vagyis hogy a jogosított személylyel minden ember jogviszonyban áll, vagy pedig a jogviszony csak a jogosított és egy vagy több meghatározott személy között létesül.

Az általános magánjogi kötelezettség természetéhez képest mindig negativ tartalmu, a mennyiben csakis arra vonatkozik, hogy a jogosított személyt jogának gyakorlásában senki se háborgassa.

A különös jogi kötelezettség pedig, a melynek forrása mindig egy kötelmi jogviszony, tartalma tekintetében lehet úgy positiv, mint negativ természetü.

IX. FEJEZET.

A jogviszony.

Irodalom. Savigny: System des heutigen Römischen Rechts. Puchta: Pandekten. Windscheid: Lehrbuch des Pandektenrechts. Dernburg: Pandekten. - Schilling: Lehrbuch für Institutionen und Geschichte des Römischen Privatrechts. Sintenis: Das Praktische Gemeine Civilrecht. Unger: System des Österreichischen Allgemeinen

Privatrechts.

1. §.

A jogviszony általában.

Mint fentebb láttuk alanyi jog csak azon esetben létezik, ha az egyén hatalma más egyének szabadságát bizonyos tekintetben korlátozza. Ezen korlátozás pedig alapját egy viszonyban bírja, a mely mint az alanyi jog forrása jogviszonynak nevezhető.

A jogviszony egy vagy több meghatározott személy és más személy, vagy személyek között fennálló azon viszony, a mely jogilag szabályozva lévén, jogi hatásokat idéz elő, azaz alanyi jogokat létesít.

Valamint a tárgyi jog kétféle, úgymint közjog és magánjog, úgy az alanyi jog, valamint az annak forrását képező jogviszony szintén vagy közjogi, vagy magánjogi

jellegü. A közjogi viszonyban az egyén mint államtag vagyis mint állampolgár szerepel, a magánjogviszonyban ellenben mint magánszemély.

A közjogi viszony, mint ezen munka keretén kívül eső fejtegetéseink tárgyát nem képezi s igy egyedül a magánjogviszonynyal fogunk foglalkozni.

Azonban nem minden viszony, a mely személy és személy között létezik tekinthető jogviszonynak, hanem csakis azok, a melyek vagy egészben, vagy legalább részben jogszabályok által való szabályozásra alkalmasak, illetőleg erre szorulnak.

Ennélfogva háromféle viszonyt különböztethetünk meg, úgymint viszonyokat, a melyek egészen, másokat, a melyek egyáltalában nem és ismét másokat, a melyek csak részben tartoznak a jog területére. Az első osztályt illetőleg például szolgálhat a tulajdon, a másodikat illetőleg a barátság, a harmadikat illetőleg pedig a házasság, a mely utóbbi ugyanis nagyrészt az erkölcstan szabályai alá esik.

2. §.
A jogviszony fajai.

Az alanyi jognak gyakorlása nyilvánulhat a szabad természetnek egyes elhatározott részei, vagyis a dolgok felett való uralomban. Egy meghatározott személynek egy meghatározott dolog felett való uralma egy olyan jogviszony kifolyása, a mely közte és a többi összes létező személyek között fennáll s a melynél fogva egy meghatározott dolog felett vagy minden vagy legalább is bizonyos tekintetben csakis az illető személy van hivatva hatalmat gyakorolni, minden más személytől ellenben ezen tényleges hatalom gyakorlása meg van vonva. Ennélfogva ezen hatalmat minden más személy tisztelni tartozik, vagyis a hatalom

gyakorlására jogosított személyt hatalma gyakorlásában senkinek sem szabad korlátozni.

A jogviszonyoknak ezen első csoportja a dologjogviszony, vagyis a jogosított és minden más létező személy között fennálló, kizárólag negativ tartalmú viszony a hatalom elismerése tekintetében.

A dologjogviszonyból származó alanyi jog a dologi jog, vagyis mint fentebb láttuk egy meghatározott dolog felett bizonyos tekintetben való kizárólagos és feltétlen hatalom, a melynek legtisztább és legtökéletesebb alakja a tulajdonjog.

A dologjogviszonynak, illetőleg a belöle származó dologi jognak föismérve az állandóság.

A jogviszonyoknak egy második osztályát azok képezik, a melyek két vagy több személy között léteznek s a melyeknek lényege abban áll, hogy az egyik személy hatalma közvetlenül egy másik személyre terjed ki, vagyis az egyik személy a másik személy uralmának alá van rendelve. Ha ezen uralom absolut természetű volna, úgy ez által a másik személy szabadsága s ezzel együtt személyisége is teljesen megszünnék, vagyis a hatalom gyakorlására jogosított személy nem egy személy, hanem egy dolog felett gyakorolna uralmat, a mire példa a római polgárnak a rabszolgához való viszonya.

Egy idegen személy felett való hatalom azonban ezen személy szabadságának elvesztését nem vonja szükségképen maga után, vagyis az uralomnak nem kell kiterjednie az idegen személyre a maga teljességében, hanem az vonatkozhatik a másik személynek csupán csak egyes cselekvéseire, vagyis szabadságának csak egy kis részére, A két személy között létező ezen viszony a kötelmi jogviszony, a melynél fogva tehát az egyik személy szabadságának egy része a másik személynek uralma alá van

rendelve. Az egyik személy, vagyis a kötelezett fél, akaratát a másik személy, vagyis a jogosított fél akaratának bizonyos tekintetben alárendeli, a mi által a jogosított fél akarata a kötelezett fél cselekvőségét bizonyos tekintetben befolyásolja.

A jogviszonyok harmadik osztályának alapját a családi kötelék képezi. A családi köteléken alapuló jogviszonyok a családjogviszonyok, a melyek részint a két nem közötti különbségben, részint a leszármazás tényében bírják alapjukat. Az előbbi a házastársak közötti jogviszonyokat, az utóbbi pedig az atya és gyermekei, továbbá a leszármazók vagyis a rokonok közötti jogviszonyokat létesíti.]

Végül a jogviszonyoknak negyedik osztálya az egyes embereknek időbelileg korlátolt létezése folytán keletkezik. A halál ténye következtében létesülő vagyonátháramlás ugyanis szintén egyes jogviszonyokat létesít. Ezek az örökösödési jogviszonyok, a melyek a dologjogviszonyokhoz hasonló absolut természettel bírnak. Az örökösödési jogviszony az örökhagyó utódja, vagyis az örökös és minden más létező személy között áll fenn s ennélfogva ezen jogviszony tartalma szintén kizárólag negativ természetű s egyedül arra irányul, hogy az örököst az örökség megszerzésében senki se akadályozza.