talmaztak, hanem kiterjedtek a büntetőjogra és a közigazgatási jogra is.

A XIII. századtól kezdve a délfranczia városok szokásjogait is mindinkább írásba foglalták. Minthogy pedig ezen városok jogai a római jog behatása alatt állottak, ennélfogva azoknak írásba foglalása is sokkal tökéletesebb volt, mint az északfranczia városok jogaié. A feljegyzett délfranczia városi jogok között a nevezetesebbek voltak Salon, Marseille, Avignon, Monpeiller, Arles és Toulouse városok jogai.

Ezen irásba foglalt városi jogok sok tekintetben a törvénykönyv alakját tüntetik fel. Törvénykönyveknek azonban ök még sem tekinthetők, mert az egyes szokásjogok feljegyzései kizárólag magán munkálatok s a törvényhozó hatalom azokra semminemű befolyást nem gyakorolt s így kötelező erejüket nem a feljegyzés folytán nyerték. Ezen munkák is tehát nem egyebek mint a szokásjognak irásba foglalásai, vagyis a szokásjog írott kútfői.

A feljegyzett városi jogok közül azonban egyesek a későbbi századokban a franczia királyok jóváhagyása folytán törvényerőre tettek szert.

A városi jogok feljegyzéseit követték a XIV. századtól kezdve az egyes tartományi jogok feljegyzései (coutumes provinciales). E tekintetben három korszakot kell megkülönböztetnünk.

1. Azon feljegyzéseket, a melyek III. Károly király uralkodása előtt.

2. Azon feljegyzéseket, a melyek III. Károly király rendeletére.

3. Azon feljegyzéseket, a melyek III. Károly király uralkodása után létesültek.

Az első ilyen gyüjtemény volt Artois tartomány joga (Les coutumes d'Artois) a XIV. századból. Ezen gyüj

teményeknek hivatalos kiadása azonban nem maradt fenn.

A XV. század elején még pedig 1411. évben feljegyeztettek Anjou és Maine tartományok jogai. Ezen gyüjtemények a későbbi századokban igen sok változáson mentek át, a mennyiben sok toldalék járult hozzájuk. Az említett gyüjtemények eredeti szövege nem maradt fenn.

1417. évben Poitou tartomány szokásjoga lett feljegyezve. Ezen gyüjtemény eredeti szövege fennmaradt.

Az igazságszolgáltatás megkönnyítése czéljából VII. Károly franczia király 1454. évben elrendelte, hogy a létező szokásjog az országnak valamennyi részében irásba foglaltassék. Ezen királyi rendelkezés következtében irásba foglalták 1459. évben Bourgogne herczegség, 1460. évben pedig Touraine tartomány szokásjogát.

A többi tartományokban azonban a munka igen lassan, de azért biztosan haladt elöre. VIII. Károly uralkodása alatt hét, XII. Lajos uralkodása alatt pedig több mint 25 tartomány szokásjoga lett írásba foglalva. A XVI. század közepén pedig az összes tartományok szokásjogainak írásba foglalása be volt fejezve.

A XVI. század végén és a XVII. század folyama alatt ezen feljegyzett tartományi jogokat újból átdolgozták s minthogy a törvényhozás ezen munkálatokat jóváhagyta, azok törvényerőre emelkedtek.

Francziaországban azonban nemcsak az egyes tartományok és városok szokásjogait, vagyis a particularis szokásjogokat jegyezték fel, hanem a XIII. századtól kezdve az egész országra kiterjedő, vagyis az általános szokásjogot is mindinkább kezdték magánúton írásba foglalni. Ezekre a szokásjogi feljegyzésekre azonban a római jog kezdettől fogva igen nagy befolyást gyakorolt, daczára

annak, hogy a „Corpus Juris Civilis" érvényessége Francziaországban soha sem nyert törvényes elismerést.

Az általános szokásjogot magukban foglaló gyüjtemények a következők:

1. Blanka királyné könyve (Livre de la Reine Blanche). Ezen munka I. Fülöp franczia király uralkodása alatt keletkezett s szerzője Guido beauvaisi püspök. Ezen munka egyúttal az első jogi alkotás, a mely franczia nyelven van szerkesztve.

2. „Livre de Justice et de Plet." Ezen munka a XIII. században keletkezett s szerzője ismeretlen. A munka, a melyen a római jog és az egyházjog befolyása igen meglátszik majdnem kizárólag közjogot tartalmaz, a mennyiben főleg a király, a herczegek, a grófok és a bárók jogait és kötelességeit szabályozza. A munka azonban ezen kivül magánjogi szabályokat is tartalmaz s különösen a házassági jogra terjed ki. Végül a munka büntetőjogi szabályokat is foglal magában.

3. Az „Olim." Ezen munka a XIII. század végén keletkezett s szerzője Jean de Montluc. A gyüjtemény alkotmányjogi és közigazgatási jogot tartalmazó részeken kívül különösen a peres eljárásra vonatkozó szabályokat foglal magában, ezenkívül azonban a hűbérjogra is kiterjed, végül pedig büntetőjogot és igen sok magánjogi szabályt is tartalmaz. A munka, a mely határozottan a legbecsesebb műemlék a középkori franczia szokásjogok feljegyzései között, a későbbi századokban igen sok kiegészítést nyert.

Az általános szokásjogot tartalmazó, de a most tárgyalt három munkánál kevésbbé nevezetesebb gyüjtemények voltak:

1. Le Conseil de Pierre de Fontaines.
2. Le Grand Coutumier de Normandie.
3. L'Ancien Coutumier d'Artois.

4. Les Etablisements de Saint-Louis.

5. Les Coutumes de Beauvoisis.

6. Le Vieux Coutumier de Senlis.

7. Les Coutumes de Champagne et Brie.

8. L'Ancien Coutumier de Picardie.

9. Les Anciens styles du parlament de Paris et de Châtelet.

10. Le Grand Coutumier de France.

A feljegyzett szokásjogokban nyilvánuló jogelvek képezik a mai tételes franczia magánjog, vagyis a „Code Civil" alapját.

14. §.

Az olasz szokásjog írott kútfői.

Olaszország legrégibb jogkönyvei az ezen országban igen sokáig érvényben volt longobard szokásjog feljegyzéseit tartalmazták.

Olaszországban már a XI. században létesültek jogkönyvek, a melyek mind latin nyelven voltak szerkesztve. Ezen jogkönyvek között a legnevezetesebb volt a „Lombarda“ czimű munka, a mely a XI. század végén létesült. Ezen jogkönyv, a melynek szerzője ismeretlen, a longobard szokásjogon kívül még egyes frank és olasz királyok törvényeit is tartalmazza s a mely éppen ezért inkább törvénygyüjtemény jellegével bír.

A longobard szokásjogokat magukban foglaló jogkönyveken kivül Olaszországban még egyéb jogkönyvek is létesültek. Ezek pedig azon jogot tartalmazzák, a mely úgy a római jógtól, mint a közönséges longobard jogtól független, vagyis a longobard hübérjogot (consuetudines feudorum). Ezen jogkönyveket később egy gyüjteménybe foglalták össze, a mely „Libri feudorum" név alatt ismeretes.

A „Libri feudorum" épp úgy mint a német jogkönyvek magán munkálatok, a melyek az idök folyamán változásokon mentek keresztül, gyarapodtak, sőt a későbbi századokban törvény erőre tettek szert.

A gyüjtemény két részből áll. Az első rész ismeretlen eredetűs tartalmazza a hűbérjogot a római jogtól való eltéréseivel. Ezen rész keletkezésének ideje 1095 és 1136. évek közé esik. Az eredeti szöveghez járult még egy csomó pótlás, a melyek részben magyarázatokat, részben törvények kivonatait, részben a jogéletből merített adatokat tartalmaznak a nélkül, hogy ezen utóbbiak és az eredeti munka közötti határvonal pontosan meg volna állapítható.

A második rész körülbelül 1158. évben létesült s a hübérjog természetéről, megszerzéséről és elvesztéséről szóló szabályokat tartalmazza. Ezen utóbbi rész, a mely állítólag Obertus ab Orto milanói konzultól származik, a későbbi századokban pótlásokat vett fel s különösen egy, hűbéri szokásjogot, Schöffensprüche-ket és II. Lothár, valamint I. Frigyes császárok egyes törvényeit magában foglaló gyüjteménynyel lett kiegészítve.

A „Libri feudorium" gyüjtemény 1166. évben már ismeretes volt s „decima collatio novellarum" név alatt egyes glossa-kkal is elláttatott. A glossa-k részben Bulgarustól, részben Pilliustól, részben pedig Jacobus Columbitól erednek s később Accursius „Glossa ordinaria“-jába is felvétettek. Ezen „capitula ordinaria"-khoz még glossalatlan ,capitula extraordinaria"-k is járultak, a melyek Jacobus de Ardizotól származnak.