Page images
PDF
EPUB

14 autem quis vel ad tempus iubere ne heres petat. Ex contrario si debitor creditori suo quod debet legaverit, inutile est legatum, si nihil plus est in legato quam in debito, quia nihil amplius habet per legatum. quodsi in diem vel sub condicione debitum ei pure legaverit, utile est legatum propter repraesentationem. quodsi vivo testatore dies venerit aut condicio extiterit, Papinianus scripsit utile esse nihilo minus legatum, quia semel constitit. quod et verum est: non enim placuit sententia existimantium extinctum esse le15 gatum, quia in eam causam pervenit, aqua incipere non potest. Sed si uxori maritus dotem legaverit, valet legatum, quia plenius est legatum quam de dote actio. sed si quam non acceperit dotem legaverit, divi Severus et Antoninus rescripserunt, si quidem simpliciter legaverit, inutile esse legatum: si vero certa pecunia vel certum corpus aut instrumentum dotis in praelegando demonstrata sunt, valere legatum. 16 Si res legata sine facto heredis perierit, legatario decedit. et si servus alienus legatus sine facto heredis manumissus fuerit, non tenetur heres. si vero heredis servus legatus fuerit et ipse eum manumiserit, teneri eum Iulianus scripsit, nec interest, scierit an ignoraverit a se legatum esse. sed et si alii donaverit servum et is cui donatus est eum manumiserit. tenetur heres, quamvis ignoraverit 17 a se eum legatum esse. Si quis ancillas cum suis natis legaverit, etiamsi ancillae mortuae fuerint, partus legato cedunt. idem est, si ordinarii servi cum vicariis legati fuerint. ut, licet mortui sint ordinarii, tamen vicarii legato cedant. sed si servus cum peculio fuerit legatus, mortuo servo vel manumisso vel alienato. et peculii legatum extinguitur. idem est, si fundus instructus vel cum instrumento legatus fuerit: nam fundo alienato et instrumenti

vényes, s az örökös

sem az adóstól, sem ennek örökösétől, sem más valakitől, a ki örökös helyében áll, nem követelhet semmit sem: hanem őt magát az adós perbe foghatja, hogy mentse fel őt a tartozás alól. A végrendelkező azt is megparancsolhatja, hogy az örökös egy ideig ne perelje be a követelést. Ha viszont az adós hitelezőjének azt hagyományozza, a mivel már 14 úgyis tartozik, a hagyomány haszontalan, ha nem tartalmaz többet, mint a mennyi az adósság, minthogy a hagyomány által semmivel sincs többje. De ha időhatározmányhoz vagy föltételhez kötött adósságot tisztán hagyományoz neki, akkor a hagyomány érvényes, mert rögtön lejáróvá teszi a tartozást. Ha a lejárati nap vagy a föltétel még a végrendelkező életében bekövetkezett, Papiniarius úgy vélekedek, hogy a hagyomány mindamellett érvényes, mivel egyszer már fennállott. És ez igaz is; mert helytelen azoknak a nézete, kik úgy vélekednek, hogy a hagyomány elenyészett, mivel oly helyzetbe jutott, melyben nem keletkezhetik. Ha a férj nejének a ho- 15 zományt hagyományozta, érvényes a hagyomány, mivel a hagyomány erősebb, mint a hozomány iránti kereset. De ha valaki hozományt hagyományozott, a nélkül, hogy kapott volna, akkor dicsőült Severus és Antoninus császárok leirata szerint, ha megjegyzés nélkül hagyományozta, a hagyomány érvénytelen; de ha határozott pénzösszeg, vagy meghatározott tárgy, vagy a hozományi íratok vannak a praelegatumban feltüntetve, akkor a hagyomány érvényes. Ha a hagyományozott dolog az örökös hibáján kivül megy veszen- 16 dőbe, akkor a hagyományost éri a kár. És ha a hagyományozott idegen rabszolgát az örökös hibáján kivül szabadonbocsátották, az örökös nem fog vele tartozni. De ha az örökökös rabszolgája a hagyomány tárgya, s ő maga bocsátotta szabadon, akkor, miként Julianus írta, kötelezve marad; s nem tesz különbséget, tudta-e vagy nem, hogy az hagyomány tárgya. Söt ha a rabszolgát más valakinek ajándékozta, és az, a kinek ajándékozta, szabadonbocsátotta kötelezve marad az örökös, habár nem tudta is, hogy a hagyomány tárgya. Ha valaki rabszolganőket gyermekestül hagyományo- 17 zott, akkor, ha a rabszolganők meg is haltak, a gyermekek a hagyományhoz tartoznak. Ugyanez áll, ha a rendtartó (ordinarii) rabszolgákat az alájok rendelt (vicarii) rabszolgákkal egyetemben hagyományozták, úgy, hogy noha a rendtartók meghaltak, az alárendeltek mégis a hagyományosra szállnak. De ha a rabszolgát különvagyonával együtt hagyományozták, akkor a rabszolgának halálával, vagy szabadonbocsáttatásával, vagy elidegeníttetésével, a különvagyon iránt is elenyészik a hagyomány. Ugyanez áll, ha felszerelt mezei jószágot, azaz a felszereléssel együtt, hagyományoztak; mert a

18 legatum extinguitur. Si grex legatus fuerit posteaque ad unam ovem pervenerit, quod superfuerit vindicari potest. Grege autem legato etiam eas oves, quae post testamentum factum gregi adiciuntur, legato cedere Julianus ait: esse enim gregis unum corpus ex distantibus capitibus, sicuti aedium unum corpus est ex cohaerenti19 bus lapidibus: aedibus denique legatis columnas et marmora, quae 20 post testamentum factum adiecta sunt, legato cedere. Si peculium legatum fuerit, sine dubio quidquid peculio accedit vel decedit vivo testatore, legatarii lucro vel damno est. quodsi post mortem testatoris ante aditam hereditatem servus adquisierit, Julianus ait, si quidem ipsi manumisso peculium legatum fuerit, omne, quod ante aditam hereditatem adquisitum est, legatario cedere, quia dies huius legati adita hereditate cedit: sed si extraneo peculium legatum fuerit, non cedere ea legato, nisi ex rebus peculiaribus auctum fuerit peculium. peculium autem nisi legatum fuerit, manumisso non debetur, quamvis si vivus manumiserit, sufficit, si non adimatur: et ita divi Severus et Antoninus rescripserunt. idem rescripserunt peculio legato non videri id relictum, ut petitionem habeat pecuniae, quam in rationes dominicas impendit. idem rescripserunt peculium videri legatum, cum rationibus redditis liber esse iussus est et ex reliquas inferre. 21 Tam autem corporales res quam incorporales legari possunt. et ideo et quod defuncto debetur, potest alicui legari, ut actiones suas heres legatario praestet, nisi exegerit vivus testator pecuniam: nam hoc casu legatum extinguitur. sed et tale legatum valet: 'damnas esto heres domum illius reficere' vel illum aere alieno liberare'.

22 Si generaliter servus vel alia res legetur, electio legatarii 23 est, nisi aliud testator dixerit. Optionis legatum, id est ubi testator ex servis suis vel aliis rebus optare legatarium iusserat, habebat in se condicionem, et ideo nisi ipse legatarius vivus optave

jószág elidegenítésével a felszerelés iránt is elenyészik a hagyomány. Ha nyájat hagyományoztak, s az később egyetlen juhig meg- 18 fogyott. a mi fenmaradt, az követelhető. Nyáj hagyományozása esetében pedig azok a juhok is a hagyományhoz tartoznak, melyekkel a nyáj a végrendelet alkotása után szaporodott. Igy vélekedik Julianus; mert a nyáj különálló egyedekből alkotott egész, ép úgy, mint pl. valamely épület összefüggő kövekből álló egész. Ha épületet 19 hagyományoztak, akkor az oszlopok és a márvány, melyekkel a végrendelet alkotása után feldíszítették. a hagyományhoz tartoznak. Ha valami különvagyont (peculium) hagyományoztak, akkor kétség- 20 kívül minden, a mi a végrendelkező életében a különvagyonhoz hozzákerül, vagy attól elesik, a hagyományosnak van hasznára vagy kárára. A mit a rabszolga a végrendelkező halála után az örökség elfogadása előtt szerez, Julianus nézete szerint, ha őt szabadonbocsáttották. és a különvagyont ő neki hagyományozták, mindaz, a mit az örökség elfogadása előtt szerzett, őt mint hagyományost illeti meg, mert ilynemű hagyományok lejárata az örökség elfogadásával kezdődik; de ha idegennek hagyományozták a rabszolga különvagyonát, akkor nem tartozik a hagyományhoz, hacsak a különvagyonbeli dolgoknak nem természetes szaporodása. A különvagyon pedig, hacsak nem hagyományozták neki, nem illeti meg a rabszolgát, még ha szabadon is bocsátották; ámbár, ha ura életében bocsátották volna őt szabadon, az maga elég jogczím, hogy ura el nem vette tőle. így rendelték ezt dicsőült Severus és Antoninus császárok. Ugyanezek leirata rendelte azt is, hogy a különvagyon hagyományozásánál nem tekinthető az is a hagyományhoz tartozónak. hogy a rabszolga követelhetné azt a pénzt, melyet ura számlájára fordított. Ugyanazok az iránt is intézkedtek leíratukban, hogy a különvagyont kell hagyományozottnak tekinteni, ha az elhúnyt úgy rendelkezett, hogy a számadás letétele után szabad legyen, s az ennek alapján mutatkozó fölösleget kimutassa. Lehet pedig úgy testi, mint testetlen 21 dolgokat hagyományozni. Ugyanazért az elhúnyt követeléseit is hagyományozhatja valakinek, úgy, hogy az örökös köteles a hagyományosnak a keresetet engedményezni, hacsak a végrendelkező a tartozást már életében fel nem vette; mert ez esetben a hagyomány elenyészik. Sőt az ilyen hagyomány is érvényes: „Örökösöm amannak házát legyen köteles kijavítani,“ vagy: „fizesse ki amannak adósságát.“ Ha általában „rabszolgát vagy más dolgot" hagyományoztak, akkor 22 a hagyományos választhat, hacsak a végrendelkező mást nem mondott. A kiszemelési hagyomány, azaz, midőn a végrendelkező a hagyo- 23 mányosnak rabszolgáiban, vagy más dolgaiban szabad választást engedett, azelőtt föltételt tartalmazott, s azért, ha maga a hagyo

rat, ad heredem legatum non transmittebat. sed ex constitutione nostra et hoc in meliorem statum reformatum est et data est licentia et heredi legatarii optare, licet vivus legatarius hoc non fecit. et diligentiore tractatu habito et hoc in nostra constitutione additum est, ut, sive plures legatarii existant, quibus optio relicta est, et dissentiant in corpore eligendo, sive unius legatarii plures heredes, et inter se circa optandum dissentiant alio aliud corpus eligere cupiente, ne pereat legatum (quod plerique prudentium contra benivolentiam introducebanti), fortunam esse huius optionis iudicem et sorte esse hoc dirimendum, ut, ad quem sors perveniat, illius sententia in optione praecellat.

24

[ocr errors]

Legari autem illis solis potest, cum quibus testamenti factio 25 est. Incertis vero personis neque legata neque fideicommissa olim relinqui concessum erat: nam nec miles quidem incertae personae poterat relinquere, ut divus Hadrianus rescripsit. incerta autem persona videbatur, quam incerta opinione animo suo testator subiciebat, veluti si quis ita dicat: 'quicumque filio meo in matrimonium filiam 'suam collocaverit, ei heres meus illum fundum dato': illud quoque, quod his relinquebatur, qui post testamentum scriptum primi consules designati erunt, aeque incertae personae legari videbatur: et denique multae aliae huiusmodi species sunt. libertas quoque non videbatur posse incertae personae dari, quia placebat nominatim servos liberari. tutor quoque certus dari debebat. sub certa vero demonstratione, id est ex certis personis incertae personae, recte legabatur, veluti 'ex cognatis meis qui nunc sunt si quis filiam 'meam uxorem duxerit, ei heres meus illam rem dato'. incertis autem personis legata vel fideicommissa relicta et per errorem soluta repeti 26 non posse sacris constitutionibus cautum erat. Postumo quoque alieno inutiliter legabatur: est autem alienus postumus, qui natus inter suos heredes testatoris futurus non est: ideoque ex emancipato 27 filio conceptus nepos extraneus erat postumus avo. Sed nec huiusmodi species penitus est sine iusta emendatione derelicta, cum in nostro codice constitutio posita est, per quam et huic parti medevimus non solum in hereditatibus, sed etiam in legatis et fideicommissis:

« PreviousContinue »