Page images
PDF
EPUB

legatis constituimus vel in dando vel in adimendo vel in transferendo: exceptis his videlicet, quae impossibilia sunt vel legibus interdicta aut alias probrosa: huiusmodi enim testatorum dispositiones valere secta temporum meorum non patitur.

[ocr errors][merged small]

Ademptio legatorum, sive eodem testamento adimantur sive codicillis, firma est, sive contrariis verbis fiat ademptio, veluti si,

quod ita quis legaverit 'do lego', ita adimatur 'non do non lego', sive 1 non contrariis, id est aliis quibuscumque verbis. Transferri quoque

legatum ab alio ad alium potest, veluti si quis ita dixerit’: hominem Stichum, quem Titio legavi, Seio do lego', sive in eodem testamento sive in codicillis hoc fecerit: quo casu simul Titio adimi videtur et Seio dari.

XXII

DE LEGE FALCIDIA.

Superest, ut de lege Falcidia dispiciamus, qua modus novissime legatis impositus est. cum enim olim lege duodecim tabularum libera erat legandi potestas, ut liceret vel totum patrimonium legatis erogare (quippe ea lege ita cautum esset: 'uti legassit suae rei, ita ius esto'): visum est hanc legandi licentiam coartare, idque ipsorum testatorum gratia provisum est ob id, quod plerumque intestati moriebantur, recusantibus scriptis heredibus pro nullo aut minimo lucro hereditates adire. et cum super hoc tam lex Furia quam lex Voconia latae sunt, quarum neutra sufficiens ad rei consummationem videbatur: novissime lata est lex Falcidia, qua cavetur, ne plus legare liceai, quam dodrantem totorum bonorum, id est ut, sive unus heres institutus esset sive plures, apud eum eosve pars quarta rendeltük, hogy általában mindaz, a mit hagyományoznak, noha büntetésül adták vagy vették el vagy ruházták át másokra, miben se különbözzék más hagyományoktól, sem az adásban, sem az elvételben, sem az átruházásban; természetesen kivévén azokat, a mik lehetetlenek, vagy a miket törvények tiltanak, vagy másképen hibásak; mert hogy az örökhagyó ilynemü rendelkezései érvényesek legyenek, azt korom szelleme nem engedi.

XXI.
A HAGYOMÁNYOK VISSZAVONÁSA ÉS ÁTRUHÁZÁSA.

A hagyományok visszavonása, akár ugyanazon végrendeletben vonják őket vissza, akár fiókvégrendeletben, érvényes, akár ellenmondó szavakkal történik a visszavonás, például ha valaki e szavakkal hagyományoz: „Adom, hagyományozom“, és így vonja vissza: „Nem adom, nem hagyományozom“, akár nem ellenmondó, az az más szavakkal. Valamely hagyományt egyik személyről 1 a másikra is lehet átruházni, pl, ha valaki így intézkedik: „Stichus rabszolgát, kit Titiusnak hagyományoztam, Seiusnak adom, hagyományozom,“ akár ugyanazon végrendeletben, akár fiók végrendeletben tette ezt; ez esetben az oly hatályú, hogy Titiustól elvette és egyszersmind Seiusnak adta.

XXII.

A LEX FALCIDIA.

Hátra van még, hogy a lex Falcidiáról szóljunk, mely a hagyományokat újabban korlátozás alá vonta. Mert azelött ugyanis a tizenkéttábiás törvény szerint korlátlan szabadsággal lehetett hagyományozni, úgy hogy akár az egész vagyont is szabad volt hagyományokkal kimeríteni, (mert hiszen a törvény úgy indézkedett: „miként (valaki) vagyonával endelkezett. akként legyen a jog“), s ezért jónak látták ezt a hagyományozási szabadságot megszorítani; és ez magoknak a végrendelkezőknek érdekében történt, mert többnyire végrendelkezetlenül haltak meg, mivel a kinevezett örökös semmi vagy csekély előny mellett az örökség elfogadását megtagadta. És miután ez iránt úgy a lex Furiát, mint a lex Voconiát meghozták, melyek közül azonban ennek megszüntetésére egyik sem látszott kielégitőnek, végül a lex Falcidia lépett életbe, a mely azt rendeli, hogy nem szabad többet, mint az egész hagyaték háromnegyedrészét hagyományozni, azaz, hogy akár egy, akár több örökös van kinevezve, neki illetve nekik egynegyedrész

1 remaneret. Et cum quaesitum esset, duobus heredibus institutis,

veluti Titio et Seio, si Titii pars aut tota exhausta sit legatis, quae nominatim ab eo data sunt, aut supra modum onerata. a Seio vero aut nulla relicta sint legata, aut quae partem eius dumtaxat in partem dimidiam minuunt, an, quia is quartam partem totius hereditatis aut amplius habet, Titio nihil ex legatis, quae ab eo relicta sunt, retinere liceret: placuit licere, retinere: ut quartam partem suae

partis salvam habeat: etenim in singulis heredibus ratio legis 2 Falcidiae ponenda est. Quantitas autem patrimonii, ad quam ratio

legis Falcidiae redigitur, mortis tempore spectatur. itaque si verbi gratia is, qui centum aureorum patrimonium habebat, centum aureos legaverit. nihil legatariis prodest, si ante aditam hereditatem per servos hereditarios aut ex partu ancillarum hereditariarum aut ex fetu pecorum tantum accesserit hereditati, ut centum aureis legatorum nomine erogatis heres quartam partem hereditatis habi. turus sit, sed necesse est, ut nihilo minus quarta pars legatis detrahatur. ex diverso si septuaginta quinque legaverit et ante aditam hereditatem in tantum decreverint bona incendiis forte aut naufragiis aut morte servorum, ut non amplius quam septuaginta quinque aureorum substantia vel etiam minus relinquatur, solida legata debentur. nec ea res damnosa est heredi, cui liberum est non adire

hereditatem: que res efficit, ut necesse sit legatariis. ne destituto 3 testamento nihil consequantur, cum herede in portione pacisci. Cum

autem ratio legis Falcidiae ponitur, ante deducitur aes alienum, item funeris impensa et pretia servorum manumissorum, tunc deinde in reliquo ita ratio habetur, ut ex eo quarta pars apud heredes remaneat, tres vero partes inter legatarios distribuantur, pro rata scilicet portione eius, quod cuique eorum legatum fuerit. itaque si fingamus quadringentos aureos legatos esse et patrimonii quantitatem, ex qua legata erogari oportet, quadringentorum esse, quarta pars singulis legatariis detrahi debet. quodsi trecentos quinquaginta legatos fingamus, octava debet detrahi. quodsi quingentos legaverit, initio quinta, deinde quarta detrahi debet: ante enim detrahendum est, quod extra bonorum quantitatem est, deinde quod ex bonis apud heredem remanere oportet.

maradjon. És mivel felmerült a kérdés, vajjon, ha az örökhagyó két 1 örököst nevezett ki, p. 0. Titiust és Seiust, és Titius részét kimerítette vagy túlterhelte oly hagyományokkal, melyeket -- név szerint jelölvén meg őt --- neki kell szolgáltatnia, a Seiust megillető részre pedig épen nem, vagy csak oly hagyományokat tett, melyek ennek osztályrészét csak feléig csökkentették, - mert így az örökségnek negyedrésze, vagy még több is neki jut. vajjon nem szabad-e Titiusnak azon hagyományokból, melyeket ráróttak, valamit levonnia ? A döntés az, hogy annyit szabad levonnia, hogy osztályrésze egynegyedét hiánytalanul megtarthassa: mert a lex Falcidia intézkedése minden egyes örökösre vonatkozik. A vagyontömeg nagysága, mely 2 a lex Falcidia alapján történő kiszámításnál tekintetoe jön, az a mely az elhalálozás idején van meg. Ha tehát p. 0. az. kinek száz arany értékű vagyona van, száz aranyat hagyományoz, mitsem használ a hagyományosoknak, ha az örökség elfogadása előtt örökségi rabszolgák munkája, vagy örökségi rabszolganők szülése, vagy a marha kölykezése folytán az örökség annyira növekedik, hogy, ha száz aranyat ki is adna hagyományokra, az örökösnek mégis az örökség negyedrésze jutna, hanem le kell mindamellett vonni a hagyományokból egy negyedet. Ellenben ha valaki hetvenötöt hagyományozott, és az örökség elfogadása előtt vagyona annyira kevesbedik véletlen tüzvész. vagy hajótörés, vagy rabszolgáinak elhalálozása folytán, hogy csak hetvenőt arany értékű. vagy még kisebb vagyontömeg marad, a hagyományok mégis teljesen kiszolgáltatandók. Ez a körülmény egyébiránt nem is hátrányos az örökösre, hiszen szabadságában áll az örökséget el nem fogadni, és csak azt eredményezi, hogy a hagyományosokra nézve szükségessé teszi, hogy az örökössel bizonyos hányadban kiegyezzenek, nehogy a végrendelet elhagyása miatt semmit se kapjanak. Mikor pedig a lex Falcidiát 3 alkalmazni akarják, előbb le kell vonni az adósságokat, továbbá a temetkezési költségeket és a szabadonbocsátott rabszolgák értékét; azután a maradékot akként számítják, hogy abból egy negyedrész az örökösnek maradjon. három negyedrész pedig a hagyományosok közt osztassék fel azon részek aránya szerint, a melyeket mindegyik hagyományul kapott. Ha tehát felteszszük, hogy négyszáz aranyat jelöltek ki hagyományokra, s a hagyaték nagysága, melyből a hagyományokat ki kell fizetni, négyszázra rúg, akkor az egyes hagyományosok részéből egy negyed részt le kell vonni. Ha a hagyományokat háromszázötvenre teszszük, akkor egy nyolczadrészt kell levonni. Ha ötszáz a hagyomány, akkor előbb egy ötöd részt, s azután egy negyedet kell levonni, mert először le kell azt vonni, ami a hagyaték összegét meghaladja, aztán pedig azt, a minek a vagyontömegből az örökösnél kell maradnia.

XXIII.

DE FIDEICOMMISSARIIS HEREDITATIBUS.

Nunc transeamus ad fideicommissa. et prius de hereditatibus fideicommissariis videamus.

Sciendum itaque est omnia fideicommissa primis temporibus infirma esse, quia nemo invitus cogebatur praestare id de quo rogatus erat : quibus enim non poterant hereditatis vel legata relinquere, si relinquebant, fidei committebant eorum, qui capere ex testamento poterant : et ideo fideicommissa appellata sunt. quia nullo vinculo iuris, sed tantum pudore eorum qui rogabantur continebantur. postea primus divus Augustus semel iterumque gratia personarum motus vel quia per ipsius salutem rogatus quis diceretur, aut ob insignem quorundam perfidiam iussit consulibus auctoritatem suam interponere. quod quia iustum videbatur et populare erat, paulatim conversum est in adsiduam iurisdictionem : tantusque favor eorem factus est, ut paulatim etiam praetor proprius crearetur, qui fideicommissis ius diceret, quem fideicommissarium appellabant.

In primis igitur sciendum est opus esse, ut aliquis recto iure testamento heres instituatur eiusque fidei committatur, ut eam hereditatem alii restituat : alioquin inutile est testamentum, in quo nemo heres instituitur. cum igitur aliquis scripserit: 'Lucius Titius heres 'esto' poterit adicere : 'rogo te. Luci Titi.ut, cum primum possis here. ditatem meam adire, eam Gaio Seio reddas restituas'. potest autem quisque et de parte restituenda heredem rogare : et liberum est vel pure vel sub conditione relinquere fideicommissum vel ex die certo.

Restituta autem hereditate is quidem qui restituit nihilo minus heres permanet : is vero qui recipit hereditatem aliquando heredis ali4 quando legatarii loco habebatur. Et in Neronis quidem temporibus Tre

bellio Maximo et Annaeo Seneca consulibus senatus consultum factum est, quo cautum est, ut, si hereditas ex fideicommissi causa restituta sit. omnes actiones, quae iure civili heredi et in heredem competerent, ei et in eum darentur, cui ex fideicommisso restituta esset hereditas. post

quod senatus consultum praetor utiles actiones ei et in eum qui recepit 5 hereditatem quasi heredi et in heredem dare coepit. Sed quia here

des scripti, cum aut totam hereditatem aut paene totam plerumque restituere rogabantur, adire hereditatem ob nullum vel minimum lucrum recusabant atque ob id extinguebantur fideicommissa : postea

« PreviousContinue »