Page images
PDF
EPUB

suas suspectas habent. solent servum suum primo aut secundo vei etiam ulteriore gradu heredem instituere, ut, si creditoribus satis non fiat, potius eius heredis bona quam ipsius testatoris a creditoribus possideantur vei distrahantur vei inter eos dividantur. pro hoc tamen incommodo illud ei commodum praestatur. ut ea, quae post mortem patroni sui sibi adquisierit, ipsi reserventur: et quamvis non sufficiant bona defuncti creditoribus, iterum ex ea causa 2 res eius, quas sibi adquisierit, non veneunt. Sui autem et necessarii heredes sunt veluti filius filia nepos neptisque ex filio et deinceps ceteri liberi. qui modo in potestate morientis fuerint. sed ut nepos neptisve sui heredes sint, non sufficit eum eamve in potestate avi mortis tempore fuisse. sed opus est, ut pater eius vivo patre suo desierit suus heres esse aut morte interceptus aut qualibet alia ratione liberatus potestate: tunc enim nepos neptisve in locum patris sui succedit. sed sui quidem heredes ideo appellantur. quia domestici heredes sunt et vivo quoque patre quodammodo domini existimantur. unde etiam, si quis intestatus mortuus sit, prima causa est in successione liberorum. necessarii vero ideo dicuntur. quia omnimodo, sive velint sive nolint, tam ab intestato quam ex testamento heredes fiunt. sed his praetor permittit volentibus abstinere se ab hereditate. ut potius paren tis quam ipsoram bona similiter a creditoribus possideantur.

3 Ceteri, qui testatoris iuri subiecti non sunt, exranei heredes appellantur. itaque liberi quoque nostri, qui in potestate nostra non sunt, heredes a nobis instituti extranei heredes videntur. qua de causa et qui heredes a matre instituuntur, eodem numero sunt, quia feminae in potestate liberos non habent. servus quoque a domino heres institutus et post testamentum factum ab eo manumis

4 sus eodem numero habetur. In extraneis heredibus illud observatur. ut sit cum eis testamenti factio. sive ipsi heredes instituantur sive hi qui in potestate eorum sunt. et id duobus temporibus inspicitur, testamenti quidem facti. ut constiterit institutio. mortis vero testatoris, ut effectum habeat. hoc amplius et cum adit hereségképen örökössé lesz. Ennélfogva azok, a kik vagyonuk miatt aggódnak (magukat fizetésképteleneknek hiszik), valamely rabszolgájukat első. vagy második, vagy további fokozatban örökössé szokták kinevezni, hogy, ha hitelezőik ki nem elégíttetnének, a hitelezők inkább az örökösnek vagyonát, mintsem a végrendelkezőét vegyék birtokba, vagy adják el, vagy oszszák fel egymás közt, E hátrány lejében azonban azon előny háramlik rá, hogy mindaz, a mit szabadonbocsátója halála után magának szerzett, neki megmarad; és, még ha az elhúnyt vagyona a hitelezők kielégítésére elégtelen is, azt, mit ő magának szerzett, e czímen nem adhatják el. Suusok és szükség- 2 képeni örökösök pedig a fiú- és leánygyermek, fiúgyermektől való fiú- és leányunoka, és így tovább a többi utódok, ha az elhúnytnak hatalmában voltak, De hogy a fiú vagy leányunoka suus heres legyen, ahhoz nem elegendő, hogy nagyatyjuk halálakor annak hatalmában voltak, hanem szükséges még, hogy atyjok az ő atyja életében megszűnt ennek szükségképeni örököse lenni, akár mert meghalt, akár mert más valamely módon szabadúlt fel a hatalom alól; mert ekkor mindkét nembeli unoka atyja helyébe lép. Suus örökösöknek pedig azért nevezik őket . mivel a családból való örökösök, s már az atya éltében is mintegy tulajdonosoknak tekintik, Innen van az is. hogy, ha valaki végrendelkezetlenül hal meg, első sorban a gyermekeket illeti az örökség. Szükségképeni örökösöknek pedig azért hívjuk őket, mivel mindenképen, akár akarják, akár nem. úgy végrendelet nélkül, mint végrendelet alapján egyaránt örökösökké lesznek, De a praetor megengedi nekik, hogy az örökségtől, ha úgy akarják, visszaléphessek, hogy inkább a szülők vagyonát, mintsem az övékét vegyék a hitelezők a fent már említett módon birtokba,

A többieket, kik a végrendelkező hatalmának alávetve nincse- 3 nek, idegen örökösöknek nevezzük, Igy tehát azon gyermekeink, kik hatalmunkban nincsenek, ha őket örökösökké kinevezzük, idegen örökösök számba mennek, Ezért az anya által kinevezett örökösök is ez osztályba tartoznak, mivel a nők nem tartják gyermekeiket hatalmuk alatt, Szintúgy az ura által örökössé kinevezett és a végrendelkezés után szabadonbocsátott rabszolga is ez osztályba tartozik, Idegen örökösöknél arra tekintettel kell lennünk, hogy vég- 4 rendeleti képességük legyen, akár őket magukat nevezzük ki örökösökké, akár a hatalmukban levőket, És erre két időpontban kell vigyázni, a végrendelet alkotásakor, hogy a kinevezés megálljon, s a végrendelkező halálakor, hogy hatálya legyen. Annyival inkább kell az örökség elfogadásakor e képességgel bírnia, akár föltétlenül, akár föltételesen nevezték ki, mert az örökös jogállapota leginkább azon időpontban veendő tekintetbe, melyben az örökséget megszerzi.

ditatem, e?se debet cum eo testamenti factio, sive pure sive sub condicione heres institutus sit: nam ins heredis eo vei maxime tempore inspiciendum est. quo adquirit hereditatem. medio antem tempore inter factum testamentum et mortem testatoris vei condicionem institutionis existentem mutatio iuris heredi non nocet, quia ut diximus tria tempora inspici debent. testamenti autem factionem non solum is habere videtur, qui testamentum facere potest. sed etiam qui ex alieno testamento vei ipse capere potest vei alii adquirere, licet non potest facere testamentum, et ideo et furiosus et mutus et postumus et infans et filus familias et servus alienus testamenti factionem habere dicuntur: licet enim testamentum facere non possunt, attamen ex testamento vei sibi vei alii ad

5 quirere possunt. Extraneis autem heredibus deliberandi potestas est de adeunda hereditate vei non adeunda. sed sive is, cui abstinendi potestas est. immiscuerit se bonis hereditariis, sive extraneus, cui de adeunda hereditate deliberare licet, adierit. postea relinquendae hereditatis facultatem non habet, nisi minor sit annis viginti quinque: nam huius aetatis hominibus sicut in ceteris omnibus causis deceptis, ita et si temere damnosam hereditatem susceperint.

6 praetor succurrit. Sciendum tamen est divum Hadrianum etiam maiori viginti quinque annis veniam dedisse, cum post aditam hereditatem grande aes alienum, quod aditae hereditatis tempore latebat, emersisset. sed hoc divus quidem Hadrianus speciali beneficio cuidam praestitit; divus autem Gordianus postea in militibus tan

(6)tummodo hoc extendit: sed nostra benevolentia commune omnibus subiectis imperio nostro hoc praestavit beneficium et constitutionem tam aequissiman'quam nobilem scripsit. cuius tenorem si observaverint homines, licet eis adire hereditatem et in tantum teneri. in quantum valere bona hereditatis contingit: ut ex hac causa neque deliberationis auxilium eis fiat necessarium, nisi omissa observatione nostrae constitutionis et deliberandum existimaverint et

7 sese veteri gravamini aditionis supponere maluerint. Item extraneus heres testamento institutus aut ab intestato ad legitiman hereditatem vocatus potest aut pro herede gerendo vei etiam nuda voluntate suscipiendae hereditatis heres fieri. pro herede autem gerere quis videtur, si rebus hereditariis tamquam heres utatur vei venA végrendeletalkotás és a végrendelkező elhalálozása, vagy a kinevezés föltételének beállta közti jogállapotváltozás az örökösnek nem árt, mert miként mondottuk, csak három időpontra tekintünk. Végrendeleti képessége pedig nemcsak annak van, aki végrendeletet alkothat, hanem annak is, ki idegen végrendeletből vagy maga kaphat valamit, vagy másnak szerezhet, noha ő maga végrendeletet nem alkothat. És ezért az őrültnek, a némának, az utószülöttnek, a csecsemőnek, a családfiúnak, meg az idegen rabszolgának is van végrendeleti képessége; mert bár végrendeletet nem alkothatnak, mégis végrendeletből magoknak vagy másoknak szerezhetnek. Ide- 5 gen örökösök pedig jogosítva vannak annak megfontolására, elfogadják-e az örökséget, vagy sem. De ha akár az. a ki visszaléphetett volna az örökségtől, az örökségi javakba belépett, akár pedig az idegen, kinek az örökség elfogadása tetszésétől függ. azt elfogadta, egyiknek sem áll később szabadságában az örökséget odahagyni, hacsak még nincs huszonöt éves; mert ily korú embereknek apraetor, miként minden más esetben is, a mikor őket megcsalják, úgy akkor is. ha megondatlanul hátrányos örökséget fogadtak el,segélyt nyujt. Tudnunkkell azonban, hogy G dicsőült Hadrians császár huszonöt évnél korosabbaknak is megadtta e kedvezményt, hogyha az örökség elfogadása után valamely nagy adósság került napfényre,mely az örökség elfogadása idején még ismeretlen volt. De dicsőült Hadrianus császár ezt csak egy bizonyos személynek egyszer engedte meg különös kegyelemből; dicsőültGordianus császár pedig később ezt kiterjesztette, de csak a katonákra, hanem a mi kegyelmünk e jótéteményt birodalmunk minden alatt- (6) valójának egyaránt biztosítja, és a mint egyrészt igen méltányos, úgy másrészt nagylelkű constitutiót bocsátottunk ki, melynek tartalma szerint, ha megtartják, az embereknek szabadságukban áll az örökséget elfogadniok. és magokat csak annyira kötelezniök, a mennyire az örökségi javak értéke terjed, úgy, hogy ez okból örökségvisszautasítási jogukatsem kell igénybe venniok.hacsak constitutiónkkal nem törődve szükségesnek nem látják a megfontolást, hogy elfogadják-e, s nem akarják magokat inkább az örökség elfogadása régibb nehézkességének kitenni. Szintúgy a végrendeletben kinevezett, vagy végren- 7 delet híján a törvényes örökléshez hivatalos idegen örökös vagv az által, hogy örökösként viseli magát (pro herede gestio\ vagy az örökség elfogadását nyilvánitó puszta akarata által is örökössé lehet. Örökösként pedig az viseli magát, a ki az örökségi dolgokat örökösként használja vagy az által, hogy az örökségi dolgokat eladja, vagy hogy a telkeket műveli és bérbeadja, vagy más módon jelenti ki akaratát az örökség elfogadása iránt, akár teszi ezt valamely cselekménynyel, akár szóval, föltéve, hogy tudja, hogy az. kinek

dendo res hereditarias aut praedia colendo locandove et quoquo modo si voluntatem suam declaret vei re vei verbis de adeunda hereditate, dummodo sciat eum, in cuius bonis pro herede gerit, testato intestatove obiisse et se ei heredem esse. pro herede enim gerere est pro domino gerere: veteres enim heredes pro dominis appellabant, sicut autem nuda voluntate extraneus heres fit, ita et contraria destinatione statim ab hereditate repellitur. eum. qui mutus vei surdus natus est vei postea factus. nihil prohibet pro herede gerere et adquirere sibi hereditatem, si tamen intellegit quod agitur.

XX.

DE LEGATIS.

Fost haec videamus de legatis. quae pars iuris extra propositam quidem materiam videtur: nam loquimur de his iuris figuris, quibus per universitatem res nobis adquiruntur. sed eum omnino de testamentis deque heredibus qui testamento instituuntur locuti sumus, non sine causa sequenti loco potest haec iuris materia tractari.

1,2 Legatum itaque est donatio quaedam a defuncto relicta, Sed olim quidem erant legatorum geneia quattuor: per Wndicationerrxr---' p_er_ damnationem, sinendi modo. per praeceptionem: et certa quaedlinTTerba cuique generi legatorum adsignata erant, per quae singula genera legatorum significabantur. sed ex constitutionibus divorum principum sollemnitas huiámodi verborum penitus sublata est, nostra autem constitutio, quam cum magna fecimus lucubratione. defunctorum voluntates validiores esse cupientes et non verbis, sed voluntatibus eorum faventes. disposuit, ut omnibus legatis una sit natura et, quibuscumque verbis aliquid derelictum sit, liceat legatarüs id persequi non solum per actiones personales, sed etiam per in rem et per hypothecariam: cuius constitutionis perpensum

3 modum ex ipsius tenore perfectissime accipere possibile est, Sed non usque ad eam constitutionem standum esse existimavimus. cum enim antiquitatem invenimus legata quidem stricte concludentem. rideicommissis autem.quae ex voluntate magis descendebant defunctorum, pinguiorem naturam indulgentem: necessarium esse duximus omnia

« PreviousContinue »