mányt szabályozzák, képezik az alkotmányjogot, azok pedig, a melyek az állam cselekvőségére vonatkoznak, alkotják a közigazgatási jogot.

A magánjog az állampolgárok, mint magánszemélyek jogviszonyai összeségének rendező szerve, vagyis a magánjog azon jogviszonyokat szabályozza, a melyek az egyesek, mint individuumok között léteznek s a melyek a békés társadalmi együttlét szükségképeni folyományai. A magánjog tehát a magánszemélyek jogviszonyainak a rendje.

Valamint az állam szervezete és működése a közjogban nyer kifejezést, addig a társadalmi élet a magánjogban nyer meghatározott alakot.

A jognak ezen két főcsoportja egymással szoros öszszefüggésben van s ennek folytán a közjog és a magánjog sok hasonlatosságot tüntet fel. A társadalmi élet legföbb tényezője a család, az állammal igen sok tekintetben megegyez, mint pl. a parancsoló és az engedelmességi viszony tekintetében. Mindezek daczára a közjog és a magánjog hivatásuknál fogva egymástól lényegesen különböznek. Míg a közjog alapja és kiindulási pontja maga az összesség, illetőleg a közérdek s az egyén csakis, mint az öszszesség tagja, mint annak alárendelt része jelentkezik, addig a magánjog alapja és kiindulási pontja maga az egyén, illetőleg az egyéni érdek.

A mi a magánjognak a közjoghoz való viszonyát illeti, úgy az elöbbi az utóbbinak teljesen alá van rendelve. Az egyénnek az állam irányában való alárendeltségéből ugyanis szükségkép következik, hogy az egyéni élet az állami élettel nem ellenkezhetik. A társadalmi élet ennélfogva csakis az állam által megszabott korlátok között mozoghat s így a társadalmi élet rendje, a magánjog az állam rendjével, a közjoggal nem ellenkezhetik, vagyis annak feltétlenül alá van vetve.

3. §.

A büntetőjog, a bűnvádi perrendtartás és a polgári törvénykezési rendtartás.

Az állam, a mely végeredményében nem más, mint az állampolgárok összessége, fennállását és továbbfejlődését csupán tagjainak jóléte által biztosíthatja. A társadalmi élet az állam alapja lévén, ennélfogva a társadalmi élet szabályozásába az államnak nemcsak hivatása, hanem egyúttal kötelessége is beleavatkozni. Ez által nyer csak a társadalom határozott alakot, az egyén pedig személyiséget, azaz jogképességet és cselekvőképességet. Állami beavatkozás nélkül rendezett társadalmi élet nem képzelhető, mert a társadalmi élet rendező szerve, a magánjog, szintén állami alkotás, magánjog nélkül pedig rendszeres társadalmi élet nem létezhetik. Ennélfogva a természeti állapot az emberiség fenntartására és továbbfejlesztésére egyáltalában képtelen.

Az államnak, mint a társadalmi rend létesítésére és fenntartására egyedül hivatott szervnek föhivatása a társadalmi rend biztosításáról gondoskodni. Az állam ezen hivatásának megvalósítására kettős irányban való cselekvőségi kört szükségel.

A társadalmi élet csakis az állam által meghatározott korlátokon belül mozoghat, a korlátokat át nem lépheti. Oly esetben tehát, midőn a társadalom magát a meghatározott korlátokon túlhelyezi, az államot, helyesebben annak jogrendjét megsérti. A sértett jogrend helyreállítása az állam feladata, a mely tekintet nélkül az egyéni érdekre, feltétlenül keresztülviendő. Az állam ezen cselekvősége az állami akarat fölé helyezkedett egyéni akarat megtorlásában, vagyis az állam által megszabott korlátokat átlépő

egyén megbüntetésében nyilvánul. Az állam ezen cselekvősége szintén a nemzet közmeggyőződésének kifolyása, a mennyiben az összesség akaratával ellenkező egyéni akarat érvényesnek el nem ismerhető. Az állam ezen cselekvőségét szabályozó tételek összessége a büntetőjog.

A büntetőjog kettős hivatással bír. Egyrészt megállapítja azon egyéni cselekvéseket, a melyek az állam rendjével ellenkeznek, s ezeket tilosaknak nyilvánítja, másrészt megállapítja magát a megtorlást, vagyis a büntetést. A büntetőjog e szerint a büntetendő cselekvések és büntetések rendszeres összessége.

A most említett anyagi büntetőjogtól különbözik az alaki büntetőjog, vagyis a bűnvádi perrendtartás, a melynek anyagát azon jogtételek összessége képezi, a melyek a bűnvádi pert, vagyis a büntettesek kinyomozására, a büntetendő cselekmény meghatározására, a büntetés kiszabására és végrehajtására vonatkozó eljárást szabályozzák.

Az állam azonban a társadalmi életre a rend fenntartása czéljából nem csak akkor gyakorol behatást, a midőn ez vele ellenkezésbe jut, hanem akkor is, midön a társadalmi élet az előírt korlátokon belül mozog. Az állam ugyanis az egyes egyének között létező viszonyokra szintén behatást gyakorol, a mennyiben ezeket szabályozza s ez által az egyszerű viszonyokat jogviszonyokká emeli, azaz a cselekvési szabadságot elismeri s az egyes egyéneknek meghatározott cselekvési kört biztosít, a mely mint jogosítvány jut kifejezésre.

Az állam azonban az egyeseket megillető ezen cselekvési hatalmat, vagyis az alanyi jogokat nemcsak elismeri, hanem azoknak érvényesüléséről is gondoskodik, a mennyiben segítséget nyújt az egyeseknek cselekvési hatalmuk érvényesítésénél, azaz alanyi jogaik gyakorlásában

VECSEKLŐY: A magánjog rendszere.

2

öket megvédi. Az állam ezen cselekvősége mint egység a polgári törvénykezési rendtartásban, vagyis a polgári igazságszolgáltatásban nyilvánul, a melynek a peres eljárás egy főrészét képezi.

A büntetőjog, mint az állam jogrendjét megsértő egyéni akarat megtorlására vonatkozó szabályok összessége, kizárólag közjogi jellegü. A polgári törvénykezési rendtartás ellenben, mint az alanyi jogok megvédésére és érvényesülésük előmozdítására hivatott szerv, majdnem kizárólag magánjogi jellegü. Közjogi jelleget a polgári törvénykezés rendje csak azon esetben tüntet fel, midön az állampolgár ebbeli minőségében közjogának gyakorlása alkalmával magával az állammal összeütközésbe jut. Az állam ezen cselekvőségét szabályozó jogtételek összessége képezi a közigazgatási törvénykezési rendtartást.

A Római birodalom az, a mely a büntetőjog és a polgári törvénykezés rendszerét mint önálló és egymástól teljesen független részeket felismerte és kezelte. A Római birodalom ugyanis, mely az egyént nemcsak mint állampolgárt, hanem mint magánszemélyt is tekintette, a jogrend megsértésében nemcsak az állam rendjét látta megsértve, de egyúttal a magánérdeket is, a mely utóbbi pedig épp úgy követel helyreállítást, mint maga az államérdek. Ennélfogva a magánérdek megsértése épp úgy von maga után jogi következményeket, mint az állam rendjének a megsértése.

A rómaiaknál azonban a büntetőjog és a polgári törvénykezési rendtartás még nem voltak egymástól élesen elválasztva s a kettő egymással még majdnem teljesen egybefolyt. Az állam ellen elkövetett büncselekményeknél a büntetőjog alkalmazása mellett a magánjogi rész is nagy szerepet játszott, a mennyiben ilynemü büntetendő cselekmények elkövetése nemcsak büntetőjogi, de egy

szersmind magánjogi következményeket is vont maga után. Így pl. a felségsértés büntette Rómában nagyon sok magánjogi hatást idézett elő, a melyek egyrészt a vagyon elkobzásban, másrészt a tettes és annak utódjai magánjogi képességének megcsonkításában álltak. Másrészt az alanyi jog megsértése nemcsak magánjogi, hanem büntetőjogi következményekkel is járt, a mennyiben a jogsértő fél nemcsak kártérítésre köteleztetett, hanem egyúttal büntetésben is részesült. A hitelező a nem fizető adóst börtönbe vethette, söt rabszolgaként el is adhatta. A polgári ügyekben bíráskodó államtisztviselő egyszersmind a büntetést is megállapította és megfordítva.

A két egymástól lényegesen különböző joganyagnak szétválasztása a modern államok érdeme, a melyek a büntetőjogot a polgári törvénykezési rendtartástól teljesen különállóan kezelik,

4. §.

A nemzetközi jog.

Minthogy az állam fogalma egy meghatározott földterületre és egy meghatározott embertömegre szorítkozik, ennélfogva nemcsak egy, hanem sok állam létezik. Az egyes államoknak egymáshoz való viszonyát tekintve ezek egymástól teljesen függetlenek. Minden egyes állam külön jog uralma alatt áll, vagyis külön jogterületet képez s egyik állami sincs hivatva a többi többi állam jogrendjébe beavatkozni.

Mindezek daczára az egyes államok nem képeznek egy teljesen elszigetelt közületet, a mely csak önmagának él s a többi állammal nem érintkezik, hanem ellenkezőleg miután az állami és a társadalmi fejlődés a kölcsönös érintkezést mindinkább előmozditják, söt egyenesen szük