mind a törvényhozás mind a jogtudomány finom tapintattal tudta a két elemet összhangzó egészszé egybeolvasztani. Nagy érdemük van pedig e tekintetben a praetoroknak, kik követve hivatásukat készségesen nyúltak ezen oly váratlanul kínálkozó eszközhöz, annak segedelmével kitűzött czéljukat elérendők.

1. Walter 406. Marezoll 15. Hugo 100 s köv. 1.
2. Ulpianus libro. I. Institutionum. Manumissiones quoque iuris
gentium sunt. Est autem manumissio de manu missio, id
est datio libertatis; nam quamdiu quis in servitute est,
manui et potestate suppositus est; manumissus liberatur po-
testate. Quae res a iure gentium originem sumsit, utpote
quum iure naturali omnes liberi nascerentur, nec esset nota
manumissio, quum servitus esset incognita. Sed posteaquam
iure gentium servitus invasit, secutum est beneficium manu-
missionis, et quum uno naturali nomine homines apellaren-
tur, iure gentium tria genera esse coeperunt, liberi et his
contrarium servi, et tertium genus liberti, id est hi, qui de-
sierunt esse servi. fr. 4. D. de iust. et iure. (I. 1.)
3. Hermogenianus libro I. iuris Epitomarum. Ex hoc iure gen-
tium introducta bella, discretae gentes, regna condita, dominia
distincta, agris termini positi, aedificia collocata, commer-
cium, emtiones, venditiones, locationes, conductiones obli-
gationes institutae (exceptis quibusdam, quae a iure civili in-
troductae sunt.) fr. 5. D. u. o.

4. Itaque maiores aliud ius gentium, aliud ius civile esse volu-
erunt. Quod civile, non idem continuo gentium, quod autem
gentium, idem civile esse debet. Cic. de off. III. 17.

5. Ius autem civile vel gentium ita dividitur. Omnes populi, qui legibus et moribus reguntur, partim suo proprio, partim communi omnium hominum iure utuntur. Nam quod quisque populus sibi ius constituit, id ipsius civitatis proprium est, vocaturque ius civile, quasi ius proprium ipsius civitatis. Quod vero naturalis ratio inter omnes homines constituit, id apud omnes peraeque custoditur, vocaturque ius gentium, quasi quo iure omnes gentes utantur. Et populus itaque Romanus partim suo proprio, partim communi omnium hominum iure utitur; quae singula qualia sint suis locis proponemus §. 1. I. de iure nat. (I. 2.).

80. §.

Rómában és az összes római birodalomban azon sajátságos intézkedés létezett, miszerint minden magi

tratusnak czélja és hatásköre törvények s szokások által kijelelve volt ugyan, de hatalmuk egyes esetekrei alkalmaztatásánál egyéni véleményüknek s belátásuknak tág tere hagyatott. Igy keletkezett ama szokás, miszerint a magistratusok rendszerint midőn hivatalukat elfoglalák a bizonyos esetekben általuk követendett eljárás elveit közhirdetmény edictum alakjában a polgároknak miheztartás végett tudomásukra juttatták. Ez egyébiránt szükséges is volt, mert, mint fent említettük (lsd. a 4 §. 3. számát) minden római magistratus bizonyos személy által csak egy évig volt viselhető s ily rövid idő alatt a polgárok puszta megszokás utján alig alkalmazkodhattak volna a magistratusok által követett eljáráshoz.

1. Walter 407. Dan z. I. 64. s köv. 1. Hugo 377 s k. lap.
2. Ius autem edicendi habent magistratus populi Romani, sed
amplissimum
ius est in edict is duorum
Praetorum urbani et peregrini: quorum in provinciis
iurisdictionem Praesides earum habent: item in edictis Ae-
dilium curulium: quorum iurisdictionem in provinciis populi
Romani Quaestores habent: nam in provincias Caesaris
omnino Quaestores non mittuntur, et ob id hoc edictum in his
provinciis non proponitur. Gaius I. §. 6.

3. Quid enim mereri velis iam, quum magistratum inieris et in
concionem ascenderis (est enim tibi edicendum, quae sis
observaturus in iure dicundo: et fortasse etiam, si tibi erit
visum, aliquid de maioribus tuis, et de te ipso dices, more
maiorum) . . . Cic. de fin. II. 22.

4. Hogy mily bő forrása keletkezett ezen hirdetmények által a jognak, tudva van. Pomponius libro singulari Enchiridii § 10. Eodem tempore et magistratus iura reddebant; et, ut scirent cives, quod ius de qua re quisque dicturus esset, seque praemunirent, edicta proponebant; quae edicta Praetorum ius honorarium constituerunt. Honorarium dieitur, quod ab honore Praetoris venerat. fr. 2. §. 10. D. d. orig. iur. (I. 2.)

81. §.

Legnagyobb szüksége ily hirdetményeknek a praetoroknál állt elő, mivel a mint már többször monleginkább a törvénykezéssel foglalkodtak.

dottuk

Edictumaikat természetesen a polgári jogra irányzák, melynek hiányait pótolni, túlszigorát a méltányosság elvei szerint mérsékelni, tartalmát hitelesen magyarázni, elavult rendeleteit megszüntetni ők hivatva voltak. A praetori edictum ennélfogva azon eszköznek tekintendő, melynek segedelmével kibocsájtói a római jog fejlesztését oly hathatósan előmozditották, hogy ebből az u. n. ius praetorium sive honorarium fejlődött ki, mely a már kiképzett római jognak egy tetemes részét tette.

1. Pauler. Jogencyclop. 59. Ma rezo 11 20. Henfner 29. 2. Lsd a 80 §. 2. számát.

3. Lsd a 80. §. 4. számát.

4. Praetorum quoque edicta non modicam iuris obtinent auctoritatem. Hoc etiam ius honorarium solemus appellare, quod qui honores gerunt, id est magistratus, auctoritatem huic iuri dederunt. Proponebant et Aediles curules edictum de quibusdam causis, quod edictum iuris honorarii portio est. §. 7. I. de iure nat. (I. 2).

5. Papinianus libro II. Definitionum §. 1. Ius praetorium est, quod Praetores introduxerunt adiuvandi vel supplendi, vel corrigendi iuris civilis gratia, propter utilitatem publicam ; quod et honorarium dicitur, ad honorem Praetorum sic nominatum. fr. 7. §. 1. D. de iust. est iure (I. 1.)

6. Consuetudinis autem ius esse putatur id. quod voluntate omnium sine lege vetustas comprobarit. In ea autem iura sunt quaedam ipsa iam certa propter vetustatem; quo in genere et alia sunt multa, et eorum multo maxima pars, quae Praetores e dicere consueverunt. Cic. de invent.

II. 22.

7. Posteaquam ius praetorium constitutum est, semper hoc iure usi sumus. Cic. in Verr. I. 44.

82. §.

A praetori hirdetmények korát illetőleg, némelyek azokat a praetori hivatal keletkezésével egykoruaknak állítják, míg mások eredetüket későbbi időre teszik. Annyi bizonyos, hogy a praetori edictum mivel a haladó korszellem kívánalmainak megfelelőbb volt, a hajdanában oly fontos XII táblai törvényt mindinkább háttérbe szorítván utoljára oly jelentőségre tudott vergődni, miszerint már

Cicero korában evvel kezdték a római jog tanulmányozását.

1. Hugo 381 s köv. Cicero (de republ.) tanusága szerint legalább az interdictum uti possidetis, mely nyilván praetori eredetü, már Scipio idejében. (tehát R. É. utáni 26-dik században) előfordult. Lsd a 81 §. 7. számát is.

2. Az edictum kihirdetésének módja abban állott, hogy a praetur azt a maga szószéke előtt (ubi de plano recte legi possit) gipszszel bevont táblára fekete betükkel és vörös felirással irva kifüggesztette.

3. Praetori jog nevezete alatt az edictum a polgári jogot mindenütt pótolta s annak mintegy élő tolmácsa volt. Lsd. a 81 §. 5. számát.

4. Marcianus libro I. Institutionum. Nam et ipsum i us honorarium viva VOX est iuris civilis. fr. 8. D. de iust. et iure. (I. 1.)

Második Fejezet.

A praetori edictum czélja, tartalma.

83. §.

Czélját tekintve az edictum vagy perpetuum volt vagy repentinum, a mint t. i. általa valamely szabály minden bizonyos nemü esetekre felállíttatott, mig annak szerzője hivatalát viselte, vagy pedig csak egyes előre nem látott esetekre nézve hozatott.

1. Hugo 378 s köv. 1. Walter 407 : 28.

2. Az itt használt elnevezés: edictum perpetuum a korábbi
időkben ugyan még elő nem fordult, de rövidség okáéri
fenakadás nélkül élhetünk vele azon értelemben, mint edi-
ctum repentinummal, hisz a quaestiones perpetuae is mindig
csak az egy évben előforduló esetekre alkottattak.
3. Ulpianus libro III ad Edictum. Si quis id, quod iurisdictio-
nis perpetuae causa non quod prout res incidit, in albo, vel
in charta, vel in alia materia propositum erit, dolo malo
corruperit, datur in eum quingent orum aureorum iudicium,
quod populare est. fr. 7. pr. D. de iurisdictione. (II. 1.)

84 §.

Kétséget nem szenved, hogy a praetori edictum czélés észszerű volt. Mi sem távolíthatta inkább a praetorok önkényét, mint azon körülmény, hogy az, ki hivatalának rövid tartamánál fogva arra miszerint több egyforma eset előforduland, mi által az ő eljárása igazoltathatnék, számot nem tarthatván, mindjárt eleve kijelentette, mily elvek szerint döntendi el mind ezen eseteket. Ez által egyrészt a praetorok minden gyanusítástól megóvhatták magukat - mert ha nem tetszett volna a praetori edictum, úgy a néptribunok, kik nem ritkán tettleges részt vettek annak szerkesztésében, minden bizonynyal ellene felszólaltak volna; egyébiránt már maga a kihirdetés hallgatólagos jóváhagyás volt másrészt pedig fölötte hasznos volt a perlekedő feleknek is, előre megtudniok, hogy mennyit várhatnak a praetorról ügyeik elintézésében.

1. Hug o 338–390 lapjain. Walter 407. Marezoll 10. 2. Valószinüleg csak lassankint keletkezett az edictum, úgy hogy eleintén csak nehány tétel állíttatott fel, melyekhez a későbbi praetor vagy hozzáfüggesztett valamit vagy saját meggyőződése szerint elavult és alkalmatlan intézkedéseket elhagyott belőlök. Innen az edictum novum és tralaticium közti különbség.

3. Ne noster quidem Gratidianus officio boni viri functus est tum, quum Praetor esset, collegiumque Praetorum tribuni plebi adhibuissent, ut res nummaria de communi sententia constitueretur: iactabatur enim temporibus illis nummus, sic ut nemo posset scire, quid haberet. Conscripserunt communiter edictum cum poena atque iudicio constitueruntque, ut omnes simul in rostra post meridiem escenderent. Et . Marius ab subselliis in rostra recta, idque, quod communiter eo positum fuerat, solus edixit. C i c. de off. XX. §. 80. 4. Jogszerűségét a praetori edictumnak bizonyitja Hug o 383-387. 11. Egyébiránt lsd a 80. §. 2-4 számait, valamint a 81. §. 2-7. számait.

85. S.

Tartalmát tekintve az edictum a mai perendtartásokhoz volt hasonló, csakhogy azért nem kell épen azt képzelnünk, mintha puszta határidőknél és formaságoknál