MÁSODIK RÉSZ.

AZ ALANYI JOG.

VIII. FEJEZET.

Az alanyi jog és az arra vonatkozó jogintézmények.

Irodalom. Savigny: System des heutigen Römischen Rechts. Puchta: Pandekten. Windscheid: Lehrbuch des Pandektenrechts. Thibaut System des Pandektenrechts.

Römischen Privatrechts.

Pandekten.

:

Böcking: Pandekten des Dernburg: Pandekten. Regelsberger:

Schilling Lehrbuch für Institutionen und Geschichte des Römischen Privatrechts. Roth System des Deutschen Privatrechts. Sintenis: Das Practische Gemeine Civilrecht. Unger: System des Österrechischen Allgemeinen Privatrechts. Stubenrauch: Commentar zum Österreichischen Allgemeine Bürgerlichen Gesetzbuche. Cosack: Lehrbuch des Deutschen Bürgerlichen Rechts. - Crome: System des Deutschen Bürgerlichen Rechts. - Landsberg: Das Recht des Bürgerlichen Gesetzbuches von 18. August 1896. Zlinszky-Reiner: A magyar magánjog mai érvényében.

1. §.

Az alanyi jog fogalma.

Az alanyi jog fogalma a tárgyi jog fogalmával szoros kapcsolatban áll. Az ember cselekszik, vagyis a külvilág felett bizonyos tekintetben hatalmat gyakorol. Ezen hatalom

azonban nem feltétlen természetű. Az állami rend ugyanis az egyéni akarat uralmának korlátokat szab, a melyeken túl az nem mehet, a körön belül azonban az egyéni akarat szabadon érvényesülhet, vagyis az objectiv jog az emberi akarat érvényesülését bizonyos tekintetben elismeri, más tekintetben pedig annak érvényesülését megtiltja s ez által az emberi akarat érvényesülésében rejlő hatalom egyszersmind más cselekvőségét, azaz hatalmát korlátolja. A kültermészet felett való s az objectiv jog által elismert ezen hatalom, a mely más személynek, személyeknek, vagy esetleg minden élő embernek szabad cselekvőségét egy meghatározott tekintetben megszorítja az alanyi jog, a mely különösen látható alakban jelentkezik midőn vita tárgyát képezi s létezése, valamint kiterjedése birói ítéletben nyer meghatározást.

Az alanyi jog fogalma tehát több egyéni akaratot szükségel. Alanyi jogról ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha az objectiv jog az egyik egyéni akarat elismerése folytán a többi egyéni akaratot el nem ismeri, vagyis midőn az objectiv jog egy személynek bizonyos tekintetben a hatalom gyakorlását megengedi, a többieknek pedig ezt megtiltja s így a hatalmat csakis egy meghatározott egyénnek szabad gyakorolnia, minden más egyénnek ellenben ettöl tartózkodnia kell. Azon esetben ugyanis, ha az objectiv jog a hatalom gyakorlását mindenkire nézve elismerné, úgy a hatalom maga semmi jelentőséggel sem birna s így alanyi jog egyáltalán nem léteznék. Azonban éppen hogy a hatalmat csak egy meghatározott egyén gyakorolhatja, válik ezen hatalom egy jogi fogalommá, azaz alanyi joggá. Alanyi jog tehát csak azon esetben létezik, ha a hatalom elismerésével másokra nézve ezen hatalom el nem ismerése van egy bekapcsolva, vagyis mások szabadsága bizonyos tekintetben korlátozást szenved. Éppen ezért nem tekinthetők alanyi jogoknak a szabadság kifolyásaként

azáltal,

jelentkező azon cselekvések, a melyeket az objectiv jog mindenkire nézve elismer és a melyek ennélfogva mások szabadságát nem korlátozzák, mint pl. a járás, a nézés, a gondolkozás stb., a mit a régi iskola hívei született vagy ösjogoknak neveznek, a melyek azonban egyáltalában nem jogok, hanem egyszerűen az emberi élet következményei, a melyek objectiv jog nélkül ép úgy előfordulnak, mint objectiv jog létezése esetében.

Minden jog csak személyt illethet meg, dolgot ellenben nem. Közvetve azonban a személy egy dolog által is meg lehet határozva.

Az alanyi jog az objectiv jog által elismert hatalom lévén, az az objectiv joggal nem állhat ellentétben s így nem vonatkozhatik olyasmire, a mit az objectiv jog el nem ismer, pl. forgalmon kívüli dolgokra, vagy pedig jogilag és physicailag lehetetlen cselekményekre.

2. §.

Az alanyi jogok osztályozása.

1. Tartalom tekintetében az alanyi jogok lehetnek igenlegesek (jura affirmativa) és nemlegesek (jura negativa), a szerint, a mint tartalmuk egy cselekvésben, vagy pedig egy nem tevésben, illetőleg abbanhagyásban áll. Az alanyi jogok tehát vagy positiv vagy negativ tartalommal birnak a szerint, a mint a jogosított valamit tehet, illetőleg valamit tenni nem köteles. Ezen utóbbiak a mentességek (immunitates), a melyek főleg a közjogban fordulnak elő, kivételesen azonban a magánjogban is játszanak szerepet. Igy pl. egy meghatározott kort meghaladott férfi jogosítva van a gyámi tiszt elvállalását megtagadni.

2. Az alanyi jog is, éppen úgy, mint a tárgyi jog szintén lehet vagy rendes vagy kivételes természetü. Minden

alanyi jognak végoka ugyanis a jogszabály, a mely mint fentebb láttuk vagy jus commune, vagy jus singulare. Ennélfogva a belőle közvetve származó alanyi jog is lehet vagy az általános jogelveken alapuló, vagy az általános jogi alapelvek ellenére létesített, vagyis más szavakkal az alanyi jog is lehet jus commune és jus singulare.

A kivételes alanyi jog, az alanyi értelemben vett jus singulare szintén privilegium-nak neveztetik és tartalma vagy egy jogkedvezmény vagy egy joghátrány. Azon esetben, ha az alanyi jog előnynyel jár „privilegium favorabile", ha pedig hátránynyal jár „privilegium odiosum" neveztetik.

A „privilegium favorabile" egy kedvezményt nyujt (beneficium gratuitum). A privilegium odiosum pedig egy joghátrányt idéz elő (beneficium odiosum). Ezen utóbbi azonban rendszerint csak a közjogban fordul elő.

A „privilegium favorabile" csak akkor nyer alkalmazást, ha azon személy, a kit az megillet, azt érvényesíteni akarja, vagyis a privilegisált elvet a jus singulare"-val, vagy a „jus commune"-val. Ez már abból is következik. hogy a jogkedvezmény nem szolgálhat senkinek sem hátrányára.

datur.

L. 69. D. de reg. jur. (L. 17.) Invito beneficium non

Az alanyi privilegium szabály szerint egy meghatározott személylyel van összekapcsolva s így az töle el nem választható, tehát sem el nem idegeníthető, sem át nem örökíthető. Mindazonáltal vannak egyes kivételek is. Ilyen a modern jogrendszerekben nagy szerepet játszó szerzői jog és a szabadalom.

A tárgyi privilegium, vagyis más szavakkal az objectiv jus singulare mindig meghatározott társadalmi osztályok és személyek jogviszonyait szabályozza contra rationem

juris. Ennélfogva a belőle származó alanyi privilegium is mindig csak bizonyos személyeket illet meg. Ezen személyek pedig a közjog tekintetében mindig egy társadalmi osztályhoz, egy álláshoz vagy hivatalhoz való tartozás által, a magánjog tekintetében ellenben mindig egy meghatározott állapot által vannak meghatározva.

Az alanyi privilegium tehát mindig egy meghatározott személyt illet meg. A személy azonban nem csak közvetlenül, hanem közvetve is meglehet határozva, még pedig a magánjog terén rendszerint egy meghatározott dolog vagy jogviszony által.

A római jog úgy a tárgyi mint az alanyi jog szempontjából különbséget tesz a személyi privilegium (privilegium personae) és a dologi privilegium (privilegium rei, privilegium causae) között, a szerint, a mint a privilegium közvetlenül egy meghatározott személyre vagy személyekre, egy dologra vagy pedig egy jogviszonyra vonatkozik.

A „privilegia personae" azok, a melyek alapjuknál és természetüknél fogva egy meghatározott személylyel elválaszthatatlan kapcsolatban állanak s így másokra sem át nem ruházhatók, sem át nem örökíthetők.

A „privilegia rei" és a „privilegia causae" meghatározott jogviszonyokkal állanak egymással elválaszthatatlan kapcsolatban s így azok nincsenek az eredetileg jogosított személyhez fűzve, hanem a mindenkori jogviszonyban álló egyén személye által vannak meghatározva.

L. 196. D. de reg. jur. (L. 17.) Privilegia quaedam causae sunt, quaedam personae et ideo quaedam ad heredem transmistuntur quae causae sunt, quae personae sunt ad heredem non transeunt.

A privilegium alanya a modern jogrendszerekben is különféleképen lehet meghatározva.

a) A privilegium alanya meg lehet határozva egy dolog