Page images
PDF
EPUB

nevezhető ki eredménynyel örökösnek úrnője által, miként dicsőült Severus és Antoninus császárok constitutiójukban rendelték, melynek szavai ezek: Házasságtörésről vádolt rabszolgát itélet előtt végrendletben jogszerflleg nem bocsáthat szabadon azon nő, kit ugyanezen bűntettről vádolva szintén vizsgálat alá vontak, Ezt a tiszta ész hozza magával. Ebből következik, hogy az úrnő rája vonatkozó örökössé való kinevezésének semmi hatálya sincs." Idegen rabszolgának tekintendő az is, a kin a végrendelkezőnek haszonélvezete van. Ura által örökössé kinevezett rabszolga pedig, 1 ha e viszonyban megmaradt, a végrendelet alapján szabaddá és szükségörökössé lesz. Ha pedig a végrendelkező még életében szabadon bocsátotta, akkor saját tetszésétől függ, elfogadja-e az örökséget, mert (ekkor) nem szükségörökös, minthogy nem nyérte mind a kettőt ura végrendeletéből. Hogyha ura elidegenítette, akkor csak új urának parancsára fogadhatja el az örökséget, s ekként általa ura lesz örökössé, mert ő maga elidegeníttetvén, sem szabad, sem örökös nem lehet, habár a szabadsággal egyetemben nevezték is ki örökössé; ezt ugyanis úgy tekintik, hogy ura a szabadság adományozását visszavonta, mikor őt elidegenítette. Az örökössé kinevezett idegen rabszolgának is, ha e viszonyban megmaradt, urának parancsára kell az örökséget elfogadnia, Ha pedig vagy még a végrendelkező életében, vagy ennek halála után, mielőtt az örökséget elfogadta volna, elidegenítették, akkor új urának parancsára kell az örökséget elfogadnia, De ha a végrendelkező életében, vagy ennek halála után, mielőtt elfogadta volna az örökséget, szabadonbocsátották, akkor tetszése szerint fogadhatja el az örökséget, Idegen rabszolga 2 urának halála után is érvényesen nevezhető ki örökössé, mivel örökségi rabszolgáknak is van passiv végrendeleti képességük; mert a még el nem fogadott örökség személyt képvisel, nem a leendő örökösét, hanem az örökhagyóét, hiszen annak a rabszolgája is, ki még az anyaméhben van, érvényesen nevezhető ki örökössé. Több, 3 passiv végrendeleti képességgel bíró tulajdonosnak rabszolgája, ha idegen őt örökössé kinevezte, mindegyik úr részére, kinek parancsára elfogadja, a tulajdon arányához képest megszerzi az örökséget,

Valamint egy embert, úgy szabad többet is a végtelenig, a 4 mennyit csak tetszik, örökössé kinevezni. Az örökséget rendesen tizen- 5 két részre osztják, melyeket „as" elnevezéssel foglalnak egybe. Ezeknek a részeknek szintén külön nevük van a tizerkettedrésztől (uncia) föl az egészig (as), ú. m.: hatodrész (sextans), negyedrész (quadrans), harmadrész (triens), öttizenkettedrész (quincunx), felerész (semis), héttizenkettedrész (septunx), kétharmadrész (bes), háromnegyedrész (dodrans), öthatodrész (dextans), tizenegytizenketted

nam tot unciae assem efficiunt, quot testator voluerit, et si unum tantum quis ex semisse verbi gratia heredem scripserit, totus as in semisse erit: neque enim idem ex parte testatus et ex parte intestatus decedere potest, nisi sit miles, cuius sola voluntas in testando spectatur. et e contrario potest quis in quantascurnque voluerit

6 plurimas uncias suam hereditatem dividere. Si plures instituantur, ita demum partium distributio necessaria est, si nolit testator eos ex aequis partibus heredes esse: satis enim constat nullis partibus nominatis aequis ex partibus eos heredes esse. partibus autem in quorundam personis expressis, si quis alius sine parte nominatus erit, si quidem aliqua pars assi deerit, ex ea parte heres fit: et si plures sin 2 parte scripti sunt, omnes in eadem parte concurrent, si vero totus as completus sit, in partem dimidiam vocatur et ille vei illi omnes in alteram dimidiam. nec interest, primus an medius an novissimus sine parte scriptus sit: ea enim pars data intellegi

7 tur quae vacat, Videamus, si Pars aliqua vacet nec tamen quisquam sine parte heres institutus sit, quid iuris sit? veluti si tres ex quartis partibus heredes scripti sunt, et constat vacantem partem singulis tacite pro hereditaria parte accedere et perinde haberi, ac si ex tertiis partibus heredes scripti essent: et ex diverso si plus in portionibus sit, tacite singulis decrescere, ut, si verbi gratia quattuor ex tertiis partibus heredes scripti sint, perinde habeantur,

8 ac si unusquisque ex quarta parte scriptus fuisset, Et si plures unciae quam duodecim distributae sunt, is, qui sine parte institutus est, quod dipondio deest habebit: idemque erit, si dipondius expletus sit, quae omnes partes ad assem postea revocantur, quamvis sint plurium unciarum.

9t Heres et pure et sub condicione institui potest, ex certo temy pore aut ad certum tempus non potest, veluti 'post quinquennium 'quam moriar' vei 'ex kalendis illis' aut 'usque ad kalendas illas 'heres esto': diemque adiectum pro supervacuo haberi piacet rész (deunx). egész (as). De nem kell mindig szükségkép tizenkét résznek lenni; mert annyi rész adja az egészet, a hányat a végrendelkező akar, és ha valaki csak egyetlen személyt, p. o. felerészre nevez ki örökösnek, akkor az egész ebben a felerészben foglaltatik; mert nem halhat meg ugyanazon személy részben végrendelkezve, részben végrendelkezetlenül. hacsak nem katona, kinek végrendelkezésénél csak akaratára vagyunk tekintettel. És megfordítva, valaki hagyatékát oly sok részre oszthatja, a hányra csak akarja, Ha több örököst neveznek ki. csak az esetben kell a részeket 6 meghatározni, ha a végrendelkező nem akarja, hogy egyenlő részben legyenek örökösök; eléggé ismeretes ugyanis, hogy a részek kijelelése nélkül kinevezettek egyenlő részben örökösök, Ha a részek egyes személyekre nézve meg vannak határozva, más valakit pedig a rész meghatározása nélkül neveztek ki, akkor azon részben lesz örökössé, a mennyi az egészből még hátra van; és ha többen vannak a rész kijelölése nélkül kinevezve, akkor valamennyien egyenlően osztozkodnak e részen; ha pedig az egész már ki van meritve a kijelölt részekkel, akkor az csak a felerészre vonatkozik, és a ki nem jelölte részűeket a másik felerészre hívják jneg. És mindegy, vajjon az elején, a közepén vagy végén van-e a rész nélkül megnevezett örökös; mert azt a részt tekintjük neki hagyottnak, a mely üresedésben van. Lássuk, mi a szabály akkor, ha még .7 valamely rész üres, és rész nélkül kinevezett örökös sincsen? •Pl. ha hármat neveztek ki negyedrészekre. A szabály az, hogy az üresedésben levő rész az egyeseknek örökrészeik arányában hallgatagul hozzánövekedik, s azért úgy tekintjük őket, mintha harmadrészben volnának örökösökké kinevezve: és megfordítva, ha többet tesznek ki a kijelölt részek, mint a mennyi az egész, akkor az egyesekrésze hallgatagon levonást szenved, úgy hogy, ha p. o. négyen vannak harmadrészekre kinevezve, úgy tekintjük őket, mintha mindenik negyedrészre volna kinevezve. Ha az örökség tizenkettőnél több 8 részre van osztva, akkor az, a kit meghatározott rész nélkül neveztek ki. azt kapja, a mi a huszonnégy részből álló kettős asból (dipondium) hiányzik; ugyanez történik, ha a dipondium (is) ki van merítve. Mindezeket a részeket aztán az as-ra vezetik vissza, habár több tizenkettedrész van is.

Örököst ki lehet nevezni föltétlenül és föltételesen. Meghatározott 9 időtől fogva vagy meghatározott ideig nem lehet kinevezni, mint p. o. „halálom után öt év mulva," vagy; „ennek a hónapnak elejétől fogva," vagy: „eddig a napig legyen örökösöm." Ha pedig időhatározmány mégis van, azt fölöslegesnek tekintjük, és akként veszszük, mintha az örököst föltétlenül nevezték volna ki. Lehetetlen 10

10 et perinde esse. ac si pure heres institutus esset, Impossibilis condicio in institutionibus et legatis nec non in fideicommissis et

11 libertatibus pro non scripto habetur. Si plures condiciones institutioni adscriptae sunt, si quidem coniunctim, ut puta 'si illud et illud factum 'erit'. omnibus parendum est: si separatim. veluti 'si illud aui 'illud factum erit'. cuilibet obtemperare satis est,

12 Hi, quos numquam testator vidit, heredes institui possunt. veluti si fratris filios peregri natos ignorans qui esssent heredes instituerit: ignorantia enim testantis inutilem institutionem non facit.

XV.

DE VULGARI SUBSTITUTIONE.

Potest autem quis in testamento suo plures gradus heredum facere, ut puta 'si ille heres non erit, ille heres esto' et deinceps in quantum velit testator substituere potest et novissimo

1 loco in subsidum vei servum necessarium heredem instituere. Et plures in unius locum possunt substitui, vei unus in plurium. vei

2 singuli sigulis, vei invicem ipsi qui heredes instituti sunt, Et si ex disparibus partibus heredes scriptos invicem substituerit et nullam mentionem in substitutione habuerit partium. eas videtur partes in substitutione dedisse, quas in institutione expressit: et ita divus

3 Pius rescripsit, Sed si instituto heredi et coheredi suo substituto dato alius substitutus fuerit, divi Severus et Antoninus sine distinctione rescripserunt ad utramque partem substitutum admitti,

4 Si servum alienum quis patrem familias arbitratus heredem scripserit et, si heres non esset, Maevium ei substituerit isque servus iussu domini adierit hereditatem, Maevius in partem admittitur. illa enim verba 'si heres non erit' in eo quidem. quem alieno iuri subiectum esse testator scit, sic accipiuntur: si neque ipse heres erit neque alium heredem effecerit: in eo vero. quem patrem familias esse arbitratur, illud significant: si hereditatem sibi eive. cuius iuri postea subiectus esse coeperit, non adquisierit, idque Tiberius Caesar in persona Parthenii servi sui constituit,

föltételek az örökös-nevezéseknél és hagyományoknál, valamint a hitbizományoknál és a szabadság adományozásainál, nem írottaknak tekintendők, Ha több feltételhez kötötték az örökösnevezést, akkor, n ha egymáshoz kapcsoltak, mint p. o. .ha ez és amaz meg fog történni," mindannyit kell teljesíteni: ha pedig szétválasztottak, vagylagosak, mint p. o. „ha ez vagy amaz meg fog történni", akkor elég. ha bármelyik teljesül.

Olyanokat is. kiket a végrendelkező sohasem látott, kinevez- 12 het örökösökké, p. o. ha örökösöknek kinevezi fivérének távol született fiait, bár nem is ismeri őket; mert nem teszi érvénytelenné az örökösnevezést az a körülmény, hogy a végrendelkező nem ismerte örököseit,

XV.

A KÖZÖNSÉGES HELYETTESÍTÉS.

A végrendelkező végrendeletében az örökösöknek több fokát is kinevezheti, így pl. „ha ez nem lesz örökössé, akkor amaz legyen azzá", és így tovább, a meddig neki tetszik, helyettesíthet a végrendelkező, s végül kisegítés okáért rabszolgát is nevezhet ki szükségörökössé. És kinevezhet többeket egynek, vagy egyet 1 többeknek, vagy egyeseket egyeseknek helyébe, vagy az örökösökké kinevezetteket kölcsönösen egymásnak helyettesítheti. Ha nem egy- 2 forma részekre kinevezett örökösöket helyettesít kölcsönösen egymásnak, és a részekről semmi említést sem tesz, azt úgy tekintjük, hogy a helyettesítésnél ugyanazokat a részeket adta, melyeket az örökössé nevezésnél kijelölt: így rendelte ezt dicsőült Pius császár is. De ha a kinevezett örökösnek és a neki helyettesül kirendelt társ- 3 örökösnek ismét más valakit helyettesít, akkor dicsőült Severus és Antoninus császárok leirata különbség nélkül azt rendelte, hogy ezt mindkét részhez bocsássak helyettesül. Ha valaki idegen rab- 4 szolgát családfőnek tartva örökkössé kinevez, s, ha örökössé nem lenne, Maeviust helyettesíti neki, az a rabszolga pedig urának parancsára az örökséget elfogadja, akkor Maevius felerészben bocsáttatik az örökléshez. Mert ezek a szavak: „ha örökösömmé nem lesz" arra nézve, kiről a végrendelkező tudja, hogy hatalomnak van alávetve, azt jelentik, „ha sem maga nem lesz örökössé. sem más valakit azzá nem tesz"; arra nézve pedig, akit a végrendelkező családfőnek vél, azt jelentik: „ha az örökséget magának vagy annak, kinek hatalma alá később kerül, meg nem szerzi." Ezt Tiberius császár Parthenius nevű rabszolgájának személyére nézve állapította meg.

« PreviousContinue »