nyában s az e czélra rendelt városokba tartományi gyűléseket conventus egybehíván az itt felhozott sérelmeket meghallgatta, a fenforgó pereket elintézte és mindenkép törvényt szolgáltatott. E gyüléseken sok római polgár is megjelent, mivelhogy a tartományokban is számosan megtelepedtek. Az egy bizonyos tartományi gyüléshez tartozó rómaiak összesége megint egy különös gyülést képezett, mely az élén lévő praetorral együtt úgyszólván az egész római közönséget képviselte, s melyben a praetor a Róma városában létező két praetornak iurisdictioját a maga személyében egyesítette és kezelte (v. ö. a 13. §-al). Ezen gyűlésnek római polgári valamint saját kisérete (cohors praetoria) kebeléből saját belátása szerint egy tanácsot választott magának, melyet minden jogi és igazgatási ügyekben megkérdezett. A törvényszolgáltatásnál pedig részint a praetornak edictuma, részint pedig a Rómában épen csak e czélra hozott törvények szolgáltak zsinórmértékül. A büntető hatalmat azonban a praetor pusztán csak római formákban gyakorolta. 1. Walter 227. Keller 3 (vége). 2. A praetor jövedelme bizonyos mennyiségü gabona- vagy evvel hasonértékü pénzösszegekből állott. Néha pedig a hozzá szító s Rómában lévő aedilisek számára, hogy azok játékokokat rendezhessenek, a tartománybeli lakosoktól vadállatokat, remekműveket, sőt pénzt is követelt. Walter 225. 16. §. A praetor ezen imperiuma rendszerint a tartománybeli összes városokra és helységekre terjedt ki. Azonban voltak olyan városok is, melyek Rómának önkényt meghódolván, jutalmul azért a praetor közvetlen imperiuma alól kivétettek. Walter 228. 17. §. Igazgatásáról a praetor saját és a quaestor könyveiből a Tanácsnak számot adni tartozott, úgy hogy e szám adás két példánya két tartománybeli legnevezetesebb városban, egy harmadik pedig Rómában a kincstárnál tétetett le. Ha igazságtalanul járt el a praetor hivatalában vagy zsarolásokat követett el, akkor minden tartománybeli lakosnak jogában állott, öt repetundarum a Tanácsnál bevádolni; sőt a nem-polgár, ha vádja következtében a praetor csakugyan elmarasztaltatott, a lex Servilia (646 R. É. u.) határozata folytán római polgárjogot nyert. 1. Walter 232. 2. E tekintetben fölötte érdekesek Ciceronak Verres, siciliai volt praetor, ellen tartott beszédjei. V. ö. a 11. §-al. II. Czikk. A praetorok számának szaporitása a fontosabb bűnvádi keresetek nyomozására felállitott állandó törvényszékeknéli elnökölés czéljából. 18. §. A 11. §-ban érintettük, mikép R. É. utáni 7-ik században a fontosabb bűnvádi keresetek nyomozására állandó törvényszékek állíttattak fel. A nép ugyanis szükségesnek látta a legsúlyosabb s leggyakrabban előforduló büntettek nyomozására és elitélésére évről évre egy külön bizottmányt felállítani, mely quaestio perpetua-nak neveztetett s melynek vezetésével a városi praetor bizatott meg. Az első ilyen quaestio perpetua a magistratusok zsarolásai - ellen keletkezett 605. R. É. u. a lex Calpurnia folytán; később azután több más büntettek számára is külön-külön quaestiones perpetuae szerveztettek, L. Cornelius Sylla dictator pedig (673. R. É. u.) az előbbenieken kivül még újakat a gyilkosság, méregkeverés, hamisítás s egyebek számára — alkotván, ennek folytán a praetorok szá mának szaporítását látta szükségesnek, miért is azt négyMindazonáltal a városi praetor s az ő hivatala oly fontos volt, hogy gyel megtoldotta. maradt a legelőkelőbb tíz napnál tovább nem lehetett távol a várostól. 1. Walter 125. 796. Danz I, 53-58 1. Hugo 616 1. 2. Pomponius libro singulari Enchiridii. §. 32. Deinde Cornelius Sylla quaestiones publicas constituit, veluti de falso, de parricidio, de sicariis, et Praetores quatuor adiecit. fr. 2. 9. 32 D. de orig. iur. (I. 2). E helyből egyszersmind az is kitetszik, hogy most a praetorok nem többé a comitiakban választattak, hanem önkényt kineveztettek. 3. Walter a Digestáknak ezen adata ellenére azt vitatja, 4. Hugo (633 lap) szerint a quaestiones perpetuae elnökei 19. §. Minthogy a praetorok még sem voltak elegendők ezen quaestioknál, ezenkivül még külön bírák is választattak, minek megtörténte után a praetorok s ezen bírák az egyes pereket sorsolás utján magok közt kiosztották. Minden quaestioknál bizonyos számu esküdtek is szerepeltek, kiket a városi praetor választott, miért is iudices selecti-nek neveztettek ; neveik régi szokás szerint album-ba bejegyeztettek. 1. Walter 797. 2. Hivatalhajhászati büntetteknél 450 esküdt szerepelt, kik évenkint a praetor peregrinus által választattak s kiknek nevei mindenkor fehér táblán fekete irással közzététettek. 20. §. Egyes iudiciumok számára az esküdtek választása következőleg ment végbe. A hivatalhajhászat ellen hozot lex Servilia szerint t. i. felperes az ezen quaestiobeli 450 esküdt közül százat választott; ép annyit az alperes is ama száz közül ez, ezen száz közül pedig amaz megir ötvenet választott magának. Sylla törvényei folytá melyek szerint a bírák csak a senatorok közül lehettek, valamely iudiciumhoz a praetor a senatusnak egy decuriaját sors utján választá. A megválasztott bírák megeskettettek, miszerint a dolognál jogszerűen s lelkiismeretesen fognak itélni; erre neveik egy lajstromba foglaltattak, mely örök emlékül a városi praetor irodájában letétetett. Mindezekből láthatjuk, hogy a praetoroknak a quaestiones perpetuae-nél is nem épen megvetendő befolyásuk volt. 1. Walter 798. Dan z I. 54 1. 2. E bűnvádi kereseteknél a födolog az eljárás módjábau állott, mert a büntetés kiszabása rendszerint a legcsekélyebb jelentőségű volt. Némely esetekben oly óvakodva jártak el a büntetés kimérésében, hogy azt nem is magok teljesíték, hanem annak meghatározását a népre, a tanácsra vagy a censorokra bizták. - A leggyakrabban előforduló büntetések valának a száműzés és becstelenités. H u g o 634 1. 3. Tulajdonképi büntető hatalommal a praetor nem birt, mert ez a nép kezeiben volt; de igen is joga volt, mérsékelt testi fenyitékeket, bebörtönzést elrendelni. W alter 793. ན ི།ཚ á Negyedik Fejezet. A praetori hivatal későbbi sorsáról végleges elenyészteig. 21. §. A császárok korában is hosszú ideig még a praetorok kezében volt a polgári törvénykezés igazgatása, sőt e czélból azok száma meg is szaporíttatott. Igy olvassuk, hogy C. I. Caesar, ki úttörő volt a római császári trón felállítására, tizenkettőre, Augustus, első római császár (31 Kr. sz. e. 14. Kr. sz. u.) pedig tizenhatra emelte a praetorok számát; Claudius császár (41-ben Kr. sz. u.) a hitbizományok körüli biráskodásra szinte két új praetorságot állított fel (praetores fideicommissarii), melyek egyikét azonban Nerva császár (96. K. sz. u.) Bozóky A. Praetori jog. 2 meg eltörülvén helyette a kincstár és magán személyek közt előforduló perek elintézésére ismét uj praetorságot (praetor fiscalis) szervezett. Végre a Marcus Antonius császár idejében (161-180 Kr. sz. u.) fenállott azon praetorról is kell megemlékeznünk, ki a gyámsági ügyekben járt el (praetor tutelaris). Ezen utolsóval együtt tehát összesen tizenkilencz praetorról van tudomásunk. Eleinte még ugyanazon hatáskörük volt a praetoroknak, mint a minővel a köztársaság idejében birtak; lassankint azonban az által veszték el egész jelentőségüket, hogy a quaestiones perpetuae megszüntetése után a császárok kezdték részint önmagok részint pedig hivatalnokaik által a bírói hatalmat gyakorolni. Igy a praetorok egykori fényes hivatala merő czímmé lealacsonyult, mert elvonatván tőlük a törvénykezés most már egészen más czélokra, mint p. o. az aerarium kezelésére vagy a nagy költségekkel egybekötött különféle nyilvános játékok rendezésére alkalmaztattak. 1. Walter 265 és 697. Danz I. 87 és 103 1. Hugo 872 és 875 1. 2. Pomponius libro singulari Enchiridii. Deinde Caius Iulius 3. Ulpianus libro singulari de officio Praetoris tutelaris. Tria |