Page images
PDF
EPUB

2 'genitus fuerit. exheres estcr, Postumorum autem loco sunt et hi. qui in sui heredis locum succedendo quasi adgnascendo fiunt parentibus sui heredes. ut ecce si quis filium et ex eo nepotem neptemve in potestate habeat. quia filius gradu praecedit. is solus iura sui heredis habet, quamvis nepos quoque et neptis ex eo in eadem potest;ite sunt: sed si filius eius vivo eo moriatur aut qualibet alia ratione exeat de potestate eius. incipit nepos neptisve in eius locum succedere et eo modo iura suorum heredum quasi adgnatione nanciscuntur. ne ergo eo modo rumpatui eius testamentum, sicut ipsum filium vei heredem instituere vei nominatim exheredare debet testator, ne non iure faciat testamentum, ita et nepotem neptemve ex filio necesse est ei vei heredem instituere vei exheredare. ne forte vivo eo filio mortuo. succedendo in locum eius nepos neptisve quasi adgnatione rumpant testamentum, idque Wa 1linia, Y^Hp^3 provisum est, in qua .giaml OKhorodatiűniiuaaüduA-^d^sirjiLliíudinern

3 postumorum demonstratur. Emancipatos liberos iure civili neque hereües mstituere neque exheredare necesse est, quia non sunt sui heredes. sed praetor omnes tana feminini quam masculini sexus, si heredes non instituantur, exheredari iubet. virilis sexus nominatim. feminini vero et inter ceteros. quodsi neque heredes instituti fuerint neque ita ut diximus exheredati. promittit praetor eis contra tabulas

4 testamenti bonorum possessionem. Adoptivi liberi quamdiu sunt in potestate patris adoptivi. eiusdem iuris habentur. cuius sunt iustis nuptiis quaesiti: itaque heredes instituendi vei exheredandi sunt secundum ea quae de naturalibus exposuimus: emancipati vero a patre adoptivo neque iure civili neque quod ad edictum praetoris attinet inter liberos numerantur. qua ratione accidit. ut ex diverso quod ad naturalem parentem attinet. quamdiu quidem sint in adoptiva familia, extraneorum numero habeantur, ut eos neque heredes instituere neque exheredare necesse sit: cum vero emancipati fuerint ab adoptivo patre. tunc incipiant in ea causa esse. in qua futuri

5 essent, si ab ipso naturali patre emancipati fuissent. Sed haec vetustas introducebat. nostra vero constitutio inter masculos et feminas in hoc iure nihil interesse existimans. quia utraque persona in honünum procreatione similiter naturae officio fungitur et lege antiqua duodecim fabularum omnes similiter ad successiones ab Az utószülöttekkel egy bánásmód alá esnek azok is. a kik a suus 2 ürökös helyébe lépve, mintegy hozzászületés által lesznek a szülők suus örököseivé. Igy pl. midőn valaki fiát és ettől való fiú- vagy leányunokáját tartja hatalmában, akkor a fiúnak, minthogy egy fokkal közelebb áll, egyedül van suus örökösödési joga, bár a tőle való fiú- vagy nőunoka ugyanazon hatalom alatt áll; de ha ez a fiú még apja életében meghal, vagy bármely más módon hatalma alól kikerül, akkor helyébe a fiú- és lányunoka következik, s ekként a suus örökös jogára mintegy hozzászületés által tesznek szert. Nehogy tehát ez esetben a végrendelet megdőljön, azért a végrendelkezőnek, valamint fiát vagy ki kell örökösnek neveznie, vagy név szerint ki kell tagadnia, hogy végrendelete érvénytelen ne legyen, akként a fiától való fiú- vagy lányunokáját is vagy örökösnek kell kineveznie, vagy ki kell tagadnia, nehogy fiának az ő ételében való elhúnytával az ennek helyébe lépő fiú- vagy lányunoka mintegy hozzászületés által a végrendeletet megdöntse. Ezt a lex Junia Velleia rendelte, mely egyúttal a utószülöttekéhez hasonló kitagadási módot is közöl. A hatalomból elbocsátott gyermekeket a ius civile szerint nem kell 3 örökösöknek kinevezni, sem kitagadni, mivel nem suus örökösök. De már a praetor azt rendeli, hogy valamennyiüket, ha nem nevezték ki őket örökösöknek, ki. kell tagadni, úgy a fi-, mint a nőnembelieket, a finembelieket név szerint (egyenként), a nőnembelieket pedig a többiek között: Ha sem örökösökül ki nem nevezték őket, sem ki nem tagadták a mondott módon, akkor a praetor a végrendelet ellenére praetori örökséget (bonorum possessio-t) igér nekik. Fogadott gyer- 4 mekek. míg a fogadó atya hatalmában vannak, ugyanazon szabály alá esnek, mint a jogszerű házasságban nemzettek; s ezért vagy kinevezendők örökösöknek, vagy kitagadandók ép úgy, mint a hogy azt a vérszerintiekről kifejtettük. A fogadó atya hatalmából elbocsátottak azonban sem a ius civile, sem a praetori edictum szerint nem tartoznak a gyermekek közé. Ebből következik, hogy megfordítva a mi a vérszerinti atyát illeti, míg a fogadó családban vannak, nem tartoznak a rokonokhoz, úgy hogy nem kell őket sem örökösöknek kineveznie, sem kitagadnia; de ha a fogadóatya hatalmából elbocsátotta őket, akkor ugyanazon helyzetbe jutnak, a melyben akkor lettek volna, ha maga a vérszerinti atya bocsátotta volna el őket hatalmából. Igy volt ez a régi jog szerint. De a mi 5 constitutiónk e jogviszonyban a fiú- és a nőnembeliek közt külömbséget nem látván, minthogy az ember nemzésénél mindkét személy hasonlóan fontos természeti tisztet végez, s a régi tizenkéttáblás törvény mindnyájokat egyformán meghívta a végrendelet nélküli örökösödéshez, a mit, úgy látszik, a praetorok

intestato vocabantru-, quod et praetores postea secuti esse videntur ideo simplex ac simile ius et in filiis et in filiabus et in ceteris descendentibus per virilem sexum personis non solum natis. sed etiam postumis introduxit, ut omnes, síve sui sive emancipati sunt et nominatim exheredentur et eundem habeant effectum circa testamenta parentum suorum infirmanda et hereditatem auferendam, quem filii sui vei emancipati habent, sive iam nati sunt sive adhuc in utero constituti postea nati sunt, circa adoptivos autem certam induximus divisionem, quae constitutioni

6 nostrae, quam super adoptivis tulimus. continetur. Sed si expeditione occnpatus miles testamentum faciat et liberos suos iam natos vei postumos nominatim non exheredaverit, sed silentio praeterierit non ignorans, an habeat liberos, silentium eius pro exheredatione

7 nominatim facta valere constitutionibus principum cautum est, Mater vei avus maternus necesse non habent liberos suos aut heredes instituere aut exheredare, sed possunt eos omittere. nam silentium matris aut avi materni ceterorumque per matrem ascendentium tantum facit, quantum exheredatio patris. neque enim matri filium filiamve neque avo materno nepotem neptemve ex filia, si eum eamve heredem non instituat, exheredare necesse est, sive de iure civili quaeramus. sive de edicto praetoris. quo praeteritis liberis contra tabulas bonorum possessionem promittit, sed aliud eis adminiculum servatur, quod paulo post vobis manifestum fiat,

XIV.

DE HEREDIBUS INSTITUENDIS.

Heredes instituere permissum est tam liberos homines quam servos tam proprios quam alienos. proprios autem olim quidem secundum plurium sententias non aliter quam cum libertate recte instituere licebat, hodie vero etiam sine libertate ex nostra constitutione heredes eos instituere permissum est, quod non per innovationem induximus, sed quoniam et aequius erat et Atilicino placuisse Paulus suis libris, quos tam ad Massurium Sabinum quam ad Plautium scripsit, refert, proprius autem servus etiam is intellegitur, in quo nudam proprietatem testator habet, alio usum fructum habente, est autem casus, in quo nec cum libertate utiliter servus a domina is később követtek, azért (constitutiónk) egyszerű és egyforma jogszabályokathozott be úgy ajfiú-.'mint a leánygyermekekre, valamint a fiági távolabbi leszármazókra, nemcsak a már megszületettekre, hanem az utószülöttekre nézve is, úgy, hogy mindnyájan, akár suusok (atyjuk hatalma alatt állók), akár hatalomból elbocsátottak, egyenként (név szerint) kitagadandók, s szülőik végrendeleteinek megerőtlenítése, s az örökségnek'elvétele körül ugyanazon hatással léphetnek fel, mint a még el nem bocsátott fiak, akár már megszülettek, akár még csak az anyaméhben vannak, és később születnek meg. A fogadott gyermekekre nézve pedig különös osztályozást hoztunk be, mely abban a constitutióban foglaltatik, melyet a fogadott gyermekek ügyében bocsátottunk ki. De ha a zászlónál levő katona alkot vég- 6 • redeletet, és már megszületett vagy utószületendő gyermekeit név szerint ki nem tagadja, hanem halgatással mellőzi, bár tudja, hogy gyermekei vannak, császári constitutiók azt rendelik, hogy hallgatása név szerinti kitagadásnak tekintendő, Az anyának vagy az anyai 7 nagyatyának nem kell gyermekeit örökösöknek kinevezni vagy kitagadni, hanem mellőzheti őket; mert az anyának vagy anyai nagyatyának s a többi, anyai ágon való felmenőknek hallgatása oly hatású, mint az atya által történt kitagadás. És sem az anyának nem kell fiát vagy leányát, sem az anyai nagyatyának leányától való bármely nembeli unokáját kitagadni, ha nem nevezi ki örökösöknek, akár a lus civilet, akár a praetor edictumát nézzük, a melyben pedig a mellőzött gyermekeknek végrendelet ellenére való bonorum possessio-t igér. Hanem más segédeszközt tartottunk fenn ezek részére, melyet nem sokkal alább ki fogunk nektek fejteni.

XIV.

AZ ÖRÖKÖSÖK KINEVEZÉSE.

Örökösökké ki lehet nevezni úgy szabad embereket, mint rabszolgákat, és pedig úgy a saját rabszolgáinkat, mint idegeneket, Saját rabszolgáikat soknak véleménye szerint nem lehetett másként érvényesen kineveznünk, csak ha egyszersmind szabadon is bocsátottuk őket, Ma azonban constitutiónk szabadonbocsátás nélkül is megengedi, hogy őket örökösökké kinevezzék, Ezt nem újitáskép hoztuk be, hanem mert egyrészt méltányosabb is volt, másrészt, mert a hogy Paulus úgy Massurius Sabinushoz, mint Plautiushoz írt könyveiben említi, Atilicinus is így vélekedett, Saját rabszolgánknak tekintik azt is, a kin nekünk, a végrendelkezőknek, puszta tulajdonjogunk van, másnak pedig haszonélvezete. Van mindazonáltal eset, a melyben valamely rabszolga még a szabadsággal egyetemben sem

Besnyö: lustinianus institutiói. 8

heres instituitur, ut constituíiöne^ivorum Severi et Antonini cavetur, cuius verba haec sunt: 'Servum a3ülterro—nracntatlfm hon iuxe 'testamento_ manumissum ante sententiam ab ea muliere videri. ~*quae rea fuerat eiusdem eriminis postulata, rationis est: quare 'sequitur, ut in eundem a domina collata institutio nullius momenti 'habeatur.' alienus servus etiam is intellegitur, in quo usum fructum

1 testator habet, Servus autem a domino suo heres institutus, ai quidem in eadem'causa manseiit, fit ex testa mento liber heresqüe necessarius. si vero a vivo testatore manumissus fuerit, suo arbritio adire hereditatem potest, quia non fit necessarius. cum utrumque ex domini testamento non consequitur. quodsi alienatus fuerit, iussu novi domini adire hereditatem debet et ea ratione per eum dominus fit heres: nam ipse alienatus neque liber neque heres esse potest. etiamsi cum libertate heres institutus fuerit: destitisse etenim a libertatis datione videtur dominus qui eum alienavit, alienus quoque servus heres institutus si in eadem causa duraverit, iussu domini adire hereditatem debet, si vero alienatus ab eo fuerit aut vivo testatore aut post mortem eius antequam adeat, debet iussu novi domini adire. at si manumissus est vivo testatore, vei mortuo antequam

2 adeat, suo arbitrio adire hereditatem potest, Servus alienus post domini mortem recte heres instituitur, quia et cum hereditariis servis est testamenti factio: nondum enim adita hereditas personae vicem sustinet, non heredis futuri, sed defuncti, cum et eius, qui in

3' utero est, servus recte heres instituitur. Servus plurium, cum quibus testamenti factio est, ab extraneo institutus heres unicuique dominorum, cuius iussu adierit, pro portione dominii adquirit hereditatem.

4 Et unum hominem et plures in infinitum, quot quis velit, heredes

5 facere licet, Hereditas plerumque dividitur in duodecim uncias. quae assis appellatione continentur. habent autem et hae partei propria nomina ab uncia usque ad assem. ut puta haec: sextans. quadrans, triens, quincunx, semis, septunx, bes. dodrans. dextans, deunx, as. non autem utique duodecim uncias esse oportet.

« PreviousContinue »