellen, a ki az örökséget megkapta, mintegy mint örökösnek és örökös ellen. De mivel a kinevezett örökösök, ha az örök- 5

Vespasiani Augusti temporibus Pegaso et Pusione consulibus senatus censuit, ut ei, qui rogatus esset hereditatem restituere, perinde liceret quartam partem retinere, atque lege Falcidia ex legatis retinere conceditur. ex singulis quoque rebus, quae per fideicommissum relinquuntur, eadem retentio permissa est. post quod senatus consultum ipse heres onera hereditaria sustinebat: ille autem, qui ex fideicommisso recepit partem hereditatis, legatarii partiarii loco erat, id est eius legatarii. cui pars bonorum legabatur. quae species legati partitio vocabatur, quia cum herede legatarius partiebatur hereditatem. unde quae solebant stipulationes inter heredem et partiarium legatarium interponi. eaedem interponebantur inter eum, qui ex fideicommisso recepit hereditatem, et heredem, id est ut et lucrum et 6 damnum hereditarium pro rata parte inter eos commune sit. Ergo si quidem non plus quam dodrantem hereditatis scriptus heres rogatus sit restituere, tunc ex Trebelliano senatus consulto restituebatur hereditas et in utrumque actiones hereditariae pro rata parte dabantur: in heredem quidem iure civili. in eum vero qui recipiebat hereditatem ex senatus consulto Trebelliano tamquam in heredem. at si plus quam dodrantem vel etiam totam hereditatem restituere rogatus sit. locus erat Pegasiano senatus consulto. et heres, qui semel adierit hereditatem, si modo sua voluntate adierit. sive retinuerit quartam partem sive noluerit retinere, ipse universa onera hereditaria sustinebat. sed quarta quidem retenta quasi partis et pro parte stipulationes interponebantur tamquam inter partiarium legatarium et heredem si vero totam hereditatem restituerit, emptae et venditae hereditatis stipulationis interponebantur. sed si recuset scriptus heres adire hereditatem ob id, quod dicat eam sibi suspectam esse quasi damnosam, cavetur Pegasiano senatus consulto, ut desiderante eo, cui restituere rogatus est, iussu praetoris adeat et restituat hereditatem perindeque ei et in eum qui recipit hereditatem actiones dentur, acsi iuris est ex Trebelliano senatus consulto quo casu nullis stipulationibus opus est. quia simul et huic qui restituit securitas datur et actiones hereditariae

ségnek vagy egészben, vagy részben való kiadására kérték el őket, semmi vagy csekély előnyért az örökség elfogadását többnyire megtagadták, s e miatt a hitbizományok is elenyésztek, később, Vespasiauus Augustus császár idejében Pegasus és Pusio consulsága alatt a senatus azt határozta, hogy az is, kit az örökség kiadására felkértek, visszatarthat egy negyedrészt, miként a lex Falcidia szerint szabad volt ezt a negyedet a hagyományokból lefogni. Szintúgy meg van engedve ez a levonás egyes dolgoknál is melyeket hitbizomány alakjában hagyományoztak. E senatus consultum értelmében maga az örökös vette át az örökségi terheket; az pedig, a ki hitbizomány alapján az örökség egy részét kapta, osztály(vagy részesedő) hagyományos számba ment, azaz olyan hagyományos számba, kinek a hagyaték egy részét hagyományozták. A hagyománynak ezt a nemét osztálynak (részesedésnek) nevezték mivel a hagyományos az örökössel az örökségben osztozkodott (részesedett). Ezért azokat a stipulatiókat, a melyeket az örökös és osztályhagyományos egymás közt kötni szoktak, az örökséget hitbizomány alakjában kapó személy és az örökös is megkötik egymással, t. i. az iránt, hogy az örökségből a nyereség és a veszteség arányos részben közös legyen. Ha tehát a kinevezett örököst az örökségnek nem több, mint három negyedrészének kiadására kérték fel, akkor az örökséget a senatus consultum Trebellianum szerint adta ki, s az örökségi kereseteket is arányos részekben mindkettő ellen megadták, még pedig maga az örökös ellen a ius civile szerint, az ellen pedig, a ki az örökséget megkapta, a senatus consultum Trebellianum alapján, úgy mintha örökös volna. De ha több mint a három negyedrésznek vagy épen az egész örökségnek kiadására kértek fel, akkor a senatus consultum Pegasianum nyert alkalmazást, és az örökös, ki az örökséget már egyszer elfogadta, hacsak önként fogadta el, akár lefogta a negyedrészt, akár nem akarta lefogni, egyedül viselte az összes hagyatéki terheket. De ha a negyedrészt visszatartotta, akkor stipulatiókat kötöttek az osztályrész iránt (stipulatio partis et pro parte), miként az osztályhagyományos és az örökös közt; ha pedig az egész örökséget kiadta, akkor a vett és eladott örökség stipulatióját (stipulatio hereditatis emptae et venditae) kötötték. Ha azonban a kinevezett örökös vonakodott az örökséget elfogadni, azt állítván, hogy azt ő magára nézve hátrányosnak gondolja, akkor a senatus consultum Pegasianum azt rendelte, hogy, ha az, a kinek az örökséget hitbizomány alakjában meg kellett volna kapnia, úgy kivánja, a praetor parancsára az örökséget el kell fogadnia ski kell adnia, de azután annak és az ellen adják meg a kereseteket, a ki az örökséget meg kapta, teljesen

6

ei et in eum transferuntur qui recipit hereditatem, utroque senatus 7 consulto in hac specie concurrente. Sed quia stipulationes ex senatus consulto Pegasiano descendentes et ipsi antiquitati displicuerunt et quibusdam casibus captiosas eas homo excelsi ingenii Papinianus appellat et nobis in legibus magis simplicitas quam difficultas placet, ideo omnibus nobis suggestis tam similitudinibus quam differentiis utriusque senatus consulti placuit exploso senatus consulto Pegasiano. quod postea supervenit, omnem auctoritatem Trebelliano senatus consulto praestare, ut ex eo fideicommissariae hereditates restituantur, sive habeat heres ex voluntate testatoris quartam sive plus sive minus sive penitus nihil, ut tunc, quando vel nihil vel minus quarta apud eum remaneat, liceat ei vel quartam vel quod deest ex nostra auctoritate retinere vel repetere solutum, quasi ex Trebelliano senatus consulto pro rata portione actionibus tam in heredem quam in fideicommissarium competentibus. si vero totam hereditatem sponte restituerit, omnes hereditariae actiones fideicommissario et adversus eum competunt. sed etiam id, quod praecipuum Pegasiani senatus consulti fuerat, ut, quando recusabat heres scriptus sibi datam hereditatem adire, necessitas ei imponeretur totam hereditatem volenti fideicommissario restituere et omnes ad eum et contra eum transire actiones, et hoc transposuimus ad senatus consultum Trebellianum, ut ex hoc solo et necessitas heredi imponatur, si ipso nolente adire fideicommissarius desiderat restitui sibi hereditatem, nullo nec damno nec commodo apud heredem manente. 8 Nihil autem interest, utrum aliquis ex asse heres institutus aut totam hereditatem aut pro parte restituere rogatur, an ex parte heres institutus aut totam partem aut partis partem restituere rogatur: nam et hoc casu eadem observari praecipimus, quae in 9 totius hereditatis restitutione diximus. Si quis una aliqua re deducta sive praecepta, quae quartam continet, veluti fundo vel alia re rogatus sit restituere hereditatem, simili modo ex Trebelliano senatus consulto restitutio fiat, perinde ac si quarta parte retenta rogatus esset reliquam hereditatem restituere. sed illud interest, quod altero causa, id est cum deducta sive praecepta aliqua re restituitur hereditas, in solidum ex eo senatus consulto actiones transferuntur et res quae remanet apud heredem sine ullo onere hereditario apud eum manet quasi ex legato ei adquisita, altero vero casu, id est cum quarta parte retenta rogatus est heres restituere hereditatem et restituit, scindantur actiones et pro dodrante quidem transferantur ad fideicommissarium, pro quadrante remaneant apud heredem. quin etiam licet in una re, qua deducta aut praecepta restituere aliquis hereditatem rogatus est, maxima pars hereditatis contineatur, aeque

a senatus consultum Trebellianum szabálya értelmében; ez esetben semmi stipulatióra sincs szükség, mivel az, a ki kiadta az örökséget, biztonságot nyer, és egyúttal az örökségi keresetek arra és az ellen szállnak át, a ki az örökséget megkapta, mindkét senatus consultum e részben megegyezvén. De mivel a senatus consultum Pegasianum 7 alapján kötött stipulatiók már régebben sem igen tetszettek s a kiváló szellemű férfiú. Papinianus. némely esetekben csapdáknak mondja őket, és nekünk a törvényekben az egyszerűség jobban tetszik, mint a nehézkesség, azért mindkét senatus consultum összes megegyezéseinek és eltéréseinek megfontolása után azt rendeltük. hogy eltörlésével a senatus consultum Pegasianumnak, mely későbben keletkezett, csak a senatus consultum Trebellianumnak legyen hatálya: úgy, hogy e szerint adandók ki a hitbizományi örökségek. akár negyedrésze van az örökösnek a végrendelkező akaratából. akár többje, akár kevesebbje, akár épen semmije se, úgy, hogy akkor, ha neki semmije. vagy negyedrésznél kevesebbje marad. a mi engedélyünk alapján lefoghatja a negyedrészt, vagy azt, mi ebből még hiányzik, vagy ha kifizette., viszszakövetelheti: mintegy a senatus consultum Trebellianumnak megfelelőleg: a keresetek pedig az osztályrészek arányában. úgy az örökös, mint a hitbizományos ellen helyt nyernek. Ha pedig az egész örökséget, önkényt kiadja, akkor minden örökségi kereset a hitbizományos javára és ellen szóljon. De azt is, a mi a senatus consultum Pegasianum fénypontja volt, hogy, ha a kinevezett örökös a neki felkinált örökséget visszautasította, az a kötelezettség hárult reá, hogy a hitbizományos akaratára az egész örökséget neki kiadja, s hogy aztán minden keresetet rája és ellene átruházzon. átvittük a senatus consultum Trebellianumhoz, úgy, hogy csak egyedül ebből háramlik az örökösre a fenti kötelezettség, és, ha önmaga elfogadni nem akarja. a hitbizományos pedig kéri az örökség kiadását, se kár, se haszon ne érje az örököst. Nem okoz azonban különbséget, vajjon az egyedüli 8 örököst kérték-e fel. hogy az örökséget egészben vagy részben kiadja, vagy pedig az osztályos részörököst, hogy egész osztályrészét vagy felét kiadja, mert rendeletünk szerint ez esetben is ugyanazt kell szem előtt tartani, a mit az egész örökség kiadásáról mondottunk. Ha valakit felkértek, hogy valamely meghatározott dolog- 9 nak, melyben a negyed benfoglaltatik, p. o. valamely teleknek, vagy más valaminek, levonásával, vagy előleges lefogásával valamely örökséget adjon ki, akkor a senatus consultum Trebellianum alapján a kiadás hasonlóképen úgy történjen, mintha a negyedrész megtartásával kérték volna fel az örökség többi részének kiadására. De fenforog itt az a különbség, hogy az első esetben, azaz mikor az örökséget valamely

« PreviousContinue »