rész a kötelmi jogot, a negyedik rész a családjogot s végül az ötödik rész az örökösödési jogot fogja tartalmazni. Azt azonban, hogy az ezen öt kötetre terjedő munkát betudom-e fejezni, jelenleg természetesen nem mondhatom meg, a mennyiben minden egyéb körülménytől eltekintve ezen hatalmas joganyag rendszeres feldolgozásához egy normalis emberélet rövid. Tölem telhetőleg azonban iparkodni fogok, hogy az egyes köteteket minél előbb a tisztelt jogászközönség rendelkezésére bocsáthassam. Budapesten, 1906. évi április havában. A szerző. ELSŐ RÉSZ. A TÁRGYI JOG. I. FEJEZET. A jog fogalma és történeti fejlődése. Irodalom: Savigny: System des heutigen Römischen Rechts. Schilling: Lehrbuch für Institutionen und Geschichte des Römischen Privatrechts. Gans: Das Erbrecht in weltgeschichtlicher Entwicklung. Unger: Die Ehe in ihrer welthistorischen Entwicklung. Marx: Das Kapital. Frank: Le droit chez les anciennes nations de l'Orient. Saint Simon: Nouveau Christianisme. - Duruy: Histoire général. - Pepere Storia del diritto.- Beöthy: A társadalmi fejlődés kezdeteiről. — Pulszky: A jog és állambölcsészet alaptanai. Hajnik: Egyetemes európai jogtörténet. A jog fogalma az emberiség fogalmával elválaszthatatlan kapcsolatban áll. Az embernek, mint társas lénynek létfentartása ugyanis csak az együttlét, vagyis embertársaival való együttélés által lehetséges. Az ezen állandó együttélés folytán keletkező közület pedig okvetlenül bizonyos rendet szükségel. Az emberi szabadság korlátlan megvalósítása ugyanis a társadalmi békés együttélést lehetetlenné teszi, a mennyiben az az egyéni önkény nem pedig a társadalmi akarat érvényesülését eredményezi. A társadalmi élet az egyéni szabadságnak egy bizonyos fokú korlátozását feltételezi, vagyis egy meghatározott rendet szükségel, a mely az egyesek hatalmi körét meghatározza s egyuttal magát a társadalmat is szabályozza. A társadalom ezen rendje a jog és a jogilag szabályozott társadalom az állam. A jog hivatása a társadalmi jólétet biztosítani s az egyén érdekeit a társadalom érdekeivel összhangban tartani. A jog czélja tehát az emberiség boldogulásának előmozdítása. A jog, mint a társadalom rendező szerve a társadalmi élet és műveltség leghívebb tükre. Minél műveltebb a társadalom, annál tökéletesebb és fejlettebb a jogrend. Társadalom és jog egymással kölcsönhatásban állanak s bár végeredményben a jog a társadalom alkotása, mégis nem csak a társadalom gyakorol befolyást a jogra, hanem ellenkezőleg is. Minél általánosabbak és szabadelvübbek a jogintézmények, annál inkább gyakorolnak azok termékeny hatást a társadalomra. Minthogy azonban az ember egy nem tökéletes lény, ennélfogva a társadalom valamint a jog sem lehet tökéletes. A haladás és a tökéletesedés foka azonban nincs korlátozva s így a társadalmi fejlődésnek, valamint a jogrend kiképződésének igen nagy tere van. A jog létezése és annak szükségessége tehát állapotunk tökéletlenségének következménye. Ezen tökéletlenség azonban nem nem esetleges jellegü, hanem olyan, a mely az emberiség létezésével és fejlődésével elválaszthatatlan kapcsolatban áll. A társadalom rendje, a jog annál tökéletesebb s egyszersmind annál állandóbb, minél inkább az erkölcstan tételein alapszik, vagyis minél inkább megközelíti az eszményt. A jog tehát az erkölcs szolgálatában áll, de nem mintha hivatva volna az erkölcstan szabályainak érvényt szerezni, hanem csak annyiban, a mennyiben a tökélyt megközelíteni akarja. A jog teljesen önálló és független, vagyis minden idegen elemtöl ment. A jog mint szerves egység jelentkezik s az emberi |