Page images
PDF
EPUB

tum ius est lex, plebi scita, senatus consulta, principum placita, 4 magistratuum edicta, responsa prudentium. Lex est, quod populus

Romanus senatore magistratu interrogante, veluti consule. constituebat. plebi scitum est, quod plebs plebeio magistratu interrogante, veluti tribuno, constituebat. plebs autem a populo eo differt, quo species a genere: nam appellatione populi universi cives significantur connumeratis etiam patriciis et senatoribus: plebis autem appellatione sine patriciis et senatoribus ceteri cives signi

ficantur, sed et plebi scita, lege Hortensia lata non minus valere quam 5 leges coeperunt. Senatus consultum est, quod senatus iubet atque

constituit. nam cum auctus est populus Romanus in eum modum,

ut difficile sit in unum eum convocare legis sanciendae causa, 6 aequum visum est seuatum vice populi consuli. Sed et quod prin

cipi placuit, legis habet vigorem, cum lege regia, quae de imperio eius lata est, populus ei et in eum omne suum imperium et potestatem concessit. quodcumque igitur imperator per epistulam constitarit vel cognoscens decrevit vel edicto praecepit, legem esse constat: haec sunt, quae constitutiones appellantur. plane ex his quaedam sunt personales, quae nec ad exemplum trahuntur, quoniam non hoc princeps vult: nam quod alicui ob merita indulsit, vel si cui poenam irrogavit, vel si cui sine exemplo subvenit, personam non egreditur. aliae autem, cum generales sunt, omnes procul dubio tenent. Praetorum quoque edicta non modicam iuris optinent auctoritatem. haec etiam ius honorarium solemus appelTare, quod qui honores gerunt. id est magistratus, auctoritatem

huic iuri dederunt. proponebant et aediles curules edictum de 8 quibusdam casibus, quod edictum iuris honorarii portio est. Re

sponsa prudentium sunt sententiae et opiniones eorum, quibus permissum erat iura condere. nam antiquitus institutum erat, ut essent qui iura publice interpretarentur, quibus a Caesare ius respondendi datum est, qui iuris consulti appellabantur. quorum om

nium sententiae et opiniones eam auctoritatem tenent, ut iudici 9 recedere a responso eorum non liceat, ut est consiitutum. Ex non

scripto ius venit, quod uisus comprobavit. nam diuturni mores 10 consensu utentium comprobati legem imitantur. Et non ineleganter

in duas species ius civile distributum videtur. nam origo eins ab institutis duarum civitatium, Athenarum scilicet et Lacedaemonis, .

magistratusok edictumai (tiszti hirdetmények) és a jogtudósok responsumai (jogi válaszai.) Törvény (lex) az, a mit a római nép a 4 senátusbeli hatóság, pl. a consul inditványára határozott. Plebiscitum az, a mit a köznép a plebeiusi hatóság, pl. a tribunus inditványára határozott. A plebs pedig a populustól annyiban különbözik, a mennyiben a nem a fajtól: a populus elnevezés alatt az összes polgárokat értjük, hozzászámítva a patriciusokat és senatorokat is, ellenben a plebs elnevezéssel a senátorokat és patriciusokat kivéve a többi polgárokat jelöljük. De a plebiscitumok is a lex Hortensia behozatalával ép oly hatálylyal kezdettek birni, mint a leges (törvények.) Senatusconsultum az, a mit a senatus rendelés határoz. 5 Mert ugyanis, a mint a római nép oly módon megszaporodott, hogy . nehéz volt egy helyre összehívni törvényhozás czéljából, méltányosnak látszott a nép helyett a senatus tanácsát kérni. De az is, a 6 mit a fejedelem határoz, törvényerővel bir. mert it lex regiaban, melyet az ő uralkodásáról hoztak, a nép neki és rája teljes hatalmát és uralmát átruházta. A mit tehát a császár leirat alakjában rendel, vagy itéleteiben megállapit vagy hirdetményben közzétesz, az törvény : mindezeket együttvéve constitutióknak nevezzük. Vannak ugyan ezek között csupán személyes vonatkozásúak, mikre nem lehet példákként hivatkozni, mivel nem ezt akarta velük a fejedelem. Mert ha valaki iránt érdemei tekintetbe vételével elnéző volt, vagy valakire szigorú büntetést mért, vagy ha kivételesen kedvezett, ez csupán arra az egy személyre vonatkozik. Más constitutiók azonban, miután általános érvényűek, kétségkivül mindenkit köteleznek. A praetoroknak edictumai is nem csekély jogi tekintélylyel 7 birnak. Ezeket ius honorarium-nak (tiszti jog) is szoktuk nevezni, mivel azok adták meg ennek a jognak a tekintélyt, a kik tisztségeket viselnek, t. i, a magistratus. Kiállítottak az aedilis curulisek is edictumot bizonyos esetekről, mely edictum szintén az ins honorarium-nak egyik alkatrésze. A jogtudósok responsumai alatt értjük 8 azoknak véleményeit és nézeteit. a kiknek meg volt engedve a jogot fejleszteni. Régi intézmény ugyanis, hogy voltak olyanok, a kik a jogokat nyilvánosan magyarázták, a kiknek a császár a ius respondendi-t (véleménynyilvánitási jogot) megadta, és a kiket jogtudósoknak neveztek. Mindezeknek véleményei és nézetei oly tekintélylyel birnak, hogy a birónak az ő responsumaiktól eltérni nem szabad. a mi egy constitutióban ki is van mondva. Nem irott jogforrásból az 9 a jog származik, a melyet a szokás erősített meg. Mert a tartós szokások a velük élők megegyezése alapján megerősítve törvényerővel birnak. És úgy látszik egészen helyesen van a ius civile két részre 10 osztva. Ennek az eredete valószinüleg a két államnak t. i. Athe

fluxisse videtur: in his erim civitatibus ita agi solitum erat, ut Lacedaemonii quidem magis ea, quae pro legibus observarent, memoriae mandarent, Athenienses vero ea, quae in legibus scripta reprehendissent, custodirent.

11 Sed naturalia quidem iura, quae apud omnes gentes perae

que servantur, divina quadam providentia constituta semper firma atque immutabilia permanent: ea vero, quae ipsa sibi quaeque civitas constituit, saepe mutari solent vel tacito consensu populi vel alia postea lege lata.

12 Omne autem ius, quo utimur, vel ad personas pertinet vel ad

res vel ad actiones. ac prius de personis videamus. nam parum est ius nosse, si personae, quarum causa statutum est, ignorentur.

III.

DE IURE PERSONARUM.

Summa itaque divisio de iure personarum haec est, quod 1 omnes homines aut liberi sunt aut servi. Et libertas quidem est,

ex qua etiam liberi vocantur, naturalis facultas eius quod cuique .) facere libet, nisi si quid aut vi aut iure prohibetur. Servitus autem

est constitutio juris gentium, qua quis dominio alieno contra natu33 ram subicítur. Servi autem ex eo appellati sunt, quod imperatores

captivos vendere iubent ac per hoc servare nec occidere solent.

qui etiam mancipia dicti sunt, quod ab hostibus manu capiuntur. + Servi autem aut nascuntur aut fiunt. nascuntur ex ancillis nostris:

fiunt aut iure gentium, id est ex captivitate, aut iure civili, cum homo liber maior viginti annis ad pretium participandum sese ve

numdari passus est. in servorum condicione nulla differentia est. Ő In liberis multae differentiae sunt. aut enim ingenui sunt aut libertini.

IV.

DE INGENUIS.

Ingenuus is est, qui statim ut natus est fiber-est. sive ex duobus ingenuis matrimonio editus, sive ex libertinis,_sive ex alrero libertino altero ingenuo. sed et si quis ex matre libera na

naenek és Lacedaemonnak intézményeire vihető vissza: ezekben az államokban ugyanis úgy szoktak volt eljárni, hogy a lacedaemonok mindazt, a mit törvény számba vettek, inkább az emlékezetre bízták, az atheneiek ellenben azt tartották meg, a mi leírva a törvényekben volt összefoglalva.

A természeti jogok, melyeket minden nép egyáránt megőriz, 11 miután valami isteni előrelátás hozta azokat létre, mindig erősen és változatlanul megmaradnak: azok ellenben, a melyeket valamely állam maga alkotott magának, gyakran meg szoktak változni, akár a nép hallgatólagos megegyezése folytán, akár később hozott törvény által.

Az egész jog, melylyel élünk, vagy a személyekre vonatkozik, 12 vagy a vagyonra, vagy a keresetekre. Mindenekelőtt a személyeket vizsgáljuk. Mert keveset ér tudnunk a jogot, ha nem ismerjük azokat a személyeket, a kiknek a kedvéért ezt a jogot megalkották.

III.

A SZEMÉLYEK JOGA.

A személyek jogának főfelosztása az, hogy az összes emberek vagy szabadok, vagy rabszolgák. A szabadság pedig, a honnan al „szabad" elnevezés is ered, természetes képesség annak véghezvitelére, a mit valaki véghezvinni akar, hacsak erőszak vagy jogszabály abban meg nem akadályozza. A rabszolgaság pedig a ius 2 gentium intézménye, mely szerint emberek természetellenesen vannak idegen uralomnak alávetve. Rabszolgáknak pedig ezeket onnan 3 nevezik, hogy a hadvezérek a foglyokat eladatják és ezért megőrizni, nem pedig megölni szokták: nevezik őket mancipiumoknak is, mert az ellenségtől kézzel fogják el őket. A rabszolgák vagy szület- 4 nek vagy lesznek azokká. Születnek rabszolganőinktől; azzá lesznek vagy a ius gentium, így a fogság alapján, vagy ius civile szerint, pl. ha a 20 évet meghaladta szabad ember a vételárban való részesedés czéljából magát eladatja. A rabszolgaságban nincsenek fokozatok, 5 már a szabadok közt vannak különbségek: ezek ugyanis vagy szabadon születtek, vagy szabadon bocsátottak (szabadosok).

IV.

A SZÜLETETT SZABADOK.

Szabad az, a ki mindjárt születésekor szabad, akár két született szabad, akár szabadosok, akár egy született szabad és egy szabados házasságából származott. Sőt ha valaki szabad anyától

scatur, patre servo, ingenuus nihilo minus nascitur: quemadmodum qui ex matre libera et incerto patre natus est, quoniam vulgo conceptus est. sufficit autem liberam fuisse matrem eo tempore quo nascitur, licet ancilla conceperit. et ex contrario si libera conceperit, deinde ancilla facta pariat, placuit eum qui nascitur liberum nasci, quia non debet calamitas matris ei nocere, qui in utero est. ex his et illud quaesitum est, si ancilla praegnans manumissa sit. deinde ancilla postea facta peperit, liberum an servum pariat? et Marcellus probat liberum nasci: sufficit enim ei qui in ventre

est liberam matrem vel medio tempore habuisse: quod et verum 1 est. Cum autem ingenuus aliquis natus sit, non officit illi in servi

tute fuisse et postea manumissum esse: saepissimè enim constitutum est natalibus non officere manumissionem.

DE LIBERTINIS.

Libertini sunt, qui ex iusta servitute manumissi sunt. manumissio autem est datio Tibertatis: nam quamdiii quis in servitute est, manui et potestati suppositus est, et manumissus liberatur potestate. quae res a iure gentium originem sumpsit, utpote cum iure naturali omnes liberi nascerentur nec esset nota manumissio, cum servitus esset incognita: sed posteaquam iure gentium servitus invasit. secutum est beneficium manumissionis, et cum uno conmuni nomine homines appellaremur, iure gentium tria genera hominum esse coeperunt. liberi et his contrarium servi et tertium genus libertini, qui desierant esse servi. Multis autem modis manumissio procedit: aut enim ex sacris constitutionibus in sacrosanctis ecclesiis aut vindicta aut inter amicos aut per epistulam aut per testamentum aut aliam quamlibet ultimam voluntatem. sed et aliis

multis modis libertas servo competere potest, qui tam ex veteri2 bus quam nostris constitutionibus introducti sunt. Servi vero a

dominis semper manumitti solent: adeo ut vel in transitu manumittantur, veluti cum praetor aut proconsul aut praeses in balneum vel in theatrum eat. Ja

« PreviousContinue »