hézagosan szabályozott esetekre terjeszkedhetik ki. A végrehájtó hatalom jogalkotása tehát a törvényhozó hatalom által alkotott jogszabályokkal, vagyis a törvényekkel nem ellenkezhetik s csakis az ezek által hátrahagyott hézagokat van hivatva pótolni. A végrehajtó hatalom föhivatása lévén a törvényhozó hatalom rendelkezéseit végrehajtani, vagyis azokat a külvilágban megvalósítani, az általa alkotott jogszabályok csaknem kizárólag közjogi természettel bírnak s ennélfogva a végrehajtó hatalom csaknem kizárólag a közjog forrása s így a végrehajtó hatalom jogalkotása a magánjog terén csakis a legkivételesebb esetekben szerepel. A végrehajtó hatalom habár működése körében a törvényhozó hatalom által korlátozva van, ezen korlátokon belül teljes szabadsággal járhat el s az általa alkotott jogszabály, a rendelet, feltéve, hogy a törvényhozó hatalom által megszabott korlátokat át nem lépi szintén feltétlen kötelező erővel bir az állampolgárokat illetőleg. A végrehajtó hatalom a maga teljességében az állam fejét, a fejedelmet, illetve a köztársaság elnökét illeti meg, a ki azonban ezt a hatalmat nem csak személyesen, hanem szervei által is gyakorolja. Ezen szervek különbözőségéhez képest, főleg az egymáshoz való alárendeltségi viszonynál fogva, a végrehajtó hatalom által alkotott jogszabály is különböző kötelező erővel bír. Ezen kérdés bővebb fejtegetése azonban a közjog keretébe tartozván, ezen munka körén kivül esik. 6. §. A birói hatalom, mint belső jogforrás. A birói hatalom rendeltetése nem a jogalkotás, hanem concret esetekben a létező jog megállapitása s ennélfogva a birói hatalom a kifejezett jogalkotásban nem vesz részt s így az írott jog belső forrásának sem tekinthető. A birói hatalom azonban a jogfejlődésre mindenkor nagy befolyással volt s van napjainkban is. Jogalkotása azonban nem közvetlenül, hanem a birói gyakorlat folytán, vagyis közvetve történik s így a birói hatalom nem az irott jognak, hanem a szokásjognak képezi egyik legfontosabb és leghatékonyabb belső forrását. 7. §. A külső jogforrások. A föhatalom által megalkotott, valamint a nemzet által hallgatag létesített jognak a külvilágban való megjelenése, bizonyos alakot tételez fel, a mely a jogszabályt megismerteti, vagyis életbe lépteti s neki a kötelező erőt megadja. A megalkotott s így tényleg létező jog ugyanis hivatásának csak úgy képes megfelelni, ha a külvilágban egy határozott alakot nyer, a mely által a nemzeti közmeggyőzödés minden tévedéstől és félreértéstől menten, a maga valódiságában felismerhető. Ezen külső alak maga a jog külső forrásának nevezhető. A jogszabálynak a külvilágban való megnyilatkozása nyilvánulhat egyrészt a jogszabály közzétételében, vagyis a kihirdetésben, a mi pedig egy meghatározott alakszerűséget szükségel, másrészt nyilvánulhat annak gyakorlat útján való hallgatag létesülésében. A törvényhozó hatalom által megalkotott és kihirdetett jog, törvény alakjában jelenik meg. A törvény, tehát a törvényhozó hatalom által megalkotott jog külső forrása. A végrehajtó hatalom jogalkotása rendelet alakjában jelenik meg s így a rendelet a végrehajtó hatalom külső forrása. Tulajdonképeni, vagyis irott külső forrásai szabály szerint csakis a kinyilatkoztatott, azaz a törvényhozóhatalom és a végrehajtóhatalom által alkotott jognak vannak. Éppen ezért a kinyilatkoztatott jog maga is irott jognak neveztetik. A gyakorlat útján hallgatag létesített jognak ellenben irott külső forrásai rendszerint nincsenek. Ezen jognak külső forrása maga a tényleges gyakorlat, vagyis a szokás s az ily módon létesült jog a nem irott jog, vagyis a szokásjog. 8. §. Az államhatalom legfőbb parancsa, vagyis a törvényhozóhatalom akaratának külső megvalósulása a törvény. A törvény tehát a törvényhozóhatalomnak abbeli kijelentése, hogy valami jog legyen s így a törvény törvényhozóhatalomnak kifejezett és közzétett jogalkotó akarata. A törvény, mint a legfőbb állami akarat külső kifejezése kötelező erejét kizárólag belső természetében, vagyis a legfőbb állami hatalomban bírja, ennélfogva minden egyéb tényező a törvény természetére és kötelező erejére mellékes. A parancs belső helyessége, vagyis azon körülmény, hogy a közfelfogásnak tényleg megfelel-e vagy pedig nem, a törvény erejét nem befolyásolja. A törvénynek éppen ezen sajátságos természete az, a mi őt a szokásjogtól annyira megkülönbözteti. Míg ugyanis a törvény már létezésénél fogva bir kötelező erővel, tekintet nélkül belső természetére, vagyis helyes vagy helytelen voltára, addig a szokásjog, mint a nemzeti közmeggyőződés eredeti kifejezője, mint a nemzeti élet mindenkori hü tükre csakis belső helyességénél fogva bír kötelező erővel s így a szokásjog már természeténél fogva is ily egyszerű alakban, mint a törvény el sem képzelhető. A törvény hatályossága kezdetének, valamint megszűnésének időpontja a közjogi szabályok értelmében nyer meghatározást, ennélfogva ezen kérdés tárgyalása ezen munka keretén kívül esik. Annyit azonban mégis szükséges megjegyezni, hogy a törvény keletkezési időpontja a kihirdetés, vagyis a kifejezett állami akaratnak nyilvános köztudomásra való hozása. Ahhoz ugyanis, hogy a törvényhozó hatalom akarata tényleg jogot létesítsen szükséges, hogy ez kellő módon nyilvánosságra hozassék, vagyis kihirdettessék. A törvény tényleges hatálybalépése azonban ezen időponttal szabály szerint nem esik egybe, hanem az rendesen egy későbbi időpontban áll be. A közzététel módja és a hatálybalépés időpontjának megállapítása azonban egy merőben közjogi kérdés s így az minden egyes államban az illető közjog szerint ítélendő meg. A törvény hatályosságának végpontja a megszünés időpontja. A megszünési ok gyökerezhetik magában a törvényben. Abban az esetben ugyanis, ha a törvény egy meghatározott időtartamra alkottatott, vagy ha a törvény hatályossága bontó feltételtől van függővé téve, úgy az időtartam elteltével, illetőleg a bontó feltétel bekövetkeztével a törvény hatálya önmagától megszünik. A fenti két esettől eltekintve a törvény hatályossága addig tart, míg azt egy másik új és hasonló erejű jogszabály, legyen az törvény vagy törvény erejű szokásjog VECSEKLOY: A magánjog rendszere. 3 hatályon kívül nem helyezi. nem helyezi. A törvény hatályossága tehát megszünik, illetőleg módosul egy ő vele ellentétes tartalmú és hasonló erejű jogszabály keletkezése folytán. A törvény ezek szerint megszünik s ez a megszünésnek legfontosabb és leggyakoribb esete, a hatályon kívül helyezéssel, vagyis egy vele ellentétes tartalmú törvény hatályba léptetésével. A törvény azonban megszüntnek csak azon részeiben tekintetik, a melyekre a megszünési ok kiterjed, azaz a régi törvény csak annyiban szünik meg, a mennyiben az új törvény a régit határozottan megszünteti, illetőleg a mennyiben az új törvény vagy a törvény erejű szokásjog a régi törvénynyel ellentétes intézkedéseket tartalmaz. Ennélfogva az új törvénynek a régi törvényhez való viszonyát illetőleg a következő esetek lehetségesek: a) Az új törvény a régi törvényt teljesen megszünteti. (Lex abrogatoria.) b) Az új törvény a régi törvénynek csak egy meghatározott részét szünteti meg. (Lex derogatoria.) c) Az új törvény a régi törvényt megváltoztatja, vagyis helyébe új jogszabályokat léptet életbe. (Lex obrogatoria.) d) Az új törvény a régi törvényhez valamit hozzáfüz, vagyis a régi törvényt kiegészíti. (Lex subrogatoria.) Ulpian Praefacio §. 3. Lex aut abrogatur id est prior lex tollitur, aut derogatur id est pars primae legis tollitur, aut subrogatur id est adjicitur aliquid primae legi, aut obrogatur id est mutatur aliquid ex prima lege. Az új jogszabály tehát legyen az akár törvény, akár törvény erejű szokásjog a régi törvény erejét lerontja. ,,Lex posteri orderogat priori". Ezen szabály azonban, a mint azt már fentebb láttuk, csak abban az esetben áll, ha hason erejű jogszabályokról van szó, vagy pedig ha az |