mert ezen felügyelet szintén a praetor teendői közé tartozott: Pomponius libro singulari Enchiridii. §. 30. (Constituti sunt,) Triumviri capitales, qui carceris custodiam haberent, ut, cum animadverti oporteret, interventu eorum fieret. fr. 2. §. 30. D. de orig. iur. (I. 2.)

3. Ulpianus libro II. de officio Proconsulis. De custodia reorum Proconsul (tehát a propraetoris) aestimare solet, utrum in carcerem recipienda sit persona, an militi tradenda, vel fideiussoribus committenda, vel etiam sibi. Hoc autem vel pro criminis, quod obiicitur, qualitate, vel propter honorem, aut propter amplissimas facultates, vel pro innocentia personae, vel pro dignitate eius, qui accusatur, facere solet. fr. D. de custodia et exhibit reornm. (XLVIII. 3)

4. Az itélet, ha jogorvoslatok (felebbvitel a néphez, felsőbb magistratus- vagy császárhoz) ellene nem használtattak vagy nem használtathattak, igen gyorsan hajtatott végre: Imppp. Gratianus, Valentinianus et Theodosius AAA. Eutropio Pf. P. De his, quos tenet carcer inclusus, id aperta definitione sancimus, ut aut convictos velox poena subducat; aut liberandos custodia diuturna non maceret. Iubemus autem, ut intra tricesimum diem semper commentariensis ingerat numerum personarum, varietatem delictorum, clausorum ordinem, aetatemque vinctorum. Quodsi haec praetermiserit, officium quidem viginti libras auri aerario nostro iubemus inferre, iudicem vero desidem ac resupina cervice tantum titulum gerentem, extorrem impetrata fortuna, decem auri libris mulctandum esse censemus. c. 5. C. de custodia reorum. (IX. 4.)

5. Csupán a halálitélet végrehajtásával 10 s illetőleg 30 napig várakoztak. A végrehajtást pedig a triumvirek (lsd a 2. számot), ritka esetekben egy quaestor, tribun, praetor, sőt consul eszközöltette; később a katonaőrök praefectusa vagy a nép praetora (lsd a 21. §. 9. számát) és Nov. 13. c. 6. A kivégeztetést, ha fejvételben állott, valamelyik lictor, ha gyalázatosabb halálnemben, a hóhér teljesítette. A kivégzett hullája az állatoknak hagyatott eledelül vagy vizbe vettetett.

78. §.

Végre még azon büntető eljárást illetőleg, mely kisebb vétségeknél jött alkalmazásba, a következőket jegyezzük meg. Testi fenyítéseket és bírságot a praetor épúgy, mint minden más magistratus, tekintélyének fentartására minden további eljárás nélkül elrendelhetett

s a bírságot zálogolás által azonnal foganatosíttathatta is; a pénz pedig az áldozat kincsre (mulctae sacramentum) szállt. Bírságok, melyek a törvényben bizonyos cselekvényekre világosan kiszabattak, ő nála voltak beperlendők se végre recuperatorokat adott; a behajtás pedig zálogolás s szükség esetében birtokbai helyezés által a kincstár vagy az áldozat-kincs javára történt. A tartományokban a helytartó (tehát a praetor is, ha ő volt helytartó) egyenes utasítást kapott a kisebb vétségek és kihágások egészen rövid útoni nyomozására s megfenyítésére; annál kevésbbé használtatott az inscriptio csekélyebb kihágásoknál, melyek egyáltalán a magstratusok elé tartoztak.

1. Water 822.

2. Ulpianus libro secundo de officio Proconsulis. Levia cremina audire et discutere de plano Proconsulem oportet, et vel liberare eos, quibus obiiciuntur, vel fustibus castigare, vel flagellis servos verberare. fr. 6. D. de accus. (XLVIII. 2.) 3. Ulpianus libro I. de officio Proconsulis. §. 1. Ubi decretum necessarium est, per libellum id expedire Proconsul non poterit; omnia enim, quaecumque causae cognitionem desiderant, per libellum non possunt expediri. §. 3. De plano autem Proconsul potest expedire haec, ut obsequium parentibus et patronis liberisque patronorum exhiberi iubeat: comminari etiam et terrere filium a patre oblatum, qui non, ut oportet, conversari dicatur. Poterit de plano similiter et libertum non obsequentem emendare aut verbis, aut fustium castigatione. fr. 9. §§. 1. 3. D. de officio Procons. (I. 17.) 4. Impp. Arcadius et Honorius AA. Pariphilo. Abacti animamalis accusatio non solum cum inscriptionibus, sed etiam sine ea observatione proponitur. c. un. C. de abigeis. (IX. 37.)

MÁSODIK KÖNYV.

Miképen használták fel állásukat a praetorok a polgári jog fejlesztésére ?

Bozóky A. Practori jog.

6

ELSŐ SZAKASZ.

A PRAETORI EDICTUM.

Első Fejezet.

A praetori edictum eredete.

79. §.

Korán már jöttek a rómaiak hódításaik folytán más italiai és Italián kívüli népekkel érintkezésbe, minek egyik természetes következménye az lett, hogy idegenek is sértett jogaik orvoslása tekintetéből római törvényszékek előtt megjelentek. A rómaiak azonban most azt vették észre, miszerint, ha ezekkel igazságosan akarnak elbánni, irányukban a polgári jog szerinti eljárás nem elégséges, hanem szükséges az idegenek hazai jogát is figyelmökre méltatniok. És midőn a sokféle külföldi jogokat egymással összehasonlíták, azt tapasztalták, miszerint sok olyan jogelv is létezik melyek az ember természetében gyökerezvén nem csak ő náluk, hanem minden nemzetnél egyaránt szolgáltak zsinormértékül. Különbséget tettek tehát valamely nemzet tételes intézményein és szokásain alapuló különös, és a minden nemzetnél egyaránt érvényes közös jog közt, mely utóbbit ennélfogva természetvagy általános emberi jognak neveztek. Ezen emberi jognak a római birodalom mindinkáhb terjedő nagyságával szükségkép magának a római polgári jognak további fejlesztésére is kellett befolyását gyakorolnia; s épen ekörülménynek köszöni a római jog belső tökélyét, mivel