Page images
PDF
EPUB

Sőt néma és siket katona is végrendelkezhetik. Hanem ezt a császári 2,3 constitutiók csak annyiban engedik meg, a mennyiben (valóban)katonáskodnak és a táborban tartózkodnak. Ellenben ha elbocsátás után az obsitosok, vagy a még katonáskodók táboron kivül végrendelkeznek, minden római polgár közös joga szerint kell azt tenniök. És a mit táborban nem a közönséges jog, hanem tetszésök szerint alkottak, az elbocsáttatásuk után csak egy évig marad érvényben. Mi lesz tehát akkor, ha egy év leforgása előtt hal meg ugyan, hanem az örökösnek szabott föltétel csak az év leforgása után áll be? Vajjon katonai végrendeletkép megáll-e ez ? Erre nézve az a döntés, hogy megáll mint katonai végrendelet. De ha valaki katonás- 4 kodása előtt végrendeletet készített a jognak nem egészen megfelelően, és miután katonává lett, zászlójánál való tartózkodása alatt azt ismét feltöri és valamit hozzá tesz, vagy kitöröl, vagy megváltoztat, vagy másképen nyilvánítja akaratát, hogy az mint katonai végrendelet érvényben maradjon, azt kell mondanuk, hogy e végrendelet érvényes mintegy a katonának ujabbi akaratából. Végre, ha a katonát arro- 5 gátióba adták, vagy családfiú lévén a hatalomból elbocsátották végrendelete mintegy a katonának ujabbi akaratából érvényes s nem tekintjük a capitis deminutio folytán érvénytelennek.

Tudni kell azt is. hogy úgy a korábbi törvények, mint a 6 császári constitutiók a táborban szerzett különvagyon mintájára némely személyeknek a táborihoz hasonló különvagyont (quasi castrense) adtak, és néhánynak ezek közül megengedték, hogy végrendelkezzenek, habár hatalom alatt állanak is. Ezt a mi constitutiónk bővebben kiterjesztette, és mindenkinek megengedi hogy ily különvagyonról végrendelkezzék, de a közönséges jog szerint. Ezen constitutió tartalmának tekintetbe vételével mindent meg lehet tudni, .a mi az előbb említett jogintézmény körébe esik.

XII.

KIK NEM ALKOTHATNAK VÉGRENDELETET?

Azonban nem mindenkinek szabad végrendeletet alkotnia, Igy mindjárt azoknak, a kik idegen hatalomnak vannak alávetve, sincs végrendelkezési képességük, még pedig olyannyira, hogy ha a szülők meg is engedik, még sem rendelkezhetnek jogérvényesen, kivévén azokat, kiket fentebb felsoroltunk, s főleg a katonákat, kik atyai hatalom alatt vannak, kiknek a császári constitutiok megengedik, hogy arról, a mit katonáskodásuk alatt szereztek végrendelkezzenek. Ezt kezdetben csak a valóban katonáskodóknak adta meg úgy dicsőült Augusztus császár, mint Nerva, valamint dimissis militia, id est veteranis. concessum est, itaque si quidem fecerint de castrensi peculio testamentum, pertinebit hoc ad eum quem heredem reliquerint: si vero intestati decesserint nullis liberis vei fratribus superstitibus. ad parentes eorum iure communi pertinebit, ex hoc intellegere possumus, quod in castris adquisierit miles, qui in potestate patris est, neque ipsum patrem adimere posse neque patris ereditores id vendere vei aliter inquietare neque patre mortuo cum fratribus esse commune, sed scilicet proprium eius esse id quod in castris adquisierit, quamquam iure civili omnium qui in potestate parentum sunt peculia perinde in bonis parentum coraputantur, acsi servorum peculia in bonis dominorum numerantur: exceptis videlicet his, quae ex sacris constitutionibus et praecipue nostris propter diversas causas non adquiruntur. praeter hos igitur, qui castrense peculium vei quasi castrense habent, siquis alius filius familias testamentum fecerit, inutile_est, licet suae potestatis 

1 factus decesserit, Praeterea testamentum facere non possunt impuberes, quia nullum eorum animi iudicium est: item furiosi. quia mente carent, nec ad rem pertinet, si impubes postea pubes factus aut furiosus postea compos mentis factus fuerit et decesserit, furiosi autem si per id tempus fecerint testamentum, quo furor eorum intermissus est, iure testati esse videntur, certe eo quod ante iurorem fecerint testamento valente: nam neque testamenta recte facta neque aliud ullum nepotium recte gestum postea furor interveniens

2 peremit, Item ^rojdigus, cui bonorum suorum administratio interdicta est, testamentum facere non potest, sed id quod ante fecerit,

3 .quam interdictio ei bonorum fiat, ratum est," Item mutus et surdus non semper facere testairrgnTüm pössünt, utique autem de eo surdo loquimur, qui omnino non exaudit, non qui tarde exaudit: nam et mutus is intellegitur, qui eloqui nihil potest, non qui tarde loquitur. saepe autem etiam litterati et eruditi homines variis casibus et audiendi et loquendi facultatem amittunt: unde nostra constitutio etiam his subvenit, ut certis casibus et modis secundum normam eius possint testari aliaque facere quae eis permissa sunt, sed si quis post testamentum factum valetudine aut quolibet alio casu mutus aut surdus esse coeperit, ratum nihilo minus eius remanet

.t testamentum. Caecus taautem non potest facere testamentum nisi per Trajanus, a legjobb császár, kegyelme; később azonban dicsőült Hadrianus császár leiratában a katonaságtól elbocsátottaknak, azaz az obsitosoknak is megadta, Ha tehát tábori külön vagyonukról végrendeletet készítenek, akkor az arra fog szállni, a kit örökösnek kijelöltek: ha pedig végrendelet nélkül halnak meg, és őket túlélő gyermekeik vagy testvéreik sincsenek, akkor az a közönséges jog szerint szülőikre fog szállani. Ebből megérthetjük, hogy, a mit az atyai hatalomban levő katona katonáskodása alatt szerez, azt sem atyja nem veheti el tőle. sem atyjának hitelezői azt el nem adhatják és máskép sem zaklathatják, sem atyja halála után abban testvéreinek részök nincsen, hanem teljesen az ő tulajdona az, a mit katonáskodása alatt szerzett, ámbár a ius civile szerint mindazoknak, a kik atyai hatalom alatt állanak, különvagyonát a szülő vagyonához számítják ép úgy, mint a hogy a rabszolgák különvagyonát is gazdájuk vagyonához számítják: kivévén mindenesetre azt a vagyont, a melyet a császári constitutiók, és jelesül a miéink alapján különböző czímeken nem szerzett meg. Ha tehát azokon kívül, kiknek tábori vagy mintegy táltori különvagyonuk van, más családfiú készít végrendeletet, az érvénytelen, noha csak önjogúvá válta után húnyt el. Továbbá nem végrendelkezhetnek a serdületlenek, l mert semmiféle ítélőképességük sincs: továbbá az őrültek, mert nincs értelmük, S mitsem változtat ezen, ha a serdületlen később mint serdült, vagy az őrült később őrültségéből kigyógyulva hal is meg. De ha őrültek oly időben készítenek végrendeletet, mikor őrültségük szünetel, végrendelkezésük érvényes; őrültségük előtt készített végrendeletük kétség kivül érvényes, mert a később kitőrő őrültség sem a helyesen alkotott végrendeletet, sem más helyesen véghezvitt ügyletet nem semmisít meg. Továbbá nem 2 készíthet végrendeletet a tékozló, kit vagyonának kezelésétől eltiltottak; de az a végrendelet, melyet e tilalom előtt készített, megáll. A siket és néma nem mindig végrendelkezhetik, Itt azonban csak, 3 oly siketet értünk, a ki épenséggel nem hall, nem azt, ki csak nehezen hall; mert néma is csak az, a ki egyáltalában nem tud beszélni, nem az. a ki csak nehezen tud. Gyakran azonban még a művelt és tudományosan képzett emberek is elvesztik különféle véletlenek által halló és beszélő képességüket, Ezért constitutiónk ezek javára azt rendeli, hogy bizonyos esetekben és módokon a benne meghagyott szabály szerint végrendelkezhessenek s más nekik megengedett cselekvényeket is véghezvihessenek, De ha valaki végrendeletének alkotása után betegség vagy akármely más véletlen folytán néma lesz, vagy megsiketül, végrendelete természetesen érvényes marad. Vak pedig csak úgy alkothat végren- 4

[graphic]
[graphic]

5 observationem, quam lex divi Iustini patris mei introduxit. Eius, qui apud hostes est, testamentum quod ibi fecit non valet, quamvis redierit: sed quod dum in civitate fuerat fecit, sive redierit, valet iure postliminii, sive illic decesserit. valet ex lege Cornelia.

XIII.

DE EXHEREDATIONE LIBERORUM.

Non tamen, ut omnimodo valeat testamentum, sufficit haec observatio, quam supra exposuimus. sed qui filium in potestate habet, curare debet, ut eum heredem instituat vei exheredem nominatim faciat: alioquin si eum silentio praeterierit, inutiliter testabitur, adeo quidem ut, etsi vivo patre filius mortuus sit, nemo ex eo testamento heres existere possit, quia scilicet ab initio non constiterit testamentum, sed non ita de filiabus vei aliis per virilem sexum descendentibus liberis utriusque sexus fuerat antiquitati observatum: sed si non fuerant heredes scripti scriptaeve vei exheredati exheredataeve. testamentum quidem non infirmabatur, ius autem adcrescendi eis ad certam portionem praestabatur. sed nec nominatim eas personas exheredare parentibus necesse erat, sed 1 licebat et inter ceteros hoc facere. Nominatim autem exheredari quis videtur, sive ita exheredetur 'Titius filius meus exheres 'esto'. sive ita 'filius meus exheres esto' non adiecto proprio nomine, sciljcet si alius filius non extet. postumi quoque liberi vei heredes institui debent vei exheredari. et in eo par omnium condicio est, quod et in filio postumo et in quolibet ex ceteris liberis sive feminini sexus sive masculini praeterito valet quidem testamentum, sed postea adgnatione postumi sive postumae rumpitur et ea ratione totum infirmatur: ideoque si mulier, ex qua postumus aut postuma sperabatur. abortum fecerit, nihil impedimento est scriptis heredibus ad hereditatem adeundam. sed feminini quidem sexus personae vei nominatim vei inter ceteros exheredari solebant, dum tamen, si inter ceteros exheredentur. aliquid eis legetur, ne videantur per oblivionem praeteritae esse, masculos vero postumos, id est filium et deinceps, piacuit non aliter recte exheredari, nisi nominatim exheredentur. hoc scilicet modo: 'quicumque mihi filius deletet. ha azt megtartja, a mit atyánk, boldogult Justinus császár, törvénye behozott, Annak, ki az ellenség kezében van, 5 ott készített végrendelete nem érvényes, még ha vissza is tér: de az, melyet hazájában léte alatt alkotott, ha visszatér, érvényes a ius postliminii-nél fogva, ha pedig ott meghal, érvényes a lex Cornélia alapján.

XIII.

A GYERMEKEK KITAGADÁSA.

Hogy valamely végrendelet minden esetre érvényes legyen, ahhoz még nem elégséges figyelembevétele annak, a mit fentebb kifejtettünk. Hanem a kinek hatalmában levő fia van, gondoskodnia kell arról, hogy őt végy örökösnek kinevezze, vagy név szerint kitagadja: különben, ha őt hallgatással mellőzi, érvénytelenül fog végrendelkezni, s pedig olyannyira, hogy, még ha a fra atyja életében halna is meg, senki sem lehet azon végrendeletből örökössé, mivel ez a végrendelet kezdettől fogva érvénytelen. De nem így tartották ezt hajdanta a leánygyermekek vagy más, fiágon leszármazott mindkét nembeli gyermekek tekintetében: hanem ha ezek nem voltak örökösökké kinevezve vagy kitagadva, akkor a végrendelet nem erőtlenült ugyan meg, hanem átszaporodási jogot (ius accrescendi) adtak nekik bizonyos osztályrészre. S nem is kellett a szülőknek ezeket a személyeket név szerint kitagadniok, hanem szabad volt ezt „a többiek közt' is tenniök. Név szerint pedig akkor tekinthető 1 valaki kitagadottnak, ha vagy úgy tagadják ki: „Titius fiam ne örököljön" vagy így: „fiam ne örököljön" saját nevének hozzátétele nélkül, ha t. i. más fia nincs. Az utószülött gyermekeket is vagy ki kell nevezni örökösöknek, vagy ki kell őket tagadni. És abban valamennyiüknek helyzete egyenlő, hogy az utószülött gyermek mellőzése esetén ép úgy, mint ha egyéb lány- vagy fiúgyermekek közül mellőzték valamelyiket, a végrendelet érvényes ugyan, de utóbb az utószülött fiú vagy lány világra jötte által megdől, s ez okból teljesen megerőtlenül: épen ezért, ha valamely nő, kitől utószületendő gyermeket várnak, elvetél, a kinevezett örökösöknek már semmi akadály sem állja útját az örökség elfogadásában. Nőági személyeket is vagy nevük szerint vagy a többiek közt szokták kitagadni, mégis úgy. hogy ha a többiek közt tagadták ki őket, kell, hogy valami hagyomány jusson nekik, hogy úgy ne lássék, mintha feledésből mellőzték volna őket. Finembeli utószülötteket pedig, azaz fiúgyermeket s így tovább, érvényesen csak úgy lehet kitagadni, hogy egyenként tagadjuk ki őket, még pedig ilykép: „bárki lesz is a fiam, örökösöm ne legyen."

« PreviousContinue »