5. A szász peres eljárást tartalmazó jogkönyvek. (Die Rechtsbücher über den sächsischen Prozess.) Ezen munkák közül legnevezetesebbek az úgynevezett Richtsteige (des Richtes Stigh, másként Schevencloet, Glossa Scabinorum), a melyek a szász biróságok elötti eljárás szabályzatát foglalják magukban.

a) A Richtsteig Landrechts 50 fejezetben rendszeresen tárgyalja a tartományi peres eljárást, folytonos vonatkozásban a szász tükörre. Szerzője minden valószinüség szerint Buch János lovag, a ki ezen munkát a XIV. században délszász nyelvezetben írta meg.

b) A „Richtsteig Lehenrechts" egy ismeretlen szerzőtől származó munka, a melynek keletkezési ideje nem sokkal későbbre esik mint a fenti munkáé.

c) A „Weise des Lehenrechts", a mely munka a XV. század közepén létesült.

6. A „Cautela" és a „Prems" (Premisse) két egészen jelentéktelen munka, a melyek valószinüleg a XIV. század végén létesültek s a melyeknek szerzője Ossfeld Hermann. Ezen munkák peres eljárásra vonatkozó szabályokat foglalnak magukban.

7. A városok jogkönyvei (Stadtrechtsbücher). Ezek közé tartoznak a szász városi jogkönyvek. (Die Sächsischen Stadtrechtsbücher), a melyek között a legnevezetesebb volt a szász Weichbild.

a) A szász Weichbild (Sächsische Weichbild). Ezen munka a szász városi jogoknak több darabból álló feldolgozása s így igen különböző anyagból készült gyüjtemény. Az első rész a birósági szervezetet tárgyalja s régi törvényekből van átvéve. A munka többi része a szász tükörből és a magdeburgi „Schöffenrecht“-böl van merítve. Ezen munka a XIV. század elején egy egészbe össze lett foglalva s ugyanezen század végén egy glossa-val is el lett látva.

b) A kiegészített szász tükör (Rechtsbuch nach Distinctionen). Ezen munka, melynek szerzője ismeretlen, a XIV. század közepén létesült s a szász Weichbild és a goslari városi jog anyagából készült. A jogkönyv hatálya kiterjedt a szász városok, valamint Magdeburg város és környékének területére.

c) A szász, másként Pölman-féle distinctio-k (Sächsischen oder Pölmanschen Distinctionen). Ezen munkálatok a XV. század elején létesültek.

d) Az eisenachi jogkönyv (Eisenachische Rechtsbuch). Ezen munka a XV. század második felében készült. e) Purgoldt János jogkönyve a XVI. századból. Ezen utóbbi két jogkönyv distinctio-kat tartalmaz. 8. Megemlítendők végül az „Abecedarien“, „Repertorien“, „Remisorien" és "Register" nevek alatt legtöbbnyire alphabetikus sorrendben készült munkák, a melyek a fent említett jogkönyvek anyagából merített magángyüjtemények. Értékük azonban igen jelentéktelen. Legnagyobbrészt a XV. század közepén keletkeztek s kéziratok útján egész Németországban elterjedtek.

3. A feljegyzett városi jogok.

Az előbbi fejezetben említett jogkönyvek a jogfejlődésre nem csak annyiban gyakoroltak nagy befolyást, a mennyiben bennük a létező szokásjog írott alakot nyert s ez által a tételes jog megismerése igen megkönnyíttetett, hanem az által is, hogy a jogkönyvek példáján buzdulva, az egyes városok is joganyagukat mindinkább feljegyezték és gyüjteménybe foglalták. Ezen írásba foglalt városi jogok (Stadtrechte, Statuten, Weichbild, Jura municipalia) tartalmazták a privilegium-okat, a Weisthum-okat és a Schöffensprüche-ket s ennélfogva úgy a közjog, mint a magánjog külső forrásait képezték.

VECSEKLOY: A magánjog rendszere.

6

A szokásjog könnyebb megismerése czéljából annak írásba foglalása a XII. század óta mind nagyobb mérveket öltött s különösen az egyes városi jogok voltak azok, a melyeknek írásba foglalása legelőbb végbement. Ezen városi jogok voltak.

1. Strassburg város joga (Das Stadtrecht von Strassburg) a XII. századból.

2. Köln város joga (Das Stadtrecht von Köln) 1120. évből.

3. Soest város joga (Das Stadtrecht von Soest) a XII. századból.

4. Lübeck város joga (Das Stadtrecht von Lübeck) a XIII. század első feléből.

5. Magdeburg város joga (Das Magdeburgische Recht) a mely főleg Schöffensprüche-kben és Weisthum-okban megnyilatkozó szokásjogot tartalmaz.

6. Goslar város joga (Das Stadtrecht von Goslar) a XIII. század közepéből.

7. Frankfurt város joga (Das Stadtrecht von Frankfurt am Main).

8. Augsburg város statutumai (Die Augsburger Statuten) 1276. évből.

9. Brema város statutumai (Die Bremer Statuten) 1303. és 1433. évekből.

10. Hamburg város statutumai (Die Hamburger Statuten) 1270, 1292 és 1497. évekből.

11. Bamberg város joga (Das Bamberger Stadtrecht) a XIV. századból.

12. Prága város joga (Das Stadtrecht Prag) a XIV. századból.

13. München város joga (Das Münchener Stadtrecht) 1347. évből.

A római jog befogadása után a legtöbb városi jogot

átdolgozták és az egyes german eredetű jogintézményeket a római jog tanaival összhangzásba hozták, (Reformationen der Stadtrechte) s a fennálló magánjogot rendszeres alakba foglalták. Az által pedig, hogy ezen munkálatok a római jogot a német joggal összhangzásba hozták és a kettőt egymással egyesítették, ezen városi jogok a tartományi jogoknak mintául szolgáltak és egyúttal a modern törvénykönyveknek előfutárjait képezték.

4. Az átdolgozott tartományi jogok.

A városi jogok átdolgozásának mintájára a XVI. századtól kezdve az egyes tartományi szokásjogokat szintén átdolgozták és azokat a római jog elveivel összhangzásba hozták. Minthogy pedig a szokásjogoknak ezen feldolgozásai törvényerőre nem emelkedtek, az átdolgozott tartományi jogok továbbra is a nem irott jognak képezték forrását. Németországnak nevezetesebb tartományi jogai, amelyek

átdolgoztattak, voltak:

1. A porosz tartományi jog. (Das Preussische Landrecht).

2. Az osztrák tartományi jog. (Das Österreichische Landrecht).

3. A bajor tartományi jog. (Das Baierische Landrecht). 4. A szász tartományi jog. (Das Sächsische Landrecht).

5. A würtembergi tartományi jog. (Das Würtembergische Landrecht).

6. A badeni tartományi jog. (Das Badische Landrecht).

13. §.

A franczia szokásjog írott kútfői.

A franczia szokásjogoknak legrégibb írott kútfői azon feljegyzések voltak, a melyek a franczia jogszokásokat (coutumes) foglalták magukban. Francziaországban ugyanis a XIII. századtól kezdve a létező szokásjogot mindinkább feljegyezték és gyüjteményekbe foglalták s bár ezen gyüjtemények nem hivatalos, hanem magánúton létesültek, mégis az ekként keletkezett munkák (coutumiers) mint a szokásjog írott forrásai jelentkeztek s igen nagy jelentőségre

tettek szert.

Kezdetben mindinkább a particularis szokásjogokat jegyezték fel és foglalták gyüjteményekbe. Ezen feljegyzett particularis szokásjogoknak Francziaországban két nagy csoportja létezett, úgy mint a feljegyzett városi jogok (chartes de ville Észak-Francziaországban és statuts municipaux Dél-Francziaországban) és a feljegyzett tartományi szokásjogok (coutumes provinciales).

Francziaországban az egyes városok szokásjogait már a legrégibb időkben feljegyezték. Így a XII. században feljegyezték Laon, Lorris, Beaumont és Rouen városok szokásjogait. Ezeken kivül még számos kisebb város szokásjogát feljegyezték.

A fent említett négy város szokásjogai oly nagy tekintélyre tettek szert, hogy azokat más városok és országrészek is sajátjaik gyanánt elfogadták és alkalmazták, ennélfogva az eredetileg városi jogok Francziaország nagy részére kiterjedtek. Minthogy ebben a korszakban az egyes jogrendszerek egymástól még nem különültek el teljesen, ennélfogva a feljegyzett városi jogok anyaga is nagyrészt rendszertelen volt s nemcsak magánjogi szabályokat tar